Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

Fapados

2012.11.17. 10:17 akimoto

Még nem olvastam semmit Bacher Ivántól. A könyvtár éppen olyan messzire van innen, mint a könyvesbolt, ez utóbbinak kínálatában kizárt dolog, hogy Bachert meg lehessen találni, ezért az internethez fordultam. És íme: http://fapadoskonyv.hu/index.php?option=com_whp&controller=reader&cond_kategoria_id=41&Itemid=0&termek_id=615

A Fapados könyvkiadó lehetővé teszi, hogy beleolvassunk a könyvbe, ezúttal a Hogyan kell a nőkkel bánni? címűbe. A főzésről alkotott, kultúrtörténeti betétekkel gazdagított tárcák kissé untattak. Ellenben Juhász Gyulát idéző, a szegedi nagy zsinagógát, a város régvolt és mai kulturális ízeit kóstolgató tárcái nagyon megragadtak, nem azért, mert a tárgyuk ismerős,  hiszen a karfiolos disznóhúst szintén ismerem még Dubarry korából, hanem azért, mert a szegedi etűdökben az idők és terek úgy fonódnak egymásba, mintha különös festmények lennének.  Bacher sok  történetet idéz a múltból, hol derűset, hol drámait. Az egészen átragyog ő maga. Ha nem írna, hanem festene, akkor groteszkbe hajló akvarelleket tenne a papírra.

*

Illyés írja május 12-én, 1977-ben: „Nevetnivaló, hogy épp egyéniségünk tudata az az álarc, amely letéphetetlenül legjobban eltakar bennünket.”

Ahogy előrehaladok a Naplóban, egyre több kérdésünkre rátalálok. Álarc: mintha a hazugsággal rokonították volna kedves barátaim. Sértőnek éreztem, de nem tudtam volna megmagyarázni, miért. És most itt van, Illyés megmondta a tutit.

*

Csapatos madarak: http://mmebudapest.wordpress.com/

Ebből a cikkből tudtam meg, hogy a csinos kis barna-szürke mintás, fehéres fejű madárkák miért egyszerre szállták meg az öreg fenyőt, és miért tűntek el egycsapásra, úgy, hogy nyomuk se maradt.

*

Egy könyv. Figyelemre méltó, el kell olvasni. Nemcsak szülők, hanem atyáskodó politikusok is tanulhatnak belőle.

http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=20475:szeretettel-nevelni

*

Ebben csak az a jó, hogy ő is zuhan. Tehát a zuhanásélményemmel nem vagyok egyedül. Mellesleg rondán beszél, mint mindig, de amit mond, abban többé-kevésbé igazat adok. Ámbár, ő se tudja, kire szavazzon.

http://fn.hir24.hu/interju/2012/11/12/puzser-nekem-a-csillag-szuletik-ugrodeszka-volt/

*

Bernadette leveléből egy mondat:

„Sokszor nehéz látnunk, ”mi van Jézus zsebében”, de hinnünk és bíznunk kell benne, mert Ő soha nem vesz el úgy, hogy helyette, ne adna valami sokkal értékesebbet…”

 November 16.

Ma kivágták a diófát. Amikor ide költöztünk, süvölvény volt, még nem is termett. Később se ontotta, de nem szedtük fel, először is nem a miénk volt, hanem a szembe szomszédé, aztán bajos lett volna a jócskán lejtős utcán elfogni a guruló szemeket. Mivelhogy az úttest két oldalát elválasztó sövénybe ültették. Az évek alatt egyre nagyobb lett, magas ágai a villanyvezetékek kábelei közé nőttek. Tavaszonként legallyazták, mégis  terebélyesedett. Annyi levelet hullatott már tavaly, hogy nem győztük összeszedni. A szomszédok közül kettő nem bírta elviselni a rendetlen fát. Idén egyikük elintézte az önkormányzatnál, hogy kivágják. Aki ültette, már vagy négy éve meghalt. Utánahalt a diófája.

