Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

Nemsokára Húsvét

2012.03.25. 18:47 akimoto

rügyek 007.jpg

Márc. 18.

Elolvastam Karátson Gábor keleti utazását. Hogyan tanult kínaiul, a betűk formája, jelentése megmozgatta a festő-képzeletét, és persze szól a Nyugati utazásról is. Nem bírta elolvasni, ahogy én sem. Megnyugodtam. Az eseményfüzérben másról is szót ejt, az evezős kirándulásokról, a bolti és csarnoki bevásárlásokról, a társasági eseményekről, olyan esetekről, amelyek valamiképpen nyomot hagytak benne. A „látomásos” történéseket különösen érdekesen írta le.

 

Márc. 19.

Sikerült leráznia. Tanulság: csak akkor beszélj, ha kérdeznek.

 

Márc.20.

Értesítés az Új Könypiac hírleveléből: „2012. március 25. 17:00; Magyarok Háza (MVSZ)
Ojun Adigzsi See-Oglu Tuva sámán tisztító szertartása.”
 

Híradás ugyaninnen:

„A Neue Zürcher Zeitung szombati száma egy másik cikkében Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét méltatja. Nádas mesterműve „helyére illeszti a totalitárius XX. század zárókövét, és úttörő lépést tesz az irodalmi XXI. század felé” – írta Andreas Breitenstein, a könyv februárban megjelent német fordítását értékelve.

Nádas, hogy leásson a dolgok alapjáig, a rendezett összevisszaság elvének veti magát alá, és távol tartja magától a kézenfekvő jelentést hordozó polgári elbeszélés szabályait – fogalmazott a kritikus a tekintélyes liberális-konzervatív svájci lap hasábjain megjelent terjedelmes elemzésben.

A tér és az idő logikája, az időrendiség és dramaturgia szabályai jóval dinamikusabban oldódnak fel a regényben, mint azt a cím sejteni engedi – írta. És mégis - tette hozzá –, a pulzáló forgatagban létezik „egy szilárd elbeszélő hang”, amelyet „klasszikus-hűvös elegancia, finom idegzetű feszültség, nagy precizitás, a monológok és a dialógusok valódisága és filozófiai mélységek” jellemeznek.

A cikkíró megállapítja: Nádas a hipnotikus elbeszélés mesterének bizonyul. A regény labirintusa „szörnyű és szép”, olvasása „vég nélküli mámort” jelent. A Párhuzamos történetekkel az író egy korszak röntgenképét rajzolja meg. Ezt úgy teszi, hogy a tényeknél fontosabb számára az emberi, emberek közötti energiák komplex összhatása. A regény „nem tettekről és hősökről, hanem lelkekről és testekről szól” – írta.

A Párhuzamos történetek fejlődésregény is, összességében azonban kísérleti felépítmény - fogalmazott az NZZ szemleírója. Robert Musil osztrák író (1880-1942) A tulajdonságok nélküli ember című, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról szóló befejezetlen regényéhez hasonlította Nádas Péter könyvét. „Mindkettőben az egyéniség és a társadalom konfliktusáról, a polgári életformáról és a dekadenciáról, misztikumról és modernségről van szó” – fogalmazott. Breitenstein dicsérte Christina Viragh „mesteri fordítását” is.

A Magyarországon 1995-ben kiadott Párhuzamos történeteket német nyelven a Rowohlt kiadó jelentette meg.”

Márc.21.

Írjunk három dolgot. Mostanában semmi nem jut eszembe, nemhogy három.

Ja, és a fércbúkról azt írta az újság, hogy nárcisztikus egyének gyülekezete. Minthogy nem regiztem oda és soha nem is fogok, legalább nem mondható, hogy pszichésen sérült lennék. Viszont miről szól a blog? Mármint az énblog?

*

Illyés Gyula: Kháron ladikján (részlet)

Az írói értekezleten elém áll egy kartárs, ezt közli:

        – H. azt mondta, hogy te haragszol rám. Szeretném megtudni: miért?

