Meghalt Legeza Ilona. A megdöbbenés utáni első pillanatban azt gondoltam, mérhetetlenül fog hiányozni a gyors tájékoztatást keresők számára, aztán mindjárt azt, hogy régóta  megérdemelt volna valamilyen nagyon nagy kitüntetést a kultúra fáradhatatlan, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó terjesztője, aztán Gabi linkjére kattintva eljutottam  Legeza Ilona könyvestárának kezdő oldalára, és újra  megdöbbentem. Gyakran használtam Ilona recenzióit, de soha nem néztem meg, ki ő, hogyan és miért született a páratlanul gazdag (több mint 3000 db) könyvismertető, kik a mentorai és milyen szervezetekkel, intézményekkel tart kapcsolatot. Ahogy számos könyvbarát,  én is úgy használtam Legeza Ilona recenzióit, mint valami természetes járandóságot, nem is sejtve - pedig ott volt a főoldalon -, hogy egy vak ember művei, hogy a számítógépes megjelenítés szintén vak ember munkája: matematikus férje segítségével jön létre, nem sejtettem, hogy bürokráciával és mellőzéssel kell megbirkóznia, bár vannak jó  segítő kapcsolatai, hogy kik, az ott van még a főoldalon. Ezentúl gyászkeretbe teszem gondolatban a szócikket, ha olvasom, és mélységesen szégyellem magam, hogy önző blogomban viccelődve panaszkodom. Legeza meg dolgozott közben.

Kedves Ilona, vess még egy pillantást az itt hagyott nyomorúságra, és üzenj valami biztatót.