Heti beszámoló

Első hír: nem haltak ki! Újabb kutatások szerint mintegy 1500 nemzedéken keresztül folyamatosan beolvadtak a Homo sapiens hordáiba. Génjeik bennünk élnek tovább, kiben több, kiben kevesebb. Ez az oka annak, hogy eleinte neandervölgyi esztétákkal lehetett találkozni, mostanra azonban mindenféle foglalkozású személyben egyre több  atavisztikus neandervölgyi vonás fedezhető fel.

*

Évinél lehet olvasni az alapsztorit:

Egy munkahelyen közmunkásokat alkalmaznak a megszokott és gyakorlott adatbevivők helyett. A munkanélküliséget úgy szüntetik meg, hogy akinek van munkája, attól elveszik, és odaadják annak, akinek eddig nem volt.

*

A Sírásóknak nem kellett elmenni Neandervölgyig, elég volt az aquincumi pampákon ásatniuk. És mit találtak? Ezt: http://sirasok.blog.hu/

*

Hol vagyunk otthon? Ha Zé Lénárd olvasása közben a cukorporos emlékezetű elveszett otthonokra gondol, az pontos is, meg pontatlan is. A biztonságot, szeretetet ígérő, barátságos könyvekkel, lexikonokkal, kottákkal megrakott polcok között meglátjuk az egyszeriség pillanatát, van hová visszavágynunk. Csakhogy semmi sem ennyire tiszta és áttetsző. Lénárd is többnyire hallgat az édes pillanatok, a gyengéd szeretet szüneteiről, amikor megszakad az áramkör, amikor a fenyegető mélyből nyomulni kezd a sátáni erő. Ne vegyük észre, amíg otthon vagyunk.

*

Az év fája néhány éve mozgatja meg a természetkedvelőket. A tavalyi cikk itt: http://www.interkert.hu/az-ev-faja-2010-ben

Idén szebben és részletesebben írnak a kezdeményezésről és a nyertes fáról, úgy, mintha igazi élőlény lenne – de hiszen az is -, sőt, mintha tudná… Én meg elbúcsúztam a szegény öreg fánktól, mert  valahogy  azt éreztem, meg kell köszönni, hogy velünk volt.  Tűrte, hogy ráakasztottuk a kerti ruháinkat, helyet adott az ágai között a cicáknak, és csodálatos ízű gyümölcsöket termett. Családtag volt.  http://mosomasa.blogter.hu/481469/szegeny_oreg_fa

 Az év fája 2011-ben egy öreg hárs lett. Díjakat kapott és győztestársat is kineveztek mellé:

http://www.hir24.hu/tudomany/2011/11/25/egy-oreg-hars-az-ev-faja/~~tech-tud

Rendben van. Ma még előfordul, hogy érdemes vén hársfának lenni, annyi mindent kibírni.

Nov. 17.

Még mindig szerencsenap van az újság szerint. Valamilyen ezoterikus izé állítja, hogy évente négy ilyen kiemelkedő napon az élők energiái megsokszorozódnak, és minden kívánság teljesül. Éredekes, sose vettem észre. Ám, az is lehetséges, hogy az én kívánságaim folyvást teljesülnek, ezért négy nap az smafu.

 Nov.18.

Tordon Ákoshoz egy lépésre van az ismeretség felújítása. Szívből üdvözlöm. Emlékezetes, hogy én olvashattam elsőnek kéziratban a Mesék a kisfiúról, aki voltam c. regényét. A polgári életvitel, a  jelenetek egy háztartásból olyan otthonosak voltak számomra, mintha a Szt. Gellért utcáról írta volna. 79-80 táján hozta be Ákos a kéziratot. Hiába javasoltam kiadásra, még nem érett meg rá a helyzet. A kiadóból (nem ezért) eljöttem vérig sértve,  megfogadtam, hogy soha többé gyermekirodalommal nem foglalkozom. Tordon azon kevesek egyike, akire szívesen és elismeréssel gondolok. Magyarul  nemes tartással ír. Éljen soká, bis hundert und zwanzig.  (Ja, és még azt is tudni kell, hogy egy napon születtünk néhány év különbséggel persze.)

