Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

Szolgáltatóház

2012.04.20. 00:27 akimoto

(Részletek egy fiatal munkaerő leveléből)

Nagyon jókedvű vagyok mostanában, voltak szabadnapjaim néhány tizenkét órás műszakért cserébe, így elmehettem matektanárhoz, fogorvoshoz,nőgyógyászhoz, volt időm takarítani is egy kicsit, levezetésképp pedig egy bugyuta sorozatot néztem. Néha elcsodálkozom azon, hogy mennyire természetes számomra a független élet, magától értetődő, hogy milyen tartalommal töltöm fel a saját irányításom alatt álló napokat, és minden  apró nehézség ellenére úgy érzem: ez nekem való!

Persze vannak rosszabb napjaim, a múlt héten elég borús volt a hangulatom. Jelenleg a  Xxxx egyik legforgalmasabb üzletébe vagyok beosztva, ez a Rákóczi tér és a Xxxx között van, a xxxúton. Ha valaki szabadságra megy, többnyire én helyettesítem, ezért a szokottnál sokkal többet dolgoztam: pénteken, szombaton, és hétfőn is tizenkét-óráztam (akkor nem kaptam utána szabadnapot). Tudniillik hétfőnként háromszor többen vannak, ráadásul aznap ketten voltunk a három helyett, így társammal az egész napot óriási pörgésben töltöttük el. Ezt úgy képzeld el, hogy reggel nyolckor beléptem az üzletbe, és este nyolcig megfeledkeztem a létezésemről is, az egyik ügyfél után jött a másik, mögötte tolongott még tíz, sőt az utcán is voltak várakozók, és persze gyűltek a xxxxx -megrendelések és más nagyobb kaliberű feladatok, amiket még aznap kellett befejezni. Enni és pisilni sem tudtunk elmenni. Egyébként szeretem ezt a munkatempót, gyorsabban telik az idő. Déltájt a három főnök is benézett (néha razziát tartanak, ekkor ellenőrzik, hogy tiszta-e az üzlet, fel vannak-e töltve a xxxxxek, hátraxxx…) Este nyolckor még sehol sem voltuk, úgyhogy csaknem egy órával tovább maradtunk, hogy befejezzük a felhalmozódott munkákat. Felmosni és rendet rakni nem volt erőnk, úgy gondoltam, ezt holnapra hagyom.

Kedden egy másik munkatársammal kezdtem a napot, egy erdélyi lánnyal, aki rendkívül forróvérű, és eltökélten, szinte megszállottan végzi munkáját. Azonnal leteremtett az otthagyott rendetlenség miatt, de a magyarázatot végig sem hallgatta. Elég rossz kedvem lett ettől, ami a napok múlásával egyre fokozódott, mígnem csütörtökön az ágyból kikelve már pityeregtem. Nem akarok dolgozni menni, elegem van abból a hülye picsából, szombaton meg iskolába is kell menni, fortyogtam magamban, és a sírás nem múlt el. Sírtam a konyhában, amíg főtt a kávé, a fürdőszobában, a cipőm felhúzásakor, az aluljáróban, a héven, a metrót várva, a metrón, az üzlet felé tartva. Megpróbáltam megnyugodni, de attól, hogy a sírás elmulasztására figyeltem, még inkább termelődtek a könnyek.

Az üzletbe lépve megrökönyödve láttam,hogy hárman vannak bent, eggyel többen, mint amennyinek kellett volna lenni. Az első gondolatom az volt, hogy a sors gúnyt űz az életemből, és ismét úgy kell tudomást szereznem az elbocsátásomról, hogy már ott van az engem pótló munkaerő. Szerencsére csak áramszünet volt egy másik boltban, ezért küldték hozzánk a tehetetlen beosztottat. Nemsokára megjelent a szervizes, akivel nagyon jóban vagyok, nemrég kiderült, hogy ismerem a fiát, egy társaságban lógtunk a gimiben. Aztán bejött X, a takarítólány, aztán egy másik munkatársunk, aki csak úgy beugrott hozzánk. Így velem együtt heten nyomorogtunk a kis boltban. Hátramentem xxxxmunkát készíteni, hogy addig se kelljen beszélni velük, a szervizes pedig odajött, és megkérdezte, hogy mi a baj. Semmi, csak rossz kedvem van, és a könnyek már hullottak a xxxxxxre. Kiszaladtam a vécébe feltörölni őket, és megállapítottam, hogy ez rosszabb, mint a hasmenés.

Mire visszatértem, már mindenki tudomást szerzett a rosszkedvemről, körbeálltak, és úgy kérdezték, hogy mi bánt. Nekem több se kellett, bömbölni kezdtem, minek basztatnak ezzel. Egy velem majdnem egyidőben érkezett munkatársról beszéltek, aki elrontott két xxxxxxgépet, meg mindenkit kioszt. Rosszindulatúan mesélték a pletykákat róla, én meg utálom ezt. Miért mondjátok, engem is biztos kibeszéltek!  Xxxx, nagyon szégyellem, hogy így viselkedtem. Egy darabig vigasztaltak, aztán a szervizes ráunt a kérető önsajnálkozásra, és rám ripakodott: térj már észhez, felnőtt nő vagy!

Aztán a hétvégén aludtam...

7 komment

Címkék: vendégposzt: állja a sarat!

A bejegyzés trackback címe:

https://akimotonapjai.blog.hu/api/trackback/id/tr974462132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flora/ro 2012.04.20. 18:23:09

Te vagy a szerző, kedves Akimoto? ez esetben sikerült símán a bőrébe bújnod...

akimoto 2012.04.20. 20:11:22

Évi, egyre több hasonló esettel találkozom.

akimoto 2012.04.20. 20:15:59

Flora, szívesen dicsekednék idegen tollakkal, de mégse tehetem. :)

tetovaoda 2012.05.06. 11:02:52

Nem biztos, hogy szeretnék manapság fiatal munkavállaló lenni - és azt hiszem, sehol se nem.
Azt viszont szeretném még élve látni, hogy visszatérnek a boldog békeidők: a munkaidő nyolc óra, a fizetésből szerényen bár, de tisztességesen meg lehet élni, minden évben jut arra is, hogy nyaralni menjen az ember valahová, a gyerekeket iskoláztatni tudja, s mire felnőnek, legyen módjuk lakást venni maguknak.
Andersen persze meghalt, igaz, én úgyis eléggé felnőttem már ahhoz, hogy higgyek a mesékben. Szomorú.

akimoto 2012.05.06. 15:31:07

tetovaoda, mélyszegénység akkor is volt, csak nem tudtunk róla. (Dolgoztam Lakatos Menyhérttel, volt miről beszélnie.) Az tény, hogy a "dolgozó többség" kiegyensúlyozottabban élt.

tetovaoda 2012.05.14. 15:17:20

Mélyszegénység mindig volt és mindig lesz. Az azonban nem mindegy, hogy milyen széles sávban érinti a társadalmat. Ha nem tudunk róla, akkor nem túl széles a sáv. Nincs adatom arról, hogy most mennyien tudnak róla, mennyien nem tudnak róla - és mennyien tudnak, de nem mernek beszélni róla. Valamivel cifrábbnak látom a helyzetet. :)
süti beállítások módosítása