Heti beszámoló

2013

2013 minden napja hozzon békét, boldogságot kedves olvasóimnak, barátaimnak, a beszélgetőtársaknak és persze az egész családnak, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.

http://indavideo.hu/video/Ifj_Johann_Strauss_A_denever_nyitany

Carlos Kleiber vezényelte, utána még egy „werkfilmet” is bemutattak arról, hogy vagy harminc évvel ezelőtt ugyanez a Kleiber hogyan küzdött meg a zenekarral és Strausszal.

Még előbb, a Mezzo műsorában Brahms 2. szimfóniáját vezényelte szintén Kleiber. Öregen, de fiatalos lendülettel és bécsi hangulatú könnyed édességgel a dallam kínálta részeknél. Máskor kemény volt és németesen precíz. Meg lehetett hallgatni egy másik előadást is a youtube-on, Karajannal.  Ő jól elmagyarázta Brahmsot.

*

Mi közük hozzá? Hát az, hogy ők vótak a vótok:

http://www.nyest.hu/renhirek/oroszok-es-nemetek-a-lettben-br-es-a-votok

*

Minél hülyébb, annál jobb:

http://hvg.hu/Tudomany/20121218_youtube_legnezettebb_2012

Gangnam style az élen.

*

December 22.

Ma van szombat. Mához egy hétre jönnek ki a gyerekek karácsonyozni. Amit tudtam,beraktam a mélyhűtőbe, de nagy kár volt előre vásárolni, hiszen a két ünnep között bőven ráértünk volna. Tudtam, hiszen megbeszéltük, mégse gondolkoztam. Nem szeretek öreg lenni.

*

December 23.

Aranyvasárnap. Délután fél négy elmúlt, és még világos van. Emlékszem rá, hogy amikor dolgozni jártam a húszemeletesbe az Árpád hídnál, négy órakor gyújtottunk villanyt. Már nyáron is észrevettem, hogy a napok mostanában valamiért hosszabbak. Vagy kezdek hülyülni?

*

Ezt a könyvet egyik testvérem írta:

http://www.muszakikiado.hu/karosszerialakatos_szakmai_ismeretek

A tankönyv első kötete a fémipari alapismeretek. Ezt is ő írta:

http://www.muszakikiado.hu/femipari_alapismeretek_karosszerialakatosok_szamara_

Őrület, hogy mennyi munkája van benne. És az a rengeteg rossz gyerek, akiket tanított vagy harminc éven át… Minden elismerésem az övé.

*

Egyszer csak, mint egy sugallatra, a NatGeo csatornára váltottam, és ott egy Koenigsegg nevű autógyáros bemutató filmjére találtam. Egyedi autókat gyárt, egészen más technológiával mint a sorozatgyártók, minden darabot kézzel szerelnek össze, az alkatrészeket pedig, akár az egész autó egységeit, Angliában gyártják. A középen elhelyezkedő motort grafitszálas műanyag házba teszik, egy ember csak ennek a szerelésével foglalkozik. A többi szakember is  egy-egy művelet specialistája. Végül kijön az autócsoda. Nyolc-kilencszáz kilométeres sebességgel megy, spéci fékezőelemeket talált ki a gyártó, hogy a járgány a földön maradjon, nehogy véletlenül elrepüljön.

*

Jaj, a törökök:

1980-ban ___ ______ _'_&__&__ -_(__ __ 4&__"'_#*"9__)

______#_##__&_"_)&__"_+&_&"_,''___&))*

__ -&___&#&)__ __ -_4_&'&(_ *___#_ _#_&##&_ _

-_#____#____)9_______,_#_-*%_*%$_____+__*#*3

"_*_ _&_""&__ &)(&4_"&)_&)_ %_)#_"_

Érdekes, ugye? Pdf-ben töltöttem le, ezt hozta ki belőle a word. Lehet, hogy jövőre visszatérek a törökökre, mégis, maradjon valami nyoma, mit is akartam tőlük/róluk.

*

A székely titkosírásról:

http://www.nyest.hu/hirek/szekely-titkosiras

Csak lenne időm utánabányászni! Még a Wang folyónál is lesz valami róla.

December 29.

Szerelem ellen orvosságot keresek:

„A kutatások azt mutatják, hogy a dopamin agyi ingerületátvivő anyag szintje szerelem esetén megemelkedik. A dopamin kulcsszerepet játszik az öröm- és fájdalomérzetben, összefüggésben áll a vággyal, a függőséggel és az eufóriával, ezért hirtelen megemelkedése a jutalom olyan akut érzését okozhatja, ami megnehezítheti a szerelemről való leszokást. Ebben a tekintetben a szerelem az opioid szerekhez, például a kokainhoz hasonló hatást fejt ki.”

http://www.szimpatika.hu/cikkek/3570/a_szerelem_tenyleg_eszunket_veszi

December 30.

Beszéltem a kutya gazdájával. Meggyógyult a kis korcs, Maya a neve, nem lesz túlságosan nagy, yorki – havanese keverék, máris megszerették. (Azért fontos a mérete, mert a lakásokban csak kistermetű kutyákat tarthatnak  a házirend szerint.)

Olvasókönyv?

http://www.eparhija-dalmatinska.hr/Frames-c.htm

Itt a Karácsony. Az ortodox karácsony messzebb van, leginkább Vízkereszt felé.

Még régen Pulában megnéztünk egy gyönyörű szép pravoszláv székesgyházat. A templom őre, egy idősebb férfiú ékes horvát nyelven bemutatta a templomot, elmondta, melyik oltár, ikon és templomi hely milyen helyet foglal el a liturgiában, és csodák csodája, szinte minden szavát értettem. Most  rátaláltam  egy odavalósi szövegre. Hát, ez is ugyanolyan, mintha Juhász tanár úr ószláv nyelvi szemináriumán olvasnám. Érdemes belenézni, megadja az értelem örömét is, nem csak az érzelmieket!

Régen úgy hangzott a csengő hangja, hogy kicsit rekedt volt, kicsit éles, néha berregett, majd kitisztult. A Szent Gellért utcában szólt így a csengő több mint ötven éve. Most nálunk szólal meg az alagsorban, hogy a ház ura meghallja, ha valaki a kapunál csenget. A fönti csengő ugyanarra az érintésre működik, csak másmilyen a hangja.

A régi csengő, a muzeális értékű szerkezet kissé elkoszolódott, berozsdásodott, a hangja is alig szólt, nem volt egyszerű újra megszólaltatni. Apánk is sokszor szerelte még a Szent Gellért utcában. Egyszer valamiért akadozni kezdett a csengése. Apánk meg akarta érteni a működését, előszedte tehát a Révai Lexikonát, és gondosan tanulmányozta a szerkezeti rajzot, hogy rájöjjön, hol lehet a hiba forrása.

Itt van a szerkezeti rajz és körülötte a szöveg a lexikonnak ugyanabból a példányából, amelyből apánk is dolgozott.

Azt, hogy annak idején mi lehetett a hiba, már nem tudjuk meg, de sikerült a csengőt új életre kelteni. Ha vissza akarunk menni a Szent Gellért utcába, becsengetünk magunkhoz az alagsorba. És ha szól a csengő, más régi csengők hangjai is felrémlenek.

 Amikor gyerekek voltunk, úgy tudtuk, hogy a karácsonyi csengőt  a Jézuska szólaltatja meg, miután kirakta az ajándékokat. A csukott ajtó mögött szorongva vártuk, mikor jön már meg a Jézuska. Iszonyú csendben voltunk, a szívünk hangosan dobogott, a lélegzetünket visszafojtottuk. Mögöttünk álltak a felnőttek, velünk együtt várták a Jézuskát. Felhangzott a csengés. Előbb gyengén, egy-két ütéssel, aztán hangosabban, sürgetően, hirdetve, hogy elérkezett a pillanat, amikor kinyithatjuk az ajtót.

És akkor ott ragyogott a karácsonyfa. Gyertyafényben,  fenyőillatúan, körülötte mesebeli kirakodóvásárral. Hozzánk nem csomagokat hozott a Jézuska, hanem a fa alá terítette a melegítőket, a harisnyákat, a bojtos sapkákat, a meleg kesztyűket, a könyveket… Mennyből az angyal… Az Öregangyal kihirdette, melyik ajándékkupac kié, hátul, az ajtó mögött állt apánk három szál ünnepi fehér szegfűvel. Minden Karácsonykor ő szólaltatta meg  a Jézuska csengőjét.

