Heti beszámoló

 Ma hajnalban felébredtem fél ötkor. Gondoltam, visszaalszom még kicsit, elég három óra hossza múlva fölkelni ebben a hidegben. A fal felé fordultam és láttam, egy ablaknyi rés nyílt meg ott, ahol eddig fal volt. Szürkés felhők között cikázó színes gépek tűntek fel, először kíváncsi voltam, ugyan mi lehet ez, aztán félelem fogott el.  Fenyegető arcú férfiak hatoltak be a résen, valami fegyverfélét  hoztak magukkal. Egyik a fejem fölé tartotta, mintha bele akarna vágni, másik kettő az ágyam körül csinált valamit. Én pontosan éreztem, hogy fekszem az ágyban, és fázás-borzongás szerű érzés keletkezik a bőröm alatt, és ez a nagyon erős tépkedő-szaggató bőr alatti fájdalom, amíg az idegen férfiak mesterkedése tartott, végig erősödött és szinte kibírhatatlanná vált.  Feküdtem az ágyamban, és borzadva láttam, hogy nyílik az ajtó, és nők jönnek be rajta. Ők  valami lapos tárgyat, kést vagy könyvet mélyesztettek a bőrömbe,  vietnami hangzású nyelven beszéltek. Nem voltak gorombák, csak kegyetlen, hideg mozdulatokkal dolgoztak rajtam, a bőröm alatti fagyos borzongás  elviselhetetlenné erősödött. Megpróbáltam felülni, vagy legalább kinyitni a szemem. Eszembe jutott, ki kellene próbálni, vajon álom-e, amiben vagyok, mert ha sikerül kinyitni a szemem, és megláthatom a saját megszokott szobámat, kiderülhet, hogy csak álom. De az álom és a borzongás fogva tartott. A nők nem tűntek el, a férfiak mintha K. szobája felé tartottak volna, egy gyenge gondolat végigfutott az agyamon, vajon hogy tudnám értesíteni a közeledő veszélyről, de  nők újabb csapata érkezett az ajtószerű résen át, szürke égből rózsaszín munkásruhában jöttek, a félelmetes borzongás, a hideg vergődés hihetetlenül fölerősödött. Megint megpróbáltam kinyitni a szemem, a szempillák mögül láttam a székemet meg az íróasztalom körvonalait, de a kín, ez a testi kín nem múlt el, csak kicsit alábbhagyott. Akkor gondolatban kezdtem betájolni, hol van az ébresztőóra, hol van a villanykapcsoló, és sikerült felülnöm. Nem fájt a bőröm alatt, nyoma sem volt, hogy bántottak egy perccel előbb, de nem mertem tovább aludni. Úgy éreztem, visszajönnek.