Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

A középszerről

2012.10.30. 13:53 akimoto

P2070017k.jpg

Vannak fokozatok az érzelgőstől a könnyen befogadhatóig. Ilyenek az „egyszerű és tiszta nóták, amiket én dalolok…”  Mindenkinek a szívében ottan van a dal, Babits egyszer jó kedvében dallott is valami bölcset. Ezt persze mindenki megjegyzi, ellenben, ha filozófiai eszmefuttatást emel versbe, akkor már ugye nehéz követni.

Jobb, ha a krumplileves az krumplileves. Legyen a mű egyszerű, könnyen átlátható, igazmondó, tisztességes, két-három formai elemnek tökéletesen megfelelő, hagyományokat megőrző, idegen gondolatokat bölcs mosollyal távol tartó alkotás, ami természeténél fogva széles körben talál visszhangra, terjedni, csillogni kezd. A tisztes középszer. Idézik, azonosulnak, lába elé fekszenek. Megérik a Kossuth-díjra.

 

Október 24.

Ma beleolvastam egy irodalmi folyóiratba. Egy iszonyatosan gyenge novella és egy nagyon jó kritika került a szemem elé. Tovább nem volt kedvem olvasni. Néhány blogíró ezerszer jobban, vagy legalább olyan színvonalon ír, mint a város pénzéből támogatott irodalmi újság két szerzője. 

 

Október 26.

Tegnapelőtt kaptam ezt a videót Évitől. Idáig hezitáltam, közreadjam-e. Kilenc perces összefoglaló egy élettani, neurológiai kisérlet eredményéről. Kimutatták, hogy a szív tudása nem függ se tértől, se időtől:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=pJlhR4cczw0

Lehet rajta gondolkodni.

 

Október 27.

Eddig tartott a szép, enyhe ősz. Már az este rázendített az eső, most meg úgy csinál, mintha sose akarna elállni. Nem vagyunk normálisak, amikor a jó időre panaszkodunk. Szegény macska kitartott a teraszon az őszi dobozában. Hosszú, selymes tapintású száraz fűvel béleltem ki, beleszagolt, aztán bele is ugrott. Vagy két hétig benne aludt nap közben, éjjel merre járt, nem tudom. Ma kora reggel ázottan került elő, le kellett dörzsölni a bundáját papírtörlővel. A doboza most üres. Szegény macska fölmehetett a garázs padlására a régi faládába, abban született ő meg számos testvére és unokaöccse, abban gondozta az anyja, aki már nincs meg, de a szagok megnyugtatóan jelen vannak.

 

Október 28.

1923-ban Kormos István születésének napja. Ma lenne 89 éves.

 

Október 29.

Mire fölkeltem, eleredt a hó. Máskor örülni szoktam, most mérges vagyok. 8-ra beszéltük meg az emberünkkel, hogy eljön ásni. Lehet, hogy eláll, de addigra be fog rugni a fiatalember, és kezelhetetlenné válik.  Csak a reggeli órákban szófogadó.

 *

New-Yorkban szuperviharra számítanak. Itt az evakuációs terv térképen:

http://gis.nyc.gov/oem/he/map.htm?lon=-73.98612397305081&lat=40.70963784670156

Ha saját féltenivalónk van, ijesztően közel jön a veszély. Egyik barátnénk fia Baltimore-ban lakik, egy kórházban orvos. Éppen dolga lenne itthon, csak nem biztos, hogy felszáll a repülőgép.

 *

WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS
ŐSZI MELÓDIA
Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bujnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbujnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.

               (Részlet)

 

Október 30.

Süt a nap. A hó elolvadt, hideg van, ma sem jött a munkaerő. Várunk.