A fotó nincs kitalálva, csak úgy odakattintottam, és ez lett belőle. Két növény az ablak alatt,  egyik  elevenszülő, a másik  születésnapi ciklámen.  Szeptember óta pihenés nélkül virágzik. Az elevenszülő régóta velünk van, legalább ötven éves, ha nem több. Édesapám növénygyűjteményéből való, az ő  Sarjikájának leszármazottja.

Az első tövet valamelyik tanítványának apjától kapta, amikor családlátogatás közben végignézte az  üvegházat, és ott a sarokban dülöngélt, kúszott, sarjadzott majnem magára hagyva ez a madagaszkári kaktuszféle. Szukkulensnek mondta a kertész. Év végén küldött egy tő fügecsemetét, mert családlátogatáskor édesapám nem fogadott el semmit a  növénysarjakon kívül, amiket a gazda csak úgy fél kézzel lekapott a levelek széléről, és egy újságfecnibe csomagolva a tanár úr zsebébe csúsztatott.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalanchoe_daigremontiana

 Igen,  nálunk kevéssé ismert ez a növényfajta, ami a levelei szélén növeszti önmaga gyökeres-leveles miniatűr másolatait. A pici növények idővel lehullanak, gyökereiket a talajba fúrják, levelüket a Nap felé fordítják, és megkezdik önálló életüket, amíg elegendő sarjat hoznak ahhoz, hogy megöregedve eldőljenek, és mellettük a Sarjikák új nemzedékei növekedjenek.

Sokszor, sokfelé adtunk a szaporulatból. Kapott az orvos, a barátnő, a hivatalsegéd, magunkkal költöztettünk Pestre egy példányt, annak a sarjaiból is kapott munkatárs és házmester, a férjhez ment lányunk  magával vitt egy tövet, a növénygyerekekből adott az anyósának, az elevenszülő jól érezte magát a gödi konyha ablakában. Amikor meghalt a nászasszonyom, sokáig hányódott szegény növényke az ablakpárkányon. Már csaknem kiszáradt, mire a lányunk gondozásba vette. Most a gödi Sarjika  fiai  nőnek a déli fekvésű ablak  előtt, széjjel is lehetne ültetni, ha kellene valakinek.

*

Ajánlat:

http://mult-kor.hu/20120222_fedezze_fel_a_selyemut_meses_varosait

Talán jobb lesz könyvek, térképek, lelőhely leírások segítségével fölfedezni. Már nem vállalnék ilyen hosszú és feltehetően kényelmetlen epizódokkal terhelt utazást.

*

Ilyen vicceset régen olvastam: „… jóval későbbi időkből származó írás Freisingi Ottóé, aki 1147-ben Magyarországon járt, és véleményét mind az országról, mind annak népéről az utókorra örökítette. A keresztes hadakat kísérő egyházi férfiú így ír őseinkről:

„A magyarok rút arcúak, beesett szeműek, alacsony termetűek, erkölcseikben és nyelvükben barbárok és vadak, úgyhogy a sorsot jogosan vádolhatjuk, avagy inkább az isteni türelmet csodálhatjuk, amely ilyen, hogy ne mondjam embereknek, hanem emberi szörnyetegeknek oly gyönyörű földet adott.”

Idézi egy természettudós itt:

http://eberhardt.rpotor.com/08MestersegesParadicsomok.pdf

https://www.youtube.com/watch?v=tnKmcRSh80g

Blues for Edward. A vájtfülűek szerint nem ez a legjobb száma, de szerintem zseniális.

*

Az Új Könyvpiac közlése szerint annyi könyvbemutató, beszélgetés és dedikáció lesz decemberben, amennyit egy ember az ő eszébe nem tud belegyömöszölni. Már ha elmenne  mindegyikre. Meg ha elolvasná mindet, ami csak éppen ebben a hónapban jelenik meg.

*

Miféle vircsaft van mostanában? 

http://hay.irolap.hu/hu/hay_janos_lovasi_andras_a_kez_reszlet

Olvasni mégis jó!

A fiatal házaspár másfél éves csivavája sétáltatás közben letévedt a járdáról, és elütötte egy autó. Azonnal elpusztult. Asszonykája sírt-rítt, a férfi pedig bűnösnek érezte magát, mert nem figyelt eléggé. Elhatározta, hogy Mikulásra vesz a feleségének másik kistermetű kutyát, egy yorkit. Onnan jutott eszébe, hogy fotóval hirdették a kéthónapos, szeretnivaló kiskutyát. Telefonszám, lakáscím rendben, ára, minthogy származási papírokat nem kértek, csak harmincezer volt.

A yorki új gazdáját Mikulásruhába öltöztetve várta. Otthon leszedték róla a jelmezt, az eddig eltakart testrészein másféle szőr nőtt, mint a fején, a lábai hosszabbak, mint egy yorkié, viszont egyből végigfosta az előszobát. Kicsit vinnyogott, majd bevette magát a csivava régi házába, és tovább sírdogált. A házaspár megpróbálta felhívni az eladót, de már nem vette föl a telefont. Se este, se éjjel, se másnap reggel, amikor a kiskutya darabokban hányta ki a konzervet.

Elvitték az állatorvoshoz. A doki hümmögve nézegette a kis állatot, valami keverék lehet, a feje yorki, de a teste jóval nagyobb lesz, mint egy yorkié. Egészen biztosan nincs még kéthónapos, tehát szopnia kellene, a táp még korai, ezért nem maradt meg benne. A kutyaárus módszere sem volt meglepő az állatorvos számára: átjönnek valahonnan, bérelnek egy lakást néhány órára vagy napra, ezalatt megszabadulnak a kutyáktól, és eltűnnek, örökre. A férfi szerint legalább két alom kiskutya volt a fürdőszobában, egy pillanatra látta csak, amíg a nő benyúlt az ajtórésen a Mikulássapkáért.

Amikor gyerekek voltunk, gyakran jártunk át a templomba. Jó volt fönn a kórusban énekelni, jól kiereszthettük a hangunkat, senki nem szólt ránk, hogy halkabban, mert fáj a feje. Az orgona fújtatójánál a testvéreim ügyködtek, nagyapa meg zengette az ünnepélyes dalokat, különösen Karácsony előtt. Rorátéra 6 órára mentünk, mert mindenki dolgozni vagy iskolába járt, nem lehetett elkésni, de nem is volt tanácsos bevallani, hol kezdtük a napot.

http://www.szepi.hu/nota/xmas/x081.gif

Sötét volt még, amikor beléptünk a halványan világított templomba. Nagyapa hívogató dallamai között a Csendes éj, szentséges éj, meg az Ó gyönyörű szép karácsonyi éj hangzottak a leggyakrabban, a mise végén pedig nagy hangerőre kapcsolva zengette, hogy Dicsőség mennyben az Istennek, békesség, Földön az embernek… és komolyan is gondolta. Minden közeli felnőttünk komolyan gondolta, még Bitó Juci néni, az orosz tanárnőnk is, meg Berta igazgató bácsi az iskolában, a fizika meg az énektanár, ők mind hívek voltak, így visszatekintve, de a valóságban is, biztos. Meg lehetett érezni, hogy a történelemtanár, akinek a férje a városi futballcsapat edzője volt, az például nem szerette Juci nénit. Titkos szálak feszülnek,  rejtett érzések jól visszaköszönnek ma is, hiába énekeljük, hogy békesség, békesség, embernek.

*

A naspolyáról. Bálint gazda mondja: A naspolya különleges alakú gyümölcse utóérő, vagyis a fáról leszedve még nem fogyasztható. Idézi Lippai Jánost, aki a Posoni kert-ben így ír: "A noszpolyafa gyümölcseit, minek előtte meglágyul, akkor szedik: de jobb, ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, s édesebb leszen. Ha elébb leszedik, s szalmára rakják, úgy is meglágyul, és akkor eszik őtet nyersen, mert főve nem láttam". Nem aranyos? Eszik őtet, enném én is, ha lenne.

