Heti beszámoló

2013

2013 minden napja hozzon békét, boldogságot kedves olvasóimnak, barátaimnak, a beszélgetőtársaknak és persze az egész családnak, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.

http://indavideo.hu/video/Ifj_Johann_Strauss_A_denever_nyitany

Carlos Kleiber vezényelte, utána még egy „werkfilmet” is bemutattak arról, hogy vagy harminc évvel ezelőtt ugyanez a Kleiber hogyan küzdött meg a zenekarral és Strausszal.

Még előbb, a Mezzo műsorában Brahms 2. szimfóniáját vezényelte szintén Kleiber. Öregen, de fiatalos lendülettel és bécsi hangulatú könnyed édességgel a dallam kínálta részeknél. Máskor kemény volt és németesen precíz. Meg lehetett hallgatni egy másik előadást is a youtube-on, Karajannal.  Ő jól elmagyarázta Brahmsot.

*

Mi közük hozzá? Hát az, hogy ők vótak a vótok:

http://www.nyest.hu/renhirek/oroszok-es-nemetek-a-lettben-br-es-a-votok

*

Minél hülyébb, annál jobb:

http://hvg.hu/Tudomany/20121218_youtube_legnezettebb_2012

Gangnam style az élen.

*

December 22.

Ma van szombat. Mához egy hétre jönnek ki a gyerekek karácsonyozni. Amit tudtam,beraktam a mélyhűtőbe, de nagy kár volt előre vásárolni, hiszen a két ünnep között bőven ráértünk volna. Tudtam, hiszen megbeszéltük, mégse gondolkoztam. Nem szeretek öreg lenni.

*

December 23.

Aranyvasárnap. Délután fél négy elmúlt, és még világos van. Emlékszem rá, hogy amikor dolgozni jártam a húszemeletesbe az Árpád hídnál, négy órakor gyújtottunk villanyt. Már nyáron is észrevettem, hogy a napok mostanában valamiért hosszabbak. Vagy kezdek hülyülni?

*

Ezt a könyvet egyik testvérem írta:

http://www.muszakikiado.hu/karosszerialakatos_szakmai_ismeretek

A tankönyv első kötete a fémipari alapismeretek. Ezt is ő írta:

http://www.muszakikiado.hu/femipari_alapismeretek_karosszerialakatosok_szamara_

Őrület, hogy mennyi munkája van benne. És az a rengeteg rossz gyerek, akiket tanított vagy harminc éven át… Minden elismerésem az övé.

*

Egyszer csak, mint egy sugallatra, a NatGeo csatornára váltottam, és ott egy Koenigsegg nevű autógyáros bemutató filmjére találtam. Egyedi autókat gyárt, egészen más technológiával mint a sorozatgyártók, minden darabot kézzel szerelnek össze, az alkatrészeket pedig, akár az egész autó egységeit, Angliában gyártják. A középen elhelyezkedő motort grafitszálas műanyag házba teszik, egy ember csak ennek a szerelésével foglalkozik. A többi szakember is  egy-egy művelet specialistája. Végül kijön az autócsoda. Nyolc-kilencszáz kilométeres sebességgel megy, spéci fékezőelemeket talált ki a gyártó, hogy a járgány a földön maradjon, nehogy véletlenül elrepüljön.

*

Jaj, a törökök:

1980-ban ___ ______ _'_&__&__ -_(__ __ 4&__"'_#*"9__)

______#_##__&_"_)&__"_+&_&"_,''___&))*

__ -&___&#&)__ __ -_4_&'&(_ *___#_ _#_&##&_ _

-_#____#____)9_______,_#_-*%_*%$_____+__*#*3

"_*_ _&_""&__ &)(&4_"&)_&)_ %_)#_"_

Érdekes, ugye? Pdf-ben töltöttem le, ezt hozta ki belőle a word. Lehet, hogy jövőre visszatérek a törökökre, mégis, maradjon valami nyoma, mit is akartam tőlük/róluk.

