Ma 20-a
Ezt olvasom: http://nol.hu/velemeny/20110920-a_szabadulomuvesz
Minden sorával egyetértek. Kár, hogy semmi jelentőségem. Már gondolkodom, hogyan is lehetne ingyen kultúrát terjeszteni, ha már az iskola, az újság, az online és egyéb játékok nem törődnek vele. Még jövök!
*
Vissza: egy részlet a Derszu Uzalából.
„Sokáig nem tudtam elaludni. Egész éjjel a kitágult orrlyukú vadkan pofája lebegett a szemem előtt. Semmi mást sem láttam ezen a két orrlyukon kívül, melyek eleinte kis pontocskáknak látszottak, majd hirtelen óriásira nőttek. Most már nem vaddisznófej volt, hanem hegy, a két orrlyuk pedig két barlang, és mintha a barlangokban megint csak ugyanilyen pofájú vaddisznók nyüzsögnének...
Különös az emberi agy szerkezete. Az egész nap benyomásaiból, a különböző jelenségekből és az ember szeme elé kerülő ezernyi tárgyból egy valami - gyakran nem is a leglényegesebb, hanem valami véletlen, másodrangú fontosságú dolog - marad meg minden másnál erősebben az emlékezetben. Egyes helyekre, amelyekhez semmilyen kaland emléke nem fűzött, sokkal jobban emlékszem, mint azokra, ahol valami történt velem. Ki tudja, miért vésődött az emlékezetembe egy fa, amely semmiben sem különbözik a többi fától, egy hangyaboly, egy megsárgult falevél vagy egy mohafajta. Azt hiszem, hogy ezeket a dolgokat egészen pontosan le tudnám rajzolni, mert még a legapróbb részletekre is emlékszem.”
Szept. 21.
Vendégség volt minálunk. Jó volt.
Szept.22.
Ma mindenféléket olvastam, aztán eszembe jutott, hogy a szomszédos általános iskolából átjött egyszer valami hivatalos ügyben egy tanárnő. Megtudta, hogy könyvkiadóban dolgoztunk, és fölsóhajtott: „Jaj, úgy szeretnék én is írni, csak nincsen témám”. Az alkotói válságban élők újabb attitüdje.
*
Müteferrika.
Elképesztő, hogy némelyik erdélyi származású értelmiségi mennyi tudást halmozott fel az ő elméjében. MÜTEFERRIKA. Sose hallottam ezt a szót. Most a könyvtári értesítőben olvasta a lányocskám, hogy lesz emlékülés róla/neki/hozzá. Addig is, amit a Wikipédia ír: „715-ben készült Értekezések az Iszlámról (Riszále-i Iszlámije) című apologetikus munkájából tudjuk, hogy Kolozsváron született és a kolozsvári kálvinista kollégium diákja volt. Itt papi pályára készült és a könyvnyomtatásban is gyakorlatot szerzett. Az iszlám hit hatására írta az előbb említett Értekezések az Iszlámról című munkáját, melyre a nyugati műveltségű Ibrahim pasa felfigyelt. A nagyvezír 1717-ben müteferrikává nevezte ki. A müteferrika eredetileg egy hivatali tisztséget jelentett. Ez a személy a szultán díszkíséretére rendelt testőrgárda tagja volt. Feladatukhoz tartozott a szultáni rendeletek továbbítása is. Emellett tolmácsként is tevékenykedett… „ Az Ibrahim nevet vette föl. Ezért írták az emléktáblájára, hogy Ibrahim Müteferrika. Mintha vezetékneve lett volna.
*
Szept.25.
Tegnap osztálytalálkozón voltam, Szegeden. Általános iskolába jártak együtt, a hatvanas évek elején. Kezdő tanár voltam, csak néhány évig tanítottam abban az iskolában, mégse feledkeztek meg rólam. Hívtak többször is, most végre elmentem. Nem bántam meg. Annyi szeretet, barátság, egyenrangúság-érzet, elfogadás, értéktudat, önbecsülés, nem tolakodó érdeklődés nyilvánult meg a régi tanítványok részéről, hogy csak kérdezni tudtam magamban, vajon megérdemlem-e.
Szept.26.
Aki blogot ír, vagy akár csak kommentel, annak tudnia kell, hogy a megértés és a félreértés kéz a kézben járnak ebben a virtuális világban. (Nem idézet. Saját találmány.)
Szept. 27.
Nincs kedvem se olvasni, se jegyzetet írni, nem is lenne miről. Sütött a nap, fölszedtem néhány diót, a fán megrepedt burkokból kihalásztam egyet-kettőt, nem valami nagy meggyőződéssel. Még hagyom, hadd hulljon magától.
Megnéztem a Wang folyót, hát, nem kitette a Müteferrikát? Jogos, ő a Studiólum, meg a honlap megalkotója. Furcsa, hogy nem örülök annyira, mint néhány napja, amikor még csak annyit lehetett tudni egy híradásból, hogy emlékülés lesz az Akadémián. Holnap. Elveszett a titok.
Szept. 28.
Anne Frank naplóját olvasom. Több évtized után újra. A derűs, védett környezetben nőtt kamaszlány gondolatai még a bezártság és rettegés ellenére is, elsősorban a polgári nevelés jó és rossz vonásai körül járnak, a zsúfolt hely, az együttélés és a nézetkülönbségek drámai helyzeteket teremtenek. Ezeket humorral és bizonyos nagyvonalúsággal intézi el. A kamasz-szerelem fellángolását és megszűnését lélektani hitellel naplózza. Sokan hamisítványnak tartják ezt a könyvet. Nem hiszem, hogy az lenne. Olyan sokfélék vagyunk. Eszembe juttatta Ember Mária Hajtűkanyar c., napló- és jegyzőkönyv-részletekkel alátámasztott történetét. Abban simán megfér a fikció az eredeti levéltári anyagokkal.
Szept. 29.
Versgyilkosok! Összehasonlító elemzés az egymástól messzi korban íródott, de tárgyukban hasonlóakról. Mi értelme van ennek? Még szép, hogy a reformkor költője a saját társadalmi és művészeti kérdéseiből bontja ki a saját jövőképét. A többiek ugyanígy. Fecsegünk, fecsegünk, a gondolat sikítva holtvágányra fut.
Szept. 30.
Péntek. Hetipiac napja Esztergomban. Vennem kéne birsalmát kompótnak, birsalmasajtot nem csinálok, pedig igencsak kapkodnának utána a gyerekek. Elég már minden munkából. Még a naplóírásból is.