November 7.
Régebben ünnepnap volt. Ma hétköznap, lehet olvasgatni, már annak, aki ráér. Sajnos én rá. Kétkötetes tankönyv kritikájára találtam itt:
http://www.nyest.hu/hirek/nem-csak-jatek-es-mese
Ez semmi. Csak az első rész, ilyesmit írhatok én is, ha jó napom van. Na de:
érdemes átböngészni a második kötet részletes kritikáját.
http://www.nyest.hu/hirek/nem-csak-jatek-es-mese-masodik-resz
Szegény szegény gyerekek! A kritikai gondolkodásra szeretnék megtanítani őket. Itt még a kritika kritikája is kevés. Anno beszéd- és értelemgyakorlatnak hívták a tantárgyat. Már első osztályos korunkban beszéltünk, később gyakoroltuk az értelmünket.
Most: húzd alá, karikázd be. Mire állásinterjúra mégy, pontosan annyira fogsz megtanulni tájékozódni a világban, hogy bölcsen elrejtsd, ha észreveszed, okosabb vagy, mint a leendő főnököd. A kritikai gondolkodást viszont mégis megtanulhatod. Nyugodtan írd a feladat megoldása helyére, hogy ez egy jó nagy hülyeség. Amikor már megy, megtanultál kritikailag gondolkodni.
*
Azt hittem, csak a mesében van, és most a Délmagyarban olvasom a saját szememmel:
Tudatjuk, hogy
KARÁCSONYI MIHÁLY ANDRÁS
hatrongyosi lakos, 75 éves korában elhunyt. Temetése november 8-án 15 órakor lesz a makói Római katolikus temetőben. Gyászoló család
(Hatrongyosi kakasok, Móra Ferenc és egy mai búcsúztató.)
November 8.
Illyés naplója:
„Vannak homályos – és éles rajzú emlékek. Az élesek „leírhatatlanok” abban az értelemben, ahogy a könyvelésben egy-egy követelést „leírnak”. A homályosakat viszont a leírásuk csaknem teljesen „leírja”: megszünteti. Olyasféleképpen, ahogy egy téma kimegy a fejből, mihelyt megvalósul, vagyis mű lesz belőle, a képzeletből átmegy a papírra.
Ködös emlékkép volt bennem a jelenet, ami első gimnazista koromban lefolyt Pávelné és köztem. Most egyértelműen olyan édes-szomorú lett, ahogy a minapi hangulatomban leírtam. Holott másféle is lehetett volna (átkozódó, nevettető stb.), ha más a hangulatom. Vagyis egy-egy életről annyiféle életrajzot írhatunk, ahányszor nekiülünk. S ha így van már a napi események rögtöni rögzítésével is?”
Ezt írja még április 29-én.
„Amilyen mértékben fogynak a versolvasók, olyan mértékben szaporodnak a költők. Ez a mérlegjáték törvényt követ. Színvonalas költőket csak színvonalas olvasótábor működtet. Alacsony színvonalú vagy éppenséggel színvonaltalan táborban végül mindenki verselhet, akit csak meglegyint valamiféle szellő a versek világa felől. Itt csaknem mindenki önáltatással kezdi. A kritikai ösztön és a testület fogyatékossága, ha ez a (kamaszszintű) önáltatás azt hiszi, hogy közellátást is mível.”
Megnyugtat, hogy ő is rossznak találta Márait. Ezt írja: „Negyedévente egyszer ha álmodom. Ma: Márainak akartam valami szívességet tenni, hogy megvigasztaljam a rossz könyvei – és rossz véleményem – miatt. A dölyfe, ahogy újra s újra megalázott a visszautasítással. Mi is lehet most vele?”
November 10.
Tegnap a temetőben láttam, hogy egy-egy sírhely fölé több nevet vésetnek, mint ahány embert odatemettek. Emlékhely azoknak, akiknek nincs sírjuk sehol, vagy nagyon messzire hunytak el.
*
Rábukkantam egy videóra: a szigetlakó író interjút ad.
http://www.kulturpart.hu/mozgopart/31251/egy_horvat_szigetlako_titka
*
Az underground felé
http://www.kulturpart.hu/zene/30982/turnera_viszi_szimfonikus_nagykoncertjet_a_magashegyi_under
Rázz fel. Veszprém. Utcazene fesztivál. Azt hiszem, Bocskor Bíborka az énekesnő. Nemsokára Hódmezővásárhelyen adnak koncertet.
November 11.
Nemes Nagy Ágnes Bors néni fekete cipőjével beszélget. Kérdezgeti, leleplezi:
„Én tudom, hogy merre jártál,
az időben mászkeráltál,
régi padlót nyikorgattál,
régi követ csikorgattál,
átrepültél sok-sok éven,
s lábujjhegyre állva szépen
karingóztál régi égen.
Hol az a sok év,
fekete cipő?
– Messze, messze, messze.”
*
Még egy, amit nem lehet elfelejteni:
Nemes Nagy Ágnes: A gondolj-rám-virág
„A gondolj-rám-virág
A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).
A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.”
