„Mitől vagyunk azok, amik vagyunk, amivé váltunk? Édesanyánk féltő gondoskodása vagy éppen a társadalom tesz minket angyalarcú démonná, vagy irgalmas szamaritánussá? Venetianer Pál, akit nem kisebb professzornak, mint a magyar molekuláris biológia atyjának neveznek, vállalkozott arra, hogy ezt kérdést megválaszolja. Méghozzá nem is akármilyen szemszögből: a biológia útján.
Szellemünk eredetére a választ a Molekulák, gének, sorsok című könyvében kereshetjük, amely a biológia iránt fogékonyak számára nyújt izgalmas olvasmányt. Az izgalmasat szó szerint kell érteni, ugyanis a szerzőt egy népszerű amerikai detektívregény-író ihlette a fejezetcímek megalkotásában. A könyv olyan biológiai csodák esettanulmányaiba kalauzol el minket, mint a szorongó egerek, a homoszexuális muslicák vagy hűséges pockok esete. Mind felfedezésre váró történetek!” (Egy könyvtáros ajánlásából)
*
Nem szarakodtak, hanem megcsinálták:
A legrégebbi és ma is megjelenő erdélyi magyar folyóirat, a 150 éves KERESZTÉNY MAGVETŐ teljes anyagának internetes megjelenése alkalmából tisztelettel meghívjuk Önt május 17-én 18 órakor sorra kerülő rendezvényünkre.
Helyszín: Budapest 1055, Nagy Ignác utca 2-4 sz.
*
Az Országgyűlés ma olyan volt, mint egy szakszervezeti nagygyűlés harminc évvel ezelőtt. Fölszólaltak, jogos és megoldandó kérdéseket vetettek föl, egy különösen megragadó volt. A kormányfő az LMP-s Karácsony Gergely azonnali kérdésére válaszolt. Az „oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé (...) és elfoglal például egy pártot (...) vagy miniszterelnökké választják" - mondta, megjegyezve, hogy a Fidesz ezt ellenzi és visszautasítja.
"A Fidesz a középosztály kezében fogja tartani a hatalmat". És hozzátette, kormánya azt szeretné, ha „minél több nagytőkés, sikeres középosztálybeli, és minél kevesebb szegény ember lenne Magyarországon, ehhez pedig sikeres vállalkozásokra van szükség.” Most én kérdezem: Kit sorol a kormányfő a középosztályhoz? Mi például családilag középosztálybeliek, sőt a keresztény középosztályhoz tartozók voltunk. Anyukám viszont úgy pontosított évtizedeken át, hogy „mi lateinerek vagyunk”. Ma is szívesebben viselném ezt a címkét, ha nem utálnám a címkézést, és jelölhető lenne valahogyan az értelmiségi, akinek más vagyona nincs a fejében felhalmozott ismeretein kívül. Jelzem, az se ér sokat, hovatovább. Vajon, kiket tud a kormányfő középosztálynak, milyen ismérvek alapján épülnek újra a társadalmi osztályok?
http://haver.hu/zsidosagrol/mitoszok/attitudok-zsidokrol-es-zsidosagrol/
A Haver alapítvány kérdőíve. Kitöltöttem, mert fontosnak találom a visszajelzést. Fontos tudni, hogy nem mindenki antiszemita.
*
Olvassunk! http://tiszatajonline.hu/?p=1490
*
Május 9.
Már megint sajnálom, hogy nem maradtunk Pesten. A Petőfi Irodalmi Múzeumba ma bárki bemehet, hogy 5 perc felolvasást vállaljon Ottlik: Iskola a határon c. regényéből. A maratoni felolvasás az ország több pontján egyidőben kezdődik. Cikk erről itt:
http://www.168ora.hu/arte/konyv-ajanlo-ottlik-pim-iro-regeny-katonaiskola-esterhazy-95719.html
*
Egy tudományos felismerésre:
http://hvg.hu/egeszseg/20120509_szivbeteg_anyuka#rss
Vicces. Ezek szerint az az anya, akinek termékeny éveiben vegyes nemű gyermekei születnek, hol szívbeteg, hol nem?
*
Május 10.
Ma van a madarak és fák napja. Külön bejegyzést érdemelt.
Május 11.
Már megint a papírkönyveket siratják, és szidják az e-könyveket egy könyvtári fórumon. Ha rendes könyvtár lenne a közelemben, én is kézbe vehető könyveket olvasnék. Viszont megvan a lehetőség, hogy a gépen olyat is olvassak, amiért több tíz kilométereket kellene vonatozni, buszozni. Miért nem jó az e-könyv? Paralel a papírral, amíg el nem fogynak az erdők, nyugodtam létezhet egymás mellett a kétféle szöveghordozó. (Képekkel, térképekkel akár.)
Május 12.
Egyszerre virágzik a bodza mag az akác. A sűrű illat megüli az udvart. Jó lenne ezt a szagot eltenni befőttes üvegben.
*
Az én-blog hőse, lehetne mondani.
Mint Somlyó György írja a verses önéletrajzában:
„Részletek egy megírhatatlan versregényből” – ez a címe.
„Én – az valaki Más”, így mondja Rimbaud.
„Én – az Senkisem”, tódítja Pessoa.
Autentikus létről már szólni sincs szó,
Tán csak a csecsemő oá-oá.
Aztán: „Ipi-apacs!” és „Ki a húnyó?”
Fogócskázik a Je és a Moi.
Ittlét és Ottlét között ténfereg
Heidegger meg a többi rossz gyerek.
A többi fejezet is frappáns, az egész megtalálható a Digitális Irodalmi Akadémia kézirattárában.
*
Tiszta, szép szöveg, belefut egy fölfedezésbe: „A Parnasszus felé újabb fejezet annak az egyedülálló költői prózának a történetében, amelyet Füst Milán kimunkált. Nálunk, ahol a stíluskritika, a szövegelemzés oly ritka madár, nem meglepő, hogy ennek az oly sajátos szövetű prózának törvényei és titkai mindmáig felfedetlenek. De hatása így, kritikai feldolgozása nélkül is, elementáris és egyre széles körűbb; úgy látszik, még a fordításokon is átszűrődik, hiszen francia kritikusai több figyelmet szenteltek neki, mint a hazaiak. Vannak jelentős írói alkotások is, melyek csak kerek egészükben hordozzák jelentőségüket. De az eredendően költői fogantatású művek legkisebb egységeikben is őrzik bonyolult összetételű varázslatukat, ahogy a rádiumot se lehet olyan kicsire redukálni, hogy ne sugározna. Ilyen a Füst Milán-i próza is.” (Somlyó György: A Parnasszus felé. Részlet.)
*
Somlyó György életműve, sok prózával (!) teljes egészében olvasható az interneten. Bűvös, okos - mint mondták róla - poéta doctus .
*
Megismerni valakit nagyon jó, ha arra érdemes.
Somlyó György után Füst Milánnal dorbézolok. Teljes életműve olvasható a Digitális Irodalmi Akadémián. Többet tudott mindenkinél.
Május 13.
Üres pohárból nincs mit inni. (Édesapám ezt mondta volna rá: Bölcs vagy, mint egy bölcső. Hehe.)
