Heti beszámoló

Júl. 8.

http://ulyana81.blogspot.com/

Mostanában alig olvasok oroszul. Mondhatni semennyit se. Itt ez a link, egy jópofa csaj nem nehéz szövegei kezdőknek. Például nekem.

*

Júl. 9.

Még csak reggel 6 óra van, de úgy érzem, máris torkig vagyok mindennel.

Júl.10.

Fáj a fejem meg a szemem. Mára 38 fokot ígérnek. Ha ez így megy tovább, beköltözöm egy barlangba. Ott még találhatok egy-két példányt a Homo Sapiensek utódai közül is.

*

Megfigyeltem valamit: ebéd után nem vitatkozunk olyan vehemensen, mint ebéd előtt.

*

Egy hónapon át minden vasárnap délután térzene van az új parkolóban. Ma valamilyen helyi Big Band lépett fel, úgy hangzott, mintha Duke Ellingtonék keltek volna életre. Mindig is tudtuk, hogy a színvonalas zeneiskolából felsőbb helyekre mennek tovább, de ez a klasszikus szórakoztató újdonság volt.

Júl.11.

Ma annyira felbosszantottak, hogy nem tudok hová lenni. Azt mondja a primitív szomszédasszonyom, hogy bizony, annak idején csak a komenisták gyerekét vették fel az iskolába. Hát hol volt komenista az én két jó szülőm? A keresztény középosztály szülöttei! Talán az apám liberálisabb gondolkodású volt, de az anyu, amilyen szigorú, elvi, jobb, ha nem idézem, mert panasznak fog hallatszani.

Sőt, a falusi vénasszonyok az egész egykori értelmiséget a kommunisták közé sorolják.  Mintha tisztességes ember nem is élt volna az elmúlt néhány évtizedben. Ja, pedig ismertem  komenistákat, akik olvasták Marxot és komolyan vették. Egészen tisztességesek voltak mind a mai napig.

Júl.12.

Eltűnt a deviáns blogszájt. Vele az én bejegyzéseim is, egyik kereső sem hozza elő. Eggyel kevesebb gond.

Júl. 13.

Még mindig nem jött elő a deviáns, viszont kerestek a blogbarátnék, úgyhogy örülök. Kangánál olvasom, milyen rosszul jártak a fapados szingapúri repülőtársasággal. Ugyanilyen kiszúrás, lenyúlás, az ár felsrófolása különféle mellékdíjakkal megtörténik a wizzairnél is. Nevezetesen velünk, a római út előkészületei kapcsán.

Júl.14.

Már megint moralizálásba ütköztem. Itt már annyi az igazlátó, hogy a valódi igazságról kiderülhet, hogy nincs is.

*

Ulica Vavilova

Nem tudtam, hogy eltűnt levelezőtársam utcájának névadója egy botanikus, a világ első génbankjának létrehozója.

„ Az éhínség elleni harc egyik legnagyobb XX. századi alakja 1943-ban egy Volga melletti internálótáborban éhen halt, ahová azért került, mert Sztálin kijelentette: magmentő munkássága burzsoá áltudomány. Szentpétervár (akkor Leningrád) német ostromakor a magbank megmentéséért a szovjet hatalom semmit nem tett, így mintegy négyszázezer mag és gyökér veszett oda.”  - Ezt olvastam ma az újságban.

*

http://www.delmagyar.hu/bulvar/kornyezetbarat_kripta_napelemekkel/2230390/

Még ezt a fenti cikket is. Ma környékez a halál.

Júl.15.

Most ment el a doktornő. Nincs különösebb bajom, mégis sz.rul érzem magam.

http://mek.niif.hu/00700/00744/00744.htm

Az Esti Kornél teljes szövege. Esti olvasmány lesz mára, addig vasalok.

Júl. 1.

A játék komoly dolog. Szigorú dédnagymamám tiltotta a játékot, intett, hogy legyünk komolyak. Utáltuk ezért, és a háta mögött hülyének csúfoltuk. Ösztönösen rájöttünk, hogy a játék üresjáratainkat tölti ki, ha már a felnőtt nem tud tisztességes feladattal megbízni. Ha hagyta volna, hogy … , de inkább megírom a deviánson.

(Onnan tűnt el, sorry.)(Júl.14.)

Júl. 2.

A boldogabb orángutánok tovább élnek

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=899488

Milyen jó hír! Hátha az emberek is, ugyanígy. Boldogsághormont szedjünk, ne gyógyszereket.

Júl. 3.

Vannak környezettudatos bloggerinák, akik mosódióval mosnak és ecettel öblítenek, mégis büdös a cuccuk. Biogyümölcsöt termelnek a telkükön, abszolút a jövőnek élnek.

Tévedés, nem nézem le, nem is gúnyolódom, csak ha arra gondolok, hogy  autópályán kocsival tudják megközelíteni  virágzó élőhelyüket munkából jövet-menet, vajon mennyi nehézfémmel terhelik a környezetet (kadmium stb. a kipufogó által), miközben mint  természetkedvelők, a Föld zöld jövőjéért aggodalmaskodnak.

Nem személyre utalok, inkább a szemléleti bukfencről elmélkedem.

Júl. 4.

Itt egy link. Lehet nosztalgiázni:

http://wangfolyo.blogspot.com/2011/03/idealis-varosok.html

Moszkva, és amivé válni kezd.

Ezt a képet pedig csak az nézze meg, aki szereti a cicákat.

http://www.studiolum.com/wang/istanbul/map1/10.jpg

Júl. 5.

Hajnalban volt időpontom ultrahangra. Szerencsére nem aludtunk el, és még nagyobb öröm, hogy nem találtak se vesekövet, se epekövet. A makkegészségtől  messze vagyok, de a korombeliek már csak ilyenek.

Júl. 6.

Idén óriási cseresznyetermésünk lett. Tegnapelőtt éjjel egy egész ágat leloptak a fáról, gyümölcsöstül, levelestül. A rézsűn húzták le a patak felé, mert arra nincs kerítés. 

Brutál.

Júl. 7.

Nem elég, hogy kilószámra lóg a fán a használható meggy, hirtelen elmezavar következtében vettünk tíz kiló sárgabarackot, ebből mostan lekvár készül, ha elegendő üveget és főzőedényt találok hozzá. L

Volt egyszer egy hely, ahol nagyon jól elvoltam, de a napokban - esküszöm, nem miattam - megszűnt. Mi tagadás, a szájt egy ideje gyengélkedett, észrevettem én, ezért mentettük a menthetőt. Majd szép lassan archívumként átteszem ide a korábbi bejegyzéseim javát, ha a magasságos blogponthu megengedi.:)

Egyelőre, mintha mi sem történt volna, a következő bejegyzésekben folytatom a heti beszámolóimat. Először július első napjairól szerzett benyomások és bosszankodások következnek, aztán lépkedem tovább a megkezdett úton. :)