Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

Októberi november

2011.11.02. 18:01 akimoto

Okt. 27.

Kár volt reagálni. A nézettségi statisztika azóta nulla felé esdegél.

Olvasok a népi szürrealizmusról csupa jó tanulmányt, érdekes megfigyelést, elemző magyarázatot. Ilyeneket kéne tanítani, nem ám a Webtankönyv semmitmondó „összegzését”. Ha szó szerint tanulja meg szegény gyermek, akkor sem fog többet tudni a negyvenes-ötvenes évek szépirodalmi áramlatairól. Érteni, érezni kellene megtanulnia. Hogyan? Nem tudom.  Szerb Antal N.N. Ágnes szerint úgy tudott beszélni rég holt költőkről, hogy elevenné váltak, megszólították …  áh, hagyjuk. 

*

Gyökössy Endre: Magunkról, magunknak. Egy mondata megvigasztalt: „Ahol azonban megvan a többszínűség lehetősége, a gondolat szabadsága, az élet tisztelete, az emberség méltósága, ott nem rombolnak-pusztítanak a psziché tartalmai, hanem a tudatban feloldódnak, olyanformán, mint Pál életében. Aki ezt így írta le: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” […]

Milyen jó, hogy több irányból meg lehet közelíteni ezt a gondolatot. És mindenfelől igaz. Ritka az ilyen ráismerés. De jó, de jó!

*

A nézettségi statisztika estére megjavult. Ennyi nekem elég.

Okt. 28.

Lopott anyag, éppen arról szól, amiről írni akartam:

Péntek. Hiába minden, ó hiába!
Meghalt apa. S meghaltak sorra mind.
De mindazok, akik csak vélem éltek,
élnek ma is nehéz szívemben és
elég egy könnyű rebbenés
kezemre hogyha röpke lepke száll,
vagy ág érinti vállamat,
ők adnak jelt, akiknek teste már
meghitt mosolygás, illat vagy virág
s csak csontjaik szorongnak lenn a föld alatt.

Radnóti: Ikrek hava, részlet.  Rhumel blogjából vettem át, a blogot édesapja emlékére írta (írja).

És még ez a sor: „rigó kiált fölötted: - voltál…”  - írta Kormos úgy másfél évvel a halála előtt. Ma lenne 88 éves. Meglépett előlünk. Többen voltunk a szerkesztőségből őszi születésűek, már augusztusban terveztük, hogy közös szülnapot tartunk. Nem várta meg.

 Okt. 29.

Alig aludtam valamit éjszaka. A reggel is undok. Azt ígérték, ma jó idő lesz. Napsütés, szélcsend. Lemosó permetezést terveztünk, nem hiszem, hogy lesz belőle valami.

Fáj a torkom, az orrom folyik. De utálom magamat!

Mennem kell konyházkodni. Később visszajövök, mert el akarom mondani, hogyan olvastam Tolnai Ottót.

*

Este még tovább olvastam a Költő disznózsírból című interjúkötetet Parti Nagy Lajossal. Elmeséli a vajdasági íróbarátaival tett kalandozásait a szépirodalom és a kocsmák ligeteiben, valamint  rónaságain. Nagyon avantgardos, pedig eleinte népi szürrealistának gondoltam. Legjobb mégis az Ómama egy rotterdami gengszterfilmben. Hú, de sűrű agyú pasi!

Okt. 30.

„…ők adnak jelt…” – írja Radnóti. Ha így gondolta, lehet, hogy igaz. Okos és érzékeny emberek hihetően beszélnek a lélek dolgairól.

Nem mindegyik halottamhoz ugyanaz a viszonyom. Van, akit életében nagyon szerettem, de mióta meghalt, egyszer sem gondoltam rá. Nem álmodtam vele, nem figyelmeztetett semmire.  Miért van ez? Máshol van dolga? Vagy nem volt mély és tartalmas az én szeretetem iránta? Lehet, hogy a túlvilág  mindenkinek a belső életében létezik, és ha meghal, vele együtt eltűnik? A lényének emléke marad meg azokban, akik őszintén szerették? Mi is a szeretet?

