Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

Esetek és emberek

2012.06.29. 00:53 akimoto

Június 23.

Elmentünk a Lidl-be vásárolni, és ott derült ki, hogy az akció csak holnap kezdődik. Szomorúan vettünk két olcsó jégkrémet szombati nagybevásárlás helyett. A pénztáros kislány előhúzott a pult alól egy csokor rózsát, és nekem ajándékozta. Hinni se tudtam a szememnek, ajándék, nekem? A közértben?  Igaz, kissé megviselt a virág, de gondos ápolás mellett még magához térhet.  Ahogy én is.

A rózsa estére lekonyult.

 

Június 24.

Egy hirdetés kedvcsináló fotóval: fiatal pár búzatábla szélén ülve ölelkezik. Aláírás: akciós nyári szállások.

Sietni kell a szállás igénybevételével, nemsokára itt az aratás! Hehehe.

*

Nádas Péter könyvén gondolkodom. Több kritikát, beszélgetést, hozzászólást elolvastam. Kissé elkeserítő, milyen sokan fogadják értetlenül vagy elutasítóan ezt a nagyszabású művet. Aki nem érti vagy ellenségesen magyarázza Nádas Péter  ember- és világképét, nem vette magának a fáradságot, hogy legalább megpróbálja megközelíteni az alkotói szándékot. A szöveg primér jelentésén túl annyi minden rejtőzik. Vagy csak homályos sejtés, amit gondolok?

Nádas P. világának egyik lehetséges megfejtése pszichoanalitikai.  Az író biztosan ismerte Lacan francia pszichiáter: A fallosz jelentése c. tanulmányát, illetve a pszichiáter Freuddal vitatkozó nézeteit a tudattalan tárgyában. Freud szerint a tudattalan bizonyos helyzetekben jön elő és érvényesül, mint a tudat arche-típusa, egyfajta pre-tudat. Lacan szerint viszont a tudatos és a tudattalan egyszerre megvan az emberben mint két alapvető lételem. A regény alakjainak egymáshoz való viszonya, a tudatos-tudattalan játékában, a másik ember elemi megtapasztalásában jön létre. A homoszexuális szubkultúra éppen olyan keserves ráismeréseket hoz fel a mélyből, mint az újlipótvárosi barátnék társaságának története, vagy a német fajkutató intézetbe zárt fiúké, vagy a többi párhuzamos életé.

 

Június 25.

Jól tettem, hogy elmentem vérvételre. Ez úgy kezdődik, hogy hajnali fél ötkor föl kell kelni, a 6 órás busszal bemenni a rendelőintézetbe, ott várakozni kapunyitásig, majd egy újabb várakozás után megtudni a betegirányítótól, hogy a sorszámot fönn a laborban adják, és ott történik az adminisztráció is. Igyekezni kell egy sorszámot magunkhoz kaparintani, mert naponta csak 90 db beteget fogadnak. Aki később jön, lemarad. Eszembe jutott egy régi film, a  Senki nem tud semmit.

http://www.port.hu/senki_nem_tud_semmit_nikdo_nic_nevi/pls/fi/films.film_page?i_film_id=6199  A részeg nácit halottnak hitték, nagybőgőtokban próbálták elrekkenteni, de egy másik nagybőgőtok bezavart, és a zenekari árokban hangszer helyett minduntalan a részeg disznó bukkant elő a tokból. Nagybőgni kezdtem volna éppen, amikor behívtak. Holnap reggelre kész a lelet. (Akkor ismét kelni kell, de már minden könnyebb lesz.)

*

Füst Milán ’teljes’ naplóját olvasom. Bele-belenézek, bár nem illene így, ilyen felületesen. Mit mond például az írói teremtésvágyról: „Fordítsuk meg: ars brevis, vita longa est. – Az élet a végtelenbe futó véges, (bár egyes korszakokat, lezárt egységeket benne megkülönböztethetünk,) – s egy lezárt kis versben, novellában, szoborban ki kell fejezned a végtelent: ez a feladat. Mit teszel tehát: törvényszerűségeket keresel mégiscsak, hogy összefoglalhasd, – valami ritmusra figyelsz… Nem tömheted bele minden  ismeretedet egy munkába, – de meg nem is tudsz mindent, csak érzed a millió komponenst… Olyan ritmust, formát keresel tehát, melynek szimmetriájában az aszimmetrikus benne zeng. Oly összefoglalást, mely kifejezi, hogy nem lehet összefoglalnod: a végtelen nem engedelmes. Olyan egységet, olyan arányosságot, melyet szintén az életből lestél el.”