*

A székely titkosírásról:

http://www.nyest.hu/hirek/szekely-titkosiras

Csak lenne időm utánabányászni! Még a Wang folyónál is lesz valami róla.

December 29.

Szerelem ellen orvosságot keresek:

„A kutatások azt mutatják, hogy a dopamin agyi ingerületátvivő anyag szintje szerelem esetén megemelkedik. A dopamin kulcsszerepet játszik az öröm- és fájdalomérzetben, összefüggésben áll a vággyal, a függőséggel és az eufóriával, ezért hirtelen megemelkedése a jutalom olyan akut érzését okozhatja, ami megnehezítheti a szerelemről való leszokást. Ebben a tekintetben a szerelem az opioid szerekhez, például a kokainhoz hasonló hatást fejt ki.”

http://www.szimpatika.hu/cikkek/3570/a_szerelem_tenyleg_eszunket_veszi

December 30.

Beszéltem a kutya gazdájával. Meggyógyult a kis korcs, Maya a neve, nem lesz túlságosan nagy, yorki – havanese keverék, máris megszerették. (Azért fontos a mérete, mert a lakásokban csak kistermetű kutyákat tarthatnak  a házirend szerint.)

Olvasókönyv?

http://www.eparhija-dalmatinska.hr/Frames-c.htm

Itt a Karácsony. Az ortodox karácsony messzebb van, leginkább Vízkereszt felé.

Még régen Pulában megnéztünk egy gyönyörű szép pravoszláv székesgyházat. A templom őre, egy idősebb férfiú ékes horvát nyelven bemutatta a templomot, elmondta, melyik oltár, ikon és templomi hely milyen helyet foglal el a liturgiában, és csodák csodája, szinte minden szavát értettem. Most  rátaláltam  egy odavalósi szövegre. Hát, ez is ugyanolyan, mintha Juhász tanár úr ószláv nyelvi szemináriumán olvasnám. Érdemes belenézni, megadja az értelem örömét is, nem csak az érzelmieket!

Régen úgy hangzott a csengő hangja, hogy kicsit rekedt volt, kicsit éles, néha berregett, majd kitisztult. A Szent Gellért utcában szólt így a csengő több mint ötven éve. Most nálunk szólal meg az alagsorban, hogy a ház ura meghallja, ha valaki a kapunál csenget. A fönti csengő ugyanarra az érintésre működik, csak másmilyen a hangja.

A régi csengő, a muzeális értékű szerkezet kissé elkoszolódott, berozsdásodott, a hangja is alig szólt, nem volt egyszerű újra megszólaltatni. Apánk is sokszor szerelte még a Szent Gellért utcában. Egyszer valamiért akadozni kezdett a csengése. Apánk meg akarta érteni a működését, előszedte tehát a Révai Lexikonát, és gondosan tanulmányozta a szerkezeti rajzot, hogy rájöjjön, hol lehet a hiba forrása.

Itt van a szerkezeti rajz és körülötte a szöveg a lexikonnak ugyanabból a példányából, amelyből apánk is dolgozott.

Azt, hogy annak idején mi lehetett a hiba, már nem tudjuk meg, de sikerült a csengőt új életre kelteni. Ha vissza akarunk menni a Szent Gellért utcába, becsengetünk magunkhoz az alagsorba. És ha szól a csengő, más régi csengők hangjai is felrémlenek.

 Amikor gyerekek voltunk, úgy tudtuk, hogy a karácsonyi csengőt  a Jézuska szólaltatja meg, miután kirakta az ajándékokat. A csukott ajtó mögött szorongva vártuk, mikor jön már meg a Jézuska. Iszonyú csendben voltunk, a szívünk hangosan dobogott, a lélegzetünket visszafojtottuk. Mögöttünk álltak a felnőttek, velünk együtt várták a Jézuskát. Felhangzott a csengés. Előbb gyengén, egy-két ütéssel, aztán hangosabban, sürgetően, hirdetve, hogy elérkezett a pillanat, amikor kinyithatjuk az ajtót.