*

Még egy szelet a régiségből:

http://ww2.bibl.u-szeged.hu/index.php/aktualis-programok-jatssz-velunk-3392/882-stein-aurel

Most olvasom: Stein Aurél: Homokba temetett városok. Bármilyen érdekes is, elszállt fölötte az idő. Túlrészletező elbeszélése igazi tárgyszeretetről vall, csakhogy ma gyorsan a lényegre térni sokkal üdvözítőbb. Ötvennégy oldalt olvastam el, de még csak éppen átkel mindenféle hágókon…Várom, mikor ér el az Ezer Buddha Templomáig, és mit mond Wang szerzetesről, aki kapzsiságában akaratlanul is hozzájárult, hogy a kincsek fennmaradjanak. (Az expedícióról  Terebess lexikonában is lehet olvasni.)

*

Szász Marci mondta egy interjúban (Fábián Tamás kérdezte):  „-Akkor zűrös volt az életed, most már stabil? -Nem mondanám, inkább azt mondom, hogy a magyar realitásban élek. Volt egy időszak, amikor aggódtam az aktuális problémák miatt, most már inkább úgy vagyok vele, hogy ezt túl kell élni, és bízom benne, hogy lesz még talán ebben az országban is egy normálisabb világ, ahol nem az van, hogy a legnagyobbak sem mernek tisztességes ajánlatot kínálni. Mert voltam olyan világcég hazai interjúján, ahol fogtam a fejem, hogy tényleg szerződés nélkül és simlis módon akarnak alkalmazni. Ilyen szempontból, ami itthon zajlik, az egy katasztrófa, majd talán lesz jobb.”

Az IQ-m messzire van Marciétól, de ugyanebben a realitásban élek, és ugyanezt gondolom.

*

A mintha-ország egy másik nézőpontból: http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/11/28/335-zavaros-ugyek/  Mikroközösségek működtetése a megoldás? Lehet. Nemrégen olvastam egy faluról Zala-Vas környékéről, ahol megszervezték a falu életét  fillérekből, és mindenki egymásért is dolgozik. (Egyszer valamikor már belinkeltem ezt a hírt.)

*

Az év hala 2013-ban:

http://www.haltanitarsasag.hu/azevhala_hu.php

A leánykoncér a legszebb, a menyhal a legérdekesebb, van egy kis mellőzött, lehet, nem ő nyer. Ezért rá szavazok. Támogatom a gyengébbeket.

Az év fája és az év madara is idejön még. Persze, eddig sose sikerült a nyerőt kiválasztanom. A kocsányos tölgy például lecsúszott.

Néztem itt a madár röpképét. Biztos, hogy a Szuzuki úton egerészölyv vadászik: http://www.mme.hu/component/content/article/15-legfrissebb-hirek/1636-2012-ev-madara-az-egere

Az év fája legújabb híre: http://www.hir24.hu/belfold/2012/12/01/hos-lett-egy-makkfa/

Szeretném, ha a környezetvédelem tényleg a környezet védelméről szólna.

Mintha tévedésből születtünk volna (Takács Zsuzsa verse)

Mintha tévedésből születtünk volna,
vagy elcserélték volna életünket,
úgy éltük ezt a töredék időt itt,
hogy visszanézve már csak innen is,


zavar fog el és szégyen. E kontár
munka, ideiglenes betoldás a végtelen
huzalban talán csak arra jó,
hogy megszakítsa az áramot,


lángba vagy sötétbe borítva
a környék házait, mindent, ami
a hártyaként rólunk lehúzódó


éggel el nem mozdul, döbbenten áll
ha ránk néz. S mi durva fényben látjuk
arcuk szemrehányó s kihunyó holdjait.

***

November 17.

Ha ez így megy tovább, nem nézem többé az x-faktort. Beszavazzák a két leggyengébb énekest, végül meg fogja nyerni a fahangú, sílustalan, hisztérikus Z. Krisztián. Két született tehetség, Oláh Gergő és Antal Timi kulloghat utána. Ez így egy kutyakomédia.  Megértem, hogy ellensúlynak a szintén gyenge Stonra van szükség, majd ketten Krisztiánnal ellavírozgatnak a célig.   Micsoda szemétség! Szavazzunk? Szavazzon a halál. Csak arra vagyok kiváncsi, mikor fog kiesni A., a kis pojáca. Jelzem, ha ketten maradnak utoljára a Krisztiánnal, talán a lány nyeri meg a versenyt, ő legalább mozog a színpadon. De a verseny  akkor se fog igazságosan végződni.

 November 18.

Nahát, ez a rétoromán kisebbség, vagy nem is önálló népesség nyelvileg és nemzeti létét tekintve Svájcban pont olyan, mint a ruszin kisebbség Ukrajnában, vagy a csolnoki német nemzetiség nyelvében és kultúrájában itthon.   http://www.c3.hu/~magyarnyelv/04-3/szaboj.pdf

 Na mégegyszer, a megnyitáshoz:

http://www.c3.hu/~magyarnyelv/04-3/szaboj.pdf

Majd jövök!

*

Elmentünk Párkányba körülnézni. Vasárnap lévén, kevesen járkáltak a főutcán, kissé hideg is volt, bementünk tehát a legelső nyitva tartó étterembe. Broadway a neve, kínálata klasszikus. Mi csakis knédlit kértünk sült hússal és párolt káposztával, ahogy a szlovákok csinálják. Ezúttal sem csalódtuk. Kihoztak két óriási tálat, a knédliszeletek mint a terített betli lapjai, úgy keretezék a húst meg a káposztát. Az ízük a legjobb disznóvágások emlékével vetekedett. Sörrel koccintottunk, és a néhány hét múlva esedékes ötvenedik házassági évfordulónkról megállapítottuk, hogy ez volt az.  

*

Még egy fontos bloghely: http://legyenitt.blogspot.hu/

 November 20.

Javaslom, hogy ne tessenek újságot olvasni. Semmilyet se. Annyi más érdekes dolog van.

Például itt van az utca. Tök üres, néhány levél megmoccan a kopaszodó meggyfán, szemben az udvar végénél a nagy sárga kutya morogni kezd, a hátsó lábait berogyasztja, az állát előretolja. Mellettem ül a macska a radiátoron. Erre ő is felfigyel, biztos benne, hogy valami történni fog. Úgy van. A kutyától biztonságos távolságra, a fal mellett föltűnik egy cirmos, hoz valamit a szájában. Átbújik a kapu alatt, megy hazafelé. Szegény pocok, hajnalban még nem gondolta volna, hogy a Köckék konyhaajtója mellett végzi.  

*

Egy újsághír, mégis: http://kotvefuzve.postr.hu/az-emmi-ironak-nezte-egy-regeny-hoset

Uz Bence mint író van számontartva a jobbikos képviselők körében. Na és. Kiről nevezték el annak idején a Guszev utcát?

November 21.

Szabad-e saját magunkat feloldozni?

Bármennyi gonoszságod, balgaságod

nem is súrolja tiszta mélyedet.

Ha szövevényed és kérged lehámlott,

kiáll, mint pőre szirt, a szeretet.

                (Weöres Sándor: Búcsúzó - részlet)

Krisztánál (Vackor) olvastam Weörest. Könny futott kicsit, aztán eszembe jutott egy pszichológus megfigyelése: minden sírás önsajnálat.

 November 22.

Ez is olyan zavaros! Tegnap a postán nem értettem, mennyi pénz az a negyven forint, amit fizetnem kell, kirakosgattam kerek pénzeket, válassza ki a kisasszony. Nézett csodálkozva, emelt hangon elismételte az összeget, aztán még hangosabban… Ma se jobb. Ötször olvasom ugyanazt, betűk vannak egymás mellett.

*

Sirály a síremléken: http://www.agt.bme.hu/varga/foto/farkasreti/zelk.html

*

Még nem olvastam semmit Bacher Ivántól. A könyvtár éppen olyan messzire van innen, mint a könyvesbolt, ez utóbbinak kínálatában kizárt dolog, hogy Bachert meg lehessen találni, ezért az internethez fordultam. És íme: http://fapadoskonyv.hu/index.php?option=com_whp&controller=reader&cond_kategoria_id=41&Itemid=0&termek_id=615

A Fapados könyvkiadó lehetővé teszi, hogy beleolvassunk a könyvbe, ezúttal a Hogyan kell a nőkkel bánni? címűbe. A főzésről alkotott, kultúrtörténeti betétekkel gazdagított tárcák kissé untattak. Ellenben Juhász Gyulát idéző, a szegedi nagy zsinagógát, a város régvolt és mai kulturális ízeit kóstolgató tárcái nagyon megragadtak, nem azért, mert a tárgyuk ismerős,  hiszen a karfiolos disznóhúst szintén ismerem még Dubarry korából, hanem azért, mert a szegedi etűdökben az idők és terek úgy fonódnak egymásba, mintha különös festmények lennének.  Bacher sok  történetet idéz a múltból, hol derűset, hol drámait. Az egészen átragyog ő maga. Ha nem írna, hanem festene, akkor groteszkbe hajló akvarelleket tenne a papírra.

