Magris, a könyvfesztivál díszvendége a vasfüggönytől öt kilométerre fekvő faluban töltötte a gyerekkorát. Ismerte a földeket túl a határon, bár soha át nem mehetett. Életének erről a korai élményéről mondta: „ ez az ismert és ismeretlen közötti kapcsolat alakította az identitásomat s nyitotta fel a szemem a lehetséges identitások sokféleségére. Talán ezzel magyarázható az is, hogy jobban kedvelem a kereszteződés gyümölcseként kialakult identitásokat. Egyébként az egyéni azonosságtudat mindig különböző elemek együtteséből születik, s ezek között vannak nyilvánvalóan a másokhoz fűződő kapcsolataink is. Azokra gondolok, akikkel közös sorsot érünk meg. Ez kollektív identitást alakít ki, amely hagyományok és felelősségvállalások együttesének eredménye, s nem szükségszerűen kötődik a földhöz vagy a nemzetállam eszméjéhez. Így hát, miközben olasz vagyok, az európai közösségé is vagyok.”
Nagyon megragadott a figyelmeztetés realitása: az ember, különösen itt nálunk, összes ősének és szomszédjának identitását hordozhatja. Bizonyító erejű, hogy az a kultúra nem kultúra, amelyik arra törekszik, hogy az embereket elválassza egymástól.
*
Azt írja az újság, hogy „beindult a minisztercsere”. Mintha a várható időjárásról lenne szó. Hirtelen bevillant, talán a félidőnél nem volt véletlen S.Pál elnökségének vége, amúgy is eléggé szemforgató nyilatkozatok kísérték. Meg a színjátékszerű utolsó órák a lemondás előtt. Mintha nem akart volna lemondani, de mégis, muszáj volt. És most, a drámai bevezető után megkönnyebbült mosollyal lépik mindenki egyet a sakktáblán. Engem nem zavar. Volt már ilyesmire példa korábban is.
*
Találós kérdés: ki válaszolta az alábbiakat?
A kérdés: - Kifelé harmóniát sugároz. Ez belső egyensúlyból fakad?
- Nyugodt vagyok, ez az igazság. Az embernek foglalkoznia kell a belső békéjével. Van bennem egy normális szintű elfogadó képesség, és természetes, józan hozzáállás a dolgokhoz. Szeretem a kihívásokat. Újat lépni, az egy csuda finom játék! Semmi köze a pénzhez. Az ember magának fogalmazza meg a feladatokat, és magának számol el vele. (Mintha egy blogoló lelkébe látna!)
*
Ezúttal nem értek egyet Puzsér Tiborral. A versenyző, a magyar dal elkötelezettje toborzót énekelt, és a Néphadsereg(?) táncegyüttese kísérte. Nem is értem, miért bukott ki ezen a kritikus, elég gorombán vagdosta a véleményét a szép hangú énekes fejéhez. Majd jött a Prügyi duó (ők a szívem közepe egyébként), a megszokott színvonalon teljesítettek, ez azonban nem volt elég az élesen fogalmazó kritikusnak.
A Prügyi duót nemcsak szeretem, tisztelem is. A stáb bemutatta még a verseny elején a versenyzőket, körülményeiket. A roma zongorista fiú elképesztő küzdelmet vív a tanulásért. Régebbi tanára kijárta, hogy egy iskola zongoráján gyakorolhasson az esti órákban, partnere, a fantasztikus hangszínű gyerek vagy húsz kilométerről buszozik a próbákra. Ők se gazdagok, nagy teher az útiköltség. Naiv tisztasággal hisznek benne, hogy elég a maximumot nyújtani a sikerhez. Szeretném, ha kitartanának még néhány évig, mire egzisztenciát alapozhatnak - együtt vagy külön -, a tehetségükre.
Május 6.
Anyák napja. Napsütötte vasárnap. Fantáziátlan, átlagos vagy álságos köszöntőket enged meg magának a női lapok többsége. Még szép, hogy ragaszkodunk a saját anyánkhoz. Ez az egy van belőle, akkor is, ha nem teljesen harmonikus a kapcsolata a gyerekével, akkor is, ha elvek vezérlik szeretet helyett, akkor is, ha szeret, de rosszul, akkor is, ha pontosan annyi gyarlósággal él, mint mások. Mint az apák, a gyerekek vagy a politikusok. Vagy a pedagógusok. Akkor duplán terhelt mindkét fél. Egy drámai példa arra, micsoda szakadék választja el az embereket egymástól. Miért nem tud anyja lenni az oroszlán a gazellabébinek? (Az itt következő videó hosszú, több mint 7 perc, angolul kommentálják, de ez lényegtelen.)
https://www.youtube.com/watch?v=mD5bCNvAihU
https://www.youtube.com/watch?v=mZw-1BfHFKM&feature=related
A második film ugyanazt mutatja be, csak részletezőbben.
Május 7.
Komolyan kellene venni, mit és hogyan látnak az átlagosnál érzékenyebb értelmiségiek. Például az író Grecsó Krisztián: http://fn.hir24.hu/nagyinterju/2012/05/06/grecso-felelem-a-bogracs-jobb-es-baloldalan/
Ugyanennek a problémakörnek egy másik szeletéről pedagógusként L. Ritók Nóra:
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/05/04/294-tanfolyamok-kozmunkak/
A többi bejegyzése is olvasásra javasolt.
Tanulságos példa arra, hogyan „vezetik vissza a munka világába” a leszakadókat egy állami projekt keretében:
http://vilagma.hu/boldogok-a/nem-vart-siker/
KapitányG bejegyzése. (Engem is fölbosszantott, hogy az újságcikk írója nem várt sikerként mutatja be az előre kiszámítható végeredményt. Ennyi szponzor és mentor már előre kiválaszthatta, kiket alkalmaz a többirányú képzés befejezése után. Mellesleg: fél év múlva szívesen utána néznék ha tehetném, kiket rúgtak ki a most fölvettek közül. Senkit ne tévesszen meg, hogy a munkaadók is példaszerű feladatot kapnak a projektben, nemcsak a munkavállalók.)