Heti beszámoló

Egy hete, vagy inkább tíz napja bejöttek a hangyák. Volt egy  útvonaluk a kád túlfolyója és a  magasan levő ablakkeret sarka között, ott jártak fel-alá, kisebb kitérőket tettek bele a kádba, meg a peremére, ahová a törülközőmet szoktam leteríteni. Hm. Szóval, a hangyák  mászkáltak. Hajlakkal lefújtam őket is, meg az útvonalukat is. Néhányan földobták a talpukat, a többiek vígan masíroztak. Ma (05.22.) reggel arra figyeltem föl, hogy a kád szélén valami morzsalék jelent meg. Olyan, mint a rozsdás vasreszelék. Jól megnéztem az egészet  különösen a morzsalék fölött, és észrevettem, hogy egy nagy kaszáspók rejtőzködik a bojler és a fal közötti résben. Ahá, mondtam én, tehát  te vadászol itten az ártatlan hangyákra. Megnéztem a lexikonban is, miféle pók  ez a hangyaevő, és bebizonyosodott, hogy van ilyen. Nem hálót sző, hanem lesben áll, és a zsákmányt a lábai végén lévő szervből kidobott nyálkaszállal ragadja magához. Természetesen hagytam a pókot a leshelyén üldögélni, mert a hangyák se hülyék, ahogy megneszelték a pók jelenlétét, többet nem jöttek elő. Egy-egy makrancos, és az idősebbek figyelmeztetésére ügyet sem vető hangya  lehet a pók vacsorája, mert a „morzsalék” szépen gyarapodik. Még várok egy kicsit, aztán eltüntetem az egész társaságot a nyomaikkal együtt. Remélve, hogy ezek után máshová teszik át a székhelyüket hangyáék éppúgy, mint a pók.

 Május 25.

Rájöttem, hogy.... 

Május 26.

Találtam egy embert,.....
Nekem a zene (is) ad ilyen spirituális élményt.

*Véletlenül rátaláltam .......

 Május 27.

Bepótolom, amit eddig elmulasztottam......

*

Gabinál található ez az új link: http://mmebudapest.wordpress.com/2012/05/15/orchideak-nyomaban-a-tetenyi-fennsikon/

Pontosan olyan természetjáró túrákról tudósít, amilyeneket Apu is vezetett, csak ő a tétényi fennsík helyett a Maty-érhez, a zsombói kiserőbe, Mártélyra a Holt-Tiszához, a fehértói zsombékosokhoz vitte az embereket. Amíg fiatalabb volt, a Pilisbe és a Börzsönybe is, persze.

Május 27. másodszor

Ha előbb olvasom  ezt: http://atlatszo.hu/2012/05/26/gondunk-lesz-ratok-indul-az-atlatszo-hu-kis-oligarchatarozoja/

nem foglalkozom a saját piszlicsáré problémáimmal. Ezért kitöröltem a hülyeségeket. Tessék olvasni, mi látszik át igazán.

Ma legalább ötödször ered el. Előbb dörög. Később hallgat.

József Attila: Hangya

A bábok között elaludt a hangya.

Szél, a bábokat most el ne fúdd!

Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja

és alszik véle csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!

De jobb, ha már indulunk haza

erősen beborult - -

A bábok között elaludt egy hangya

és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.

Egyik sem mesehős, viszont mindkettő örökzöld. A borbolyákat négy éves korukban hoztuk a fatelepről, a cirbolya még a csemetekort sem érte meg, csak mint valami magról kelt  bátortalan ágacska, kuporgott a kerítés mellett, úgy kaptuk ingyen, egy nagyobb tétel zöld növény mellé ráadásnak. A kereskedő tudhatott valamit, mert a cirbolya nem nagyon akart megeredni nálunk. Tavaly növesztett  egy ménkű hosszú csúcshajtást, fölül kép- ződött az idei koronája, ahogy a fotón látható. Utánanéztem, hogy egy ilyen fa két-háromszáz évig él. Meg vagyok nyugodva. Ennyi idő alatt majdcsak kipofásodik valamennyire. A borbolyák jól vannak. Éppen a virágzás utáni hajtásnövekedésüknél tartanak.  