*

Illyés írja május 12-én, 1977-ben: „Nevetnivaló, hogy épp egyéniségünk tudata az az álarc, amely letéphetetlenül legjobban eltakar bennünket.”

Ahogy előrehaladok a Naplóban, egyre több kérdésünkre rátalálok. Álarc: mintha a hazugsággal rokonították volna kedves barátaim. Sértőnek éreztem, de nem tudtam volna megmagyarázni, miért. És most itt van, Illyés megmondta a tutit.

*

Csapatos madarak: http://mmebudapest.wordpress.com/

Ebből a cikkből tudtam meg, hogy a csinos kis barna-szürke mintás, fehéres fejű madárkák miért egyszerre szállták meg az öreg fenyőt, és miért tűntek el egycsapásra, úgy, hogy nyomuk se maradt.

*

Egy könyv. Figyelemre méltó, el kell olvasni. Nemcsak szülők, hanem atyáskodó politikusok is tanulhatnak belőle.

http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=20475:szeretettel-nevelni

*

Ebben csak az a jó, hogy ő is zuhan. Tehát a zuhanásélményemmel nem vagyok egyedül. Mellesleg rondán beszél, mint mindig, de amit mond, abban többé-kevésbé igazat adok. Ámbár, ő se tudja, kire szavazzon.

http://fn.hir24.hu/interju/2012/11/12/puzser-nekem-a-csillag-szuletik-ugrodeszka-volt/

*

Bernadette leveléből egy mondat:

„Sokszor nehéz látnunk, ”mi van Jézus zsebében”, de hinnünk és bíznunk kell benne, mert Ő soha nem vesz el úgy, hogy helyette, ne adna valami sokkal értékesebbet…”

 November 16.

Ma kivágták a diófát. Amikor ide költöztünk, süvölvény volt, még nem is termett. Később se ontotta, de nem szedtük fel, először is nem a miénk volt, hanem a szembe szomszédé, aztán bajos lett volna a jócskán lejtős utcán elfogni a guruló szemeket. Mivelhogy az úttest két oldalát elválasztó sövénybe ültették. Az évek alatt egyre nagyobb lett, magas ágai a villanyvezetékek kábelei közé nőttek. Tavaszonként legallyazták, mégis  terebélyesedett. Annyi levelet hullatott már tavaly, hogy nem győztük összeszedni. A szomszédok közül kettő nem bírta elviselni a rendetlen fát. Idén egyikük elintézte az önkormányzatnál, hogy kivágják. Aki ültette, már vagy négy éve meghalt. Utánahalt a diófája.

*

Délután olvastam, hogy Kertész Imre írói munkásságának dokumentumait Berlinben helyezte el, egyúttal közölte, hogy az életművét befejezettnek tekinti, és többé nem ír semmit. Ugyanezt kábé egy hónappal ezelőtt Amerikában Philip Roth jelentette be 78 éves korában. Kár.

 November 17.

Ugyan, mit számít, hogy a blogírók beengedik a többieket a belső világukba? Elmélkedni, szépet vagy nem szépet mutatni lehet, vagy érdekel, vagy nem … Itt az igazi, ezt egyetlen blogíró se tudja fölülmúlni: http://www.origo.hu/tudomany/20121116-uj-kepek-einstein-agyarol.html   Bújjunk bele egy másik emberbe?

A Marson széjjelnézni? Az is hihetetlen.Mennyi agytekervény kellett hozzá, hogy az erre alkalmas műszereket kitalálják?

http://www.origo.hu/tudomany/20121115-sivatagi-onarckep-a-sziklafeszekben.html

Mégiscsak azt gondolom, hogy az ismeretközlés sokkal érdekesebb, mint a szépirodalom.

*

Mielőtt fölléptem volna a buszra, megkérdeztem a sofőrt, megáll-e a falunkban. Hú, micsoda tirádát vágott ki tudatlan nyanyusokról, hivatalos útvonalról, egyebekről. Egyik utas rászólt, mit idegeskedik, mondhatná röviden, hogy „igen”. Ó - köszöntem az együttérzést - én már nem tudok se megsértődni, se ideges lenni.

November 7.

Régebben ünnepnap volt. Ma hétköznap, lehet olvasgatni, már annak, aki ráér. Sajnos én rá.  Kétkötetes tankönyv kritikájára találtam itt:

http://www.nyest.hu/hirek/nem-csak-jatek-es-mese

Ez semmi. Csak az első rész, ilyesmit írhatok én is, ha jó napom van. Na de:

érdemes átböngészni a második kötet részletes kritikáját.

http://www.nyest.hu/hirek/nem-csak-jatek-es-mese-masodik-resz

Szegény szegény gyerekek! A kritikai gondolkodásra szeretnék megtanítani őket. Itt még a kritika kritikája is kevés. Anno beszéd- és értelemgyakorlatnak hívták a tantárgyat. Már első osztályos  korunkban beszéltünk, később gyakoroltuk az értelmünket.

Most: húzd alá, karikázd be. Mire állásinterjúra mégy, pontosan annyira fogsz megtanulni tájékozódni a világban, hogy bölcsen elrejtsd, ha észreveszed, okosabb vagy, mint a leendő főnököd. A kritikai gondolkodást viszont mégis megtanulhatod. Nyugodtan írd a feladat megoldása helyére, hogy ez egy jó nagy hülyeség. Amikor már megy, megtanultál kritikailag gondolkodni.

*

Azt hittem, csak a mesében van, és most a Délmagyarban olvasom a saját szememmel:

Tudatjuk, hogy

KARÁCSONYI MIHÁLY ANDRÁS

hatrongyosi lakos, 75 éves korában elhunyt. Temetése november 8-án 15 órakor lesz a makói Római katolikus temetőben. Gyászoló család

(Hatrongyosi kakasok, Móra Ferenc és egy mai búcsúztató.)

November 8.

Illyés naplója:

„Vannak homályos – és éles rajzú emlékek. Az élesek „leírhatatlanok” abban az értelemben, ahogy a könyvelésben egy-egy követelést „leírnak”. A homályosakat viszont a leírásuk csaknem teljesen „leírja”: megszünteti. Olyasféleképpen, ahogy egy téma kimegy a fejből, mihelyt megvalósul, vagyis mű lesz belőle, a képzeletből átmegy a papírra.

Ködös emlékkép volt bennem a jelenet, ami első gimnazista koromban lefolyt Pávelné és köztem. Most egyértelműen olyan édes-szomorú lett, ahogy a minapi hangulatomban leírtam. Holott másféle is lehetett volna (átkozódó, nevettető stb.), ha más a hangulatom. Vagyis egy-egy életről annyiféle életrajzot írhatunk, ahányszor nekiülünk. S ha így van már a napi események rögtöni rögzítésével is?”

Ezt írja még április 29-én.

„Amilyen mértékben fogynak a versolvasók, olyan mértékben szaporodnak a költők. Ez a mérlegjáték törvényt követ. Színvonalas költőket csak színvonalas olvasótábor működtet. Alacsony színvonalú vagy éppenséggel színvonaltalan táborban végül mindenki verselhet, akit csak meglegyint valamiféle szellő a versek világa felől. Itt csaknem mindenki önáltatással kezdi. A kritikai ösztön és a testület fogyatékossága, ha ez a (kamaszszintű) önáltatás azt hiszi, hogy közellátást is mível.”

Megnyugtat, hogy ő is rossznak találta Márait. Ezt írja: „Negyedévente egyszer ha álmodom. Ma: Márainak akartam valami szívességet tenni, hogy megvigasztaljam a rossz könyvei – és rossz véleményem – miatt. A dölyfe, ahogy újra s újra megalázott a visszautasítással. Mi is lehet most vele?”

