A Petőfi Irodalmi Múzeum digitalizált anyagából mindenféléket. Ma például Tolnai Ottó: Ómama egy rotterdami gengszterfilmben mint „új megjelenés” olvasható. Élettörténet versekben. Jelenetek a Dél-Alföld pusztai népének kertjeiben, házaiban, ünnepkor és disznóvágáskor, csakhogy nem ám összefüggő történetek, események, hogy az Ómama ezt vagy azt cselekedte volna a Nagyapával, hanem villanásnyi képek a bevarrt szemű kotlósról, emlékcserepek a szomszédokról, a szikes útról meg a csipkerongyikáról, amit a bábumenyasszony viselt.
Ez a csipkerongyika úgy belekapaszkodott a képzeletembe, hogy nem tudom kiverni a fejemből. Hiszen, amikor kislányok voltunk, csipkerongyikában illegettük magunkat a tükör előtt, aztán mire nagyobbacska lányok lettünk, vagy némelyikünk nőci, továbbra is csipkerongyikában illegtünk, csak nem annak hívták.
Most megyek vissza Tolnai Ottóhoz a szikes rétekre, otthon akarok lenni valahol.
