Erről is anyám jut eszembe,illetve ő,és az ő háztartási naplója,amibe vezette akkoriban a bevételt és a kiadásokat, sok-sok év múltán,egyszer megmutatta nekem,nagyon büszke volt rá,hogy mindig több volt a kiadás,mint a bevétel...ki tudja hogy csinálták ezek az asszonyok...?:)

évi: nem fordítva? (Kiadás-bevétel)

@emmausz: nem:)Pont ez volt a lényeg...:)

OK

Évi, arra én is kíváncsi lennék. Talán a Hangya könyvecskét mutatta anyukád, nekünk is volt ilyen házt. könyvünk. Felírták, mit vásároltunk, összegezték talán hetenként vagy havonta, törlesztettük a tartozást, ez volt a Hangya bevétele, mi pedig vásároltunk tovább a következő törlesztésig. Mindent felírtak az utolsó skatulya gyufáig.

Emmausz, ez a Hangya valószínűsíti Évi emlékeit.

@akimoto: nem,nem:)
Nem volt köze hozzá.

Anyuék 45-ben házasodtak össze, anyu első dolga volt,hogy elvégzett egy háziasszony tanfolyamot, ahol tanult sütni, főzni és gazdálkodni, persze csak elméletben, esténként a receptolvasás volt a vacsora pl...
Az első nővérem 46-ban született, utána kétévenként jöttek a többiek nagyjából.
Anyu gyereket nevelt, apám pedig dolgozott, és hozta a havi fixet, amit anyu beírt,mint bevétel. Apám azonban állandóan csereberélt, asszem petróleumban utazott leginkább:)A könyvbe eleinte anyu azt is beírta,hogy mit mire cseréltek, aztán már nem, és sztem azt is kihagyta,ami úgymond pluszbevétel volt, valamiért...de biztos nem véletlenül,mert anyám okos asszony volt:)De tényleg minden hónap mínusszal záródott, a saját szememmel láttam:)
Békekölcsönről soha nem esett szó, de majd megkérdezem a nővéreimet, végülis ők már éltek akkor, csak emlékeznek dolgokra,amiket én már csak hírből ismerek,miután jóval később születtem:)

Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, kétféle kölcsön létezett: tervkölcsön és békekölcsön. Ajánlatos volt „jegyezni”. Sokat. A jegyzést követően igencsak vártuk a „húzást”. Hogy ne mondjam, „szelektív” szerencsében részesültünk. Voltak szerencsések, akik viszonylag rövid időn belül visszakapták befizetett összegüket, és voltak még szerencsésebbek, akik nagyobb összeggel megspékelve kaptak pénzt kötvényükre.
Mondanom se kell, mi nem tartoztunk egyik kategóriába se.

Évi, a háztartási egyenleget sokféleképpen vezették a gondos háziasszonyok. Anyukádé szuper jó lehetett. Kérdezd csak meg a nővéreidet, sok más egyéb is fölmerülhet beszélgetés közben. :)
Ha a legidősebb testvéred 46-os, akkor nem valószínű, hogy emlékszik a nálam említettekre, max. 50-ig lehetnek emlékei.
(A háború utáni barterüzleteket a férfiak ügyesebben intézték. Nálunk nem. "Mi lateinerek vagyunk" - mondta anyukám, és azok is maradtunk, nem jártunk jól vele.)

A receptolvasást vacsorára be lehetne vezetni. Megbeszélem a ház urával. Fantasztikus ötlet!!

Emmausz, nagyikám se nyert, a felmenőink se nyertek, még a szegény Ómama se, aki kegydíjat kapott a várostól elhalt férje után. Ennyi jövedelméből fizetett az országnak...
A retronom oldalán mindkét kölcsönről vannak dokumentumok, magam nem tudok semmit se hozzáfűzni. Utánanézek mégis, kösz az ötletet.

@akimoto: Én nem tudom apám hol tanulta, de ő tipikusan az volt, aki a jéghátán is megélt, igaz, sose voltunk gazdagok, de mindig volt mit ennünk, mert nagy kertet művelt, nyulakat tenyésztett, közben dolgozott és ezek szerint még ügyeskedett is mikor kellett, később már nem kellett:)

Fenséges úri étkek receptjeit olvasgatták, annyit megsúgok...volt ott libamáj és bélszín, nomeg borsodó:)))

Évi, volt kertünk, de állataink nem voltak. Mennyi szorgalmas, ügyes ember tehetsége nyilvánult meg így.

Borsodó? Mmmm.

Mármint, ahogy a te édesapádról írod, Évi. :)

@akimoto: Igen, szorgalmas volt nagyon és mindent könyvből tanult, a nyúltenyésztést is:)
Ahogy a Zuram tanulja most a borkészítést,tényleg megnyilvánul a tehetség, ha kedvvel és igyekezettel alkotunk:)
Férfiemberek:))

Igen , sokáig fogalmam sincs miről mesélnek nekem, már felnőtt voltam,mikor végre ettem én is borsodót :)