„A Párhuzamos olvasókönyv olyan, mintha több röntgenképet csúsztattak volna egymásra. Ahogyan egyik réteget emeljük le a másik után, egyre plasztikusabb és pontosabb képet kapunk egy nagy regényről, amelynek befogadása és értelmezése az elkövetkező száz év számára is kihívás lesz. E kísérőkötet sokáig hasznos segítségnek fog bizonyulni. Kétszer is érdemes elolvasni. Egyszer a Párhuzamos történetek elolvasása előtt. Utána viszont mindenképpen. – mondja Földényi F. László a Jelenkorban.” Hát, én utána vagyok.
Szeptember 18.
Tévhitek elűzésére, nevezetesen, hogy a fájdalmat tűrni kell, és milyen káros a tabletta, itt egy szakember véleménye:
Ilyet is mond: „ A fájdalom-szindrómák okozhatnak komolyabb problémát, mint az eredeti kiváltó ok. Ennek megfelelően kezelésük is sokkal hosszadalmasabb, és még több odafigyelést igényel. Jobb ezért a panaszokat időben orvosolni, és még idejében megszűntetni őket, amennyiben ez lehetséges –nyilatkozta Magyar Mátyás, a Fájdalom Ambulancia vezető szakorvosa.”
Szeptember 19.
Ez a hely arról is nevezetes, hogy hétfőn vonult be a szerzetesképzőbe egyik kedves unokaöcsém. Három évig nem találkozhatunk vele, és komoly fogadalmakat tett a ferencesek előírásai nyomán.
Szeptember 20.
Újabb üveg szilvalekvárok készültek. A tulipánágyást körbe raktam sárga nárciszok hagymáival. Remélem, tavasszal szép lesz.
Szeptember 21.
Azt hiszem, ami mostanában eszembe jut, az nem közérdekű. Lehet, a többi se, amiket itt összeírtam. Ma például szerencsés napom volt: a dm-nél a kiválasztottak közül a legdrágább termékre 25% fizetési kedvezményt kaptam, és a bolti szerencsekerék pörgetésével még 15%-ot vontak le a fizetendőből. Ravasz társaság. Természetesen a legdrágább borotvát választottam ki a férjemnek, így ötezer valamennyit hagytam ott, de ha nincs a játékos ajánlat, eszembe sincs borotvát venni. Senki ne hagyja magát csőbe húzni!
Szeptember 22.
„Ezen a héten”. Jó kis cím, és fedi is az újabb szándékomat. Eddig naponta váltotta ki valami egyszerű hír vagy bekezdés valamelyik könyvből a gondolatot, amelyet sose fejtettem ki, csak utaltam rá. Ettől lettek vibrálóak a bejegyzéseim. Arra gondolok, a jövő héttől kezdve mindig egy megfigyelés vagy idézet köré fonom a közlendőmet, csak még azt nem tudom, hogyan lesz belőle tartalmas, több hivatkozással ellátott poszt. Még töprengek rajta.
A jövő hét az év 39. hete. Lottószámnak biztosan jó lesz, a többit meglátjuk.
Szeptember 23.
Olvasok egy regényt. Nicole Krauss: A nagy palota. Házasságok, kapcsolatok, válások és elzárkózások szövevénye. Csak úgy eszembe jutott, ugyan ki tudja átugorni a saját árnyékát? Tanulságai közé tartozik, hogy senkivel semmiről nem szabadna beszélni. Ez az író mindenkiben megtalálja a rossz szándékot, az ostobaságot, a kiszolgáltatottság eredőit és még biztosan sok minden egyebet. Eddig. Csak az elején tartok.
*
Már napok óta megkaptam a hírlevelet, de most néztem bele. Megdöbbentő, hogy egy másik ország másik tudósa, volt politikus ír könyvet a csángó magyarok különös erővel megőrzött kultúrájáról, és mostani veszélyeztetettségükről: http://www.ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=7154
