A fotó nincs kitalálva, csak úgy odakattintottam, és ez lett belőle. Két növény az ablak alatt, egyik elevenszülő, a másik születésnapi ciklámen. Szeptember óta pihenés nélkül virágzik. Az elevenszülő régóta velünk van, legalább ötven éves, ha nem több. Édesapám növénygyűjteményéből való, az ő Sarjikájának leszármazottja.
Az első tövet valamelyik tanítványának apjától kapta, amikor családlátogatás közben végignézte az üvegházat, és ott a sarokban dülöngélt, kúszott, sarjadzott majnem magára hagyva ez a madagaszkári kaktuszféle. Szukkulensnek mondta a kertész. Év végén küldött egy tő fügecsemetét, mert családlátogatáskor édesapám nem fogadott el semmit a növénysarjakon kívül, amiket a gazda csak úgy fél kézzel lekapott a levelek széléről, és egy újságfecnibe csomagolva a tanár úr zsebébe csúsztatott.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalanchoe_daigremontiana
Igen, nálunk kevéssé ismert ez a növényfajta, ami a levelei szélén növeszti önmaga gyökeres-leveles miniatűr másolatait. A pici növények idővel lehullanak, gyökereiket a talajba fúrják, levelüket a Nap felé fordítják, és megkezdik önálló életüket, amíg elegendő sarjat hoznak ahhoz, hogy megöregedve eldőljenek, és mellettük a Sarjikák új nemzedékei növekedjenek.
Sokszor, sokfelé adtunk a szaporulatból. Kapott az orvos, a barátnő, a hivatalsegéd, magunkkal költöztettünk Pestre egy példányt, annak a sarjaiból is kapott munkatárs és házmester, a férjhez ment lányunk magával vitt egy tövet, a növénygyerekekből adott az anyósának, az elevenszülő jól érezte magát a gödi konyha ablakában. Amikor meghalt a nászasszonyom, sokáig hányódott szegény növényke az ablakpárkányon. Már csaknem kiszáradt, mire a lányunk gondozásba vette. Most a gödi Sarjika fiai nőnek a déli fekvésű ablak előtt, széjjel is lehetne ültetni, ha kellene valakinek.
*
Ajánlat:
http://mult-kor.hu/20120222_fedezze_fel_a_selyemut_meses_varosait
Talán jobb lesz könyvek, térképek, lelőhely leírások segítségével fölfedezni. Már nem vállalnék ilyen hosszú és feltehetően kényelmetlen epizódokkal terhelt utazást.
*
Ilyen vicceset régen olvastam: „… jóval későbbi időkből származó írás Freisingi Ottóé, aki 1147-ben Magyarországon járt, és véleményét mind az országról, mind annak népéről az utókorra örökítette. A keresztes hadakat kísérő egyházi férfiú így ír őseinkről:
„A magyarok rút arcúak, beesett szeműek, alacsony termetűek, erkölcseikben és nyelvükben barbárok és vadak, úgyhogy a sorsot jogosan vádolhatjuk, avagy inkább az isteni türelmet csodálhatjuk, amely ilyen, hogy ne mondjam embereknek, hanem emberi szörnyetegeknek oly gyönyörű földet adott.”
Idézi egy természettudós itt:
http://eberhardt.rpotor.com/08MestersegesParadicsomok.pdf
Megjártam már az idézet az idézetben közlésével, most utánajárok, hogy Kifenevóth Ottó ugyan miért osztott igazságot a magyarokról.
*
Még sose láttam a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményét. Most fedeztem föl, hogy online tárlatot nyitottak. Itt van egy erdélyi hímzés, rajta népmese táltosokról, gonoszokról, az égigérő fáról. Vajon melyik mesét varrta ki az ismeretlen művész?
Más gyűjtemények is vannak: http://public.neprajz.hu/main.php?ab=neprajz&tmpl=neprajz
Esténként nézegetni fogom.
*
Itt játszik egy magyar cigány gyerek, 12 éves:
https://www.youtube.com/watch?v=tnKmcRSh80g
Blues for Edward. A vájtfülűek szerint nem ez a legjobb száma, de szerintem zseniális.
*
Az Új Könyvpiac közlése szerint annyi könyvbemutató, beszélgetés és dedikáció lesz decemberben, amennyit egy ember az ő eszébe nem tud belegyömöszölni. Már ha elmenne mindegyikre. Meg ha elolvasná mindet, ami csak éppen ebben a hónapban jelenik meg.
*
Miféle vircsaft van mostanában?
http://hay.irolap.hu/hu/hay_janos_lovasi_andras_a_kez_reszlet
Olvasni mégis jó!