(Mi a feladat? El ne felejtsük.)

 

Június 26.

*

Olvastam egy képes beszámolót Ipolyságról. Itt van egy lépésre tőlünk, és még soha nem mentünk át. Pótolni kell, nem vitás.

*

Utazás. Az egész világot be lehet járni:

Mire mindent megnézek, új cipő helyett új szemüveget kell vennem.

 

Június 27.

László napja van. Isten éltesse László rokonaimat, barátaimat, vagy mondjam, hogy Allah növessze hosszúra szakálladat.

*

Keresem, hogyan szeressem az ellenségeimet. Jól át kell gondolni. Sok nézet van erről, például Lukács evangéliumában egy:

"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.”- Lukács 6,27-28

Jót tenni semmiség, imádkozni értük,  hogyne lehetne, de miért áldanám azokat, akik engem átkoznak? Ennek révén létrejön a szeretet irántuk? Legfeljebb messzire elkerülöm az átkozódót.

Egy lelkész azt mondja: „Az ellenségünket szeretni azt jelenti, hogy azt kívánom neki, amit önmagamnak, imádkozom érte, és áldást kérek az életére.” Ehhez is van kérdésem. Tudom-e mit kívánok önmagamnak? Hátha csak önzés, elzárkózás, negatív viszonyulás motiválja a vágyaimat? Az csak természetes, hogy elviselem, eltűröm az ellenséges viselkedést, de hol van ez a szeretettől?

A politikai vagy ideológiai indíttatású ellenségképeket szándékosan nem hozom ide. Az a belső emberi tudás, amiből a szeretet van, nem az ő dolguk.

Ha találtam valamit, szólok. Addig az én drága szelíd édesapám szava visszhangzik: ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts!

 

Június 28.

Ma azt olvastam az újságban, hogy a végzettségem miatt potenciális ellensége lehetek valakiknek. Nem vigasztal, hogy ellenségként is igényt tarthatok nemes lelkek szeretetére.

*

Délelőtt, ahogy kiléptem a teraszra, hirtelen odarepült egy nagyon nagy barna lepke. Kétségbeesetten körözött, vágódott ide-oda, mintha mondani akarna valamit. Aztán idegesen elszállt Leányvár felé.

 

Június 29.

Éjfél elmúlt, és még mindig olvasok.

Amikor Orbán Ottó újszülött gyermekét a karjába vette, ezeket gondolta. Vagyis ezt a verset írta:

 Tej

 Fölemeltem a síró csomagot, és megcsapott a maró tejszag. Fullasztó fehér felhőben én és hibáim egyetlen örököse: köznapi felvonásvég. Úgy álltunk ott, mondom, akár egy színdarabban. Szájában a sírás végszava, cigaretták szennye a nyelvemen. A kétséges szereposztás szerint magamhoz szorítottam, egy marék ösztön válaszolt ügyetlen öleléssel. „A szeretet bilincsei” – azonnal előhíva. De belül igazi hideg borzongatott. Szuszogása láncán az elporzó nyarat ugattam. A felelősség óljában lakunk, a remény fűcsomóin. Megszólítottam, hős a hősnőt: savanyú lehelete fehér tűkkel döfködte az arcom. Mint kötélen a párnahuzatok, számon meglebbent a mosoly. Így álltunk ott egy percig. Aztán letettem.

 (Megjelent ’A föltámadás elmarad’ c.  kötetében)

 

15 komment

Címkék: kirándulás a végtelenbe

A hód és más történetek

2012.06.22. 20:21 akimoto

Két kicsi hód.  Regény, írta Szürke Bagoly. Első találkozásom volt az indiánokkal, megalapozta a rokonszenvemet  irántuk, később lett May Károly és a Nagy Indiánkönyv a romantika és az elvágyódás alapja.

http://www.168ora.hu/tudas/visszatert-magyarorszagra-az-eltuntnek-hitt-faj-96812.html

Magyarországon vannak már hódok, úgy tűnik fel, indiánok is, csak másképpen hívják őket.

