Az igazán figyelemre méltó dolgok itt történnek:

Háy János: A gyerek (egy szétivott agyú pedagógus kálváriája önmaga körül)

Rohinton Mistry: Add kölcsön a lámpásod fényét - Egy bombay öreg ház meséi (Kiemelkedni képtelen kisemberek, vallásuk miatt távoltartottak, koszban tisztának lenni akarók, taníthatatkan tanulók, őrült vénasszonyok. Majdnem mint itthon.)

Nádas Péter: Párhuzamos történetek. Első kötet:Néma tartomány (plusz még két könyv. Tizennyolc évig írta, '85-ben jelent meg, már olvastam, de okom van még egyszer elolvasni mind a háromezer oldalt. Majd megmondom, miért.)

Szabó Magda: Az ajtó. Hátha megnézem a filmet. (El nem tudom képzelni, hogyan mutatható fel a film eszközeivel az írónő kemény öntudaton és az alkalmazott Emerenc kemény elhatárolódáson alapuló, később alakuló viszonya. Közben van egy jóindulató rendőr a 60-as évekből, lakóközösség kis perpatvarokkal, felfoghatatlan tisztelettel Emerenc iránt. Van távoltartó férj, ő többször megértőbbnek bizonyul, mint az írónő, van viselkedni tudó kutya és van a hihetetlent hihetővé tevő írói  bravúr meg a mélylélektani tájékozottság. Mégse lesz jó megnézni ezt a filmet.)

Lopott vers egy blogból:

A CLVII. szonett

A költészet határvidékén, ha nagy nehezen elvergődünk odáig,
egy rozoga bódéban, ahol a keserű hírek csöppjeit mérik
katonák, kémek, kurvák s más tisztes vendégek poharába,
nehéz fejünkkel nehezen fogjuk föl, hogy hiába volt az egész,
kaland és vakmerés, halálugrás háló nélkül, naponta,
más szóval az életünk – gyémántjainkra nincs vevő.
Mit tudni, mi jön, sunyít a világ, ez egy átmeneti kor…
Kérdezheted, melyik nem az? A Sulláé? A Caliguláé? A Hitleré?
Ezen a földön csak Kalibán állása biztos,
könyvégetőkre végső megoldásként minden rendszernek szüksége van –
kit tolna előre, ha, mondjuk, a főkönyvtől kíván szabadulni a Szent Család,
mely eddig a kötvénypiacon kamatoztatta varázstudományát?
(Ariel sem esélytelen, ha föltalál egy szellemes szellőztető berendezést…)
Prospero tüntet, ketté töri pálcáját. Egy munkanélküli – ki figyel oda?

***Természetesen Orbán Ottó írta.