Ott voltam én is. A fotón nem látszom,mert messzebb, a menet vége felé gyalogoltam. A fotón viszont felismerek néhány embert. Osztálytársaim közül négyet, és az akkori iskolatitkárt.
Erre a napra emlékezve írtam régebben a nolblogon egy bejegyzést. Az összes ötvenhatos emlékemet három bejegyzésben foglaltam össze.
És ami utána történt:
Az első történet, amelyhez a fönti fotó tartozik, már nincs meg az archivumban. Nem baj, itt a kézirat a doc-ból:
OKTÓBER
Akkor ősszel gyönyörű idő volt, legalábbis a mi vidékünkön. A parti sétányon sárga platánlevelek között gázoltunk, a Nap hét ágra sütött, kék volt az ég és olyan béke honolt a város fölött, hogy nem hittük el, amikor a rádió esti híreiben fővárosi „huligánok” zendüléséről számolt be. A szomszéd fényképész mondta is, hogy ezek a pestiek sose férnek a bőrükbe.
Másnap reggel az iskolában a táblára színes krétával valaki Kossuth-címert rajzolt, a terem hátsó faláról leszedte a búzakalászost, de az osztály jelmondatát, az üveglapra kék betűkkel festett idézetet fönnhagyta:
„Jót, s jól, ebben áll a nagy titok…”
Nehéz volt eldönteni, jó-e, ami éppen történik. Osztályfőnökünk óva intett attól, hogy bármiben is részt vegyünk, mondta, nem tudható, mi lesz a vége ennek a felbolydulásnak. A harmadik óra után hazamehettünk.
Az egyetem központi épülete előtt találkoztunk a barátainkkal. Most mindannyian fölfelé bámultak, a homlokzatra erősített vörös csillagot szerelte le valaki, alatta vagy harmincan várták, mikor esik le. Nagy döndüléssel ért földet az idomvasból hegesztett monstrum. Piros műanyag teste behorpadt, megrepedt, a konturjait kivilágító villanykörték összetörtek, szilánkjai a talpunk alatt csikorogtak, amikor az egyre gyarapodó, kiabáló, éneklő társaság nyomába lódultunk. A híd felé tartottak, ott akarták vízbe dobni a hatalmas csillagot. Úgy is történt. Nagyot csobbant, a sodrás azonnal elkapta, a vas hamar lesüllyedt, de a zavaros víz a piros műanyagot még sokáig forgatta.Távolodóban meg-megbillent, valahová messzire vitte az ár.
(Bocsánatot kérek attól, aki már többször olvasta. A Délmagyarban ma felfedezett kép tanúskodik, hogy tényleg. Idomvas, tépett műanyag, a híd korlátja. Igen.)