November 10.

Tegnap a temetőben láttam, hogy egy-egy sírhely fölé több nevet vésetnek, mint ahány embert odatemettek. Emlékhely azoknak, akiknek nincs sírjuk sehol, vagy nagyon messzire hunytak el.

*

Rábukkantam egy videóra: a szigetlakó író interjút ad.

http://www.kulturpart.hu/mozgopart/31251/egy_horvat_szigetlako_titka

*

Az underground felé

http://www.kulturpart.hu/zene/30982/turnera_viszi_szimfonikus_nagykoncertjet_a_magashegyi_under

Rázz fel. Veszprém. Utcazene fesztivál. Azt hiszem, Bocskor Bíborka az énekesnő. Nemsokára Hódmezővásárhelyen adnak koncertet.

November 11.  

Nemes Nagy Ágnes Bors néni fekete cipőjével beszélget. Kérdezgeti, leleplezi:

„Én tudom, hogy merre jártál,

az időben mászkeráltál,

régi padlót nyikorgattál,

régi követ csikorgattál,

átrepültél sok-sok éven,

s lábujjhegyre állva szépen

karingóztál régi égen.

Hol az a sok év,

fekete cipő?

– Messze, messze, messze.”

*

Még egy, amit nem lehet elfelejteni:

Nemes Nagy Ágnes: A gondolj-rám-virág

„A gondolj-rám-virág

A gondolj-rám-virág,

az volna szép, az volna szép,

a gondolj-rám-virág,

az barna-kék, az barna-kék

(csak volna barna, volna kék,

a gondolj-rám csak volna szép,

mert nincs ilyen).

A nefelejcs azt mondja: nem,

a gondolj-rám: igen, igen,

azt mondja, hogy: igen.”

Ezt a címet azért írtam ide, mert nem tudok elszakadni az előző posztban idézett Esti kérdéstől, és főként Nemes Nagy Ágnestől. Felváltva olvasom NNÁ esszéit és Illyés Gyula naplójegyzeteit. Illyés Gyula 1974 februárban írja:

„A rossz írás zülleszt. Vannak már első megízlelésükre nyilvánvalóan kotyvalék művek, melyek valamilyen anyaguk révén mégis abbahagyhatatlanul végignyeletik magukat velünk. Az ilyenek kiváltképp züllesztenek, fertőznek, széles körben, még rajtunk át is. A rossz író bacilusgazda.”

Később lejegyzi, hogy gyakran vált szót Aczél Györggyel, közeli szomszédjukkal. Kádár János  néhány portával arrébb lakik. Aczél többször kapacitálja, hadd hozza el látogatóba Kádár elvtársat, sok mindenről tudnának eszmét cserélni. Egyszer aztán létrejön a találkozás. Illyés írja:

„Itt az alkalom. Elmondtam, ami meg volt szerkesztve a fejemben. Az emberiség a remélt nagy közösség helyett (ahogy a századvég remélte) nemzeti közösségekre tagolódik. Minden azon fordul meg, milyen tartalmuk lesz ezeknek: olyan-e, amilyet Hitler töltött bele, vagy amilyet a humanista-szocialista mozgalmak ápoltak. A magyar népnek nincs közösségi tudata. A mi „szélárnyékos” időnket kellene fölhasználni, hogy pótoljuk. Hogy még a propaganda eszközeit is nemes célra használjuk. Ezt én tán már rögeszmésen csinálom, de szellemi életünk bénasága ösztökél rá. Mert mi lesz, ha egyszer az ország tudatára szorulunk. Ha a köröttünk tomboló nacionalizmus kelt visszhangot nálunk, az ő indulatukhoz hasonlót keltve nálunk is. Ceauşescu legutóbbi beszédében például a román filmeseket és írókat Mihail Viteazulnak, mint az első „országegyesítő”-nek megünneplésére szólította föl. A múltat nem így kell „bevallani”, se nekünk, se nekik. Milliós magyar nyelvű tömegek vannak, akik sehonnan nem várhatnak támogatást (s vigaszt), csak tőlünk. Ez szocialista kötelezettség is.

Veszélyes – ez volt a válasz –, amit a mai román vezetők csinálnak. Veszélyes magára a román népre is. Nekünk rájuk, a román népre is gondolnunk kell.”

A politikus gondolkodásmódját nem lehet összeegyeztetni a született humanistáéval. Ezen kívül Illyés a jövőbe látott.

November 4.

Polcz Alaine sok munkáját olvastam. Az Asszony a fronton megrázó. Milyen is még? Szégyenkezem, hogy az életem sokkal kevesebb drámába sodort, és még van képem elolvasni, mások mit éltek át.

http://www.polczalaine.hu/index_elemei/Page7198.htm

Ez is biztosan nagyon érdekes. Még nem olvastam, pedig az álmokról szeretek elgondolkodni. Sokszor álmodom, mindig színeset, sokszor nyomasztót. A visszatérő álmaim többnyire ugyanott játszódnak, sőt a színeik is azonosak: szürke, fehér, okkersárga vagy fakó vöröses homályban derengenek, de nem mindig ugyanazok a „szereplőik”. Amikor anyukám meghalt, jó egy évig álmodtam mindenféléket vele. Állítólag az álommunka segíti az elszakadást, a feloldozást, mert akármilyen jók vagyunk, akaratlanul sértő lehet az őszinteségünk, de még a bizalmunk is. Elmondjuk a nézeteinket, az elveinket, és ha nem találunk visszhangra, kész a félreértés, a megbántódás, mély szakadék nyílik meg közöttünk, örökre úgy marad.  Összerakom majd azokat az álmokat, amelyeket anyukám halála után álmodtam. A legtöbbet még akkor reggel lejegyeztem.

http://www.polczalaine.hu/index_elemei/Page328.htm

Mégis inkább ezt a linket hozom ide. Meg lehet ismerkedni Polcz Alaine egész életével, munkáival, munkásságával, élni és halni tudásával.

Néha rosszul érzem magam csak úgy, lefekvéskor. Kérdezem magam, vajon felkészültem-e a halálra. Hiszen meghalhatok akár álmomban. De nem hiszem, hogy ekkora szerencsém lenne. Félek a fájdalomtól, a fuldoklástól. Félek, hogy sötét hideg üregbe fogok zuhanni, és a zuhanás a sötétben örökké tart. Tudom én, hogy másnak más képzetei vannak a túlsó világról. Csakhogy azok nem az enyémek.

Polcz Alaine a hospice kitalálásával és elterjesztésével sokat próbált tenni és tett is a halál közelébe jutott betegekért. Úgy rémlik, mégsem a haldoklók, hanem az élők profitáltak belőle.

November 5.

Illyés Gyula másképpen látja a Kháron ladikján kis esszékötetében:

„Jól meghalni, hozzátartozóink oldaláról nézve a dolgot, semmiképp sem lehet. Holtában még a király és a tegnap még körülrajongott filmdíva se más, mint egy rakás gyorsan eltakarítandó, bűzlő szemét.

        Mindezen enyhíteni csak azoknak van némi módjuk, akiknek napjaira, mint mondani szokás, a halál előreveti árnyékát. Vagyis legnagyobbrészt az öregeknek. A magára adó öreg egyik legszebb elégtétele az elmúlás megaláztatásával szemben, ha távozása rettenetét környezete számára tompítani képes.

        Ezt szolgálják ezek a sorok.

        Jól közeledni tehát végnapjainkhoz – udvariasság. A megöregedés illemtanának fővizsgája, hogy miképp húzzuk be magunk után az ajtót. Miképp tűnünk el a függöny mögött, mely groteszk komédiánkat befejezi. Erre azzal a meggondolással kell fölkészülnünk, hogy még egy pillangó halála is botrányos ellentmondás.”

*

Most láttam egy portréfilmet Robert Hammerstielről a Duna tévén. Milyen érdekes festő, és milyen energikus ember! Egészen a hatása alá kerültem. A fametszetei különösen érdekesek, megrázóak. Ezekkel az emberiség tizenöt legnagyobb bűntettének képi ábrázolására vállalkozott. Minden vádja meggyőző. Azt mondta, a kutya inkább ember, mint az ember. És tényleg. Nem igaz?