P1010064k.jpg

16 komment

Címkék: időkép

Ötvenhat

2012.10.23. 17:37 akimoto

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=421485111252428&set=a.398930336841239.96850.398926133508326&type=1&theater

 Ott voltam én is. A fotón nem látszom,mert messzebb, a menet vége felé gyalogoltam. A fotón viszont felismerek néhány embert. Osztálytársaim közül négyet, és az akkori iskolatitkárt.

Erre a napra emlékezve írtam régebben a nolblogon egy bejegyzést. Az összes ötvenhatos emlékemet három bejegyzésben foglaltam össze.

http://www.torontal.priv.hu/torontal/archivum/akimoto3/delne.nolblog.hu/archives/2008/10/18/Miert_felt_Farkas_Robi/default.htm

 És ami utána történt:

http://www.torontal.priv.hu/torontal/archivum/akimoto3/delne.nolblog.hu/archives/2008/10/19/A_furdokad_szelen_ultunk/default.htm

 

Az első történet, amelyhez a fönti fotó tartozik, már nincs meg az archivumban. Nem baj, itt a kézirat a doc-ból:

 OKTÓBER

 Akkor ősszel gyönyörű idő volt, legalábbis a mi vidékünkön. A parti sétányon sárga platánlevelek között gázoltunk, a Nap hét ágra sütött, kék volt az ég és olyan béke honolt a város fölött, hogy nem hittük el, amikor a rádió esti híreiben fővárosi „huligánok” zendüléséről számolt be. A szomszéd fényképész mondta is, hogy ezek a pestiek sose férnek a bőrükbe.

     Másnap reggel az iskolában  a táblára színes  krétával valaki Kossuth-címert rajzolt, a terem hátsó faláról leszedte a  búzakalászost, de az osztály jelmondatát, az üveglapra kék betűkkel festett idézetet fönnhagyta:

„Jót, s jól, ebben áll a nagy titok…”

    Nehéz volt eldönteni, jó-e, ami éppen történik. Osztályfőnökünk óva intett attól, hogy bármiben is részt vegyünk, mondta, nem tudható, mi lesz a vége ennek a felbolydulásnak. A harmadik óra után hazamehettünk.

     Az egyetem központi épülete előtt találkoztunk a barátainkkal. Most mindannyian fölfelé bámultak, a homlokzatra erősített vörös csillagot szerelte le valaki, alatta vagy harmincan várták, mikor esik le. Nagy döndüléssel  ért földet az idomvasból hegesztett monstrum. Piros műanyag teste behorpadt, megrepedt, a konturjait kivilágító villanykörték összetörtek, szilánkjai a talpunk alatt csikorogtak, amikor az egyre gyarapodó, kiabáló, éneklő társaság nyomába lódultunk. A híd felé tartottak, ott akarták vízbe dobni a hatalmas csillagot. Úgy is történt. Nagyot csobbant, a sodrás azonnal elkapta, a vas hamar lesüllyedt, de a zavaros víz a piros műanyagot még sokáig forgatta.Távolodóban meg-megbillent,  valahová messzire vitte az ár.

 

(Bocsánatot kérek attól, aki már többször olvasta. A Délmagyarban ma felfedezett kép tanúskodik, hogy tényleg. Idomvas, tépett műanyag, a híd korlátja. Igen.)

7 komment

Címkék: 56

Nádasról negyedszer

2012.10.19. 23:47 akimoto

Elolvastam az Olvasókönyvet. Tisztelettel, és mondhatnám - furcsa mód -, szeretettel. Nem szoktam használni ezt a szót, még magánlevélben is ritkán, minthogy ez egy bonyolult érzés, ahány  ember van körülöttem, annyiféle kísérőzenéje van. Türelem, szánakozás, tisztelet, nagyra becsülés, rokonszenv, együttérzés, tapintat, érdeklődés és más ilyen árnyalatai vannak bennem a szeretetnek. És öröm. Igazi öröm, ha valakinek sikerül megcsinálnia azt, amit akart. Nádas Péter megírta. Szeretem az igényességét, a pontosságát, a teremtőerejét, a nyelvi formái tisztaságát (igen, hiába írja annyiszor, hogy fasz, mit írhatna mást, ha arról van szó…), mérlegel, adagol, pontosan annyit ad, amennyi éppen elviselhető. Elviseltük a huszadik századot is. Az első évtizedeket tudjuk dédszülőink, apánk, anyánk jelenlétéből, emlékezéseiből és levelezéséből, ránk hagyott tárgyaiból és viselkedési mintáiból. A többit tapasztaltuk. Van mivel egyeztetni a regény történeteit, igaz, hogy a hitelét nem ettől nyeri.