 Június 18.

Egész nap üvöltött a dukdukzene, talán a Fásy mulató költözött a Főtérre? Megférnek itt egymás mellett Wágner kürtszólamai a popkultúra torokszaggató énekeseivel. Szerencsére nem egyszerre.  

 Június 19.

Ma lehetne barnulni, ha még huszonéves lennék. Most nem szabad nemhogy napra, még félárnyékba se mennem, jól visszaütütt a fiatalkori mértéktelen strandolás, napozás. A bőrgyógyász ezt mondta, akinek be kellett mutatnom, miféle foltok meg sebek jönnek elő mostanában.

*

Pest megyében ennyi sok helyen fészkel gólya! http://mmebudapest.wordpress.com/2012/05/31/golya-road-show-2012/

Bölcsen viselkednek. Ha a fészkükhöz darus emelő közelít, elrepülnek, de nem messzire, és ha elmúlt a veszély, azonnal visszajönnek. Más vadmadarak, emlősök is sokszor magukra hagyják a gyerekeiket, ha ember szagát érzik meg rajtuk.

*

Annyit bosszankodtam már a ház meg a kert  rejtett hibái miatt. Mindig más jön előtérbe. Most például a fű. Akiktől az ingatlant vettük, felszántották az udvart meg a kertet, a jó nagy területet fűvel vetették be. Nem lenne baj, ha füvesítés előtt a talajt legalább elgereblyézték volna. A planírozás, na, az lett volna az igazi. Sajnos, a fűcsomók így  a göröngyök tetején meg a mélyedésekben keltek ki, már az ötödik fűnyírónk megy tönkre a hepehupákon. Esetleg újrafüvesíteni potom kétezer négyzetmétert talajmegmunkálással, egyebekkel, kisebb vagyon lenne. Ahová lehetett, talajtakaró növényeket ültettünk, mégis pofásabban néz ki.  A borostyán alatt nagyon jól érzik magukat a meztelen csigák.

*

Nem emlékszem, kinek a fordításában olvastam az Ulyssest. Legvalószínűbb a „félrefordított” változat. Ma dublini helyén ünneplik az írót, a cikket a szobráról készített fotó kíséri. Ahogy ránéztem, mintha pisilnie kellene, úgy áll egymásra szorított combokkal. Jaj, Joyce!

http://www.168ora.hu/arte/ulysses-revbe-ert-97966.html  Látom, sürgős!

 

Június 20.

Ekkora káoszból nem lehet kilábalni anélkül, hogy a betegek rajta ne veszítsenek. Aki teheti, elmegy magánrendelésre, magánkórházba, magándiagnosztikára (áttanulmányoztam az árakat: egy horror!). Mintha az lenne a rejtett cél, hogy haljanak meg a szegények.

http://www.hir24.hu/belfold/2012/06/20/teljes-a-kaosz-az-egeszsegugyben/

*

Fellini Római Bisztró:

http://booksandsoul.wordpress.com/2012/06/19/mini-konyvtar-a-fellini-romai-kulturbisztroban-a-romai-parton/

És még olvasni is lehet.

 

 Június 21.

Ezt nem a Római parton olvastam, hanem itthon a hűvös szobában. Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt.

Nagyon érdekes volt a szociális gondozóból megszökött vénember története, amely két szálon fut: a jelenben, amikor is a százéves férfi akaratán kívül rengeteg pénzt lop, és ezzel bonyodalmas história kezdődik, viszont minden második fejezet a múltba repít, a százéves ember múltjába, megismerjük különös tehetségét az ésszerű gondolkodásra, amelyből az következik, hogy utálja a politikát és szereti az italt, mégis valahogy Sztálin, Churchill, Truman, De Gaulle és más politikusok kedves haverja lesz. Illetve Sztálinnal nem annyira barátkozik össze, sőt, a Gulagon végezte volna, ha Mao Ce Tung felesége nem siet a segítségére. Végül a  szálak összefonódnak, a regény boldog véget ér. Az öreg megnősül, elveszi Indonézia özvegyen maradt elnöknőjét, aki buta mint a sötét éjszaka. A nyolcvanötéves ara nászajándékba kapott laptopján blogot kezd írni hasonló korú barátnőinek örömére.