Vannak fokozatok az érzelgőstől a könnyen befogadhatóig. Ilyenek az „egyszerű és tiszta nóták, amiket én dalolok…”  Mindenkinek a szívében ottan van a dal, Babits egyszer jó kedvében dallott is valami bölcset. Ezt persze mindenki megjegyzi, ellenben, ha filozófiai eszmefuttatást emel versbe, akkor már ugye nehéz követni.

Jobb, ha a krumplileves az krumplileves. Legyen a mű egyszerű, könnyen átlátható, igazmondó, tisztességes, két-három formai elemnek tökéletesen megfelelő, hagyományokat megőrző, idegen gondolatokat bölcs mosollyal távol tartó alkotás, ami természeténél fogva széles körben talál visszhangra, terjedni, csillogni kezd. A tisztes középszer. Idézik, azonosulnak, lába elé fekszenek. Megérik a Kossuth-díjra.

Október 24.

Ma beleolvastam egy irodalmi folyóiratba. Egy iszonyatosan gyenge novella és egy nagyon jó kritika került a szemem elé. Tovább nem volt kedvem olvasni. Néhány blogíró ezerszer jobban, vagy legalább olyan színvonalon ír, mint a város pénzéből támogatott irodalmi újság két szerzője. 

Október 26.

Tegnapelőtt kaptam ezt a videót Évitől. Idáig hezitáltam, közreadjam-e. Kilenc perces összefoglaló egy élettani, neurológiai kisérlet eredményéről. Kimutatták, hogy a szív tudása nem függ se tértől, se időtől:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=pJlhR4cczw0

Lehet rajta gondolkodni.

Október 27.

Eddig tartott a szép, enyhe ősz. Már az este rázendített az eső, most meg úgy csinál, mintha sose akarna elállni. Nem vagyunk normálisak, amikor a jó időre panaszkodunk. Szegény macska kitartott a teraszon az őszi dobozában. Hosszú, selymes tapintású száraz fűvel béleltem ki, beleszagolt, aztán bele is ugrott. Vagy két hétig benne aludt nap közben, éjjel merre járt, nem tudom. Ma kora reggel ázottan került elő, le kellett dörzsölni a bundáját papírtörlővel. A doboza most üres. Szegény macska fölmehetett a garázs padlására a régi faládába, abban született ő meg számos testvére és unokaöccse, abban gondozta az anyja, aki már nincs meg, de a szagok megnyugtatóan jelen vannak.

Október 28.

1923-ban Kormos István születésének napja. Ma lenne 89 éves.

Október 29.

Mire fölkeltem, eleredt a hó. Máskor örülni szoktam, most mérges vagyok. 8-ra beszéltük meg az emberünkkel, hogy eljön ásni. Lehet, hogy eláll, de addigra be fog rugni a fiatalember, és kezelhetetlenné válik.  Csak a reggeli órákban szófogadó.

 *

New-Yorkban szuperviharra számítanak. Itt az evakuációs terv térképen:

http://gis.nyc.gov/oem/he/map.htm?lon=-73.98612397305081&lat=40.70963784670156

Ha saját féltenivalónk van, ijesztően közel jön a veszély. Egyik barátnénk fia Baltimore-ban lakik, egy kórházban orvos. Éppen dolga lenne itthon, csak nem biztos, hogy felszáll a repülőgép.

 *

WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS

ŐSZI MELÓDIA

Hüvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bujnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbujnak már a vének,

hüvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

               (Részlet)

Október 30.

Süt a nap. A hó elolvadt, hideg van, ma sem jött a munkaerő. Várunk.

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=421485111252428&set=a.398930336841239.96850.398926133508326&type=1&theater

 Ott voltam én is. A fotón nem látszom,mert messzebb, a menet vége felé gyalogoltam. A fotón viszont felismerek néhány embert. Osztálytársaim közül négyet, és az akkori iskolatitkárt.

Erre a napra emlékezve írtam régebben a nolblogon egy bejegyzést. Az összes ötvenhatos emlékemet három bejegyzésben foglaltam össze.

http://www.torontal.priv.hu/torontal/archivum/akimoto3/delne.nolblog.hu/archives/2008/10/18/Miert_felt_Farkas_Robi/default.htm

 És ami utána történt:

http://www.torontal.priv.hu/torontal/archivum/akimoto3/delne.nolblog.hu/archives/2008/10/19/A_furdokad_szelen_ultunk/default.htm

Az első történet, amelyhez a fönti fotó tartozik, már nincs meg az archivumban. Nem baj, itt a kézirat a doc-ból:

 OKTÓBER

 Akkor ősszel gyönyörű idő volt, legalábbis a mi vidékünkön. A parti sétányon sárga platánlevelek között gázoltunk, a Nap hét ágra sütött, kék volt az ég és olyan béke honolt a város fölött, hogy nem hittük el, amikor a rádió esti híreiben fővárosi „huligánok” zendüléséről számolt be. A szomszéd fényképész mondta is, hogy ezek a pestiek sose férnek a bőrükbe.

     Másnap reggel az iskolában  a táblára színes  krétával valaki Kossuth-címert rajzolt, a terem hátsó faláról leszedte a  búzakalászost, de az osztály jelmondatát, az üveglapra kék betűkkel festett idézetet fönnhagyta:

„Jót, s jól, ebben áll a nagy titok…”

    Nehéz volt eldönteni, jó-e, ami éppen történik. Osztályfőnökünk óva intett attól, hogy bármiben is részt vegyünk, mondta, nem tudható, mi lesz a vége ennek a felbolydulásnak. A harmadik óra után hazamehettünk.

     Az egyetem központi épülete előtt találkoztunk a barátainkkal. Most mindannyian fölfelé bámultak, a homlokzatra erősített vörös csillagot szerelte le valaki, alatta vagy harmincan várták, mikor esik le. Nagy döndüléssel  ért földet az idomvasból hegesztett monstrum. Piros műanyag teste behorpadt, megrepedt, a konturjait kivilágító villanykörték összetörtek, szilánkjai a talpunk alatt csikorogtak, amikor az egyre gyarapodó, kiabáló, éneklő társaság nyomába lódultunk. A híd felé tartottak, ott akarták vízbe dobni a hatalmas csillagot. Úgy is történt. Nagyot csobbant, a sodrás azonnal elkapta, a vas hamar lesüllyedt, de a zavaros víz a piros műanyagot még sokáig forgatta.Távolodóban meg-megbillent,  valahová messzire vitte az ár.

(Bocsánatot kérek attól, aki már többször olvasta. A Délmagyarban ma felfedezett kép tanúskodik, hogy tényleg. Idomvas, tépett műanyag, a híd korlátja. Igen.)

Elolvastam az Olvasókönyvet. Tisztelettel, és mondhatnám - furcsa mód -, szeretettel. Nem szoktam használni ezt a szót, még magánlevélben is ritkán, minthogy ez egy bonyolult érzés, ahány  ember van körülöttem, annyiféle kísérőzenéje van. Türelem, szánakozás, tisztelet, nagyra becsülés, rokonszenv, együttérzés, tapintat, érdeklődés és más ilyen árnyalatai vannak bennem a szeretetnek. És öröm. Igazi öröm, ha valakinek sikerül megcsinálnia azt, amit akart. Nádas Péter megírta. Szeretem az igényességét, a pontosságát, a teremtőerejét, a nyelvi formái tisztaságát (igen, hiába írja annyiszor, hogy fasz, mit írhatna mást, ha arról van szó…), mérlegel, adagol, pontosan annyit ad, amennyi éppen elviselhető. Elviseltük a huszadik századot is. Az első évtizedeket tudjuk dédszülőink, apánk, anyánk jelenlétéből, emlékezéseiből és levelezéséből, ránk hagyott tárgyaiból és viselkedési mintáiból. A többit tapasztaltuk. Van mivel egyeztetni a regény történeteit, igaz, hogy a hitelét nem ettől nyeri.

Az olvasókönyvben  az író beszámol kutatásairól, bemutatja a levelezését különféle szakértőkkel. Komoly, nagyon komoly felkészüléssel, dokumentált háttérrel jött létre a terjedelmes mű.  Rejtett iróniája az Olvasókönyvben is felcsillan. Csak egy mondat a grunewaldi évből: „Úgy beszélgettünk Arnóval, mint egyik író a másik íróval, megfontoltan és unalmasan.”

