Febr. 14.
Eltűnt egy magyar kenus az Atlanti óceánon. A felesége olyan higgadtan nyilatkozott erről, mintha csak azt mondta volna, leszaladt a férje a sarokra egy doboz gyufáért, de biztos összetalálkozott egy ismerőssel, és bementek valahová meginni egy sört. Érzi, hogy hazajön, eddig is hazajött….
*
Elromlott a gázkazán. Utoljára 3 órakor fűtött, aztán abbahagyta. Szerelő nincs, hiába könyörgünk már a harmadiknak a környéken. Nem vállalják. A szivattyú romolhatott el. Fázom.
Febr. 16.
Végre, egy piliscsabai szerelő megcsinálta. Kicserélte a szivattyú elektromos vezérlőjét. Nem olcsó mulatság. Bármivel és bármilyen módszerrel fűtünk, hideg van. Trópusi meleget szeretnék! Akkora hó esett akkora szél kiséretében, hogy a déli és a keleti oldali bejárati ajtókat eltorlaszolta. Mindezt néhány óra alatt! (Nem tudom, kinek az őrangyala volt észnél, de még a hófúvás előtt érkezett meg a szerelő, és alig szállíngózott, amikor elment.)
*
Találtam egy bejegyzést, ami látszólag szépirodalmi, irodalomtörténeti témájú, viszont annyi benne a mai politikai utalás, hogy inkább a kultúra minőségének változásáról szól, ebben az elmúlt száz évünkben.
http://cspg.nolblog.hu/archives/2012/02/16/Cibaljuk_ot_verjuk_a_szokkal_-_Babits_istenkaromlasa/
Ezt tessék csak elolvasni! Kiderülhet, hogy a népért síró egykori publicista (igaz, ő Ady volt, de megérdemelné fölemlíteni ebben a sorban), szóval az ő koruktól az első világháborún, Tanácsköztársaságon, fehér terroron, második világháborún, Rákosi- és Kádárrendszereken, valamint rendszerváltásokon túl semmi nem változik, legföljebb a dióagy törpül mogyoróaggyá, a tehetség lapul lappá, Európa közönye teríti be nem-Európát, viszont vannak fiatalemberek, akik tudnak olvasni, írni meg szintúgy.
(Utólag hozzáfűzött magyarázat: a publicisztika tanítómestereként adtam volna nagyobb hangsúlyt A.-nak)
Febr. 17.
Mára van időpontom Dorogra, de egyre jobban szakad a hó. Lehetne hólánccal közlekedni, csakhogy föltenni annyira macerás, nem nekünk való. Pannika holnap lesz 21 éves. Előtte áll minden, amin mi már végigvergődtünk valahogy. Egyelőre élvezik az önállóságot. Berendezte a konyháját, feliratokat tett a dobozokra. Az egyikben Ferenc van (mert liszt).
*
Azt írja a köpönyeg.hu-n valaki észlelő, hogy náluk a hó recsegve szakad. Annyi hasonló tél volt régebben! Az osztálytársaim, meg a későbbi egyetemi társaim ilyen helyekről jártak be Szegedre, mint Kevermes, Csorvás, Kondoros, az oda vezető utak tegnap járhatatlanok voltak. Mi van Orosháza és Lőkösháza között, csak elképzelem: Kunágota, Magyarbánhegyes, Medgyesbodzás, Csanádpalota, Gerendás, Kardoskút, Kaszaper. Még a települések nevét is hó borítja. Egyik béketelepi tanítványom Kaskantyún született. Néha bevillannak ilyen semmire sem használt adatok. Kezdődő Alzheimer.
