Heti beszámoló

Ma ez:

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/07/25/ekszereket_talaltak_egy_auschwitzi_barakkban/

Rettenetes! Az ezerszer kifosztott, megalázott emberek között ekkora élni akarás, terv a jövőre nézve, ragaszkodás a családhoz és az emlékekhez - még működni tudott?

 Július 26.

Újabb fölfedezés: a digitalizált társadalomtudományi könyvek forrása.

http://mtdaportal.extra.hu/

Aztán csak vitatkozzanak az e-könyvek hasznáról, meg a papírkönyvek válságáról. Amíg ki nem találják, hogyan szedjenek pénzt a szellemi javakért, töltsünk le és olvassunk reggelig, meg még tovább.  

 Július 27.

Megnéztem az olimpia londoni megnyitóját. Illetve, csak bele-belenéztem, egyszerre öt percnél tovább nem bírtam a gyermeteg élőképeket, melyek  Anglia történetének egy egy időszakát illusztrálták, és főként arról szóltak, mit adott a világnak a szigetország. Elnézést kérek a neves filmrendezőtől, nagyon untam a produkciót. Lehet, másnak tetszett, tőle is elnézést. A BBC kommentátora, egy kedves arcú nő hol sírt, hol nevetett. Úgy látszott, egyezik az ízlésünk. http://sport.hir24.hu/olimpia/2012/07/28/oscar-dijas-megnyiton-erzekenyultunk-el/

A kiküldött magyar újságíró talán hivatalból hatódott meg Harry Potteren, a Bee Gees-en,  az angol kultúra más képviselőin, igaz, a kiterjedt, több száz éves gyarmatbirodalomról nem esett szó.  A sportról is csak módjával, elvégre augusztus közepéig lesz alkalma a nézőseregnek a sporttal is foglalkozni.

Hány aranyat hozunk haza? Tippeljünk, kérik több fórumon. Szerintem négyet.

 Július 29.

Három napja „Falunapok” rendezvénysorozattal ébredünk és fekszünk. A rockzenekar nagyon színvonalas, a többi együttes szintén. Újra és újra bebizonyosodik, hogy a tehetség kiműveléséhez nemcsak szorgalom, hanem pénz is kell. Olyan szerelésekkel és hangszerekkel lépnek fel, hogy bámulatos. 

Július 30.

Ide mentem magamnak, meg akit esetleg érdekel, a Néprajzi Értesítő digitalizált anyagát.

http://www.neprajz.hu/tartalom.php?menu2=421

Minthogy nehezemre esik bárhová is elmenni, a legjobbkor kezdődött mindenféle érdekesség internetes hozzáférése.

*

Etikusan és környezettudatosan élő vásárlók figyelmébe:

http://tudatosvasarlo.hu/

 Július 31.

Volt időszak, amikor húsmentes kajákkal kisérleteztem. Még megvolt a p.csabai kertünk, naponta kijártam vetni, palántázni, gyomlálni, ami megtermett, abból főztem estére.  Például egyben megfőzött kelleveleket kiterítettem, megkentem fölvert tojással, sajtot reszeltem rá, összehajtogattam, bepaníroztam, végül kirántottam olajban, mint a szelet húsokat. Egy másik találmányom a karfiollal és pirosra színeződött zöldpaprikával, tömlős sajtkarikákkal és kemény tojással töltött cukkini volt. Kapormártást csináltam mellé. A cukkinilecsót is kedvelte a ház ura, meg a reszelt tökből és áztatott zsemléből készült, apróra vágott kaporral és zellerrel ízesített lepényeket. Sajtkockákkal, főtt rizzsel, kevés reszelt vöröshagymával töltött paradicsomot tejfölös mártásban azóta se próbáltam az asztalra tenni. Hozatjuk az ebédet, vacsorára elég egy joghurt meg valami gyümölcs.  