Alig hihető, hogy éppen ma  reggel bent a nagy szobában a függönyön egy nappali pávaszemet találtunk. Amikor észrevett bennünket, felröppent, szálldosott ide-oda, hiába nyújtottam a kezemet, nem ült rá. Bebújt a függöny mögé. K. beterelte egy műanyag pohárba, és kivitte a napra.

Okt. 31.

Még mindig rosszul vagyok.

A karácsonyi kaktusz eltévedt, most hoz bimbókat. Az öreg cseresznyemeggy ágvégeiből vázába tettem néhányat, egyik kivirágzott.

 élni akar 003b.jpg

élni akar 007b.jpg

Élni akar...

Nov. 1.

Nagy ritkán, havonta, kéthavonta elolvasom, mit írt az utolsó ottlétem óta Zetor Leila. Mindig átütő, mindig kérdései vannak, ha nincsenek, akkor is vannak.  Most október 15-én arról írt, hogy fotókat kapott. Hajléktalan üldögél Zetor Leila nemrégen meghalt édesapja kabátjában. Az ember ül Nagyika kockás pokrócán, és Leila naftalinnal bélelt csehszlovákiai gyerektakarója is ott van a képen. Az egészről az jutott eszébe, hogy a szeretet még nem múlt el a világból, de nemsokára el fog.

Másik elmondanivalója a cd. Egy ócska majdnemszerelem dallamai cd-n. El kell olvasni a naplóbejegyzést. Hallatlanul pontos szavai vannak, mintha patikamérlegen egyensúlyozna.

*

Délben kimentünk a temetőbe. Ide a faluba, a Mókus-hegy oldalába. Egy mécsest gyújtottam mindenkiért, a nagy kereszt alatt.

https://www.youtube.com/watch?v=bOY0OlhjA4Y&feature=related&hd=1

 PB010018.JPG

Nov. 2.

Most értesültem a Literán, hogy van egy könyv, egy tanulmánykötet.

http://www.litera.hu/hirek/zsido_vagy

Hernádi Miklós írta.

Jánossy Lajos szerint a kötet „történetiségében megrendítő, aktualitásában felkavaró.” Olvassunk.

*

Interjú Kukorellyvel:

http://fn.hir24.hu/interju/2011/10/29/kukorelly-endre-orban-egy-csopi/

Mint már annyiszor, most is úgy beszélt, ahogy én is beszélnék, ha Kukorelly lennék. De nem vagyok az. Így aztán rokonszenvvel nézem a teuton koponyáját, milyen gondolatokat forgat benne. Kicsit félve nézem a kezét, ezt a kemény polipot, fényképezés közben forgatja, ujjait mutatja, keze többet mond az emberi minőségéről, mint szeretné.

Politikusként naiv és ábrándos. Akár a keresztény középosztály volt anno (belülről ismerem).

Most a kultúra Kukorelly felszólalásai után kap morzsákat a közösség kenyeréből.  Annyiért, amennyi személy szerint üti a markát a Parlamentben, megéri úri távolságtartással lajstromozni a napi szennyest. 

23 komment

Címkék: gyászos

A bejegyzés trackback címe:

https://akimotonapjai.blog.hu/api/trackback/id/tr513348311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akimoto 2011.11.02. 19:38:08

Gabi, olyan érdekes. Mintha azt sejteném, amiről Rónay György írt. Köszönöm a bejegyzést.

flora/ro 2011.11.03. 09:19:32

"Lehet, hogy a túlvilág mindenkinek a belső életében létezik, és ha meghal, vele együtt eltűnik? A lényének emléke marad meg..." Nagyon igazad van! (mert én is ezt gondolom?... Igen, már jó ideje.)

Szép ez a kék váza. Az elszáradt, holtnak tűnő faág meg kivirágzik kellemes körülmények közé kerülve, de attól még elszáradt marad. Többször átéltem.

Vettem én is egy könyvet a nyáron, de még vár a többi között. Konrád György: Zsidókról (Európa)

akimoto 2011.11.03. 09:37:12

Flora, egyre több elmaradásom van. Mégse teljesen jó a falusi magány. Az internet kínálata csak ideig-óráig elég.

