Gluténmentes, laktózmentes sütemény

50 dkg  reszelt répa
3 tojás
2 cs. vanicukor
1 teáskanál fahéj
30 dkg őrölt mandula
 3 evőkanál olaj
3 ek. méz vagy 2 evőkanál xilit
10 deka mazsola
1 cs. sütőpor

Melegítsük elő a sütőt 160 C fokra. Keverjük  össze a hozzávalókat. Öntsük a tésztát egy 20 cm átmérőjű, sütőpapírral kibélelt tortaformába, tűpróbáig süssük.

Február 15. Érdekes blogot találtam. http://mirador.postr.hu/osi-pemon-falfirkak Úgy gondolom, a falfirkákat felderítők vésték a kőbe, és utat mutatnak az ösvényen, merre található a keresett úti cél. Éppen olyan utazók lehettek az ősi pemonok, mint a mostani blogírók. De jó lenne, ha így lenne! Mindemellett annyira leköt a blog archivumában a tavalyi, Trinidad és Tobago útvesztőiről szóló beszámoló, hogy már éjjel 1 óra elmúlt, de még mindig olvasom. A valóságban ott mászkálni már úgyse tudnék.

Február 16.  Julianna napja. Voltak a családban Juliannáink, de a legközelebbi kapcsolatban Juci nénivel voltunk. A földszinten laktak, nem sokkal a háború után jöttek Battonyáról. Illés bácsi a MÁV-nál dolgozott, Juci néni több évig háztartásbeli volt, és állandóan talált magának valami munkát. Virágot ültetett, bedolgozott a Háziipari Szövetkezetbe, általában sapkát, kesztyűt kötött, hozott lisztből tarhonyát gyúrt megrendelésre, a kert végében disznót tartottak, etette, vakargatta, a cicákkal gyengéden bánt, vasalt, gyakran órabérbe, nálunk is meg másoknak is.

Julianna napon már tele volt a piac hajtatott tulipánnal, jácinttal. Ilyesmivel köszöntöttük. Amikor  beléptünk a konyhájába, máris tette föl a kávét, cigarettával kínált, ő is dohányzott egész öreg koráig. Utolsó éveire kicsit meggyengült az ítélőképessége. Nyitva hagyta a kaput, amikor kávét vitt ki jószívűségében egy hajléktalannak, beosont a házba egy besurranó nőszemély, anyu az előszobában találkozott vele. A kíváncsiskodó nem lehetett gyakorlott a besurranásban, mert pont úgy megijedt, mint anyu, és hamar lefutott a lépcsőn. Juci néni nem is fogta föl, mi történhetett volna. De nem történt semmi, hála Istennek. Juci néniékkel hatvan éven át éltünk úgy, mint  családtagokkal.

Február 17. Ma volt az össznépi születésnap, névnap és lakásavató féle fenn a hegyen. Őrült nagy sár volt, de már megkezdődött a tavaszi tervezgetés. Az én huszonkét éves, budapesti születésű, nemzetközi logisztikát végzett unokám tyúkot akar tartani a kertjükben. Most jut eszembe, a zenei képzettsége is egészen kiváló. Meg lehet tanulni mindent, még a tyúkpásztorolást is. Ez itt most nagyon gúnyosan hangzik pedig nem az. Haszonállatot tartani nagy felelősség, és költséges is. Minden erőmmel kívánom, hogy sikerüljön nekik.

Február 18. Mi pedig menjünk el nyáron Budvarba! http://www.vjm.hu/vilag/hegyek-es-vizek-orszaga-hullamzo-kirandulas-a-balkan-ekkoveben-montenegroban/7226/?lstparts=0

Az uti beszámolót egy kajakos fiatalember írta. Én azért nem mernék evezve csalinkázni a kotori öbölben. Tetszett mégis, mit látott a víz felől: "Fantasztikus, réteges sziklaformációk állják a tenger szüntelen ostromát, a makacs hullámok mégis kikezdik a kemény kőzetet, és izgalmas szirteket, barlangokat alakítanak belőle. Egy ilyen barlangba mi is beevezünk: mialatt áthaladunk a természetes alagúton, a szüntelen hullámzás fel-le hintáztatja a kajakokat."  Szeretném ezt a helyet, biztosan.