Hát, ez az. Ha valaki nagyon komolyan veszi saját magát, egy idő után unalmassá válik. Éppen ezért abba is hagyom az Olvasókönyvről szerzett benyomásaim közreadását, bár lenne még mit mondanom.  Ajánlom, ha a regényt nem is, legalább az olvasókönyvet tessék elolvasni, sokat meg lehet tudni az alkotás folyamatáról. Vagyis arról, hogyan lett a regény, és miért.

Újabb dícsérő méltatás jelent meg róla, ezúttal Németországban. A mű megközelítése mintha kissé egyoldalú lenne:

http://ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=7241

Én például időnként úgy olvastam a szöveget, mint egy Apollinaire-verset. Szürrealista képek villogtak, amikor meghaladta az ismereteimet vagy a polgári ízlésemet az éppen olvasott  részlet. Amikor az író átváltott „prózára”, a jelenet-elmondásra,  moziképeket idézett föl. Sajnálom, hogy nem ő kapott idén Nobel-díjat.

http://index.hu/kultur/2012/10/11/akar_nadas_peter_is_nyerhetett_volna/

 Október 16.

Kálnoky László:

Ballada az őszi erdőkről (részlet)

Borzong, lehajlik a fenyő;

          rejtekhelyén a karcsu őz fél,

          kis szíve kétszeresre nő,

          mert nincsen rémítőbb az ősznél.

          A tér roppant fekete lyuk,

          sáros vízben úsznak a csertők,

          és elzokogják bánatuk

          minden éjjel az őszi erdők.

 Október 17.

Lehet, hogy megőrültem, de én szeretnék új szakmát tanulni:

http://kindlevarazs.wordpress.com/2012/10/11/online-konyvszerkeszto-tanfolyam/

Ha csinálnék antológiákat, úgy mint régen, mivelhogy nagy antológusnak (hehe) képzeltem magam, egy könyvet a legkedvesebb olvasmányaimból, egy másikat ismeretterjesztő cikkekből állítanék össze.

Tessék mondani, túlkoros tanulókat fölvesznek a vigyorgóba? Annyira érdekel, hogyan készül az e-könyv!

*

Húúú! Itt az új olvasnivaló dömpingben, ki se kell emelkedni a székből:

http://ebooklib.mindenkilapja.hu/#/html/19186242/render/

Na, most lesz mit olvasnom, különösen akkor, ha egy rövid naphoz két hosszú éjszaka társul.

*

Nyaff: egy szöveg sincs fönn, csak a könyvek címe. Listát én is tudok csinálni, pajtikák!

 Október 18.

Na, hogy tetszik?

http://premier.mtv.hu/Hirek/2009/12/15/15/Irodalmi_fegyvertar__nyelvi_stilusok_es_parodiak.aspx

                Ó istenem, hát itt az ősz,

fellép, mint lankatag dizőz,

 elomló, méla, graciőz…

 Móricz: Dezsőkém, a csapadék...

 Kosztolányi:    Az égből langy permet esőz…

 Móricz: Épp az, hogy nem esőz, Dide.

 Kosztolányi:    Ha nem esőz, hát nem esőz,

 elillan, mint egy nemes őz…

 Móricz: Deziré, drágám, szorítkozzunk az időjárásra.

 Kosztolányi: Jól van, Zsigám, ahogy parancsolod.

 Felhős talán az ég szeme, de száraz,

 egy csepp esőkönnyet sem ejt ma már az,

 de felsuhint a szél, a szél, a szél,

 koncertje ámult lelkemben zenél,

 hajnal hidegje még tán nem komoly,

 foltokba terjeng kába ködgomoly…

 (Részlet Várady Szabolcs: Meteorológia és költészet c. jelenetéből)       

Október 19.

Bagoly tanítóbácsi mondja: - Figyeljetek, fiókák! Most próbáljátok meg értelmezni, mi történik éppen!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=hlULIIJHBNg

 Ha lesz még szép idő októberben, rászánom magam egy túrára:

http://www.turistamagazin.hu/104-eves-a-nagyborzsonyi-kisvasut.html

Ezzel a kisvonattal utaztunk Kisirtáspusztára a kulcsos házba. A házat a szegedi természetjárók újították fel, gondozták, évekig az édesapám szervezte. Sok túrát vezetett a Börzsönybe, minden szívügye volt, ami azon a vidéken történt.

A kulcsos ház kulcsát Nagybörzsöny községben Glázer néninél lehetett elkérni, persze, a kezdet kezdetén, a 70-es évek elején. Később változott a helyzet. A házat most a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség üzemelteti, komfortos, honlapja is van.

*

Na, ez se az én asztalom. Vagyis párkányom. Vagyis Kandallódíszem.

http://www.kisflanc.hu/2012/10/23-oszi-kandallo-es-parkany-dekoracios.html

Van ugyan kandallónk, csak nincsen párkánya, és a mosókonyhában működik. Szegény ember párkánya legalább Párkánytól nincsen messze.

 Október 9.

Mi volt az ősrobbanás előtt? http://www.fenyportal.hu/cikk.4.az_univerzum_az_osrobbanas_elott.html

Elképzelni nem lehet, mert a tér is  meg az idő is benne van abban a valamiben, amiről az elméleti fizikusok beszélnek.

*

Még mindig felhasználásra vár Tesla találmánya. Levédette! http://www.fenyportal.hu/cikk.602._a_tesla-tekercs_-_ingyenenergia_az_eterbol.html

Nem lenne könnyű átállni a Tesla-féle energiahasználatra. Mi lenne az  autókkal, a fénycsövekkel, a sok egyéb technológiával, minden eszközzel, ami most a jelenlegi energiaforrásokkal működik?

 Október 10.

Kac-kac :D, mondhatnám, ha igazságtalan biológia- és földrajztanáraimtól kapott minősítésekre gondolnék, de nem gondolok rájuk. A jegyeket nem a szaktárgyaikból szerzett ismereteimre, nem is a tanóráikon nem megszerezhető érdeklődésemre, hanem a magatartásomra kaptam. Nahát. Tőlük akár Nobel-díjas is lehettem volna.:D

http://www.medicalonline.hu/cikk/sokra_vitte_az_onfeju_evfolyamutolso

*

Maru autózni szeretne:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=vZh0G62PWmw#!

 Október 11.

Megint fölmerült a „mi lett volna, ha…” kérdés, ezúttal történelmi vonatkozásban. Talán kevesebb gyilkos indulat, kevesebb aljasság és több ész jutott volna érvényre?

http://www.sg.hu/cikkek/89490/tovabbra_is_rejtelyes_lenin_halala

 Október 12.

Hoznom kellett kenyeret. Mostanában tönkölyt eszünk, sőt tönkölylisztből sütök szilvalekváros diós-rácsos linzert, valamint sós stanglit, aminek a tetejére szezámmaggal kevert darálatlan mákot szórok. Néhány köménymagosat is sütök, mert kukuríkú. Na, de a bolt cégérén mi olvasható? Ősi magyar biotönköly!

http://magyarnarancs.hu/egotripp/biorasszizmus_az_oshonos_es_fajtiszta_magyar_diszno-75840

Mellesleg, ebben a boltban küldtek vissza a fajtámhoz néhány hónapja. Nem igazság! Jár az ősi gabona nekem is! A kis-ázsiai pusztákról származó vándorló népek hozták magukkal a magvakat a Kárpát-medencébe. Bizonyítsák be, hogy nem.

*

Egy amerikai költő visszautasította a Janus Pannonius-díjat. Utánanéztem, vajon milyen gondolat jegyében foganhatott a díj ötlete.

 Janus Pannonius: Búcsú a Múzsáktól (részlet)

 "...az, ki megérti, az élete nemcsak övé, az övéit

illeti, nyilvános helyre kiáll a közért.

Nem röstelli tanulni Lycurgus amit kijelentett,

  s szentesített a tudós száju Solon, az igaz;

Ők állnak, híres birodalmak, városok élén,

  s összekötik szeretet-szállal a nemzeteket."

 Talán erre gondolt a Janus Pannonius-díj kiötlője, egy ábrándos lelkű udvaronc, bízva fölötteseinek képmutatásra hajlandóságában.

http://index.hu/kultur/2012/10/11/visszautasitottak_az_eloszor_kiadott_magyar_irodalmi_dijat/

OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

1941. február 7. (  A „hónap-verseket” 1941 februárjában fejezte be. A sorozatnak a Naptár címet adta.)