évi. 2011.11.03. 11:07:31

"Nem mindegyik halottamhoz ugyanaz a viszonyom. Van, akit életében nagyon szerettem, de mióta meghalt, egyszer sem gondoltam rá. Nem álmodtam vele, nem figyelmeztetett semmire. Miért van ez?"
Egész életemben más volt a viszonyom apámmal és anyámmal, egészen más.Azt hittem, majd bele pusztulok apám halálába és nem, még a temetésen sem zokogtam, mert annyira tudtam,hogy jó helyre került,úgy is halt meg,ahogy élt, aránylag könnyen ment el... nem álmodtam vele azóta sem.
Anyám nehéz ember volt, ő sokat szenvedett egész életében, nehezen ment el, előtte mindenkitől elbúcsúzott, 3 napig "vajúdott" egy lélegeztetőn, szörnyű volt nézni a gyötrelmeit, s miután elment, nagy űrt hagyott maga után.Azt hiszem ez a titka annak,hogy sokszor álmodom vele.Ha jön, mindig fiatal, tarka ruhában van és vidám.Tán azt az oldalát akarja megmutatni,amiből én olyan keveset láttam...?
A szeretet soha nem egyforma, bár képesek vagyunk ugyanúgy szeretni, de annyit mutatunk ki belőle,amit a másik megenged nekünk...apám imádta,hogy szerethet minket, így őt boldogan lehetett szeretni ,míg anyám valszeg úgy élte meg az életét a sok gyerek miatt,hogy neki kevesebb szeretet jut, nehezen engedett bárkit is közel magához, nem volt bújós, nem volt puszilkodós, stb...és mindezt úgy élte meg,hogy mi nem szeretjük olyan nagyon, mint aput, s biztos vagyok benne,hogy emiatt nagyon szenvedett. Mikor tőlem búcsúzott, oda húzott magához és annyit kérdezett, szeretem-e őt annyira,mint a kutyámat? A kérdése nagyon meglepett, de azt hiszem ebben minden benne volt. Magamhoz öleltem szorosan és mondtam neki, jobban...ha láttad volna mennyire boldog volt...
Pedig nem tudom hogy jobban, vagy ugyanúgy, vagy másképp...azt hiszem másképp.

akimoto 2011.11.03. 17:55:05

Évi, nem pontosan erre a különbségre gondoltam, ahogyan te a szülőid karakterét megfested - és köszönöm is, hogy itt nálam jelennek meg szeretetteljes hívásodra.
Azt hiszem, anyukád volt az én későbbi főnököm testvére, eléggé különbözhettek egymástól. A haláltusára emlékezni egyszerűen őrület.
Miért hagyják szenvedni az elmenőket? Ott, a kórházban annyi tapasztalatuk van, látják, az utolsó órák következnek, tehát be se adják az utolsó adag légzéskönnyítő gyógyszert, a megszokott altatót,hadd szenvedjen, hadd hörögjön, hadd kapkodjon az élet után az a meggyötört test. Ha ott vagyok Anyunál, mindegy, mibe kerül, kérek egy morfiumtapaszt, hogy színes álmok kísérjék át a túlsó partra. Ami utána következik, az már nem az élők dolga.
Szívesen folytatnám mondjuk Gébics anyjának példájával, de ez nem a düh ideje.
Bocsánat.
Hagyd, hogy szeressenek.

évi. 2011.11.03. 19:02:34

@akimoto: Igen, ők ketten ég és föld voltak, igaz mind a hatan mások voltak ők.

Őrület bizony,nem hiszem,hogy valaha el tudom azt feledni, amit akkor megéltem vele, ahogy egy ember kapaszkodik a másikba az életért, azt a legnehezebb megélni,s hogy miért nem könnyítenek?Nos ez nagyon jó kérdés, nem tudom:( Találkoztam már humánus orvossal is, aki beadta a haldokló anyósomnak a morfiumot, s átsegítette... azt hiszem ritka kivétel volt ez az ember.Anyunál más volt, ott fel se lehetett hozni ezt a témát, végül egyik nővérem megoldotta egy természetgyógyász segítségével, annyiból voltak rendesek az orvosok,hogy beengedték azt a hölgyet, aki végül átsegítette....de az is egy másik történet.
Szeretet?
Hagyom bizony, anélkül minek..?

akimoto 2011.11.03. 21:27:50

Vissza egy percre Rónay Györgyhöz: követve őket egyre távolabb és egyre magasabbra jutunk.

