Összesen nem sok, amit eddig olvastam tőle. Négy regényt, mindegyiket élvezettel. Aztán valamiképpen elkezdtek hasonlítani egymásra. Mindegyikben van érzékeny ember, mindegyikben van legalább egy küldetéstudatos nyomozó vagy egyenruhás, mindegyikben középpontba kerül néhány abszurd elem, amely erős befolyással van az emberek életére. Van rejtély, ezt meg kell oldani. A nyomozás vagy a főhős vagy másik szereplő bevetésével folyik, mindig izgalmas, talányos. Mesei. Sokszor van valamilyen átjáró egy másik világba, ahol vagy boldogság vár a hős(ök)re, vagy nem. Megtalálni nehéz, de nem lehetetlen.
Ma kapom meg a az IQ84 harmadik kötetét. Vajon kiderül-e valami Murakamiról, ami eddig nem?
*
Sajnos, mindenkinek meg kell küzdenie a saját korlátaival. Nemcsak nekem. Eszembe jutott, mert néztem a Híradót.
Augusztus 20.
Az új kenyér lisztjébe elég sok gyomnövény magvát is beleőrölték. Szükségképpen. Ha csak egy szent életű molnár ki nem válogatta előbb. Szép gondolat, hogy a kenyeret magyarlakta vidékekről gyűjtött új gabonából készítették, ezzel is a nemzet egységét kifejezendő. Lehetne allegóriává bővíteni, de minek.
*
Ebbe a házba szívesen beköltöznék: http://www.alternativenergia.hu/energiatakarekos-eloregyartott-haz/51656 Vinném magammal a könyveimet is. Még a régi pesti telefonkönyveket se dobnám ki. Egy tanulmánnyal felér, bármelyik betűnél kezdem olvasgatni. A bősz olvasó, hát ez vagyok én. Minden betűből továbbhullámzó információhoz jutok.
Augusztus 21.
Felhívás könyvtárosoknak:
Most, amikor ciki a könyvolvasás, ámde, ha mégis olvas az átlagos olvasó, ugyanarról a könyvről homlokegyenest ellenkező véleményt ütköztetnek. Egyikről sem a könyvtár tehet. Se a könyvtáros, ugye.
A linkben foglalt felhívás különben csak szűk kört, magasan kvalifikált könyvtárosokat érint, mégis, el lehet töprengeni rajta, hogyan tisztázódik a könyvekben őrzött kultúra és tudás szerepe a zéletben, és hogyan lehet majd összegyeztetni a nem könyvalapú szöveg-és képmegőrzést a különböző felkészültségű és igényű olvasók várakozásával. A tudományos vagy szakmai követelményekről nem is beszélve.
Augusztus 22.
Kivégeztem Murakamit. Semmi új nem derült ki. Olyan, vagy talán gyengébb mint a többi könyve. Ebben a három kötetesben szabadjára engedi a mesélőkedvét, a multiknál gályázók, a könyvelésen görnyedők, a három műszakban dolgozók, sok-sok hölgy örömmel és izgalommal fogja várni, hogy egymásra találnak-e a szerelmesek, hogy kijutnak-e ezerkülöncszáz-nyolcvannégyből, ahonnan kevés társadalmi tapasztalattal, homályos megérzésekkel és misztikus fenyegetettség miatt próbálnak távozni. Nem tudom elképzelni, hogy egy férfi a saját férfi-agyával képes lenne végigszenvedni ezt a részleteiben különös, összességében nem túl jelentős történetet. Ettől még lehet, hogy Nobel-díjat fog kapni, ki tudja, mire vevő a tekintélyes bizottság.
Alapos ismertető Szeifert Natáliától itt: http://gittegylet.com/2012/08/18/harom-kotetben-a-ketholdas-pagonyban-murakami-haruki-1q84-1-3/#comments
*
Az a gyanúm, hogy most már csak hozsannázást érdemlő könyvekről kellene írnom. Esetleg nem kéne mérlegre tenni semmit. Több Murakamit azonban nem fogok elolvasni, rövid az élet.
Augusztus 23.
Szeretnék már valami mást olvasni. Itt vannak például a cigányok. Újabb néven romák. Mint kiderül ebből a tanulmányból, Indiáig kellett mennie a kulturantropológus kutatónak, hogy bemutathassa: a cigányok emberek.
Ott is szegények, hagyományos foglalkozásaik vannak, a Gypsy angol szót önmagukra nem tartják érvényesnek, mindig csak a másik csoport gypsy. De azért béke van és tolerancia. Az ottani népcsoportok másképpen illeszkednek az amúgy is tarka és kasztokkal szabdalt népességbe.
*
Micsoda izgalom! Éjfél körül a bezárt konyhaajtó előtt macska visított, kutya morgott, hiába toporzékoltam, meg se hallották. A ház ura bottal fölfegyverkezve kiment körülnézni, de az állatok már nem voltak ott. Megkereste zseblámpával a macskát, a hátsó kerítés előtt üldögélt ártatlan pofával. És nem mondta meg, ő huzakodott-e a kutyával, vagy más valaki.
Augusztus 24.
MURAKAMI regényét olvasva egyszerre rájöttem, hogy hiszen ez szabályos mese. A modern ember meséje, azé az emberé, aki azért olvas, hogy addig se legyen ott, ahol van.
Eszembe jutott egy régi, nagy kultúrájú mesekutató, Honti János. Kis könyve, A mese világa 1962-ben jelent meg a Gyorsuló idő sorozatban a Magvetőnél. De korábban született, a harmincas évek végén.
Honti Jánosnak akkoriban egy mesegyűjteménye is megjelent, erről írt Lesznai Anna a Nyugatban recenziót. Természetesen belenézett A mese világa c. esszébe is, onnan idézi, hogy Honti szerint „ a mese olyan történet, amelynek hátterében csodahívő, az empíria bevett, tudatos törvényszerűségeit felbontó világnézet uralkodik. …A mesevilág lazaságából rendet csak a mese tökéletes szerkezet-volta tud alkotni." (Honti János "A mese világa", Pantheon.) Lesznai szerint „maga a mesevilág törvényszerűsége kényszeríti szerkezetbe a mese-elemeket. A mese eleve kollektív hagyományokra és közös erkölcsi alapra épül, a kalandos és szabad elemekkel játszó történetet előre meghatározott mederbe tereli; indulásában már nyíltan bennfoglaltatik kibontakozása. Paradoxul időtlen történés.
Honti a műfajba-gubózás rejtelmes percében szeretné lerögzíteni a mesét. Jelzi, de nem definiálja a mese hitbeli gyökereit, nem kísérli meg eredetének felkutatását a történelemelőtti történelemben; nem időzik a csodahit biológiai és lélektani forrásainál. Elkerüli azt, ami a mese megszállottjának talán legfontosabb kérdése: nem vizsgálja a csoda valóságértékét és egyelőre lemond arról, hogy rekonstruálja a csodahívő ember világképét, amelynek a mese csak kisded, elszakadt meteorja.”
Mindez teljesen igaz a mai mesélő, MURAKAMI művére! (Lesznai Anna recenziója Honti János mesegyűjteményéről a Nyugat 1938. évi 4. számában olvasható: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00627/20036.htm )
Vagyis: Honti János már a harmincas években előre megvédte Murakamit. A légből szőtt gubót, a különös fogantatást. Mégis megszavazom neki a Nobel-díjat!