Vajda János - Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán

Elálmodozva, egyedül

Múlt ifjúság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,

Mint hosszú téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelõ nap megjelen...

Első gimnazista koromban felhívott felelni a gyakorló tanár a bemutatóóráján, gondolta, hogy a legjobb magyarosok közül csak eszébe jut valakinek valami erről a versről. Tévedett. Egy szót se értettem belőle, de még most is nehezemre esik beleérezni, amit kell. Hogy lehet ilyen verset élettapasztalat nélkül megérteni, és minek ilyet első gimnazistáknak nyomatni?

*

Már akkor is így volt:

A Sixtusi kápolna

        Huszonhatban – már éppen hetven éve –

        láttam először. Némán, önfeledten

        álltunk, huszan vagy huszonketten. Félve

        néztünk a földöntúli mennyezetre.

        Nemrég ott jártam újra. Vagy nyolcszázan

        szorongtunk egymáson vagy egymás mellett.

        Angolul, finnül, dánul magyaráztak,

        fecsegtek, zúgtak, karok emelkedtek.

        Amikor jöttem, harmincezren álltak

        az utcán és bebocsátásra vártak.

        Örültem, hogy ilyen sok nő meg férfi

        akad, kik Michelangelóhoz jöttek.

        Aztán láttam, hogy itt már soha többet

        nem lesz hely nézni, csodálni, szemlélni.

      (Faludy György, Budapest, 1996)

Május 15.

Féltem a kutyától. Valaki kiengedte az utcára, ő megállt a lejtő legmagasabb pontján, onnan ugatott. Persze, a többiek is rákezdtek a kapuk mögött. Akkora zenebonát műveltek, hogy én is kutyául éreztem magam. Nem volt elég, hogy a patikában a kért gyógyszert nem adták ki, mondván, hogy miattunk borult fel „az egész” készletük, ugyanis a múlt hónapban azonos hatóanyagú, de más gyártmányú tablettát kértünk a felajánlott helyett. Így nekik többletük van az egyik szerből, míg abból, amit mi használunk, nem rendeltek. Mert felborult…. És akkor kezdődik elölről. A közértben a pénztárnál megszavazták az eladók, mennyit fizessek a Grissiniért. Előbb volt 1290, aztán 1490, majd a biztonság kedvéért steigerolták 1590-ig. Mulassunk (magunkon leginkább).

Május 16.

Már régen fájt ennyire a körmöm.

Május 17.

Pixel. A tizenhetedik történetig bírtam, aztán abbahagytam. Majd folytatom, ha már tudatos olvasó leszek. Pedig nem vágyakozom délibábos történetekre meg  gyengéd fuvallatokra, mintha nem is állhatna más a  tapasztalatok középpontjában. De ez a Pixel lehangoló. S mint ilyen, nem is igaz. Minden története kudarcos, sötét mélybe néző. Nem vitatom, mindenkinek kijut néha, hogy úgy érzi, sűrített levegőben fuldoklik. De közben mindig van jelen valami, ami megmutatja, hogy lehet, lesz majd jobb is. A Pixel nem ad feloldozást. Hiába van jól megírva, kegyetlen, nyomasztó. Nem szeretem.

*

A könyvtárgyilkosok meg a kontraproduktív olvasásról cikkeznek. Kiderítik, hogy az olvasás káros az elme egészségére.

*

Minél többet olvasok Somlyó Györgytől, annál jobban érzem, hogy hiába éltem közel tíz évig a köreikben, kevés közöm van hozzájuk. Az Újhold, az esztétikai látásmód, a cizellált filozófia távoli elmegyakorlat az elefántcsont toronyban.  

Május 18.

Igyunk pezsgőt!

A forgalomba bocsátott legjobb champagne évjáratok 1950-ig visszamenőleg: 1950, 1952, 1953, 1955, 1959, 1961, 1962, 1964, 1966, 1969, 1970, 1971, 1973, 1975, 1978, 1982, 1985, 1989, 1990, 1995, 1996, 1998, 1999, 2002, 2004 és 2006. Kimagasló ezek közül is 1955, 1991 és 1996.