Biedermann 2011.11.04. 18:00:51

Egy kis ideje van valami bajom Kukorellyvel. Nem tudom, mi. Rossz érés. Erőt fogok venni magamon, és elolvasom az interjút. Hátha.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2011.11.04. 20:14:51

ezt továbbviszem:
..."mindazok, akik csak vélem éltek,
élnek ma is nehéz szívemben és
elég egy könnyű rebbenés
kezemre hogyha röpke lepke száll,
vagy ág érinti vállamat,
ők adnak jelt," ,,,

akimoto 2011.11.04. 21:05:58

Biedermann, kíváncsi vagyok a véleményedre. :)

akimoto 2011.11.04. 21:14:11

Gond/ol/a, szia. Új gondolathoz új avatar járul? Vagy egy régi ismerős arca villan fel a tükörben...
Mire gondolsz?

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2011.11.04. 23:54:16

@akimoto: nem volt avatarom.már rég akartam egyet.most sikerült feltenni egy régi fotóm. nem volt nagy választékom itt az új laptopon, szkennelés meg még nincs megoldva:( itt vagyok vagy negyedszázad éves!(kezdő tanár)egy régi ismerős? hát? nem tudom, még mindig nem ismerem igazán...:"...csak azt nem tudom, ki vagyok" (Villon)
de gondolom, mindaz is vagyunk, akik voltunk valaha...
a gondolataim meg mindig is csapongtak, és az újak is keverednek a régiekkel... is...

akimoto 2011.11.05. 00:50:59

Gond/ol/a, nekem ismerős:) Pici ijedtséggel, nagy kíváncsisággal néz a jövőbe a fiatal hölgy..."mindaz is vagyunk, akik voltunk valaha", ez meg olyan jó gondolat, megelégedetté tesz!

Biedermann 2011.11.05. 05:52:51

Nos, elolvastam. Nem akarom megbántani, de ... Nem az a baj, hogy ahogy ő mondja: "Nyilván nagyarcú csávó vagyok." Az sem baj, hogy a helyét keresi valahol.
Talán az a bajom, hogy az "igazi férfias létezés" gondolata engem összezavar. Hogy nem érzem őszintének a mondatait. Hogy tanácstalan embernek látom a határozottság köntösében. Hogy nem látom a kétséget, az elgondolkodást, csak valami irány nélküli lendületet.
Persze könnyen lehet, hogy tévedek. Gyakran előfordul velem.

akimoto 2011.11.05. 11:53:39

Biedermann, tisztességes vagy, hogy elolvastad, olyat is észrevettél, amit én nem. Viszont állítható-e irány nélkül, hogy Lehet Más a Politika? Megmarad a kérdés szintjén. Mi tévedhetünk, akár gyakran.

Biedermann 2011.11.05. 12:12:56

@akimoto: Ha politikáról van szó, sajnos csak kérdéseim vannak, válaszaim nincsenek. Vagy inkább gy mondom: hagyományos válaszaim nincsenek. Mert természetes, hogy van irány. De mintha a nagy lendület eddig még mindig valaminek a szélére sodródott volna. Gondolom én. Ettől ez nem lesz igaz.
Ha nekem arra kellene válaszolnom, mi legyen, azt mondanám: társadalmi szolidaritás. Ez irány? Talán. De inkább egy naiv eszme. Hogy abban hiszek, ez megvalósítható, egy reális alternatíva, attól csak még nevetségesebb leszek.

akimoto 2011.11.05. 12:56:27

Biedermann, gondolkodni szabad. A társadalmi szolidaritás gondolata rokonszenves, bárcsak komoly erő lenne mögötte.

Biedermann 2011.11.05. 17:01:37

A társadalmi innováció a társadalom tagjainak szolidaritására épülve. Ez nekem is szimpatikus. Milliók lehetnének mögötte, ha akarnának. És miért ne? :)
drz55.blogspot.com/2011/09/ember-embernek.html

akimoto 2011.11.05. 22:51:14

Miből "akarjanak"? Remélem, azért egyszer majd létrejön, amiről beszéltél.

Biedermann 2011.11.06. 06:54:18

Azt hiszem, kedves Akimoto, ha egyszer lesz ilyesmi, azt a kényszer szüli majd. Az életben maradásé.
süti beállítások módosítása