*

Délután olvastam, hogy Kertész Imre írói munkásságának dokumentumait Berlinben helyezte el, egyúttal közölte, hogy az életművét befejezettnek tekinti, és többé nem ír semmit. Ugyanezt kábé egy hónappal ezelőtt Amerikában Philip Roth jelentette be 78 éves korában. Kár.

 November 17.

Ugyan, mit számít, hogy a blogírók beengedik a többieket a belső világukba? Elmélkedni, szépet vagy nem szépet mutatni lehet, vagy érdekel, vagy nem … Itt az igazi, ezt egyetlen blogíró se tudja fölülmúlni: http://www.origo.hu/tudomany/20121116-uj-kepek-einstein-agyarol.html   Bújjunk bele egy másik emberbe?

A Marson széjjelnézni? Az is hihetetlen.Mennyi agytekervény kellett hozzá, hogy az erre alkalmas műszereket kitalálják?

http://www.origo.hu/tudomany/20121115-sivatagi-onarckep-a-sziklafeszekben.html

Mégiscsak azt gondolom, hogy az ismeretközlés sokkal érdekesebb, mint a szépirodalom.

*

Mielőtt fölléptem volna a buszra, megkérdeztem a sofőrt, megáll-e a falunkban. Hú, micsoda tirádát vágott ki tudatlan nyanyusokról, hivatalos útvonalról, egyebekről. Egyik utas rászólt, mit idegeskedik, mondhatná röviden, hogy „igen”. Ó - köszöntem az együttérzést - én már nem tudok se megsértődni, se ideges lenni.

 

 

19 komment

Címkék: mosolygó

A bejegyzés trackback címe:

https://akimotonapjai.blog.hu/api/trackback/id/tr324911271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

emmausz 2012.11.17. 13:19:14

Ismeretetközlés vagy szépirodalom. Mindkettő másra jó. Az ismeretközlés azért izgalmasabb, mert a világ végtelenül sokféle. Így a megismerésnek nemigen lehet vége. Az irodalom minősége pedig esetleges.
A csillagászat is a sokszínűség miatt olyan roppant izgalmas. A Mars-kutatás számomra azt a döbbenetet hozta, hogy minden égitest más természetű. (Mi az, hogy szél fúj a Marson? Minek fúj ott a szél?) Mindegyiken más- és másféle történések vannak,anélkül hogy történelmükről szó eshetnék. Nincs történelmük, mert a Teremtőjükön kívül senki nem tanúja az ottani eseményeknek. Milyen más és szerintem milyen valóságos is A Teremtő szemével rátekinteni a világegyetemre, mint a miénkkel. Mi csak lassacskán (és az esélytelenek nyugalmával) tapogatjuk ki azt, amit Ő apróra ismer, irányít.

akimoto 2012.11.17. 15:19:17

Emmausz, természetesen másképpen láthatja a Mindenható (mindentudó), de talán azért adta az elmét az embernek, hogy használja. Annyi mindent fölfedezett már a tudomány, miért is ne képezhetnénk magunkat addig a határig, ameddig lehet.
A Mars "széljárását" a Nap okozza,innen megtudhatóak a részletek: hirek.csillagaszat.hu/mars.html
( A szépirodalom/ ismeretközlés csak a saját buta dilemmám.:)

emmausz 2012.11.17. 18:00:26

Az ismeretek szerzése feladatunk. Van még mit felfedezni mind a mikor-, mind a makrokozmoszban. És ez gyönyörű.

akimoto 2012.11.17. 18:41:49

Tudod, mindig kiegyensúlyozottabb voltam, amikor ismeretterjesztő szövegek "megmunkálása" volt a feladatom. A realitás megnyugtató.

flora/ro 2012.11.17. 20:30:52

Több oka is lehet, hogy egy író abbahagyja... A közönség meg várja, mert szereti, és az olyan, mint csapból a víz... Pedig az utóbbi időben ugye Kristóf Ágota, meg Ph. Roth, most meg Kertész. A leghíresebb még korábban: Rimbaud...

flora/ro 2012.11.17. 20:33:21

@akimoto: ez utóbbi megjegyzésed sokat mond rólad: Akimoto valószínűleg viszolyog a "lelkizés" ingoványos talajától...