Ezt megelőzően 1904, 1911, 1921, 1928, 1929 és 1945 voltak emlékezetes évjáratok. Ezek a palackok ma már nagyon ritkák. Nem így az 1999-es, a 2004-es vagy a még frissebb 2006-os szüretelésű pezsgők, amelyek közül érdemes minél többet kipróbálni.

http://hvg.hu/gasztronomia/20120517_kostolo_champagne_evjarat_

*

Különböző életkorainkban másképpen olvassuk ugyanazt. Ez természetes. De hogy valaki ilyen szelíd kanyarral tudjon visszafordulni, az nagyon megnyerő:

http://ras.freeblog.hu/archives/2012/05/15/A_szepsi_aszu_a_locsei_feher_asszony_es_a_lubloi_kemenysepro/

A bejegyzés különlenyomat lehetne a kötelező olvasmányokról szóló vitához.

*

Találkoztam Arankával. Ezúttal nem a lovakról, hanem a fiáról beszélt. Leült mellém a buszmegállóban,  és újra elmondta, hogy milyen gyönyörű szivárványos halvány drapériát látott lebegni a temetés után a fia sírja fölött. Ezt a látomását többször mesélte, mindannyiszor valami kis elemmel bővítette. Ma például azt mondta: a lebegő fátyolba színarany betűkkel volt írva, hogy Feri. De úgy higgyem el, hogy igaz szórul szóra. Mondtam, hogy elhiszem, hogyne hinném, hiszen  Aranka látta. Bizony, a templomban  gyónáskor  elmesélte a papnak, aki szerint nem adatik meg mindenkinek az ilyen jelenés. Ezzel is egyetértek.  

A hit sok mindenen átsegít. Aranka fia három éve fulladt a Dunába Pilismarótnál.  Horgászás közben csúszhatott a vízbe. Három nap múlva találták meg a holttestét. Azért egy vízihullát azonosítani  nem csekély lelkierőt kíván. Ha a temetés után könny fut a szemembe,  láthattam volna a szivárványos halvány drapériát az égen.  

Május 19.

Blogveszély van. Úgy értem, hogy megint változtatnak, megint korszerűsítenek, megint másképpen kell majd blogbejegyzést írni, képet, linket kitenni. Nehéz nekem újat tanulni. (Például verseket normálisan nem enged beírni.)

„Mitől vagyunk azok, amik vagyunk, amivé váltunk? Édesanyánk féltő gondoskodása vagy éppen a társadalom tesz minket angyalarcú démonná, vagy irgalmas szamaritánussá? Venetianer Pál, akit nem kisebb professzornak, mint a magyar molekuláris biológia atyjának neveznek, vállalkozott arra, hogy ezt kérdést megválaszolja. Méghozzá nem is akármilyen szemszögből: a biológia útján.

Szellemünk eredetére a választ a Molekulák, gének, sorsok című könyvében kereshetjük, amely a biológia iránt fogékonyak számára nyújt izgalmas olvasmányt. Az izgalmasat szó szerint kell érteni, ugyanis a szerzőt egy népszerű amerikai detektívregény-író ihlette a fejezetcímek megalkotásában. A könyv olyan biológiai csodák esettanulmányaiba kalauzol el minket, mint a szorongó egerek, a homoszexuális muslicák vagy hűséges pockok esete. Mind felfedezésre váró történetek!” (Egy könyvtáros ajánlásából)

*

Nem szarakodtak, hanem megcsinálták:

A legrégebbi és ma is megjelenő erdélyi magyar folyóirat, a 150 éves KERESZTÉNY MAGVETŐ teljes anyagának internetes megjelenése alkalmából tisztelettel meghívjuk Önt május 17-én 18 órakor sorra kerülő rendezvényünkre.

Helyszín: Budapest 1055, Nagy Ignác utca 2-4 sz.