OKTÓBERI VÁZLAT

Reggel, fa alatt fagyott verebet
tépett a kutyám és napsütött
nyári tornyok alatt most sárban jár
cifra lábakkal, legény a lány után;
ma már dalolva vár testvérei közt
régen halottan a nagy fa, sötét
erdőkön tüzelésre és leveles,
bő élete jajdul a fejsze alatt,
mint kispapok őszülő bánata fordúl
imásan, miséken lesett fiatal
apácák hites, hófehér teste
felé, a hűvösödő esti időben;
ökörnyál kötött ki újra már szigorú
bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek
dévajos játékról titkosan az árnyak
és csöndesen elmulat a táj.

1930. október 6.


ARCKÉP

Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

1930. október 11.

OKTÓBER, DÉLUTÁN

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.

Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

1934


Végül az októberi RAZGLEDNICÁK. Az utolsó három képeslap. Több verset már nem írt…

2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.  A néhány év előtti dévaj mesék nem ismétlődnek meg, de a birkanyáj még fodros…

3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács, 1944. október 24. Egyre komorabb a kép.

4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

 Forrás: Válogatott versek. http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm

***

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

1944. április 30. (Tudta, mi következik!)

Rákos Sándor:

Rejtőzés

mint betörő az idegen lakásban

úgy rejtőzöm tulajdon életemben

****

Üdvözlet a vadásznak

 ölj meg

nem vagyok domesztikálható

***

Kész őrület! Az első három naphoz kapcsolódó szöveg egyszerűen eltűnt innen.Mire észrevettem a hiányt, már hiába próbáltam keresni, menteni, visszavarázsolni. Nem emlékszem a témákra sem, ezek a kis szösszenetek mindig gyors reagálások arra, amit éppen olvasok.

Szomorú#koszorú

 Szeptember 25.

Régen olvastam ennyire átütő erejű írót. Nicole Krauss: Nagy palota. Úgy hat, mint valami lassan fölszívódó méreg. Elgyengít, megfoghatatlan bűntudatot kelt, mintha mindent rosszul csináltam volna eddig. A nagy palota a jeruzsálemi templom. A történetek Amerikában, Pesten, Chilében és más helyeken játszódnak, még nem tudom hol, a közepén tartok. De máris sikerült belemásznia a közérzetembe.

 Szeptember 26.

Az óbudai piacon legjobb a pogácsa. És még valami: Smaragdfák és olajok

http://kapos.hu/videok/kapospont_net_video/2012-09-27/kulonleges_smaragdfakat_ultettek_szocsenypusztan_.html

Ez az! Óbudán tudtam meg, hogy Schmidt Béla bácsi, a gyógyító-egészségmegőrző olajok készítője kaposvári. Utána nyomozva találtam rá a szőcsénypusztai videóra, és a hírre, amely szerint nyolc év alatt nő akkorára a kínai eredetű smaragdfa, mint egy negyven éves tölgy. Energiahiányos idő elé nézünk, nem hagyhattam ki az értesülést, sőt, amint hozzájutunk egy-két csemetéhez, ültetünk a kert végébe smaragdfát is. Már három éves az akácos út a lejtő legaljában, vagy harminc tövet ültetett a ház ura. Kimondottan tűzifa termesztés a célja. Ha most a kaposvári kertészettől smaragdcsemetét is szerezhetünk, néhány év múlva nem kell tüzelőre költenünk.

Addig is, hogy jó egészségben érjük meg, mire a saját fánkkal fűthetünk, egy másik kaposvári vállalkozásról adok hírt. Évitől kaptam Béla bácsi nyersen sajtolt lenmagolaját, bizonyos emésztési problémák megoldására. Az olaj most tesztelés alatt van, a hivatalos ismertetője nagyon biztató. Vannak más egészségvédő olajok is!

 Szeptember 28.

Megint terem a málna. Elhúzódó termésidőre számítok, amíg szépen süt a nap, a zöld bogyók szép lassan ki fognak pirosodni. A szilva és a dió egybeértek, a szőlőt megettük, lesz még néhány cukkini, a csillagtök még kicsi. Nem valószínű, hogy rántani valóra növekszik. Éjjel befőzök egy kis pritamint piros paprika, hagyma és paradicsom elegyéből, kis ecettel  és kevés cukorral fűszerezve. Bundás kenyérhez és boros teához télvíz idején nélkülözhetetlen.

*

Egy hír: http://www.hirado.hu/Hirek/2012/09/28/16/Mindent_a_mesekrol_mesemuzeum_Budapesten_.aspx

Ha nem lenne politikai felhangja, kabaréhumorral kommentálnám az első kiállítás címét, ami nem más, mint: „A magyar tündérmese világa”.    

KÉPES BESZÁMOLÓ

1.
http://www.imm.hu/hu/exhibits/?type=temporary
2.
http://www.szeplak.hu/design-kortars-klasszikusok/49/kaesz-gyula
3.
http://papiruszduola.bplaced.net/articles.php?article_id=30
4.
http://www.modernism.com/american+art+deco+furniture/

 

Ha ásatásokat kezdeményeznénk a szegedi vértói dombon, vajon mi kerülne ki a mélyből?
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/van_remeny_megkoronaztak_a_vertoi_dombot/2296750/
Tessék a cikket végigolvasni. A kérdésnek akkor derül ki a valódi értelme!

Ez itt nem a vértói domb, hanem a Strázsa-hegy Esztergom mellett, ahol a kristálybarlangot is megnézhetik a természetjárók.

Szeptember 9.
Vasárnap. Úgy süt a nap, mintha a kiszáradt fák nem sikoltoznának vízért.
*
Most olvasom, hogy okostelefonnal szóra bírható a síremlék, ha beépítik az adást:
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/09/09/07/Itt_az_interaktiv_sirko.aspx
Néhány száz év múlva megszűnik a régészet. Minek ásatni, ha megszólal a hant?

Szeptember 10.
Olyan jól szervezett, emberséges, türelmes csapat, amilyen a dorogi (esztergomi székhelyű) szemészeti rendelőben dolgozik, sehol másutt nincs! Szeptembertől két új orvost is fölvettek, megszűnt a zsúfoltság a „szegények” orvosának ajtaja előtt, ahová engem is visszarendelnek három havonta. A receptet kérés nélkül kiállítják, még tartalékot is kapok arra az esetre, ha idő előtt elfogyna a szemcsepp. Nagyon rendes, betegközpontú társaság.

Szeptember 11.
Beszélgettem néhány hátfájós emberrel. Nekik találtam ezt a cikket:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/11453/psziches-hatfajas
A kutatásokból az derül ki, hogy nemcsak a hátfájás, hanem mindenféle más fájdalomérzet lehet lelki eredetű. Persze, a fájfáj helyen biztosan van valami apró eltérés, aminek a jelentőségét a fájdalomérzetre hangolódott ember fölnagyítja, és akkor tényleg… Még azt kellene kikutatni, hogy a folyamatosan fellépő fájdalomérzet nem rombolja-e a célzott helyet a szervezetben.
Most a neuropátiás fájdalmakról volt szó. Más betegségek kínjairól máskor, másutt.
*
A jó tanár és az ő fékezhetetlen tanítványa: https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=mF2rz-Bfo80
*
Ezt a bejegyzést bizony megkönnyeztem. A kétszeresen kifosztott apa örül a gyereke örömének, nem tudva, hogy piszokul átverték.
http://vilagma.hu/szegenyekgazdagok/osztalyperspektivak/

Szeptember 12.
Azért ehhez idő kell, de megéri a ráfordítást: http://harasara.tumblr.com/archive

Szeptember 13.
Már régóta vágyom Máltára. Ezer százalék, hogy nem jutok el soha, viszont rendszeresen olvasom az Ongo-t, és most éppen Máltáról találtam a szokásosnál jóval színvonalasabb beszámolót:
http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/5662?req=elmenybeszamolok%2F5662
De jó úti cél lett volna harminc évvel ezelőtt!

Szeptember 14.
Kálnoky László:Harc a mulandósággal
A legnagyobb szerkesztők is halandók,
de még sokáig itt
botorkálnak közöttünk
két lábon járó tévedéseik.

(Hát még a legkisebb szerkesztők hány tévedése botorkál, ajaj!)