És akkor ott ragyogott a karácsonyfa. Gyertyafényben,  fenyőillatúan, körülötte mesebeli kirakodóvásárral. Hozzánk nem csomagokat hozott a Jézuska, hanem a fa alá terítette a melegítőket, a harisnyákat, a bojtos sapkákat, a meleg kesztyűket, a könyveket… Mennyből az angyal… Az Öregangyal kihirdette, melyik ajándékkupac kié, hátul, az ajtó mögött állt apánk három szál ünnepi fehér szegfűvel. Minden Karácsonykor ő szólaltatta meg  a Jézuska csengőjét.

A fotó nincs kitalálva, csak úgy odakattintottam, és ez lett belőle. Két növény az ablak alatt,  egyik  elevenszülő, a másik  születésnapi ciklámen.  Szeptember óta pihenés nélkül virágzik. Az elevenszülő régóta velünk van, legalább ötven éves, ha nem több. Édesapám növénygyűjteményéből való, az ő  Sarjikájának leszármazottja.

Az első tövet valamelyik tanítványának apjától kapta, amikor családlátogatás közben végignézte az  üvegházat, és ott a sarokban dülöngélt, kúszott, sarjadzott majnem magára hagyva ez a madagaszkári kaktuszféle. Szukkulensnek mondta a kertész. Év végén küldött egy tő fügecsemetét, mert családlátogatáskor édesapám nem fogadott el semmit a  növénysarjakon kívül, amiket a gazda csak úgy fél kézzel lekapott a levelek széléről, és egy újságfecnibe csomagolva a tanár úr zsebébe csúsztatott.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalanchoe_daigremontiana

 Igen,  nálunk kevéssé ismert ez a növényfajta, ami a levelei szélén növeszti önmaga gyökeres-leveles miniatűr másolatait. A pici növények idővel lehullanak, gyökereiket a talajba fúrják, levelüket a Nap felé fordítják, és megkezdik önálló életüket, amíg elegendő sarjat hoznak ahhoz, hogy megöregedve eldőljenek, és mellettük a Sarjikák új nemzedékei növekedjenek.

Sokszor, sokfelé adtunk a szaporulatból. Kapott az orvos, a barátnő, a hivatalsegéd, magunkkal költöztettünk Pestre egy példányt, annak a sarjaiból is kapott munkatárs és házmester, a férjhez ment lányunk  magával vitt egy tövet, a növénygyerekekből adott az anyósának, az elevenszülő jól érezte magát a gödi konyha ablakában. Amikor meghalt a nászasszonyom, sokáig hányódott szegény növényke az ablakpárkányon. Már csaknem kiszáradt, mire a lányunk gondozásba vette. Most a gödi Sarjika  fiai  nőnek a déli fekvésű ablak  előtt, széjjel is lehetne ültetni, ha kellene valakinek.

*

Ajánlat:

http://mult-kor.hu/20120222_fedezze_fel_a_selyemut_meses_varosait

Talán jobb lesz könyvek, térképek, lelőhely leírások segítségével fölfedezni. Már nem vállalnék ilyen hosszú és feltehetően kényelmetlen epizódokkal terhelt utazást.

*

Ilyen vicceset régen olvastam: „… jóval későbbi időkből származó írás Freisingi Ottóé, aki 1147-ben Magyarországon járt, és véleményét mind az országról, mind annak népéről az utókorra örökítette. A keresztes hadakat kísérő egyházi férfiú így ír őseinkről:

„A magyarok rút arcúak, beesett szeműek, alacsony termetűek, erkölcseikben és nyelvükben barbárok és vadak, úgyhogy a sorsot jogosan vádolhatjuk, avagy inkább az isteni türelmet csodálhatjuk, amely ilyen, hogy ne mondjam embereknek, hanem emberi szörnyetegeknek oly gyönyörű földet adott.”