*

Az Országgyűlés ma olyan volt, mint egy szakszervezeti nagygyűlés harminc évvel ezelőtt. Fölszólaltak, jogos és megoldandó kérdéseket vetettek föl, egy különösen megragadó volt. A kormányfő az LMP-s Karácsony Gergely azonnali kérdésére válaszolt. Az „oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé (...) és elfoglal például egy pártot (...) vagy miniszterelnökké választják" - mondta, megjegyezve, hogy a Fidesz ezt ellenzi és visszautasítja.
"A Fidesz a középosztály kezében fogja tartani a hatalmat". És hozzátette, kormánya azt szeretné, ha „minél több nagytőkés, sikeres középosztálybeli, és minél kevesebb szegény ember lenne Magyarországon, ehhez pedig sikeres vállalkozásokra van szükség.” Most én kérdezem: Kit sorol a kormányfő a középosztályhoz? Mi például családilag középosztálybeliek, sőt a keresztény középosztályhoz tartozók voltunk. Anyukám viszont úgy pontosított évtizedeken át, hogy „mi lateinerek vagyunk”. Ma is szívesebben viselném ezt a címkét, ha nem utálnám a címkézést, és jelölhető lenne valahogyan az értelmiségi, akinek más vagyona nincs a fejében felhalmozott ismeretein kívül. Jelzem, az se ér sokat, hovatovább. Vajon, kiket tud a kormányfő középosztálynak, milyen ismérvek alapján épülnek újra a társadalmi osztályok? 

*

http://haver.hu/zsidosagrol/mitoszok/attitudok-zsidokrol-es-zsidosagrol/

 A Haver alapítvány kérdőíve. Kitöltöttem, mert fontosnak találom a visszajelzést. Fontos tudni, hogy nem mindenki antiszemita.

*

Olvassunk! http://tiszatajonline.hu/?p=1490

*

Május 9.

Már megint sajnálom, hogy nem maradtunk Pesten. A Petőfi Irodalmi Múzeumba ma bárki bemehet, hogy 5 perc felolvasást vállaljon Ottlik: Iskola a határon c. regényéből. A maratoni felolvasás az ország több pontján egyidőben kezdődik. Cikk erről itt:

http://www.168ora.hu/arte/konyv-ajanlo-ottlik-pim-iro-regeny-katonaiskola-esterhazy-95719.html

*

Egy tudományos felismerésre:

http://hvg.hu/egeszseg/20120509_szivbeteg_anyuka#rss

Vicces. Ezek szerint az az anya, akinek termékeny éveiben vegyes nemű gyermekei születnek, hol szívbeteg, hol nem?

*

Május 10.

Ma van a madarak és fák napja. Külön bejegyzést érdemelt.

Május 11.

Már megint a papírkönyveket siratják, és szidják az e-könyveket egy könyvtári fórumon. Ha rendes könyvtár lenne a közelemben, én is kézbe vehető könyveket olvasnék. Viszont megvan a lehetőség, hogy a gépen olyat is olvassak, amiért több tíz kilométereket kellene vonatozni, buszozni. Miért nem jó az e-könyv? Paralel a papírral, amíg el nem fogynak az erdők, nyugodtam létezhet egymás mellett a kétféle szöveghordozó. (Képekkel, térképekkel akár.)

Május 12.

Egyszerre virágzik a bodza mag az akác. A sűrű illat megüli az udvart. Jó lenne ezt a szagot eltenni befőttes üvegben.

*

Az én-blog hőse, lehetne mondani.
Mint  Somlyó György írja a verses önéletrajzában:
„Részletek egy megírhatatlan versregényből” – ez a címe.

„Én – az valaki Más”, így mondja Rimbaud.
„Én – az Senkisem”, tódítja Pessoa.
Autentikus létről már szólni sincs szó,
Tán csak a csecsemő oá-oá.

Aztán: „Ipi-apacs!” és „Ki a húnyó?”
Fogócskázik a Je és a Moi.

Ittlét és Ottlét között ténfereg
Heidegger meg a többi rossz gyerek.

A többi fejezet is frappáns, az egész megtalálható a Digitális Irodalmi Akadémia kézirattárában.

*

Tiszta, szép szöveg, belefut egy fölfedezésbe: „A Parnasszus felé újabb fejezet annak az egyedülálló költői prózának a történetében, amelyet Füst Milán kimunkált. Nálunk, ahol a stíluskritika, a szövegelemzés oly ritka madár, nem meglepő, hogy ennek az oly sajátos szövetű prózának törvényei és titkai mindmáig felfedetlenek. De hatása így, kritikai feldolgozása nélkül is, elementáris és egyre széles körűbb; úgy látszik, még a fordításokon is átszűrődik, hiszen francia kritikusai több figyelmet szenteltek neki, mint a hazaiak. Vannak jelentős írói alkotások is, melyek csak kerek egészükben hordozzák jelentőségüket. De az eredendően költői fogantatású művek legkisebb egységeikben is őrzik bonyolult összetételű varázslatukat, ahogy a rádiumot se lehet olyan kicsire redukálni, hogy ne sugározna. Ilyen a Füst Milán-i próza is.” (Somlyó György: A Parnasszus felé. Részlet.)