*

Kár, hogy nem előbb írtam Aliz bejegyzéséhez. Mire összeszedtem magam és visszamentem hozzá, eltűnt a tartalmas poszt a kedves fotókkal együtt.  Pedig olyan szépen kapcsolódtak egymáshoz a gondolatok, az emlékek, a hivatkozások,  az idő darabkái, mint egy szecessziós lépcsőkorlát szeszélyesnek látszó kanyarulatai, holott nagyonis szerves, egymást megtartó konstrukcióról van szó. Mit kezdjek most Popper Péter találó megjegyzésével, Timi Kalligrammban megjelent versével, a Hó/Virág/ cukrászdák otthonos emlékével, az elegáns lakás könyvespolcos enteriőrjével, a szívből jövő és nagyon ritkán látható mosolyokkal? Külön-külön nem juttatnak „magasabb tudatállapotba”. Együtt egy igaz kultúra lenyomatai lettek volna. 

Utóirat: Valamikor olvasható lesz, Aliz piszkozatba tette! :))

Egy középiskolás mondta, idemásolom: A modern művészet alapvető értelme és célja az értelmetlenség.

Július 22.

Idegsejtek, bélbolyhok a mikroszkóp alatt: http://www.csupaszon.eoldal.hu/cikkek/ezerszinu-vilag/igy-festunk-mikroszkop-alatt.html   (Köszönettel a link tulajdonosának.)

Július 23.

Évek óta „szabadságon vagyok”.  Annyi mindent olvasok blogoktól eszmékig. Rudolf Steiner ma rádöbbentett, hogy mindig szabad voltam, ha nem is mindig szabadságon: „Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt. Csak a morálisan nem-szabad ember, aki tehát valamely természeti ösztönt vagy valamilyen általa kötelességből elfogadott parancsot követ, helyezkedik szembe embertársával, mert az nem követi ugyanazt az ösztönt vagy ugyanazt a parancsot. A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.”

Mikor lettem szabad? Lényegében  középiskolás koromban, minden béklyót, nézetet megpróbáltam lerázni, de keményen fogott az otthon meg az iskola. Nemrégen találtam rá Nádasnál ennek a helyzetnek az összefoglalására:

„ A szülők, a nevelők, a papok és a pszichológusok ennek az életszakasznak a jelenségeit hajlamosak egyrészt úgy fölfogni, mint valami kellemetlen, de közel sem végzetes üzemzavart, másrészt hajlamosak valami olyasminek tekinteni, ami öröktől fogva így volt, s így is lesz, míg ember él. Egyrészt úgy fogják föl az egészet, mint valami természeti jelenséget, másrészt úgy fogják föl a gondjaikra bízott emberi lényeket, mintha azok mechanikus szerkezetként lennének működtethetők. Veszélyelhárítási tippeket adnak egymásnak; itt lazítsunk már meg egy csavart, ott meg húzzunk jó nagyot egy másikon.” (Részlet Az égi és a földi szerelem esszéből)

Szabadság-szobor Amerikában, Szabadság-híd Pesten, Szabadság-barlang Jósvafőn, Szabadság-tér megyei jogú városokban.

Lelkiismereti szabadság. Szabadság, elvtársak!

Július 24.

Vajon mit éreznek azok, akik nem tudnak mit kezdeni az érzelmi fölöslegükkel?  A fejükben pici villámok cikáznak és beleszédülnek, amitől gyönyörű szavakat hullatnak maguk elé? Vagy a mellkasukban gyűlik össze valamilyen, szép szavakká sűrűsödő nyálka? Vagy egyszerűen  ízlés dolga, hogy rózsaszínű horgolt mamuszban szeretnek tipegni imádottjuk körül? Most már írnom kell a giccsről, nehogy megfulladjak. Bár az se lenne nagy baj, ugye.  

Július 25.

Reggel. Az emberiség eddigi legjobb találmánya a kávé.

