Helmut Schoeck (1922-1993) osztrák-amerikai-német konzervatív liberális szociológusnak, az egyenlőségelv kritikus elemzőjének egyedülálló és híres műve. A régi és a modern társadalmak nyelvének, hitvilágának, magán- és közéletének, irodalmának, tudományának és filozófiájának sokrétű elemzése alapján kimutatja, hogy az irigység olyan elemi érzelem, amelyet az előnytelen összehasonlítás, tehetetlenséggel társulva, szinte mindig előidéz. Mivel minden értékrend elítéli, vonakodunk magunkban felismerni. Más irigységét pedig igyekszünk megelőzni, mert - az ártó varázslattól a vagyonelkobzásig - kárunk származhat belőle. Az irigységkerülés mint társadalmi szabályozás, bár véd a meggondolatlanságtól és a felforgatástól, gátolja gondolkodásunk, eszközeink, szokásaink és intézményeink megújítását.
Csak az irigységet mérséklő világfelfogások, mint a kereszténység,
teremtették meg hosszú távra az alkotóképesség társadalmi szabadságát.
Az e világi egyenlőség utópikus eszménye viszont évszázadok óta
méltányolja és indítékként fel is használja az irigységet, azt ígérve,
hogy a társadalom átrendezése révén megszűnik. Ezzel egyúttal el is torzítja róla való fogalmunkat: elfojtja gondolkodásunkban, semleges szavakkal helyettesíti politikai és erkölcsi dolgozatainkban, s eléri, hogy felmentjük az irigykedőt és az irigyeltet hibáztatjuk.
*
Ez itt a könyv kiadói ismertetője. Ma megrendeltük a Helikon könyvesboltjában. Alig várom, hogy olvashassam, már ennyitől is egy sereg gondolatom támadt. Mielőtt kiönteném a szívemet, megvárom, mit mond a tudós társadalomkutató.
Az irigység
2011.11.07. 22:38 akimoto
22 komment
Címkék: Káin
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://akimotonapjai.blog.hu/api/trackback/id/tr143362165
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2011.11.08. 12:17:38
"...felmentjük az irigykedőt és az irigyeltet hibáztatjuk."
hát ez elég szomorú kimenetel... (és sajnos tapasztalható, történelmileg is, társadalmilag is, mindig) bárcsak sokan elolvasnák ezt a könyvet, hogy ne igy legyen! (de éppenhogy nem rád és a (sajnos kevés?)hozzád hasonló, önzetlen és empatikus gondolkodásúakra gondolok!!!)
hát ez elég szomorú kimenetel... (és sajnos tapasztalható, történelmileg is, társadalmilag is, mindig) bárcsak sokan elolvasnák ezt a könyvet, hogy ne igy legyen! (de éppenhogy nem rád és a (sajnos kevés?)hozzád hasonló, önzetlen és empatikus gondolkodásúakra gondolok!!!)
akimoto 2011.11.08. 14:22:54
Gond/ol/a, nem tudtam erről a könyvről. A témáját legutóbb Popper Péternél fedeztem föl, talán emlékszel, mintha szót váltottunk volna. Ez itt a lélektani szempontokon túl nagy ívű elemzésnek ígérkezik. Majd beszámolok róla. (Empátia? Nálunk is a templomban tanítják kicsi kortól kezdve, oszt vannak, akik később túllépnek rajta.)
K ó s z a (törölt) · http://kepeim.net/ 2011.11.08. 15:29:01
Én szoktam irigykedni, hazudni, kellően nagy összeg esetén lopnék is.
Mondjuk gyilkolni nincs kedvem. Pedig két évig erre próbáltak rászoktatni.
Bocs, hogy offoltam, de hát ide vezet az irigység. :))
Mondjuk gyilkolni nincs kedvem. Pedig két évig erre próbáltak rászoktatni.
Bocs, hogy offoltam, de hát ide vezet az irigység. :))
akimoto 2011.11.08. 16:21:17
Kósza, gyarlóságaink végig kísérnek az életünkön. A társadalmi méretekben űzött irigykedés a gyilkolászással együtt nekem sincs kedvemre, úgyhogy nem is olyan off, amit mondtál. :)
exbikfic · exbikfic.blog.hu 2011.11.08. 21:15:45
Én nagyon sokáig nem tudtam, hogy az irígység az, ha "elirígylek" a másiktól valamit, vagyis azt szeretném, hogy neki ne legyen, de nekem igen. Úgyhogy még ma sem igazán tudom megfelelően értelmezni, annyira belémrögzült a régi felfogásom, és még most azt értem az irígységen, hogy neki is maradjon meg az a valami, miközben én is vágynék arra a valamire. Nem egyszerű ez. :)
Biedermann 2011.11.08. 21:50:56
Érdekes könyvnek tűnik. Könyvtárban vajon? Vagy nagyon új?
akimoto 2011.11.08. 23:47:08
exbikfic, nekem is nehéz értelmezni ezt a dolgot, mert egyáltalán nem vagyok irígy. Anyukánk nagyon megbüntetett az irígykedésért, és még meg is kellett gyónni. Úgyhogy a mi mentalitásunkból ez kinevelődött.