*

Somlyó György életműve, sok prózával (!) teljes egészében olvasható az interneten. Bűvös, okos - mint mondták róla - poéta doctus .

*

Megismerni valakit nagyon jó, ha arra érdemes. 
Somlyó György után Füst Milánnal dorbézolok. Teljes életműve olvasható a Digitális Irodalmi Akadémián. Többet tudott mindenkinél.

Május 13.

Üres pohárból nincs mit inni. (Édesapám ezt mondta volna rá: Bölcs vagy, mint egy bölcső. Hehe.)

Május 10.

Ma van a madarak és fák napja. Az év madara tavaly az egerészölyv volt, az idén május 15-ig lehet szavazni a gyurgyalagra, vagy a fülesbagolyra, vagy a fürjre.

http://www.nyest.hu/hirek/a-madarak-es-fak-napja

Ez a cikk nagyon érdekes szótörténeti  fejtegetést közöl az ölyv nevének eredetéről. Miközben olvasom, állandóan a szemem előtt van ismerősünk, az ölyv, aki a Szuzuki-úton lakik, és minden nap öt óra után fenn ül egy magas fa tetején, és a környéket fürkészi. Nyilván a vacsoráját keresi a fűben. A közelben van egy lovarda, ott zab és más, az egereknek vagy mezei pockoknak kedves táplálék hullik a földre, persze, hogy az ölyv is ott üldögél, ahol nagyobb  esélye van a zsákmányszerzésre. Gonosz lelket kaptam a törzsfejlődésben. Megfigyeltem, hogy mindig a ragadozó pártján vagyok. A gepárd, a macska és az oroszlán után a vándorsólyom, a szirti sas és személyes ismerősöm, az ölyv is  kedves a szívemnek.

Persze, a cinkék is, bár nem ragadoznak.

A cikkben bemutatott zelnicemeggy a mi udvarunkban is szépen megél. Nagy területet árnyékol be, nyáron az ágai közé akasztjuk ki a broméliákat.

Magris, a könyvfesztivál díszvendége a vasfüggönytől öt kilométerre fekvő faluban töltötte a gyerekkorát. Ismerte a földeket túl a határon, bár soha át nem mehetett. Életének erről a korai élményéről mondta: „ ez az ismert és ismeretlen közötti kapcsolat alakította az identitásomat s nyitotta fel a szemem a lehetséges identitások sokféleségére. Talán ezzel magyarázható az is, hogy jobban kedvelem a kereszteződés gyümölcseként kialakult identitásokat. Egyébként az egyéni azonosságtudat mindig különböző elemek együtteséből születik, s ezek között vannak nyilvánvalóan a másokhoz fűződő kapcsolataink is. Azokra gondolok, akikkel közös sorsot érünk meg. Ez kollektív identitást alakít ki, amely hagyományok és felelősségvállalások együttesének eredménye, s nem szükségszerűen kötődik a földhöz vagy a nemzetállam eszméjéhez. Így hát, miközben olasz vagyok, az európai közösségé is vagyok.”

Nagyon megragadott a figyelmeztetés realitása: az ember, különösen itt nálunk, összes ősének és szomszédjának identitását hordozhatja. Bizonyító erejű, hogy az a kultúra nem kultúra, amelyik arra törekszik, hogy az embereket elválassza egymástól.

*

Azt írja az újság, hogy „beindult a minisztercsere”. Mintha a várható időjárásról lenne szó. Hirtelen bevillant, talán a félidőnél  nem volt véletlen S.Pál elnökségének vége, amúgy is eléggé szemforgató nyilatkozatok kísérték. Meg a színjátékszerű utolsó órák a lemondás előtt. Mintha nem akart volna lemondani, de mégis, muszáj volt.  És most, a drámai bevezető után megkönnyebbült mosollyal lépik mindenki egyet a sakktáblán. Engem nem zavar. Volt már ilyesmire példa korábban is.

