Dec. 6.
Akkor most elmesélem, miket tapasztaltam Pesten. Először is, meglepően sok kedves fiatallal találkoztam. A tömött buszon egy 20 év körüli fiatalember telefonálás közben(!) meglátta, hogy botorkálok a székek között, felugrott és átadta a helyét. Tessék helyet foglalni, mondta választékosan. Még előbb, a pizzásnál kérni akartam egy „mentest”, két gimnazista lány ellépett a pulttól: gyere vissza, a néni vesz valamit. Ez mind Óbudán volt, bizony.
*
Ma reggel pedig azt olvastam az újságban, hogy valami emzimhiány vagy –többlet okozza az emberek eltérő alvásigényét. Fel vagyok mentve a lustálkodás (ön)vádja alól. Dejódejó!
*
Na, végre megtaláltam, hol lehet olvasni Edit könyvéről:
Ez egy rém hosszú oldal, valahol a közepén van a Fémipari alapismeretek karosszériásoknak, és a második kötet, az alapismeretek karosszérialakatos tanulóknak.
Dec. 7.
Megvan a jövő építőanyaga, ha tekintetbe vesszük, milyen lehetőségek körvonalazódnak előttünk:
http://www.stop.hu/tudomany/a-neandervolgyi-ember-mamutcsontokbol-epitkezett/971373/
Vissza a természethez!
*
Volt egy bejegyzés a Mikuláshoz/ról. Azóta újabb bejegyzés keletkezett ugyanott. Ámde a hatvan kommentelő még mindig a Mikuláshoz jár vissza. Az emberek gyermeklelke örök életű a Mikulással együtt.
*
Na, ezt nem hittem volna. Elkapták a milliárdos pénzszállító rablót.
http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2011/12/07/penzszallito-rablas-elkaptak-az-osszes-elkovetot/
Gondoltam, talán meghúzza magát valahol egy jó kis budai pincében, jól álcázza magát, társa nincs, tudja, ennyi pénzhez nem szabad társat fogadnia. Nem így volt. Kíváncsi vagyok a részletekre.
*
Jesszus, most jut eszembe, hogy holnap délelőtt viszik a monitort javítani. Mert zúg. Nem nagyon, de saját magától jobb nem lesz. Megvárom a híradót, aztán kirakom a blogbejegyzést bármilyen rövid is, mert mire visszakapom kedves képernyőmet, az egész fönti elavul.
*
A fordításról, Florának
„…az irodalmi fordításoknak (a ’fordítás’ szó jelentése egyelőre legyen igen tág, legyen benne az ’átirat’, a ’rájátszás’ /pastiche/, az ’átdolgozás’, /a konyhakertészetből véve/ az ’átplántálás’ vagy ’átültetés’, hiszen a ’fordította’ szó oly sokféle gyakorlatot takar!) nyelvenként saját hagyományai, elgondolásai és praxisai vannak. Amikor műfordítás-kritikát írunk, számolnunk kell a hazai fordításhagyományokkal, és számolnunk kell a minden fordításkritikával szemben idehaza mindenkor kulturálisan-társadalmi szinten támasztott kimondatlan követelményekkel.”
Elemzés és elmélkedés a fenti linken