Nádas P. világának egyik lehetséges megfejtése pszichoanalitikai.  Az író biztosan ismerte Lacan francia pszichiáter: A fallosz jelentése c. tanulmányát, illetve a pszichiáter Freuddal vitatkozó nézeteit a tudattalan tárgyában. Freud szerint a tudattalan bizonyos helyzetekben jön elő és érvényesül, mint a tudat arche-típusa, egyfajta pre-tudat. Lacan szerint viszont a tudatos és a tudattalan egyszerre megvan az emberben mint két alapvető lételem. A regény alakjainak egymáshoz való viszonya, a tudatos-tudattalan játékában, a másik ember elemi megtapasztalásában jön létre. A homoszexuális szubkultúra éppen olyan keserves ráismeréseket hoz fel a mélyből, mint az újlipótvárosi barátnék társaságának története, vagy a német fajkutató intézetbe zárt fiúké, vagy a többi párhuzamos életé.)) Eddig tart az "áthozat".

A 20.századi Magyarország társadalmi tagozódása szerint is tájékozódhatunk Nádas Péter világában. Központi alakjai az elit értelmiségből jönnek, származásuk szerint magyar, zsidó vagy német eredetűek, az iparos, a tisztviselő, a mélyből felzárkózott ávós, a  kápó, a láger őre, egy nő, aki énekesnőnek készül, és tehetségének korlátaival küzd, ő például a mezőgazdasági cselédségből verekedte föl magát. Van deklasszálódott figurája (Vay Klára), sok homályos férfialak főként a Margitsziget éjszakai jeleneteiben, közülük is kimagaslik szó szerint is a kulcsfigura, az Óriás, ( a regény végén tudjuk meg, hogy útépítő munkás),  itt a szigeten ő a király, Kristóf, az elbeszélő (másutt rejtőzködő szemtanú) egyetlen igaz szerelme. Vannak kidolgozott és kevésbé kidolgozott részek a könyvben. A magyar illetve osztrák főúri társaságban játszódó jelenetben mintha nem is az esemény, hanem a második világháborút előkészítő és a deportálásokat végrehajtó emberek és eszmék lennének illusztrálva.

A események, illetve nem teljesen kerek , illetve nem teljesen lezárt történetek a század bizonyos éveiben játszódnak, az, hogy éppen mikor, a helyszínek és emberek lazán odavetett képeiből derülnek ki.

A regény első jelenete nem igazán a kezdete, inkább a háború utáni háborús bűnösöket kutató időszakra tehető, szóval, úgy gondolom, az igazi kezdet az Újlipótvárosban a holokausztot és háborút átélt egykori gimnáziumi osztálytársak, mára barátnőkké alakult társaságában jön létre. Egyikük, neves egyetemi tanár felesége a féltékeny sárkány szerepében egyszerre félti férjét és fiát a kezdő énekesnőtől, közben lezajlik a sokszor emlegetett többnapos szexparti, majd kimegyünk Ágosttal (?) éjszaka a Margitszigetre, kínlódással végződő homokos kalandjában már érzékelhető, jóval többről van szó, mint az érzékek játékáról. Eddig kábé az ötvenes évek vége. A hatvanas-hetvenes évek kitüntetett szereplője a három fordító a Lukács uszodából, furcsa biztonsággal mozognak a külföldi kapcsolatokat gyanakvással kísérő társadalmi közegben. Történetük  jelzésszerű. Még mindig a hetvenes években vagyunk, amikor feltűnik az édességbolti elárusító (lecsúszott úrinő) és kedvese a belügyi tiszt, velük együtt veszünk részt az akkori „értelmiség” hányós, politizálós buliján, a szabadságról papoló, de azzal kezdeni semmit sem tudó okostojásokkal. Nádas Péter rokonszenve a mesteremberé, a Dunapart közelében lerakott fatelep tulajdonosáé (időszak: háború előtt, majd fia folytatja a mesterséget az ötvenes évek elejéig, ezt onnan tudjuk, hogy az államosítások gyakorlatilag megszüntették a kisipart, tehát később nem lehetett), de nemsokára újra megnyílik a telep és az asztalosműhely, mert itt készül a tökéletesség és az időtállóság jegyében az újlipótvárosi pszichológusnő rendelőjének bútorzata. A bútor tervezője és kivitelezője beleszeret a nőbe, közben megérkezik Amerikából a férfi gyermekkori barátja, és a friss szerelem visszafordul, mintha új csápokat növesztene egy régi érzelmi állapot felé, vagyis feléledne a kezdeti homoerotikus vonzalom, amely ugyanolyan végzetszerű, mint Ágost (vagy Kristóf?) ragaszkodása az Óriás emlékéhez.