*

Találós kérdés: ki válaszolta az alábbiakat?

A kérdés: - Kifelé harmóniát sugároz. Ez belső egyensúlyból fakad?

- Nyugodt vagyok, ez az igazság. Az embernek foglalkoznia kell a belső békéjével. Van bennem egy normális szintű elfogadó képesség, és természetes, józan hozzáállás a dolgokhoz. Szeretem a kihívásokat. Újat lépni, az egy csuda finom játék! Semmi köze a pénzhez. Az ember magának fogalmazza meg a feladatokat, és magának számol el vele. (Mintha egy blogoló lelkébe látna!)

*

Ezúttal nem értek egyet Puzsér Tiborral. A versenyző, a magyar dal elkötelezettje toborzót énekelt, és a Néphadsereg(?) táncegyüttese kísérte. Nem is értem, miért bukott ki ezen a kritikus, elég gorombán vagdosta a véleményét a szép hangú énekes fejéhez. Majd jött a Prügyi duó (ők a szívem közepe egyébként), a megszokott színvonalon teljesítettek, ez azonban nem volt elég az élesen fogalmazó kritikusnak.

A Prügyi duót nemcsak szeretem, tisztelem is. A stáb bemutatta még a verseny elején a versenyzőket, körülményeiket. A roma zongorista fiú elképesztő küzdelmet vív a tanulásért. Régebbi tanára kijárta, hogy egy iskola zongoráján gyakorolhasson az esti órákban, partnere, a fantasztikus hangszínű gyerek vagy húsz kilométerről buszozik a próbákra. Ők se gazdagok, nagy teher az útiköltség. Naiv tisztasággal hisznek benne, hogy elég a maximumot nyújtani a sikerhez. Szeretném, ha kitartanának még néhány évig, mire egzisztenciát alapozhatnak - együtt vagy külön -, a tehetségükre.

Május 6.

Anyák napja. Napsütötte vasárnap. Fantáziátlan, átlagos vagy álságos köszöntőket enged meg magának a női lapok többsége. Még szép, hogy ragaszkodunk a saját anyánkhoz. Ez az egy van belőle, akkor is, ha nem teljesen harmonikus a kapcsolata a gyerekével, akkor is, ha elvek vezérlik szeretet helyett, akkor is, ha szeret, de rosszul, akkor is, ha pontosan annyi gyarlósággal él, mint mások. Mint az apák, a gyerekek vagy a politikusok. Vagy a pedagógusok. Akkor duplán terhelt mindkét fél. Egy drámai példa arra, micsoda szakadék választja el az embereket egymástól. Miért nem tud anyja lenni az oroszlán a gazellabébinek? (Az itt következő videó hosszú, több mint 7 perc,  angolul kommentálják, de ez lényegtelen.) 

https://www.youtube.com/watch?v=mD5bCNvAihU

https://www.youtube.com/watch?v=mZw-1BfHFKM&feature=related

A második film ugyanazt mutatja be, csak részletezőbben.

Május 7.

Komolyan kellene venni, mit és hogyan látnak az átlagosnál érzékenyebb értelmiségiek. Például az író Grecsó Krisztián: http://fn.hir24.hu/nagyinterju/2012/05/06/grecso-felelem-a-bogracs-jobb-es-baloldalan/

Ugyanennek a problémakörnek egy másik szeletéről pedagógusként L. Ritók Nóra:
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/05/04/294-tanfolyamok-kozmunkak/

A többi bejegyzése is olvasásra javasolt.

Tanulságos példa arra, hogyan „vezetik vissza a munka világába” a leszakadókat egy állami projekt keretében:

http://vilagma.hu/boldogok-a/nem-vart-siker/

KapitányG bejegyzése. (Engem is fölbosszantott, hogy az újságcikk írója nem várt sikerként mutatja be az előre kiszámítható végeredményt. Ennyi szponzor és mentor már előre kiválaszthatta, kiket alkalmaz a többirányú képzés befejezése után. Mellesleg: fél év múlva szívesen utána néznék ha tehetném, kiket rúgtak ki a most fölvettek közül. Senkit ne tévesszen meg, hogy a munkaadók is példaszerű feladatot kapnak a projektben, nemcsak a munkavállalók.)

