Okt. 27.
Kár volt reagálni. A nézettségi statisztika azóta nulla felé esdegél.
Olvasok a népi szürrealizmusról csupa jó tanulmányt, érdekes megfigyelést, elemző magyarázatot. Ilyeneket kéne tanítani, nem ám a Webtankönyv semmitmondó „összegzését”. Ha szó szerint tanulja meg szegény gyermek, akkor sem fog többet tudni a negyvenes-ötvenes évek szépirodalmi áramlatairól. Érteni, érezni kellene megtanulnia. Hogyan? Nem tudom. Szerb Antal N.N. Ágnes szerint úgy tudott beszélni rég holt költőkről, hogy elevenné váltak, megszólították … áh, hagyjuk.
*
Gyökössy Endre: Magunkról, magunknak. Egy mondata megvigasztalt: „Ahol azonban megvan a többszínűség lehetősége, a gondolat szabadsága, az élet tisztelete, az emberség méltósága, ott nem rombolnak-pusztítanak a psziché tartalmai, hanem a tudatban feloldódnak, olyanformán, mint Pál életében. Aki ezt így írta le: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” […]
Milyen jó, hogy több irányból meg lehet közelíteni ezt a gondolatot. És mindenfelől igaz. Ritka az ilyen ráismerés. De jó, de jó!
*
A nézettségi statisztika estére megjavult. Ennyi nekem elég.
Okt. 28.
Lopott anyag, éppen arról szól, amiről írni akartam:
Péntek. Hiába minden, ó hiába!
Meghalt apa. S meghaltak sorra mind.
De mindazok, akik csak vélem éltek,
élnek ma is nehéz szívemben és
elég egy könnyű rebbenés
kezemre hogyha röpke lepke száll,
vagy ág érinti vállamat,
ők adnak jelt, akiknek teste már
meghitt mosolygás, illat vagy virág
s csak csontjaik szorongnak lenn a föld alatt.
Radnóti: Ikrek hava, részlet. Rhumel blogjából vettem át, a blogot édesapja emlékére írta (írja).
És még ez a sor: „rigó kiált fölötted: - voltál…” - írta Kormos úgy másfél évvel a halála előtt. Ma lenne 88 éves. Meglépett előlünk. Többen voltunk a szerkesztőségből őszi születésűek, már augusztusban terveztük, hogy közös szülnapot tartunk. Nem várta meg.
Okt. 29.
Alig aludtam valamit éjszaka. A reggel is undok. Azt ígérték, ma jó idő lesz. Napsütés, szélcsend. Lemosó permetezést terveztünk, nem hiszem, hogy lesz belőle valami.
Fáj a torkom, az orrom folyik. De utálom magamat!
Mennem kell konyházkodni. Később visszajövök, mert el akarom mondani, hogyan olvastam Tolnai Ottót.
*
Este még tovább olvastam a Költő disznózsírból című interjúkötetet Parti Nagy Lajossal. Elmeséli a vajdasági íróbarátaival tett kalandozásait a szépirodalom és a kocsmák ligeteiben, valamint rónaságain. Nagyon avantgardos, pedig eleinte népi szürrealistának gondoltam. Legjobb mégis az Ómama egy rotterdami gengszterfilmben. Hú, de sűrű agyú pasi!
Okt. 30.
„…ők adnak jelt…” – írja Radnóti. Ha így gondolta, lehet, hogy igaz. Okos és érzékeny emberek hihetően beszélnek a lélek dolgairól.
Nem mindegyik halottamhoz ugyanaz a viszonyom. Van, akit életében nagyon szerettem, de mióta meghalt, egyszer sem gondoltam rá. Nem álmodtam vele, nem figyelmeztetett semmire. Miért van ez? Máshol van dolga? Vagy nem volt mély és tartalmas az én szeretetem iránta? Lehet, hogy a túlvilág mindenkinek a belső életében létezik, és ha meghal, vele együtt eltűnik? A lényének emléke marad meg azokban, akik őszintén szerették? Mi is a szeretet?
Alig hihető, hogy éppen ma reggel bent a nagy szobában a függönyön egy nappali pávaszemet találtunk. Amikor észrevett bennünket, felröppent, szálldosott ide-oda, hiába nyújtottam a kezemet, nem ült rá. Bebújt a függöny mögé. K. beterelte egy műanyag pohárba, és kivitte a napra.
Okt. 31.
Még mindig rosszul vagyok.
A karácsonyi kaktusz eltévedt, most hoz bimbókat. Az öreg cseresznyemeggy ágvégeiből vázába tettem néhányat, egyik kivirágzott.
Élni akar...
Nov. 1.
Nagy ritkán, havonta, kéthavonta elolvasom, mit írt az utolsó ottlétem óta Zetor Leila. Mindig átütő, mindig kérdései vannak, ha nincsenek, akkor is vannak. Most október 15-én arról írt, hogy fotókat kapott. Hajléktalan üldögél Zetor Leila nemrégen meghalt édesapja kabátjában. Az ember ül Nagyika kockás pokrócán, és Leila naftalinnal bélelt csehszlovákiai gyerektakarója is ott van a képen. Az egészről az jutott eszébe, hogy a szeretet még nem múlt el a világból, de nemsokára el fog.
Másik elmondanivalója a cd. Egy ócska majdnemszerelem dallamai cd-n. El kell olvasni a naplóbejegyzést. Hallatlanul pontos szavai vannak, mintha patikamérlegen egyensúlyozna.
*
Délben kimentünk a temetőbe. Ide a faluba, a Mókus-hegy oldalába. Egy mécsest gyújtottam mindenkiért, a nagy kereszt alatt.
https://www.youtube.com/watch?v=bOY0OlhjA4Y&feature=related&hd=1
Nov. 2.
Most értesültem a Literán, hogy van egy könyv, egy tanulmánykötet.
http://www.litera.hu/hirek/zsido_vagy
Hernádi Miklós írta.
Jánossy Lajos szerint a kötet „történetiségében megrendítő, aktualitásában felkavaró.” Olvassunk.
*
Interjú Kukorellyvel:
http://fn.hir24.hu/interju/2011/10/29/kukorelly-endre-orban-egy-csopi/
Mint már annyiszor, most is úgy beszélt, ahogy én is beszélnék, ha Kukorelly lennék. De nem vagyok az. Így aztán rokonszenvvel nézem a teuton koponyáját, milyen gondolatokat forgat benne. Kicsit félve nézem a kezét, ezt a kemény polipot, fényképezés közben forgatja, ujjait mutatja, keze többet mond az emberi minőségéről, mint szeretné.
Politikusként naiv és ábrándos. Akár a keresztény középosztály volt anno (belülről ismerem).
Most a kultúra Kukorelly felszólalásai után kap morzsákat a közösség kenyeréből. Annyiért, amennyi személy szerint üti a markát a Parlamentben, megéri úri távolságtartással lajstromozni a napi szennyest.