        Nem emlékszem. De nem válaszolok, mert tapasztalni kezdem, hogy nem egy dolog nyomtalanul kimegy a fejemből.

        A kartárs segítő jobbot nyújt:

        – Amennyiben valóban azt mondtad.

        Az ilyen botlások, ha csak engem illetnek, szórakoztatnak. Most halk ingerültség környékez. Tán annak búvópatakaként, hogy erre az emberre valóban nehezteltem.

        – Nem emlékszem, mondtam-e, nem-e.

        – Vagyis nem haragudtál?

        – Dehogynem!

        – S megmondhatnád, miért?

–        Még azt is eszemben tartsam?!

*

Hát, ennyi. Blog miatt haragudni. Ha nem blog, annál inkább minek haragudni.

http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000197&secId=0000018234&mainContent=true&mode=html

Itt olvasható a Kháron ladikján.

 

Márc. 22.

Az élőhalott könyvtárakról olvasok, meg Birkás Endréről. Siratják szegényt a könyvtár halálát jósolók, az iskolakönyvtáros másik gödörbe temeti a holtakat, de megadja a netnek is a magáét.

Szóval: Grendel Lajos felidézi, hogy Birkás Endrét Ottlik a legjobb kortárs írók között tartotta számon. A novelláit én is olvastam a Magvető kiadásában. Unott, halvány és érzékeny úriembernek gondoltam őt.  „A három T”  idejét éltük éppen, kellett egy „tűrt” író a kiadói termésbe, legyen hát Birkás. Így legalább átvészelte a szocializmust. Azt, hogy mostanában miért nem olvassák, amikor már szabad lenne, arról fogalmam sincs. A novelláskötete megvan az itthoni könyveim között. A mit is olvassak pillanataiban valahogy mindig félretolom. Mit szeretnék? Valami átütőt, amilyennel még nem találkoztam.

 

Márc. 24.

Jövünk hazafelé a boltból a szomszéd fiatalasszonnyal meg a kislányával. Gigi már óvodás és be nem áll a szája. Egyszer csak megáll, rámnéz: -Neked miért olyan rogyott a szemed? Mondom neki, öreg vagyok, azért. - De a nagymamám is öreg, neki mégse rogyott a szeme.  - De én nála is öregebb vagyok.  Gigi még nem ismeri az öregség fokozatait, mert szilárdan kijelenti: - Öreg, de a szeme nem rogyott.

*

Most olvasom, hogy a tuvai sámán a Parlamentben a Szent Korona előtt elvégzett egy megtisztító szertartást. Sajnos, felvételt nem találtam még róla, de itt egy videó, igazi tuvai fiatalember egyszerre több hangszer hangját hozza létre a torkában:

https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=4kDXGSwiRmA

Ezen a youtube-oldalon több szibériai kisnép és mongol torokéneklés is hallható.          

 

Márc. 25.

A harangszó ébresztett fel. Elfelejtettük átállítani az órákat, még szerencse, hogy a számítógép automatikusan mutatja az időt. Jól kiszúrt velem a nyári időszámítás. Eltart majd hetekig, mire megszokom.

*

http://ldkritika.blog.hu/2011/09/01/utcazene_karpule_feri#comment-form

Írtam neki, hogy legyen a Zeneakadémia saját utcazenésze. (Pont olyan jól játszik, mint akármelyik híres szólóhegedűs.)

*

Megnéztem A némafilmes-t. A hangosfilm tönkreteszi a művészi karrierjét és anyagilag is romba dönti. Összegyűlt javait árverésre bocsátja. A becsüs a végén gratulál: „Mindenét eladtuk. Semmije nem maradt.” (Írom másutt, hogy volt, mint volt. Végül semmim nem marad.)       

 

         

14 komment

Címkék: valami van

süti beállítások módosítása