évi. 2012.11.17. 21:04:35

Egy ideje én is félek tőle,hogy a szomszéd diófáját valaki kivágja,de ő még él. Remélem sokáig...
Ahogy öregszem, egyre jobban megvisel, ha valami eltűnik az utcánkból, végül is ide születtem, hozzám tartoznak a dolgok,és nem csak a fák, hanem ugyanúgy a házak is. Amikor ledózerolták a sarki házat 4 nap alatt, az ablakból néztem délutánonként ahogy eltűnik és végig nagyon sírtam. Lehet házat is megsiratni,egészen addig nem gondoltam volna.

akimoto 2012.11.17. 22:12:17

Flora, ez félreértés, mert a kéziratokról volt szó. A szépirodalmi szerkesztő se "lelkizik".

Nem tudtam, hogy Kristóf Ágota lezárta a munkásságát. Lett volna még mit mondania, vártam még tőle, de kár.

akimoto 2012.11.17. 22:20:01

Évi, ez a rekviem a diófáért minden elpusztított élőlényért szól. A blogtéren a cseresznymeggy is kapott emléksorokat. Egy kicsi száraz ága megvan még a kék vázában.
Sírj csak, sírd ki magad. A ház emléke veled marad.

évi. 2012.11.18. 00:53:48

@akimoto: Igen, emlékszem a cseresznyemeggyre is...a kék vázára jól vigyázz! :)

flora/ro 2012.11.18. 01:50:35

@akimoto: Nem a szerkesztőről, hanem az emberről szóltam. De bocsánat, ha belekontárkodtam az én botcsinálta pszichológiámmal...

Kristóf Á. utolsó interjúiban mondta (többek között, amikor Magyrországon járt, ha jól emlékszem), hogy úgy érzi, minden fontosat megírt már. Igaz, akkor már nagyon beteg is volt...

Izabella.Jones 2012.11.18. 07:31:44

Á, de hülye vagyok. Einstein agya elcsábított, és egy szép hosszú kommentem ment a kukába. Na így jár, aki kíváncsi. :)

Izabella.Jones 2012.11.18. 07:36:38

Na jó, összefoglalom:
1. engem is megnyugtat a tudomány. Kiegyensúlyoz vagy mi a csuda.
2. Bächer átfénylik? Igen. Illetve nekem is.
3. aki úgy dönt, hogy írni kezd, dönthet úgy is, hogy abbahagyja. Én megértem. Persze azt sajnálom, hogy újat nem ír. (Jut eszembe, Nádas meg valami svájci intézetnek adományozta a fotós életművét.)
4. álarc? Ha így nézem, a személyiség felől, talán anélkül nem is lehetne. Alaposan zavarba jönnénk egymástól. ::))

akimoto 2012.11.18. 09:56:30

Évi, vigyázok rá. Legalább a szimbólumok maradjanak épek. :)

akimoto 2012.11.18. 10:04:33

Flora, lehet, hogy jól látod. Tényleg nem szeretek belemenni, amihez semmi közöm. Valahogy úgy értékelem a hétköznapi pszichologizálást, mint La Rochefoucauld a maximái egyikében: "Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük".
A látszat és a lényeg kutatójának más megjegyzései is ülnek a mai napig.

akimoto 2012.11.18. 10:25:01

Izabella, végül is mindenben egyetértünk. (Olvastam Nádas ajándékáról. Micsoda országban élünk! A legjobb szellemiségűek máshol találnak otthonra.)

Az álarchoz neked is hozok egy La Rochefoucauld-t. "A képzelet sohasem volna képes oly sok ellentétes hajlamot kitalálni, mint amennyi a legtermészetesebb módon él mindannyiunk szívében."

akimoto 2012.11.18. 21:54:12

Izabella! Találtam még sok, több évfolyamból való Bacher Iván írást itt:
nol.hu/megmondok/bacher_ivan/

Izabella.Jones 2012.11.19. 05:51:04

@akimoto: ó, köszönöm, megnézem. :)
süti beállítások módosítása