Idézi egy természettudós itt:

http://eberhardt.rpotor.com/08MestersegesParadicsomok.pdf

https://www.youtube.com/watch?v=tnKmcRSh80g

Blues for Edward. A vájtfülűek szerint nem ez a legjobb száma, de szerintem zseniális.

*

Az Új Könyvpiac közlése szerint annyi könyvbemutató, beszélgetés és dedikáció lesz decemberben, amennyit egy ember az ő eszébe nem tud belegyömöszölni. Már ha elmenne  mindegyikre. Meg ha elolvasná mindet, ami csak éppen ebben a hónapban jelenik meg.

*

Miféle vircsaft van mostanában? 

http://hay.irolap.hu/hu/hay_janos_lovasi_andras_a_kez_reszlet

Olvasni mégis jó!

A fiatal házaspár másfél éves csivavája sétáltatás közben letévedt a járdáról, és elütötte egy autó. Azonnal elpusztult. Asszonykája sírt-rítt, a férfi pedig bűnösnek érezte magát, mert nem figyelt eléggé. Elhatározta, hogy Mikulásra vesz a feleségének másik kistermetű kutyát, egy yorkit. Onnan jutott eszébe, hogy fotóval hirdették a kéthónapos, szeretnivaló kiskutyát. Telefonszám, lakáscím rendben, ára, minthogy származási papírokat nem kértek, csak harmincezer volt.

A yorki új gazdáját Mikulásruhába öltöztetve várta. Otthon leszedték róla a jelmezt, az eddig eltakart testrészein másféle szőr nőtt, mint a fején, a lábai hosszabbak, mint egy yorkié, viszont egyből végigfosta az előszobát. Kicsit vinnyogott, majd bevette magát a csivava régi házába, és tovább sírdogált. A házaspár megpróbálta felhívni az eladót, de már nem vette föl a telefont. Se este, se éjjel, se másnap reggel, amikor a kiskutya darabokban hányta ki a konzervet.

Elvitték az állatorvoshoz. A doki hümmögve nézegette a kis állatot, valami keverék lehet, a feje yorki, de a teste jóval nagyobb lesz, mint egy yorkié. Egészen biztosan nincs még kéthónapos, tehát szopnia kellene, a táp még korai, ezért nem maradt meg benne. A kutyaárus módszere sem volt meglepő az állatorvos számára: átjönnek valahonnan, bérelnek egy lakást néhány órára vagy napra, ezalatt megszabadulnak a kutyáktól, és eltűnnek, örökre. A férfi szerint legalább két alom kiskutya volt a fürdőszobában, egy pillanatra látta csak, amíg a nő benyúlt az ajtórésen a Mikulássapkáért.

Amikor gyerekek voltunk, gyakran jártunk át a templomba. Jó volt fönn a kórusban énekelni, jól kiereszthettük a hangunkat, senki nem szólt ránk, hogy halkabban, mert fáj a feje. Az orgona fújtatójánál a testvéreim ügyködtek, nagyapa meg zengette az ünnepélyes dalokat, különösen Karácsony előtt. Rorátéra 6 órára mentünk, mert mindenki dolgozni vagy iskolába járt, nem lehetett elkésni, de nem is volt tanácsos bevallani, hol kezdtük a napot.

http://www.szepi.hu/nota/xmas/x081.gif

Sötét volt még, amikor beléptünk a halványan világított templomba. Nagyapa hívogató dallamai között a Csendes éj, szentséges éj, meg az Ó gyönyörű szép karácsonyi éj hangzottak a leggyakrabban, a mise végén pedig nagy hangerőre kapcsolva zengette, hogy Dicsőség mennyben az Istennek, békesség, Földön az embernek… és komolyan is gondolta. Minden közeli felnőttünk komolyan gondolta, még Bitó Juci néni, az orosz tanárnőnk is, meg Berta igazgató bácsi az iskolában, a fizika meg az énektanár, ők mind hívek voltak, így visszatekintve, de a valóságban is, biztos. Meg lehetett érezni, hogy a történelemtanár, akinek a férje a városi futballcsapat edzője volt, az például nem szerette Juci nénit. Titkos szálak feszülnek,  rejtett érzések jól visszaköszönnek ma is, hiába énekeljük, hogy békesség, békesség, embernek.