Jaj, de várom, mit mond a kereszténységről, ez azért más, mint a belső tartalmaink.:)
Jaj, de várom, mit mond a kereszténységről, ez azért más, mint a belső tartalmaink.:)
akimoto 2011.11.08. 23:51:41
Biedermann, jobb könyvtárban biztosan megvan, a Helikonnál jelent meg 2007-ben, 600 oldal! Mellesleg szép dolog, ha valaki tud irígy lenni, ez már egy bonyolultabb lelki alkatra vall, (nem olyan eltompultak, mint amilyennek bemutatod a tanítványaidat :))
Biedermann 2011.11.09. 05:04:21
@akimoto: Akkor majd benézek, hátha.
évi. 2011.11.09. 11:13:24
Nagyon érdekes téma valóban, és az biztos,hogy utópisztikus az a gondolat,hogy az irigység egyszer majd megszűnik.Ahhoz már nagyon egyenlőnek kéne lennie minden embernek, amiben nem hiszek...pedig nem vagyok hitetlen, esküszöm:)
akimoto 2011.11.09. 23:44:06
Évi, biztosan nem szűnik meg, de kezelhetőnek kell lennie, ha normális együttélésre próbálunk berendezkedni.
Pénteken kapom meg a tanulmánykötetet, majd módszeresen végigveszem, hogyan lehetne megváltani a világot. :))
Addig erőt gyűjtök. :)
Pénteken kapom meg a tanulmánykötetet, majd módszeresen végigveszem, hogyan lehetne megváltani a világot. :))
Addig erőt gyűjtök. :)
Biedermann 2011.11.13. 09:34:24
Tegnap voltam könyvtárban, és Tolnai Ottó mellett ezt a könyvet is kikölcsönöztem. Mellé megnézem még, mit írt Eduardo Galeano az Ölelések könyvén kívül. (Dél-Amerika nyitott erei). Esetleg kellene nekem egy hét olvasószabadság. :)
Biedermann 2011.11.13. 09:35:10
Bocsánat. Nyilván nem Tolnai Ottót kölcsönöztem ki, hanem két könyvét. :( (Írószabadság nem kell.)
akimoto 2011.11.13. 11:02:47
Biedermann, még mindig jobban jártál, mit mi lektorkorunkban. Csőstül jöttek az önjelöltek kéziratai, időre kellett válaszolni, a magánolvasmányok luxusszámba mentek. Ráadásul akkoriban (70-es, 80-as évek) dúlt az olvasómozgalom, ilyen szlogenekkel a falon:
"Olvasson naponta legalább 10 percet!"
:)))
"Olvasson naponta legalább 10 percet!"
:)))
Biedermann 2011.11.13. 14:08:01
Ezt aztán nem irigylem tőletek. Mert gondolom, a sarokba nem lehetett dobni őket. ::))
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2011.11.26. 20:23:45
akimotó, MENNYI "időre" 8ill. ...idő után) kellett válaszolnod rektorkorodban?
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2011.11.26. 20:30:53
akkor már nem csodálkozom, hogy az 50-es évek elején, 8-9 évesen ilyeneket követtem el.: "...sokat olvasok, de szeretnék többet, ma egy könyvet olvasok, holnap többet, azután még többet, igy leszünk egye műveltebbek (nagy kacajok közepette lányom átirta a végét: igy leszünk egyre művelTÖBBEK":) (persze ez 5 percnél több kellett h legyen. Egyébként meg tényleg mindent összeolvastam otthon, amit csak találtam, még pl. Schopenhauert is...beleéerve)
akimoto 2011.11.26. 22:13:42
gond/ol/a, általában három hetet kaptunk lektorálásra, de minden nap hozott a posta véleményezésre gépelt anyagokat. Közben szerkeszteni valónk volt, meg visszajött a korábban nyomdába adott szedésnek a hasáblevonata, erre is határidő volt, közben egy még korábban nyomdába adott tördeltje jött, azt is olvasni kellett, miközben a legfontosabb, a már megszerkesztett anyagok leadása egy rakás járulékos írni és adminisztrálni valóval, persze együtt az előbbiekben felsoroltakkal, jól kitöltötte a nap huszonnégy óráját.
Ezért nevettünk a biztatáson, hogy olvasson naponta legalább tíz percet.
Te kedvedre olvastál, tehát nem lehetett olyan nehéz.
Ezért nevettünk a biztatáson, hogy olvasson naponta legalább tíz percet.
Te kedvedre olvastál, tehát nem lehetett olyan nehéz.
