Elmegyógyintézet. Művészeket, alkotókat gyakran bezárnak az „Aranyketrecbe”. http://www.vjm.hu/kultura/csaladja-miatt-nem-szabadult-ki-az-elmegyogyintezetbol/7263/

Zongoraművész, költő, róluk is írni kell majd. Lelki defektusról először Babitstól olvastam a Gólyakalifát. Nem nagyon értettem. Benedek István könyvétől, az Aranyketrectől sem kaptam kedvet a pszichiátriához. Az Egerek és emberek, az Esőember, a Virágot Algernonnak már emberibbek voltak, vagy én lettem tapasztaltabb. Csáth novellái lenyűgöztek. Írói teljesítmény a korszellem tükrében. Most olvasom: Egy elmebeteg nő naplója. Nehezen haladok. Vagy meg kellene gyógyítani, vagy úgy venni ahogy van, miért ne lehetne normális. Hiszen annyifélék vagyunk.  

Február 21.

Irigyelni sok mindent lehet: anyagi javakat, karriert, szerteágazóbb ismereteket, mint a sajátunk, ritka könyveket, high tech –cuccokat.  Adott esetben akár le is lehet mondani mindezekről. Cserében van valami, ami nem mindenkinek adatik meg. Az örömre való képesség. Mondható boldogságnak is, de tanulságos eset, hogy bevallani semmiképpen sem szabad. Mások szemében emiatt leszel ostoba és üresfejű, esetleg lelki szegény, hiszen a lelkiekben gazdagok szeretik magukat felsőbb kategóriába helyezni.

Ennyit a bizalomról.