Az olvasókönyvben  az író beszámol kutatásairól, bemutatja a levelezését különféle szakértőkkel. Komoly, nagyon komoly felkészüléssel, dokumentált háttérrel jött létre a terjedelmes mű.  Rejtett iróniája az Olvasókönyvben is felcsillan. Csak egy mondat a grunewaldi évből: „Úgy beszélgettünk Arnóval, mint egyik író a másik íróval, megfontoltan és unalmasan.”

Hát, ez az. Ha valaki nagyon komolyan veszi saját magát, egy idő után unalmassá válik. Éppen ezért abba is hagyom az Olvasókönyvről szerzett benyomásaim közreadását, bár lenne még mit mondanom.  Ajánlom, ha a regényt nem is, legalább az olvasókönyvet tessék elolvasni, sokat meg lehet tudni az alkotás folyamatáról. Vagyis arról, hogyan lett a regény, és miért.

Újabb dícsérő méltatás jelent meg róla, ezúttal Németországban. A mű megközelítése mintha kissé egyoldalú lenne:

http://ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=7241

Én például időnként úgy olvastam a szöveget, mint egy Apollinaire-verset. Szürrealista képek villogtak, amikor meghaladta az ismereteimet vagy a polgári ízlésemet az éppen olvasott  részlet. Amikor az író átváltott „prózára”, a jelenet-elmondásra,  moziképeket idézett föl. Sajnálom, hogy nem ő kapott idén Nobel-díjat.

http://index.hu/kultur/2012/10/11/akar_nadas_peter_is_nyerhetett_volna/

 Október 16.

Kálnoky László:

Ballada az őszi erdőkről (részlet)

 

Borzong, lehajlik a fenyő;

          rejtekhelyén a karcsu őz fél,

          kis szíve kétszeresre nő,

          mert nincsen rémítőbb az ősznél.

          A tér roppant fekete lyuk,

          sáros vízben úsznak a csertők,

          és elzokogják bánatuk

          minden éjjel az őszi erdők.

 

 Október 17.

Lehet, hogy megőrültem, de én szeretnék új szakmát tanulni:

http://kindlevarazs.wordpress.com/2012/10/11/online-konyvszerkeszto-tanfolyam/

Ha csinálnék antológiákat, úgy mint régen, mivelhogy nagy antológusnak (hehe) képzeltem magam, egy könyvet a legkedvesebb olvasmányaimból, egy másikat ismeretterjesztő cikkekből állítanék össze.

Tessék mondani, túlkoros tanulókat fölvesznek a vigyorgóba? Annyira érdekel, hogyan készül az e-könyv!

*

Húúú! Itt az új olvasnivaló dömpingben, ki se kell emelkedni a székből:

http://ebooklib.mindenkilapja.hu/#/html/19186242/render/

Na, most lesz mit olvasnom, különösen akkor, ha egy rövid naphoz két hosszú éjszaka társul.

*

Nyaff: egy szöveg sincs fönn, csak a könyvek címe. Listát én is tudok csinálni, pajtikák!

 

 Október 18.

Na, hogy tetszik?

 

http://premier.mtv.hu/Hirek/2009/12/15/15/Irodalmi_fegyvertar__nyelvi_stilusok_es_parodiak.aspx

                Ó istenem, hát itt az ősz,

fellép, mint lankatag dizőz,

 elomló, méla, graciőz…

 Móricz: Dezsőkém, a csapadék...

