Ápr. 1.
Ma van Virágvasárnap. Akik a József-telepről jönnek, itt kaptatnak föl a templomba. Tegnap a templomkertet takarították, most barkát visznek magukkal.
Nem megyek velük. Leírom inkább, mit olvastam majdnem reggelig. Daniss Győző írta, könyve címe „Újságíróiskola”. Pontosan ez, kötőjel nélkül. Címként így elegánsabb, könnyedebb, ahogy az egész könyv is az, jóllehet számos szabályt, szakmai előírást foglal keretbe. Hiszen tankönyv, az újságíróképzés nélkülözhetetlen eszköze, gyakorlati útmutató azok számára, akik információt, híreket osztanak majd meg az olvasóikkal. A híradásnak több - száz-százötven év alatt kialakult - műfaja van. Aki újságot ír, nem mulaszthatja el, hogy a munkájában válaszoljon öt alapkérdésre: ki, mi, hol, mikor, miért tárgya az ő írásának, lehet riport, elemzés, kommentár vagy jegyzet, de lehet az újságbeli műfajok közül más is. Mindegyikkel más dolga van az újságot írónak, s hogy mi, bemutatja a könyv.
Példákat hoz, mégpedig lenyűgöző bőségben és nagyon szemléletesen. Szinte az egész sajtótörténetet végigtekinti a Magyar Hírmondótól a mostani Heti Válaszig, miközben szépírónak vagy költőnek ismert alkotók újságcikkeiből is idéz. Például Petőfi Sándor színházi tudósítása vagy eseményriportja, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Kosztolányi Dezső citátumai a szakmai tudatosság és a színvonal megtartására tanítanak. Aki újságot olvas, élvezettel veszi észre, hogyan lesz a tudósításból interjú (a függőbeszédes, sodró lendületű, alaposan megvagdosott, tömörített szöveg, sokszor szépírók eszköze). Aki újságot olvas, legyen abban riport, vezércikk vagy glossza, ha hiányos vagy egyenesen hazug, elégedetlenül és csalódottan teszi le a lapot. Egyetlen tisztességes újságíró sem engedi meg magának, hogy félrevezesse az olvasóit. Daniss Győző szakmai útmutatója az újságírónak a mérce kijelölésében segít, az újságolvasónak pedig abban, hogy a tárgyilagosság legyen a várakozásának alapja.
