Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

Téli szünet következik

2011.12.07. 21:38 akimoto

Dec. 6.

Akkor most elmesélem, miket tapasztaltam Pesten. Először is, meglepően sok kedves fiatallal találkoztam. A tömött buszon egy 20 év körüli fiatalember telefonálás közben(!) meglátta, hogy botorkálok a székek között, felugrott és átadta a helyét. Tessék helyet foglalni, mondta választékosan. Még előbb, a pizzásnál kérni akartam egy „mentest”, két gimnazista lány ellépett a pulttól: gyere vissza, a néni vesz valamit. Ez mind Óbudán volt, bizony.

*

Ma reggel pedig azt olvastam az újságban, hogy valami emzimhiány vagy –többlet okozza az emberek eltérő alvásigényét. Fel vagyok mentve a lustálkodás (ön)vádja alól. Dejódejó!

*

Na, végre megtaláltam, hol lehet olvasni Edit könyvéről:

http://www.muszakikiado.hu/files/Magazinjaink/MuszakiLapozo/7/Muszaki_lapozo_7_Muszaki_Kiado_2011_November.pdf

Ez egy rém hosszú oldal, valahol a közepén van a Fémipari alapismeretek karosszériásoknak, és a második kötet, az alapismeretek karosszérialakatos tanulóknak.

 Dec. 7.

Megvan a jövő építőanyaga, ha tekintetbe vesszük, milyen lehetőségek körvonalazódnak előttünk:

http://www.stop.hu/tudomany/a-neandervolgyi-ember-mamutcsontokbol-epitkezett/971373/

Vissza a természethez!

*

Volt egy bejegyzés a Mikuláshoz/ról.  Azóta újabb bejegyzés keletkezett ugyanott. Ámde a hatvan kommentelő még mindig a Mikuláshoz jár vissza. Az emberek gyermeklelke örök életű a Mikulással együtt.

*

Na, ezt nem hittem volna. Elkapták a milliárdos pénzszállító rablót.

http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2011/12/07/penzszallito-rablas-elkaptak-az-osszes-elkovetot/

Gondoltam, talán meghúzza magát valahol egy jó kis budai pincében, jól álcázza magát, társa nincs, tudja, ennyi pénzhez nem szabad társat fogadnia. Nem így volt. Kíváncsi vagyok a részletekre.

*

Jesszus, most jut eszembe, hogy holnap délelőtt viszik a monitort javítani. Mert zúg. Nem nagyon, de saját magától jobb nem lesz. Megvárom a híradót, aztán kirakom a blogbejegyzést bármilyen rövid is, mert mire visszakapom kedves képernyőmet, az egész fönti elavul.

*

 A fordításról, Florának

 „…az irodalmi fordításoknak (a ’fordítás’ szó jelentése egyelőre legyen igen tág, legyen benne az ’átirat’, a ’rájátszás’ /pastiche/, az ’átdolgozás’, /a konyhakertészetből véve/ az ’átplántálás’ vagy ’átültetés’, hiszen a ’fordította’ szó oly sokféle gyakorlatot takar!) nyelvenként saját hagyományai, elgondolásai és praxisai vannak. Amikor műfordítás-kritikát írunk, számolnunk kell a hazai fordításhagyományokkal, és számolnunk kell a minden fordításkritikával szemben idehaza mindenkor kulturálisan-társadalmi szinten támasztott kimondatlan követelményekkel.”

 

http://ujnautilus.info/szigeti-csaba-oc-e-non-igen-es-nem-forditasrol-bathori-csaba-trubadurforditasai-kapcsan

 Elemzés és elmélkedés a fenti linken

11 komment

Címkék: majd jövök valamikor

Böngésző/2.

2011.12.05. 09:21 akimoto

Dec. 1.

Azt olvasom: „Műbogár Szegedről”

Mindjárt rávágtam magamban, van ott elég élő bogár, nemcsak a panelházakban, hanem a város minden épületében. Kiirthatatlanok. Többek között ezért is menekültem el onnan, az idioszinkrázia nyomasztó rém, örüljön, akinek nincs ilyenje.

A műbogár egyébként katicabogár-robot, számos érzékelője mindenféle tudományos kísérletre alkalmassá teszi. A feltalálóra még az egyetemről emlékszem: eleven, vidám, kapcsolatokra kész fiatalember volt. „A robotkatica újbóli munkába állításán Londonban a 81 éves feltaláló is ott lesz” – ezt írja az újság. Hogyhogy 81 éves? Még csak most láttam befordulni a fizikai kutatólabor előtti folyosóra.

http://www.stop.hu/tudomany/szegedrol-oldottak-meg-london-mubogar-ellatasat/969044/

 

Dec. 2.

Akkora volt a köd, hogy az út széle sem látszott.