 Június 22.

Végre van valami nyoma, hogy az idén Örkény-év van. Idézet az Új Könyvpiacból:

"2012.06.22

Idén ünnepli a magyar irodalom Örkény István születésének századik évfordulóját. Az emlékév tiszteletére a Hungarofest felkarolta a SalverProductions Kft. kezdeményezését, és művészeti pályázatot hirdet Örkény István életművének tágabb körben történő megismertetése és népszerűsítése céljából, hogy minél több fórumon, formabontó módon mutassák be Örkény jellegzetes stílusát, az életmű frissességét és értékeit.

Posztumusz díszpolgári címet kapott Örkény István

<http://ujkonyvpiac.hu/artjump.asp?id=7070>

2012.06.22

Posztumusz díszpolgári címmel ismerte el a száz éve született Örkény István író munkásságát a II. kerületi önkormányzat csütörtökön. A díjazottak között költő, tudós és színész is szerepel. Az önkormányzat tájékoztatása szerint 2000 óta a kerület napján, június 21-én adják át a városrész önkormányzatának elismeréseit. A képviselő-testület egyhangú döntése értelmében, a II. kerületi polgárok javaslatára díszpolgári címmel tüntették ki Bitskey Tibor színművészt. Posztumusz díszpolgári kitüntetéssel tisztelgett a kerület az idén 100 éve született Örkény István író életműve előtt. Károlyházy Frigyes fizikust és Lator László költő, műfordítót pedig II. Kerületért Emlékéremmel jutalmazta az önkormányzat."

Nem ártott volna egy kis szöveggondozás a fenti két bekezdésnek, de a tájékoztatást elropogtatjuk így is.

 

20 komment

Címkék: dióhéjban

A könyvek hete

2012.06.14. 22:17 akimoto

 

Mi mást tehetnék? Olvasom, hogy mások mit láthatnak, olvashatnak, ha közel laknak az „eseményekhez”. Itt van például Weiner Sennyei Tibor páratlanul kedves könyvajánlója, amelyben régről ismert írók új írásait mutatja be : http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/29534/almodozok_es_szerelmesek

Fölírom az elolvasni valók listájára.

*

Márai éve eltelt, és én most találtam rá egy írására, amelyben valamiképpen mai életérzések jönnek felszínre. Hangvétele kesernyés, maliciózus, milyen is lehetne, amikor a gazdasági világválság és a fasizmus egyszerre támadta meg az emberek lelkét. Márai,  mintha ő is fotográfus lenne, megcsinálta gyűrött sarkú pillanatképét a fényképészről meg a klienséről:

http://bfl.archivportal.hu/id-241-marai_sandor_gyorsfenykep.html

„Barátságos arcot kérek!” – mondja a korabeli fényképésszel együtt, én pedig most kérdezem:  ugyan, miért ne lehetne barátságos képet vágni akkor is, ha nincs hozzá kedvünk? Mi köze a szembejövő kisgyereknek ahhoz, hogy a néninek anyagi gondjai vannak? Mi köze az unokáját maga előtt terelgető nagyapának ahhoz, hogy a nő, aki szembe jön, történetesen ronda és öreg? Emiatt nem kellene elnézni a feje fölött, és a híradóban látott bezzeg milyen szép színésznő alakját kopírozni a helyébe. Joga van élni, joga van a barátságos pillanatokhoz még a hajléktalannak is,. Ott áll a kerekes kosarak mellett, és elkéri a százast. Istenem, legyen az övé. Ha felest iszik a bevételből, az baj? Rajta már nem fog segíteni az absztinencia, legalább néhány vidám órája legyen. Tessék csak eltenni! – mondanánk mosolyogva, és megtartanánk magunknak, mit gondolunk róla meg erről az egészről, ami miatt idáig jutott. Valószínű, hogy ő maga is tehet róla, de hány jellemgróf él köztünk?

