Mintha tévedésből születtünk volna (Takács Zsuzsa verse)
Mintha tévedésből születtünk volna,
vagy elcserélték volna életünket,
úgy éltük ezt a töredék időt itt,
hogy visszanézve már csak innen is,
zavar fog el és szégyen. E kontár
munka, ideiglenes betoldás a végtelen
huzalban talán csak arra jó,
hogy megszakítsa az áramot,
lángba vagy sötétbe borítva
a környék házait, mindent, ami
a hártyaként rólunk lehúzódó
éggel el nem mozdul, döbbenten áll
ha ránk néz. S mi durva fényben látjuk
arcuk szemrehányó s kihunyó holdjait.
***