Augusztus 14.
Akkor most elmondom, mi történt az őszibarackfával. Az elmúlt nagy viharok egyikén éjjel letört a leggazdagabb termést hordozó ága. Vagy húsz kiló zöld barackot dobtunk ki ágastul, levelestül. Egy újabb ág szintén éjjel tört le. Ez kisebb az előzőnél, kampóval felakasztottuk egy oszlopra, megpróbáljuk, hátha beérik, ami rajta van. A harmadik nagy váz ág sok pirosodó termésével kilógott az utcára. A járókelők elkezdtek szemezgetni róla, ezért fogtuk magunkat meg az ágat, leszedtük féléretten az egészet, most egy talicskában huzigálja a napra a ház ura, éjszakára betolja a garázsba. Úgy nézem, elkezdhetek sok üveg őszibefőttet elrakni, arra még jó lesz.
*
Este a rönkasztal mellett sörözgettünk. Egyszerre valami gyenge zörgés hallatszott a borostyán alól, majd kiballagott az útra egy süni. Nem törődött velünk. Elment a szomszéd betonkerítése tövébe, ahol szintén dúsan nő mindenféle talajtakaró futónövény. Gondolom, hogy csigákat keresett vacsorára.
Augusztus 15.
Fullerén rács. Korántsem üres. Sőt, akkora energiát képes kis felületen összpontosítani, hogy ha kilövelli, nagy távolságban tud hatni. Két ilyen élőlényt ismer a természet: egy gombafajtát és egy véglényt. Kutatók kiderítették, hogy bizonyos vírusok szerkezete is fullerén alakzatot vesz föl. Így már érthető, miért olyan nehéz kitalálni virus elleni szert. Vagy van? Csak nem tudok róla.
Itt el lehet olvasni, pontosan mit értettem rosszul.
Augusztus 16.
Vissza a saját világba. Ennek is rétegei vannak, lehet bugyroknak mondani. (Babits) Ó, ezek az irodalmi allúziók! Esténként locsolunk. Csak a cukkini tövek, néhány virág, két csillagtök kap a drága vízből, mi a rönkasztal mellett sört iszunk. Fölöttünk fecskék köröznek. Azt olvastam, hogy a fecske naponta saját súlyának háromszorosát fogyasztja el a normális anyagcseréje fenntartásához. Őrült hangos csiviteléssel cikáznak a fák fölött, néha ellipszisformába rendeződnek, mintha a fiatalok az Afrikáig tartó, kötelékben repülést gyakorolnák.
*
A híradóban meg azt mutatták, hogyan engedték útjukra a hortobágyi madárkórházból a gyógyult gólyákat. Volt, amelyik visszakanyarodott, még félt elrepülni. Kicsit erősítik a madarászok, aztán újra elengedik.
Augusztus 17.
Nem állom meg, hogy ne szóljak könyvekről. Gidron Mordechaj Henrik: Szálloda a gyerekkorból. Géczi János: Prózák. Szász Imre: Az Emlékezés tava. Szántó Piroska: Forradalmi Szvit 1956. Esti olvasmányok a héten. A gép mellett ücsörögve olvastam. Ma a könnyű e-könyvet viszem magammal ágyba, párnák közé. Rejtő Jenő-P. Howard: Az elveszett cirkáló. Papíron megvan A megkerült cirkáló, végre a sztori elejét is megismerhetem.
Augusztus 18.
Úgy látom, tényleg elmentek a fecskék. Délebbi, melegebb tóhoz húzódtak? Ma már úgyse lehetne hallani őket, összeállt a szomszédban a fúvószenekar. Sramlit játszanak. Nem lenne baj, ha az uszoda meg a sportcsarnok faláról nem visszhangzana, így néhány másodperc alatt megismétlődik minden hang, minden dobütés, ámde beleszól a következő taktus, valami sajátos ritmusképletet hoz létre.
Ma este várom Bernadette nővér heti levelét. Visszatérő mondatai olyanok, mintha nap sütne át egy ólomkristály kelyhen.