Az érzéki viszonyrendszerben a nők ilyenfajta érdeklődése is megjelenik, nagyon finoman, egy-egy pillantás, egy szag-élmény, mozdulat révén jön létre és már el is illant. A testi anomáliák (például homoszexuális  szeretkezési jelenet két téli barakk között a lágerban), mindig és mindenütt jelen vannak és cselekvéssé realizálódhatnak.

Ebben a történetfüzérben, illetve regényben elvarratlan szálak, lezáratlan eseménysorok mutatják fel a mögöttünk hagyott század kérdéseit. Nem érdemes kutatni a szerkesztés elvét, a párhuzamosságok, a keresztkapcsolatok  és egymásba érő idők szövevényét. A „földutak találkozása” , közömbös továbbhaladása egyik Nádas-interjúban mint a szerkezet jellemzője volt fölemlítve. Ahogyan én érzékeltem: „akár egy halom hasított fa”. Ezt a könyvet odaadással és előítéletek nélkül, pontosabban előre elgondolt várakozások nélkül érdemes olvasni. Különössége, szokatlan szóhasználatai, előkészítetlen változásai egy idő után izgalomban tartanak, a regény befejezetlensége tovább foglalkoztatja az olvasót, mindenesetre jóval tovább, mint akárhány kerek, lezárt „párhuzamos” történet.  

Milyen érdekes lenne, ha egész Magyarország így működne:

http://www.elelmiszer.hu/cikk/peldaerteku_a_magyar__onfenntarto_falu

Félhomályban ilyesmiről merengenek a bölcsészek.  A fenti polgármester kivételesen lucidus elme.

*

Na, most jól le lettem szúrva, hogy minek vagyok olyan közlékeny. Nem tudom. Élőben is hamar teremtek kapcsolatot. A neten se beszélek másképpen, mégis, talán a végtelenség szabadít fel. Nincsenek könnyen átlátható korlátok. Egy fintor annak az arcán, akivel beszélek, a szemének valamilyen mozdulata, mindenféle apróság figyelmeztet. A neten ez nem működik. Mégis, úgy gondoltam, ha nem bántok senkit, engem sem érhet semmi vész. Nagyon tévedsz, mondta a ház ura, és méltósággal távozott.

*

Van sok minden a Vatikánban, ami a látogató számára nem hozzáférhető:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/vatikani-konyvtar-keziratait-archivaltak-nasa-altal-hasznalt-urtechnologiaval

Elképesztő, milyen értékeket őriznek a legmodernebb módszerekkel. A cikkben írják: „A vatikáni intézmény széleskörű tanulmányt végzett a dokumentumok megőrzését szolgáló lehetőségek között, és egyértelműen a NASA által használt digitális rendszer mellett döntött, amely a leginkább alkalmas a könyvtárban őrzött értékes dokumentumok leltározására. A választással kapcsolatban a koordinátor kifejtette: ez az egyetlen olyan rendszer, amely 45 éve használatban van a világon, továbbá ingyenes és modifikálható. Természetesen a döntés nagy érdeklődést és csodálkozást váltott ki, amely remélhetőleg építőleg hat a kulturális javak megőrzésének területén.”