 Kosztolányi:    Az égből langy permet esőz…

 Móricz: Épp az, hogy nem esőz, Dide.

 Kosztolányi:    Ha nem esőz, hát nem esőz,

 elillan, mint egy nemes őz…

 Móricz: Deziré, drágám, szorítkozzunk az időjárásra.

 Kosztolányi: Jól van, Zsigám, ahogy parancsolod.

 Felhős talán az ég szeme, de száraz,

 egy csepp esőkönnyet sem ejt ma már az,

 de felsuhint a szél, a szél, a szél,

 koncertje ámult lelkemben zenél,

 hajnal hidegje még tán nem komoly,

 foltokba terjeng kába ködgomoly…

 (Részlet Várady Szabolcs: Meteorológia és költészet c. jelenetéből)       

         

Október 19.

Bagoly tanítóbácsi mondja: - Figyeljetek, fiókák! Most próbáljátok meg értelmezni, mi történik éppen!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=hlULIIJHBNg

 

17 komment

Címkék: megfontoltan

Kulcsos ház

2012.10.12. 19:47 akimoto

 

PB010002kk.jpg

 Ha lesz még szép idő októberben, rászánom magam egy túrára:

http://www.turistamagazin.hu/104-eves-a-nagyborzsonyi-kisvasut.html

Ezzel a kisvonattal utaztunk Kisirtáspusztára a kulcsos házba. A házat a szegedi természetjárók újították fel, gondozták, évekig az édesapám szervezte. Sok túrát vezetett a Börzsönybe, minden szívügye volt, ami azon a vidéken történt.

A kulcsos ház kulcsát Nagybörzsöny községben Glázer néninél lehetett elkérni, persze, a kezdet kezdetén, a 70-es évek elején. Később változott a helyzet. A házat most a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség üzemelteti, komfortos, honlapja is van.

*

Na, ez se az én asztalom. Vagyis párkányom. Vagyis Kandallódíszem.

http://www.kisflanc.hu/2012/10/23-oszi-kandallo-es-parkany-dekoracios.html

Van ugyan kandallónk, csak nincsen párkánya, és a mosókonyhában működik. Szegény ember párkánya legalább Párkánytól nincsen messze.

 Október 9.

Mi volt az ősrobbanás előtt? http://www.fenyportal.hu/cikk.4.az_univerzum_az_osrobbanas_elott.html

Elképzelni nem lehet, mert a tér is  meg az idő is benne van abban a valamiben, amiről az elméleti fizikusok beszélnek.

*

Még mindig felhasználásra vár Tesla találmánya. Levédette! http://www.fenyportal.hu/cikk.602._a_tesla-tekercs_-_ingyenenergia_az_eterbol.html

Nem lenne könnyű átállni a Tesla-féle energiahasználatra. Mi lenne az  autókkal, a fénycsövekkel, a sok egyéb technológiával, minden eszközzel, ami most a jelenlegi energiaforrásokkal működik?

 Október 10.

Kac-kac :D, mondhatnám, ha igazságtalan biológia- és földrajztanáraimtól kapott minősítésekre gondolnék, de nem gondolok rájuk. A jegyeket nem a szaktárgyaikból szerzett ismereteimre, nem is a tanóráikon nem megszerezhető érdeklődésemre, hanem a magatartásomra kaptam. Nahát. Tőlük akár Nobel-díjas is lehettem volna.:D

http://www.medicalonline.hu/cikk/sokra_vitte_az_onfeju_evfolyamutolso

*

Maru autózni szeretne:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=vZh0G62PWmw#!

 Október 11.

