Mialatt Rómában múlattuk az időt, Panni vigyázott a házra. Rá a barátja vigyázott. Felügyelt a rendre Mancur is, a macska. Amikor elmentünk, a lelkére kötöttük, hogy legyen barátságos, de szigorú is, ha kell.
Nem véletlen, hogy a macska a pajta falánál szeret időzni. A borostyán mögött fészkel a kerti rozsdafarkú. Kötve hiszem, hogy Mancur a kikelt fiókákat akarja dédelgetni.
Milyen jó lenézni a Getéről!
Alkalmi kísérőjük haza kívánkozik
Egy kép a jól őrzött házról
Átadtak több kitüntetést Szegeden. A Kanyó Zoltán irodalomelméleti díjban Sághy Miklós, a vizuális kultúra és irodalomelmélet tanszék adjunktusa, a Szegedi Tudományegyetemért Sajtódíjban Kövérné Klucsik Edit, a médiatudományi tanszék oktatója, részesült, Egyetemi Sportért díjat pedig Petrovicsné Tejes Edit és Dorka Péter testnevelők vehettek át.
Kanyó Zoli évfolyamtársunk volt. Benn maradt az egyetemen oktatónak, rengeteget dolgozott, magas színvonalon írt a kutatási eredményeiről. Néhány év múlva nagyon fiatalon halt meg. A felesége sok évig részt vett az évfolyamtalálkozóinkon, majd lassan elmaradt, újra férjhez ment.
Szept.4.
Belenéztem néhány internetes olvasónaplóba. Érdekes, hogy ami másnak tetszik, az nekem nem mindig. Aztán meg, hogy miért tetszik valami. Miket veszek észre. Itt van például a Piszkos Fred. Abban annyi humor, annyi rajzfilmes ötlet, annyi groteszk nyelvi fordulat van, és ezekre vagy nem érzékenyek, vagy már unalmas, annyit dicsérték az elmúlt ötven évben. Én nem tudom megunni. Szemben például Ráth-Végh könyveivel, amelyek mára lapos, terjengős, kedélyeskedő öreguras unalomba futnak. Pedig hogy szerettem régebben! Igaz, akkor még tankönyvekből kellett tanulnom, és csupa felüdülés volt hozzájuk viszonyítva Ráth–Végh sokszínűsége. Azt hiszem, a szűkszavú tárgyilagosságnak ma nagyobb jövője van. Éljen a Wikipédia minden pontatlanságával együtt!
Szept.5.
A Litera Vajda Miklósnál volt, nagyviziten.
http://www.litera.hu/hirek/az-egyik-lektor-i
„Nagy árnyakról bizalmasan” – mondhatná. De nem ő mondta (írta), hanem Tersánszky. Az egész huszadik század a századelő gazdagságával együtt tündöklő múlt, sőt olyan múlt, amelyik még nem múlt el. Olvasni kell őket, mindegyiküket, és kiderül, mennyire élnek.
*
1956-ban mi történt veled?
VM: Ott voltam szinte mindenütt. A Rádiónál, és a Sztálin-szobor ledöntésénél is. A Bem térre vonuló tömegben a Margit hídon megörökített minket egy híradó vágókép is: Matyi, Pali, és én – a három lektor – vonulunk egymás mellett. A forradalom leverése után, 1958 tragikus tavaszán négy embert kirúgtak a Szépirodalmitól egy kemény politikai tisztogatás alkalmával. Az egyik én voltam – sokat járattam a számat, kényelmetlenné váltam Illés számára, aki roppant gyáva ember volt. Olyan káderjellemzéssel küldtek el, hogy hat évig nem tudtam állást találni…” Így hangzik, amikor az események hordaléka leülepszik.
Szept.6.
Már megint találtam valami rendes olvasnivalót, itt van a dugószepi olvasmánytára:
Már megint várható, hogy nem lesz se takarítás, se vasalás, se lekvárfőzés. A saját blogkötelességről nem is beszélve.
*
Így kell metszeni a gyümölcsfákat:
http://ingatlanmenedzser.hu/_hasznos_tippek/20110903_suhanc_csemetek.aspx
Leírva olyan egyszerű!
Szept..7.
Ne légy magamutogató! Ezt a figyelmeztetést ma kaptam. Pedig már hamarabb is szólt nekem, nem más, mint a Nők Lapja Café horoszkóp-írója, ilyenformán: „Szűz! Ne add ki a titkaidat, mert nem biztos, hogy mások megbecsülik!” Újra bebizonyosodik, hogy az autentikus forrásokra nagyon figyelni kell…