http://nol.hu/mozaik/kilenc_babat_var_egy_mexikoi_no

Hat lány, három fiú. Ilyen nagyszámú terhesség esetén ajánlani szokták az orvosok, hogy távolítsanak el néhány magzatot. Én sem tudnám vállalni, melyik hat kicsike haláláról döntsek. Inkább haljak meg én a szülésben, vagy ne legyen életképes a kilencből mondjuk hét, a maradék kettő lehet, hogy genetikailag károsodott, Down-kóros, soha nem lesz képes az önálló életre. Na, ez kinek jó?  Már az elején elhibázták. Mi a fenének ez a mesterséges megtermékenyítés? Isten adta, Isten elvette. Mondták a régiek. Ebbe én belenyugodnék… Persze, az is lehet, hogy mind a kilenc egészségesen fog megszületni. Isten akaratából.

*

Enyhén giccs-gyanús:”Verebics Katalin körbefestette Papp Laci bokszkesztyűjét, Madarassy István Gerevich Aladár kardját tette eggyé Magyarországgal, míg Györfi András Csapó és Szívós doktorok vízilabda sapkájába festette bele egykori tulajdonosukat – többek közt. De a londoni kiállítás megnyitójára vélhetőleg elkészül még Magyar Zoltán lovának kápája, Rejtő Ildikó tokiói tőre, Kulcsár Győző müncheni sisakja és Portisch Lajos sakk-készletének egyik bástyája is.”

http://sport.hir24.hu/olimpia/2012/04/23/mi-koze-kodalynak-papp-lacihoz/

*

Ha nincs kedvem papírról olvasni, föllapozom a Digitális Irodalmi Akadémiát. Most belenéztem Rakovszky Zsuzsa verseibe. Nagyon jó versei vannak. Eddig csak a Tovább egy házzal kötetét olvastam, meg a regényét, A kígyó árnyékát, ez nagyon tetszett. A hullócsillag éve is fönn van és az első novellás könyve, na, ezt nem ismertem. Nagyon jól ír azóta is . Ugyanazon a színvonalon, izzó, fojtott indulattal. A szerelem és a szeretet eggyé kovácsolódik: A Hold a hetedik házban. Dobrokoló házasság története oda – vissza, oda – vissza. Elválnak, a haldokló férfi visszatér, ahogy életük válságos vagy éppen ürességtől terhes időszakaiban is megkeresik egymást. Ugyanezt végigélni egy formailag és külsőleg töretlen házasságban, az se semmi, ahogy ma mondják a stílusgyakorlatokban jártas egyének.

*

Mindenkinek, akit érdekel, ki ez a Magris, akinek egyetlen sorát sem olvastam még, és feltehetően nem annyira olvasott, mint... Isten őrizz a hasonlítgatástól... szóval, azoknak ajánlom a Nagyvilágban megjelent interjút.

http://www.inaplo.hu/nv/200105/15.html

Nagyon érdekes, világosan gondolkodó és céltudatosan író ember arcképe bontakozik ki.

Sok okosságot mond, többek közt a mindannyiunkat megnyugtató bölcsességet: "az írás harc a felejtés ellen". Ennél persze többről és tágasabb világról számol be az említett interjúban. Nagyon-nagyon ajánlott olvasmány. (Ezt kommenteltem Izabella Jones új blogjában.)

 Május 1.

Vajon, mit szabad ellopni, és mit nem?

http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2012/04/30/befalazva-talaltak-ra-a-meregdraga-csontvary-festmenyre/

Bizony, a rendőrök lecsapnak a tolvajokra akkor is, ha azok hátizsákban menekítik a nagy értékű festményeket, de akkor is, ha a rabolt kincs értékéről mit sem tudva, ijedtükben befalazzák a szárnyas angyalt, aki ártatlan szerelmesekre vigyáz.  Hehe.

*

Most veszem észre, mennyire szeretek a sorok között írni.

Május 2.

Előre hoztuk az Anyák napját. Kaptam balkonvirágokat és konyhába való dolgokat, mindnek nagyon örülök. Ha elmegy ez az erős nap, délután lefényképezem a kis erkélyt az új virágokkal, és a fotót kiteszem a poszt elejére.

*

Újra dalol (na, ki?)