Megint fölmerült a „mi lett volna, ha…” kérdés, ezúttal történelmi vonatkozásban. Talán kevesebb gyilkos indulat, kevesebb aljasság és több ész jutott volna érvényre?

http://www.sg.hu/cikkek/89490/tovabbra_is_rejtelyes_lenin_halala

 Október 12.

Hoznom kellett kenyeret. Mostanában tönkölyt eszünk, sőt tönkölylisztből sütök szilvalekváros diós-rácsos linzert, valamint sós stanglit, aminek a tetejére szezámmaggal kevert darálatlan mákot szórok. Néhány köménymagosat is sütök, mert kukuríkú. Na, de a bolt cégérén mi olvasható? Ősi magyar biotönköly!

http://magyarnarancs.hu/egotripp/biorasszizmus_az_oshonos_es_fajtiszta_magyar_diszno-75840

Mellesleg, ebben a boltban küldtek vissza a fajtámhoz néhány hónapja. Nem igazság! Jár az ősi gabona nekem is! A kis-ázsiai pusztákról származó vándorló népek hozták magukkal a magvakat a Kárpát-medencébe. Bizonyítsák be, hogy nem.

*

Egy amerikai költő visszautasította a Janus Pannonius-díjat. Utánanéztem, vajon milyen gondolat jegyében foganhatott a díj ötlete.

 Janus Pannonius: Búcsú a Múzsáktól (részlet)

 "...az, ki megérti, az élete nemcsak övé, az övéit

illeti, nyilvános helyre kiáll a közért.

Nem röstelli tanulni Lycurgus amit kijelentett,

  s szentesített a tudós száju Solon, az igaz;

Ők állnak, híres birodalmak, városok élén,

  s összekötik szeretet-szállal a nemzeteket."

 Talán erre gondolt a Janus Pannonius-díj kiötlője, egy ábrándos lelkű udvaronc, bízva fölötteseinek képmutatásra hajlandóságában.

http://index.hu/kultur/2012/10/11/visszautasitottak_az_eloszor_kiadott_magyar_irodalmi_dijat/

 

14 komment

Címkék: menedék

Radnóti Miklós októberei

2012.10.04. 16:31 akimoto



OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

1941. február 7. (  A „hónap-verseket” 1941 februárjában fejezte be. A sorozatnak a Naptár címet adta.)


OKTÓBERI VÁZLAT

Reggel, fa alatt fagyott verebet
tépett a kutyám és napsütött
nyári tornyok alatt most sárban jár
cifra lábakkal, legény a lány után;
ma már dalolva vár testvérei közt
régen halottan a nagy fa, sötét
erdőkön tüzelésre és leveles,
bő élete jajdul a fejsze alatt,
mint kispapok őszülő bánata fordúl
imásan, miséken lesett fiatal
apácák hites, hófehér teste
felé, a hűvösödő esti időben;
ökörnyál kötött ki újra már szigorú
bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek
dévajos játékról titkosan az árnyak
és csöndesen elmulat a táj.

1930. október 6.


ARCKÉP

Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

1930. október 11.


OKTÓBER, DÉLUTÁN

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.


Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

1934


Végül az októberi RAZGLEDNICÁK. Az utolsó három képeslap. Több verset már nem írt…


2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.  A néhány év előtti dévaj mesék nem ismétlődnek meg, de a birkanyáj még fodros…


3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács, 1944. október 24. Egyre komorabb a kép.

4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.


 Forrás: Válogatott versek. http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm

***

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.


Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.


1944. április 30. (Tudta, mi következik!)


26 komment

Címkék: alázat

Kétsoros

2012.10.02. 19:53 akimoto

Rákos Sándor:

Rejtőzés

mint betörő az idegen lakásban

úgy rejtőzöm tulajdon életemben

****

Üdvözlet a vadásznak

 ölj meg

nem vagyok domesztikálható

***

Emlék ifjúság

 egy madár füttye lazán belefűzve

a levegőbe mint a könnyű férc

9 komment

Címkék: a blog

süti beállítások módosítása