 

Dec. 3.

Bernadette nővér minden héten küld egy levelet, mindig valamilyen megvilágosító példával az életben mutatkozó nehézségekről. Most éppen egy öreg cherokee indián példabeszédét küldte a jó oroszlánról és a rossz oroszlánról.

Az egyik gonosz -- ő a harag, irigység, bánat, mohóság, arrogancia, önsajnálat, bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hazugságok, önteltség, felsőbbrendűség és ego. A másik jó: ő az öröm, béke, szeretet, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és hit. Az fog megnőni, amelyiket táplálod – mondta az öreg cherokee.

Bernadette nővér a római Szent István Ház vezetője. Megkérdezte még a nyáron, fölvegyen-e a levelezőlistájára. Természetesen udvariasan beleegyeztem. Nem gondoltam, hogy néha olyan gondolatot rejt a heti lelkigyakorlatok példázataiba, amilyen addig meg se fordult a fejemben.

 

Az én húgom ma a következő levelet kapta:

 

Kedves Edit!

 

Gratulálok, mert 2016. augusztus 31-ig hivatalos tankönyvvé váltak a

könyvek.

Ma kaptam meg a határozatokat a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól.

 

Üdv.: János

 

A levél hátterében akkora siker rejtőzik, hogy hamar összefoglalom, miért is vagyok olyan büszke az én testvérhúgomra. Először is, vagy húsz éve tanulnak a karosszérialakatosok elméleti anyagot az Edit régebbi könyvéből. Az idő eljárt a könyv is meg az írója fölött is, de az utóbbin egyáltalán nem látszik. Sportos, tevékeny, családot maga köré szervező nő, de még tankönyvírásra is lett ideje, amikor a Műszaki Kiadóból megkeresték, hogy írna-e új, korszerű tankönyvet, amelynek tankönyvvé válásához nem elég a könyvkiadó ajánlása, a magasságos minisztérium, a területi iparkamara, az iparitanulók oktatásának függetlenített szakembergárdája, még valahol a szférák fölött valakiknek bólintaniuk kell rá, hogy igen, tankönyv ez, megvehetik az iskolák, ha akarják.

Mint kívülálló, két nagy értékét látom az új könyvnek. Az egyik: hogy tanulható. Eleven, jó szöveg, tömör és korrekt, ugyanakkor szemléletes és tárgyszeretettel van megírva. A másik: a gyakorlópéldák életközelisége. A szakmai tudnivalókat a nagy autógyárak gépsoraihoz meg a korszerű autószerelő műhelyek felszereléséhez kapcsolja, sőt figyelmeztet a jövő várható  kihívásaira és még sok más, itt nem részletezhető szakmai feladatra. Példái azt sugallják: akarj fiam jó szakember lenni.

 

Dec. 4.

Megyek a templomba. Gitáros mise lesz a Mikulás-ünnepre gyerekeknek. Meg arra is kíváncsi vagyok, milyen szentbeszédet mond az atya erről.

*

Semmi se úgy volt, ahogy ígérték. Nem volt gitár, de volt Mikulás. Azzal ült le az oltár elé, hogy na, gyerekek, ki tud egy szép verset? Senki sem jelentkezett, hogy tudna. Volt ott vagy harminc tíz év körüli nebuló, sokan a nagymamájukkal jöttek, de egyik se volt hajlandó szerepelni a templomban. Hosszas nógatás után az atya is, meg a Mikulás is föladta, elkezdték az ajándékosztást. Álljatok sorba, mint az áldozásnál, utasította a pap a gyerekeket. Ártatlanul, nagy zavarban lépegettek a gyerekek a Mikulás felé. Remélem, belőlük jobb emberek lesznek, mint a mi Télapó-ünnepen felnőtt nemzedékünk. Igaz, az egykori ünnepélyek jobban meg voltak szervezve.

A szentbeszéd pedig arról szólt, hogy gondoljuk át, mit jelent a kisded születése, ne csak azon törjük a fejünket, kinek milyen ajándékot veszünk, és mivel legyen tele az ünnepi asztal.

 

Dec. 5.

Egy kín keserv, ha nyolc óra előtt kell fölkelnem. Az ébresztőóra úgy van beállítva, hogy ha nem zárjuk el, ötpercenként újra cincog. Ma háromnegyed óra hosszáig nyomogattam ki a cincogóját, de már a macska is nekidőlt odakinn az ajtónak, muszáj volt fölébredni.

*

A tegnaphoz még annyit: krémest sütöttem a vasárnapi ebédhez, kiraktam a teraszra hűlni. A cinkék vagy szeretik a krémest, vagy kiváncsiak, mert percek alatt körbeugrálták a tálcát.

 

 

23 komment

Címkék: élet és tudomány

süti beállítások módosítása