Egyik sem mesehős, viszont mindkettő örökzöld. A borbolyákat négy éves korukban hoztuk a fatelepről, a cirbolya még a csemetekort sem érte meg, csak mint valami magról kelt  bátortalan ágacska, kuporgott a kerítés mellett, úgy kaptuk ingyen, egy nagyobb tétel zöld növény mellé ráadásnak. A kereskedő tudhatott valamit, mert a cirbolya nem nagyon akart megeredni nálunk. Tavaly növesztett  egy ménkű hosszú csúcshajtást, fölül kép- ződött az idei koronája, ahogy a fotón látható. Utánanéztem, hogy egy ilyen fa két-háromszáz évig él. Meg vagyok nyugodva. Ennyi idő alatt majdcsak kipofásodik valamennyire. A borbolyák jól vannak. Éppen a virágzás utáni hajtásnövekedésüknél tartanak.