*

A naspolyáról. Bálint gazda mondja: A naspolya különleges alakú gyümölcse utóérő, vagyis a fáról leszedve még nem fogyasztható. Idézi Lippai Jánost, aki a Posoni kert-ben így ír: "A noszpolyafa gyümölcseit, minek előtte meglágyul, akkor szedik: de jobb, ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb leszen. Ha elébb leszedik, s szalmára rakják, úgy is meglágyul, és akkor eszik őtet nyersen, mert főve nem láttam". Nem aranyos? Eszik őtet, enném én is, ha lenne.

*

Még egy szelet a régiségből:

http://ww2.bibl.u-szeged.hu/index.php/aktualis-programok-jatssz-velunk-3392/882-stein-aurel

Most olvasom: Stein Aurél: Homokba temetett városok. Bármilyen érdekes is, elszállt fölötte az idő. Túlrészletező elbeszélése igazi tárgyszeretetről vall, csakhogy ma gyorsan a lényegre térni sokkal üdvözítőbb. Ötvennégy oldalt olvastam el, de még csak éppen átkel mindenféle hágókon…Várom, mikor ér el az Ezer Buddha Templomáig, és mit mond Wang szerzetesről, aki kapzsiságában akaratlanul is hozzájárult, hogy a kincsek fennmaradjanak. (Az expedícióról  Terebess lexikonában is lehet olvasni.)

*

Szász Marci mondta egy interjúban (Fábián Tamás kérdezte):  „-Akkor zűrös volt az életed, most már stabil? -Nem mondanám, inkább azt mondom, hogy a magyar realitásban élek. Volt egy időszak, amikor aggódtam az aktuális problémák miatt, most már inkább úgy vagyok vele, hogy ezt túl kell élni, és bízom benne, hogy lesz még talán ebben az országban is egy normálisabb világ, ahol nem az van, hogy a legnagyobbak sem mernek tisztességes ajánlatot kínálni. Mert voltam olyan világcég hazai interjúján, ahol fogtam a fejem, hogy tényleg szerződés nélkül és simlis módon akarnak alkalmazni. Ilyen szempontból, ami itthon zajlik, az egy katasztrófa, majd talán lesz jobb.”

Az IQ-m messzire van Marciétól, de ugyanebben a realitásban élek, és ugyanezt gondolom.

*

A mintha-ország egy másik nézőpontból: http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/11/28/335-zavaros-ugyek/  Mikroközösségek működtetése a megoldás? Lehet. Nemrégen olvastam egy faluról Zala-Vas környékéről, ahol megszervezték a falu életét  fillérekből, és mindenki egymásért is dolgozik. (Egyszer valamikor már belinkeltem ezt a hírt.)

*

Az év hala 2013-ban:

http://www.haltanitarsasag.hu/azevhala_hu.php

A leánykoncér a legszebb, a menyhal a legérdekesebb, van egy kis mellőzött, lehet, nem ő nyer. Ezért rá szavazok. Támogatom a gyengébbeket.

Az év fája és az év madara is idejön még. Persze, eddig sose sikerült a nyerőt kiválasztanom. A kocsányos tölgy például lecsúszott.

Néztem itt a madár röpképét. Biztos, hogy a Szuzuki úton egerészölyv vadászik: http://www.mme.hu/component/content/article/15-legfrissebb-hirek/1636-2012-ev-madara-az-egere

Az év fája legújabb híre: http://www.hir24.hu/belfold/2012/12/01/hos-lett-egy-makkfa/

Szeretném, ha a környezetvédelem tényleg a környezet védelméről szólna.