*

Minthogy a Szekerke-ágról van a legkevesebb tudomásom, megpróbálhatnám a Bécsi úton:

http://bfl.archivportal.hu/id-1260-csaladkutatas.html

Lehet, hogy hozzáfogok még a nyáron.

*

Kedves Könyvmegtaláló! Ezt a könyvet kimondottan neked veszítettem el. 1975 óta őrzöm. Átvészelt több költözködést, néhány évig a telken várta, hátha kidobom, de nem volt szívem hozzá. 

Most, a köztéri könyvszekrény és a könyvelvesztő program találkozásakor leteszem ide, neked. Akkor is neked, ha már régen kinőttél a kisdobos korból, azaz elmúltál tíz éves. J)

A könyv címe enyhén szólva ciki. Akkor is az volt, amikor megjelent, de nem lehetett megváltoztatni. A kisdobosoknak évkönyv kellett és kész. Tartalmi előírás nem járult hozzá, tehát olyan ismeretterjesztő cikkek és olyan szépirodalmi munkák kerültek bele, amilyeneket a könyv kiadója jónak látott. Remélem, beleolvasgatsz, és nem találod úgy, hogy nagyon retro.

(Ezt a levelet írtam és sokszorosítottam a Római térre szánt könyvekhez. Kisdobosok évkönyve 1975, 1982.) A jövő héten tudom vinni.

*

Vajon nagy baj az, hogy voltak évek, amikor elég jól éreztem magam a bőrömben? Igaz, utólag derült ki, hogy rengetegen lenéztek, összefintorítottak a hátam mögött, néhányan irigykedtek rám, hazug pletykákat terjesztettek, de mindezeket vagy észre se vettem, vagy nem érdekelt. Biztonságban éltem.

*

Tegnap este a Híradóban bemutatták, hogyan inzultáltak a Dohány utcai zsinagóga előtt egy öregembert. Láthatóan imádkozásból jött, fején kápedli, rajta fehér ing, fekete nadrág. Nehézkesen mozgott, talán nem csak az öregség miatt. A riporter elmondta, hogy valami suhanc orrba vágta, miközben azt kiabálta, hogy ’ utálok minden zsidót’. Nincs kedvem hozzászólni. Nem bírom minősíteni. Nem tudok könyvekről beszélni. Szavak a könyvekben, szavak az utcán, szavak az újságokban, de még a templomokban is. 

Utóirat: a mai Híradóban közölték, hogy a tudósítás hamis volt, a riportert elbocsájtották. Igaz, hogy megtörtént az eset, de nem a bácsival, hanem egy fiatalabb  emberrel, nem most, hanem két hónapja, a megalázott öregember csoszogását illusztrációnak szánta a tudósító, a hitközség elöljárója valóban mondta, amit mondott, de nem tegnap.

Mit gondoljak erről? Felmentést kapott az inzultáló huligán?

*

Kiosztották a Prima Primissima díjakat. Kiss Anna, az egyedi hangú, -látású, leginkább a szürrealizmussal rokon költő egyike a díjazottaknak. Örülök, gratulálok!

 

 

32 komment

Címkék: melankólia

Beszéljünk másról

2012.06.09. 21:21 akimoto

 

A boltban a pénztár mellé állította egy anyuka a babakocsit. Jól odaszíjazta a rózsaszín kalapos kislányát, a baba mindenkinek köszönt, beszélgetni próbált, a nénik rámosolyogtak, és mentek kifelé. Babakislány nekem is köszönt, azt mondta, szia. Mondtam én is, hogy szia, mire ő felszólított, hogy gyere.  Ó, megyek én veled, csak mondd meg hová. Menjünk együtt! Babakislány rikkantott, hogy szia, aztán dorombos gurgulázásba kezdett. Pont, mint a Mancur macskám: ő is előbb köszön, rövid nyaffintással.  Ha szólok neki, hogy gyere, azonnal fölpattan, és rohan fölfelé a lépcsőn. Leül az ajtó elé, ott dorombol. Pontosan annyi szót tud, mint az egyéves kislány a babakocsiban. Elég okos macskánk van, nem igaz?