*

Még egy részlet ugyanebből a Magyar Kurírból:

A részecskét a ma 83 éves skót fizikusról, Higgsről nevezték el, aki elméletében már 1964-ben feltételezte létezését. Ledermann Nobel-díjas fizikus „isteni részecskének” nevezte, hogy kiemelje a felfedezés jelentőségét.

A genfi központ igazgatója, Rolf Heuer történelmi eseménynek mondta a részecske azonosítását. A Higgs-bozon a fizika standard modelljének eddig hiányzott láncszeme. A tudósok szerint az univerzumban mindenütt jelenlevő Higgs-részecskék láthatatlan energiamezőt teremtenek, amely a többi anyagi részecskének tömeget adva, lehetővé teszi, hogy azok nagyobb egységeket – molekulákat vagy éppen égitesteket – alkossanak. A szubatomi részecske megmagyarázhatja, hogy miért van egyes részecskéknek tömegük, míg másoknak, pl. a fény kvantumának, a fotonnak nincs.

Végre akadt valaki a magyar sajtóban, aki tömören és közérthetően megmondja, mit értsünk „isteni részecskén”.

A svájci hadronütköztetőben le is kottázták a részecske hangját:

http://www.hir24.hu/tudomany/2012/07/11/igy-zenel-a-higgs-bozon/~~tech-tud

*

Most egy kis természetrajz:

http://www.ng.hu/Termeszet/2012/07/egy_szolnoki_voros_vercse_csalad_maganelete

Július 11.

Mintha valami titkos összefüggés lenne a Dunában megtalált francia egyetemista lány halálával:

http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2012/07/11/megtalalhattak-az-eltunt-pszichologus-holttestet/

Július 13.

Híre érkezett, hogy mától a siófoki strandon is lehet könyvtárba járni:

„Kedves Kollégák!Szeretném figyelmükbe ajánlani könyvtárunk új, nyári programját:Idén nyáron is lesz Strandkönyvtár a siófoki Nagystrandon!Szeretettel várjuk az érdeklődőket, nyaralókat, strandolókat a Beach Club-on, 2012. július 13. – augusztus 21. között.Nyitás: 2012. július 13. 13.00!”

Éjjel meg ugyancsak Siófokon három rendőrt megvert egy banda a korzón sétálgatók szeme láttára. Senki nem lépett közbe, később jöttek a kommandósok.

Június 30.

Ma már reggel 7-kor iszonyú meleg van.  Locsolni kellene. Csak néhány percet töltöttem a napon, valósággal szúr. Mégis vissza kell mennem a kertbe. Nem hagyhatom veszni a megérett málnát. Az orromon jó vastag kötéssel, sapkában, napszemüveggel valahogy kibírom.

*

Hét végén mindig kapunk egy helyi hirdetési újságot. A maiban ezt ajánlják: „Forrásvízből bio halat vegyenek. Kárász, csuka, keszeg.” Gondolkoztam, vajon a nem bio halat milyen vízben tartják, és mivel táplálják?

Július 1.

