Január 20. Ma délben kicsit olvadni kezdett, és a fenyőágak között világosság derengett, mintha a Nap akarna kisütni. A korlátnak dőlve nézegettem a havas udvart, és egyszerre fölhangzott valamilyen madár csivitelése, a télen először. Talán egy cinke örült a fénynek? Átnéztem a madarászok honlapját, de nem találtam utalást hasonló jelenségre. Biztos keveset vagyok kinn, azért éreztem különösnek.
*
Díjnyertes természetfotós mondja: – Egy erdő széli etetőhelyen fotóztam a madarakat, amikor meghallottam, hogy csettegve figyelmeztetik egymást. A kígyóra beljebb, a hangot követve bukkantam rá – mesélte Bence. A hüllő körül két-három kolibri is repkedett, de tartották a biztonságos távolságot. – A hideg miatt a kígyó rendkívül lassan mozgott, a kolibrik viszont gyorsak voltak – tette hozzá Bence. Képét a Share The View nemzetközi természetfotó-pályázaton a legjobb madárfotónak járó elismeréssel díjazták.
https://www.facebook.com/BenceMatesPhotography
Január 21. Ágnes napja. Az időjós szombaton még azt ígérte, hogy kedden enyhe idő, és legfeljebb kicsi eső várható a környékünkön. Ma este sokkal zordabbat mondott holnapra. Nem halasztható tovább a vásárlás, akármilyen síkos lesz, be kell mennünk Dorogra.
*
Kedvem támadt belenézni a Századvég c. folyóirat legutóbbi számába. Beírtam a keresőbe, elő is jött, de alatta egy még érdekesebb kínálkozott: Szerb Antal: Századvég c. novellája.
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00578/18065.htm
Először csak egy jó beszólás tűnt föl, amikor is Oscar Wilde egy számomra ismeretlen nevű költőnek azt mondja: „Én csak akkor hazudom, amikor beszélek, de Ön akkor is, ha hallgat.” Szenzációs. Több helyen lehetne manapság bevetni, mint elsőre gondolnánk. Na, de tovább az elbeszélésben: három részeges irodalmár a század végén divatos misztikus elragadtatásokat jól lebecsüli, majd próbaképpen egy-egy kártyalapot hazavisznek, hogy adott időben megnézzék, mit mutat. Kettőjük lapján ugyanaz a kép áll: harmadik társuk halott. Ijedten kocsiba ülnek, Johnson lakására hajtatnak, és tényleg, Johnson halott… Ahogy ez meg van írva, valami fantasztikus. Több évtizedes történet, és máig eleven. Sőt. Egyre elevenebb. Spirituális jósok és léleklátók egész tévécsatornát kapnak. Micsoda világ jött elő megint? Nem előre halad az idő, hanem hátrafelé?
Január 24. Azt gondoljuk a szüleinkről, hogy tökéletesek voltak, mindent megtettek stb., stb. Ez teljesen igaz. Mindent megtettek a saját korlátaikon belül. Ha most megpróbálom egyeztetni az itt következő nevelési tanácsadó kitételeit a saját kamaszkorom emlékeivel, az derül ki, hogy rossz nevelést kaptam. http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/szuloknek/4980/Gyermek-neveles
Most mit csináljak? Magam nem „neveltem” a szó hagyományos értelmében, se büntetés, se számonkérés, se feltételekhez kötött jutalom nem volt az eszköztáramban. Éltünk, együtt. Több derűvel mint bosszúsággal. Mégis lehetnek rossz emlékei a saját gyerekemnek. Talán a helyükre tette már a dolgokat.
Január 25. Mostanában alig olvasok. Esténként filmeket nézünk, legújabb szerzeményünk a Scorsese-sorozat: A blues. Véletlenül a sorozat legjobb darabjával kezdtük, Clint Eastwood nagy öregekkel beszélgetett: David Brubeck, Ray Charles, még vagy tízen stílusokat és korabeli élő adásokat felidézve mutatták be a zongora-bluest. A sorozat többi része sajnos, nem ilyen átütő. Végigszenvedtem a Memphist, B.B.King egy másik részben magával ragadott, bár a jópofa kiszólása: „Ha csak egyszer lennél fekete, sose akarnál újra fehér lenni”, túlmutat a zenén.