*

E-book olvasó vagyok, minthogy negyven kilométerre vagyok mindenféle normális könyvtártól.

http://ebook.sfportal.hu/nemzeti-drm-rendszer-579.ebook

Hát ez készül. A drágább gyógyszerek, az aranyáron mért benzin és az elérhetetlen hangversenyek mellé.

 Nov.19.

Nincs Erzsébet ismerősöm vagy rokonom egy sem. Régen, még az ötvenes években napi látogatónk volt Pethes Erzsike néni, egy neves színész unokahúga, egyébként tanítónő. Ősz, bodorított hajára, feketével kihúzott vékony szemöldökére, pirosítóval kezelt arcára, rúzsos ajkára jól emlékszem. Nyáron nyolcvan éves korában is világoskék selyemruhákat viselt.  Nagyapánk miatt jött olyan gyakran, szerette volna férjül venni a megözvegyült férfiembert, esetleg a népes család is hiányzott neki.

Erzsike néni! Hamarosan lemetszem a krizantémokat. Tessék vinni belőlük oda, ahol most tetszik lenni.

 Nov.20.

Versmaraton van József Attila szobránál. Legalább ezren hallgatják Kornist, Bródyt, sok mindenkit még. Nem úgy néz ki, hogy a hallgató tömeg lövöldözni fog, vagy ráront a Parlamentre. Miért nincs ott senki a kultúra minisztériumából? Nekik nem üzent József Attila?

 Nov.21.

Egy fiatal hölgyről szeretnék beszámolni. Nevet nem írhatok, mert a személyi jogok meg a személyes sértettség közötti több sávos gyorsforgalmi úton  oda-vissza száguldoznak amatőrök és tanult mesterek.

N. jó megfigyelő volt. Fel-felvillantott néhány részletet a család reggeleiből, különösebb magyarázkodás nélkül is érezte az olvasó, hol, kikkel tölt néhány percet, aztán jött a szomszédság, az utca, a bevásárlóközpont, a „zuram”, aki hol segít, hol nem, egyszóval érdekes, mozgalmas, figyelemre méltó, amolyan szőkes nős képsorozat született N. mindennapjaiból.

N. többek biztatására beiratkozott egy íróakadémiára. Csak feltételezni tudom, hogy nem neki való tematikával, átlagszínvonalra irányító írásgyakorlatokkal, önérzetnövelő lélektani előadásokkal, utolérendő példaképekkel találkozott, ahelyett, hogy a saját meglévő ügyességét fejesztette volna. Nem tudom, mi történhetett vele. Az íróakadémiáról egy öntelt, ellentmondást nem tűrő, szögletesen fogalmazó smokk került ki. (Lásd: Jules Renard)

 Nov.22.

Hetek óta  tanyázik két cica a kis Tesco melletti bokrok alatt. A levelek lehullottak, a macsik  száraz időben jól érzik magukat a sárga avaron. Ha hívjuk, a vörös csíkos azonnal odajön, hangosan dorombol, és ha nem kap semmit, kérdően nyávint. A szürke csíkos a testvére lehet. Picit nagyobb és bizalmatlanabb. Talán rossz tapasztalatai vannak, esetleg okosabb a testvérénél, ő ugyanis nőstény. Jó állapotban vannak, egészségesnek látszanak. Azt remélem, valamelyik közelben lakó bolti dolgozó macskái. Reggel elkísérik a gazdájukat, várnak rá, aztán, ha letelt a műszak, együtt mennek haza.

*

Most sírjak vagy nevessek? Idézet a nolból: ”… a nemzetgazdasági miniszternek is sikerült ugyanis egy látványos helyesírási hibát vétenie.”  A helyesírási hibát ejtik, a szabályok ellen vétenek. Látványosan. Kedves írástudók! Mit szereztetek a szerzőakadémián? Vagy nem oda jártatok?

 Nov. 23.

Jócskán elmúlt éjfél, még mindig olvasok. De nagyon unom.