A ’félévi zárás’-t a nagynénémtől hallottam először, valamikor tízéves koromban. Nagynéni főkönyvelő volt a Gázgyárban, az esti vacsoraasztalál mindig elmesélte a napját, az irodai és a gyári dolgokat. Az irodában többnyire nők dolgoztak, a tevgazdálkodás legszigorúbb éveit éltük, előbb a három éves, majd az öt éves tervet teljesítette az ország, a gyárban tervutasítás gondoskodott a napi penzumról, amelynek eredményét az irodisták könyvelték, szintén komoly előírások alapján. A félévi zárásra az irodai kimutatásokkal is el kellett készülni.Minthogy tíz éves se voltam azon a nyáron, inkább csak az ide társuló szavakra emlékszem. A gyárban a hűtőtorony, retorta, az irodában az Evoluth könyvelés meg a „dossziő’ hangzott el leggyakrabban, ez utóbbi a párttitkártól, aki igen műveltnek szeretett látszani,  a látszaton pedig jót vigyorogtak a hölgyek. Vagyis az elvtársnők, bár e megszólítást leginkább csak a párttitkár gyakorolta. A főmérnök (akinek fia a Magyar Rádió 6-os stúdiójának népszerű zenésze volt), szóval, a főmérnök inkább a nevükön szólította az elvtársnőket. Na, de nem is ezt akartam mondani, hanem a félévi zárást. Nagynénim mint főkönyvelő, felelős volt a végtelen számoszlopokért, s hogy minden pontos-e, éjszakánként ellenőrizte. Haza is hozta az irdatlan papírokat, számolt, számolt, a lap aljára érve azt mondta, „áthozat”.

Július 2.

Rémes hőség van. Arra gondolok, milyen jó volt régen, amikor a családdal kimentünk a SZUE-ba, zuhanyoztunk,  lubickoltunk a tiszta vízben, árnyékban heverésztünk a plédeken. Az egyik szent életű testvérem biciklivel, ételhordóban hozta ki az ebédet. Úgy ettünk, mint a sáskák.

*

Elgondoltam, hová is jártunk hűsölni, amikor se klíma, se ventilátor nem szolgálta a kényelmet. Legföljebb a kertbe mentünk le, a francia sarokba. Mondom könnyedén, francia sarok. Nagyapánk kerttervező leleményét dícséri, de a szó nem tudom, honnan való. Kerestem az interneten kerti enteriőröket, még legjobban ez hasonlít a mi régi francia sarkunkra:  http://www.lyraflorae.hu/kertepites.html

A sarkosan találkozó két fal nem fából, hanem téglából volt, két jó magas épület falai, ampelopszisszal voltak befuttatva. Itt aztán tényleg árnyékban hűsölhettünk a nap bármelyik szakában. Téglával volt kirakva a megemelt aljzat, fehérre festett kerti pad, kerek asztal és összecsukható székek adtak kényelmet a népes társaságnak. A kis teraszt alacsony kerámia kerítés övezte, meg egy sor dísznövény: mahónia, hortenzia, ezüstfenyő, néhány magasabb juharfa is  árnyékolta a sarkot. Miért francia? Nem tudok rájönni. Kártyáztunk, társasoztunk ott gyerekkorunkban, még előbbi években a nyári délutánokon a felnőttek oda húzódtak kötéseikkel, hímzésekkel, a vendégeket is ott fogadták.

*

Jó volt, amikor fürdőruhában, slauggal locsoltuk egymást az udvaron. A téglákkal kirakott terepen hol moha, hol valami egyszerű virág nőtt ki a téglák közötti réseken. Juci néni a földszinti kis lakásból a kert rácsos kerítése és a téglasorok közé egy széles sávban virágokat ültetett. A hatvanas évek elején nőttek a legdúsabb petúniaágyások, köztük estike, dohányvirág, egy-egy tő pulykatakony, elég sok bársonyvirág, más néven büdöske díszlett, esténként illatárban úszott az udvar. Volt egy kedves virága, amelyik a falak tövében nőtt, csak a napsütésre illetve fényre nyíltak ki, estére becsukódtak. Portuláka, porcsinvirág, Kossuth-csillag, ilyen neveken tisztelik a ma egyre kevesebb helyen látható igénytelen növénykét. Más divatok élednek, a régi parasztkertek virágai lassan eltűnnek.

Július 3.

Jobb lesz nem nosztalgiázni. Kerestem inkább szinonímákat a beképzeltségre. Találtam jó sokat, de nem hozom ide mindet. Rossz hangulatot csinálnak. (Beképzelt, öntelt, elbizakodott, tudálékos, önimádó.) Ne legyek ennyire lökött és totál gáz!