*

http://www.obuda.hu/cikk/1223/479525/20120606_konyvespolc_a_kozteruleten_1.htm

Például itt van a „könyvet könyvért” gondolat megvalósulásának újabb formája, a köztéri könyvespolc. Minden elismerésem azoké, akik ennyire megbíznak az emberekben. Jó lenne valami társadalmi felügyelet is a könyvek mellé, nehogy éretlen suhancok vagy elkeseredett felnőttek csak a rombolás kedvéért elkezdjék szaggatni vagy szétszórni a könyveket. Ha nem laknánk ilyen messzire, máris lenne legalább száz könyvem a cseréhez, bár nem biztos, hogy egyet is ott mernék hagyni közülük, ha tettekre kerülne a sor. Nézem a könyveimet. Mégse adnék oda egyet sem. Irigy kutya vagy, mondaná kritizálós nagynénénk. Majd megpróbálok erőt venni magamon.

Június 6.

Megnyitotta a könyvhetet, nem más, mint Ferdinandy György!

http://www.hir24.hu/belfold/2012/06/07/elkezdodott-az-otnapos-konyvunnep/

Annyira szeretem olvasni. Megyek is, hátha találok valamit tőle a neten. A könyvheti megjelenésekből leginkább Temesi Ferenc könyvére lennék kíváncsi. Mire a könyvtár beszerzi, hosszú ősz szakállam fog nőni.

Június 7.

Találtam egy Ferdinandy emlékírást. Ő már emigrációból látogatott haza egy-két hétre, János nevű barátja is kitelepülne, de valami közbejött. Ez:

„A hetvenes években, amikor már én is az Újvilágban éltem, kint járt Amerikában a bátyja. Édesapjuk, az öreg nyugatos hívta meg.
Itthon úgy búcsúztak el, mint akik nem látják egymást soha többé. Azután, alig néhány nappal később, János váratlanul visszaérkezett. Hogy mi történt Clevelandben?
– Ásatag őslények! – legyintett mérgesen.
– Mégis! Mit üzentek? – faggatta a család.
– Semmit! – mondta a barátom. – Gyanakodtak. Szerintük én már a judeo-bolsevisták nevelése vagyok."

Egyszerű példa a kőkemény hülyeségre.  

*

Ma ezt írta Rómából Bernadette nővér: Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.

 

Június 8.

Milan Kundera

A LETÉPETT FÜGGÖNY

Részlet

(Réz Pál fordítása. Megjelent a Holmi c. folyóiratban 2004 decemberében)

 

Szegény Alonso Quijada

 

Egy szegény falusi nemes, Alonso Quijada elhatározta, hogy kóbor lovagnak

csap fel, és felveszi a Don Quijote de la Mancha nevet. Hogyan határozzuk

meg az identitását? Egy ember, aki nem ő.

Elrabolja egy borbélymestertől a réztányérját, és azt a saját sisakjának tekinti.

Később a mester véletlenül éppen abba a kocsmába nyit be, ahol Don Quijote

üldögél társaságával; meglátja borbélytányérját, vissza akarja venni, de a

büszke Don Quijote nem hajlandó borbélytányérnak látni a sisakot. Ez a látszólag

oly egyszerű tárgy hirtelen fontos problémává lesz. Egyébként is: hogyan lehet

bebizonyítani, hogy egy borbélytányér, ha a fejünkre tesszük, nem sisak? A

vidám kompánia, amely jót mulat a helyzeten, azt gondolja, hogy az igazság

kiderítésének egyetlen objektív módja van: a titkos szavazás. A szavazásban

minden jelenlevő részt vesz, az eredmény pedig egyértelmű: sisaknak ismerik

el a tárgyat. Remek ontológiai tréfa!

27 komment

Címkék: gubancok

Kiskutyák ajándékba

2012.06.06. 20:46 akimoto

018Fvagott.jpg

 Lőrinciben született három kiskutya. A mamájuk beagle, az apjuk ismeretlen. Ez nem zavarja a testvéreket, vidáman táplálkoznak, amikor nem alszanak, akkor gurulnak. A szemük épphogy kinyílt. Pesten át lehet venni a kiszemelt kutyababát,  ha majd eljön az ideje. Aki szeretne ilyen beagle-keveréket, jelezze kommentben, a részleteket később megbeszéljük.  

 

7 komment

Címkék: vau

süti beállítások módosítása