Heti beszámoló

Olvasókönyv?

http://www.eparhija-dalmatinska.hr/Frames-c.htm

Itt a Karácsony. Az ortodox karácsony messzebb van, leginkább Vízkereszt felé.

Még régen Pulában megnéztünk egy gyönyörű szép pravoszláv székesgyházat. A templom őre, egy idősebb férfiú ékes horvát nyelven bemutatta a templomot, elmondta, melyik oltár, ikon és templomi hely milyen helyet foglal el a liturgiában, és csodák csodája, szinte minden szavát értettem. Most  rátaláltam  egy odavalósi szövegre. Hát, ez is ugyanolyan, mintha Juhász tanár úr ószláv nyelvi szemináriumán olvasnám. Érdemes belenézni, megadja az értelem örömét is, nem csak az érzelmieket!

Régen úgy hangzott a csengő hangja, hogy kicsit rekedt volt, kicsit éles, néha berregett, majd kitisztult. A Szent Gellért utcában szólt így a csengő több mint ötven éve. Most nálunk szólal meg az alagsorban, hogy a ház ura meghallja, ha valaki a kapunál csenget. A fönti csengő ugyanarra az érintésre működik, csak másmilyen a hangja.

A régi csengő, a muzeális értékű szerkezet kissé elkoszolódott, berozsdásodott, a hangja is alig szólt, nem volt egyszerű újra megszólaltatni. Apánk is sokszor szerelte még a Szent Gellért utcában. Egyszer valamiért akadozni kezdett a csengése. Apánk meg akarta érteni a működését, előszedte tehát a Révai Lexikonát, és gondosan tanulmányozta a szerkezeti rajzot, hogy rájöjjön, hol lehet a hiba forrása.

Itt van a szerkezeti rajz és körülötte a szöveg a lexikonnak ugyanabból a példányából, amelyből apánk is dolgozott.

Azt, hogy annak idején mi lehetett a hiba, már nem tudjuk meg, de sikerült a csengőt új életre kelteni. Ha vissza akarunk menni a Szent Gellért utcába, becsengetünk magunkhoz az alagsorba. És ha szól a csengő, más régi csengők hangjai is felrémlenek.

 Amikor gyerekek voltunk, úgy tudtuk, hogy a karácsonyi csengőt  a Jézuska szólaltatja meg, miután kirakta az ajándékokat. A csukott ajtó mögött szorongva vártuk, mikor jön már meg a Jézuska. Iszonyú csendben voltunk, a szívünk hangosan dobogott, a lélegzetünket visszafojtottuk. Mögöttünk álltak a felnőttek, velünk együtt várták a Jézuskát. Felhangzott a csengés. Előbb gyengén, egy-két ütéssel, aztán hangosabban, sürgetően, hirdetve, hogy elérkezett a pillanat, amikor kinyithatjuk az ajtót.

És akkor ott ragyogott a karácsonyfa. Gyertyafényben,  fenyőillatúan, körülötte mesebeli kirakodóvásárral. Hozzánk nem csomagokat hozott a Jézuska, hanem a fa alá terítette a melegítőket, a harisnyákat, a bojtos sapkákat, a meleg kesztyűket, a könyveket… Mennyből az angyal… Az Öregangyal kihirdette, melyik ajándékkupac kié, hátul, az ajtó mögött állt apánk három szál ünnepi fehér szegfűvel. Minden Karácsonykor ő szólaltatta meg  a Jézuska csengőjét.

A fotó nincs kitalálva, csak úgy odakattintottam, és ez lett belőle. Két növény az ablak alatt,  egyik  elevenszülő, a másik  születésnapi ciklámen.  Szeptember óta pihenés nélkül virágzik. Az elevenszülő régóta velünk van, legalább ötven éves, ha nem több. Édesapám növénygyűjteményéből való, az ő  Sarjikájának leszármazottja.

Az első tövet valamelyik tanítványának apjától kapta, amikor családlátogatás közben végignézte az  üvegházat, és ott a sarokban dülöngélt, kúszott, sarjadzott majnem magára hagyva ez a madagaszkári kaktuszféle. Szukkulensnek mondta a kertész. Év végén küldött egy tő fügecsemetét, mert családlátogatáskor édesapám nem fogadott el semmit a  növénysarjakon kívül, amiket a gazda csak úgy fél kézzel lekapott a levelek széléről, és egy újságfecnibe csomagolva a tanár úr zsebébe csúsztatott.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalanchoe_daigremontiana

 Igen,  nálunk kevéssé ismert ez a növényfajta, ami a levelei szélén növeszti önmaga gyökeres-leveles miniatűr másolatait. A pici növények idővel lehullanak, gyökereiket a talajba fúrják, levelüket a Nap felé fordítják, és megkezdik önálló életüket, amíg elegendő sarjat hoznak ahhoz, hogy megöregedve eldőljenek, és mellettük a Sarjikák új nemzedékei növekedjenek.

Sokszor, sokfelé adtunk a szaporulatból. Kapott az orvos, a barátnő, a hivatalsegéd, magunkkal költöztettünk Pestre egy példányt, annak a sarjaiból is kapott munkatárs és házmester, a férjhez ment lányunk  magával vitt egy tövet, a növénygyerekekből adott az anyósának, az elevenszülő jól érezte magát a gödi konyha ablakában. Amikor meghalt a nászasszonyom, sokáig hányódott szegény növényke az ablakpárkányon. Már csaknem kiszáradt, mire a lányunk gondozásba vette. Most a gödi Sarjika  fiai  nőnek a déli fekvésű ablak  előtt, széjjel is lehetne ültetni, ha kellene valakinek.

*

Ajánlat:

http://mult-kor.hu/20120222_fedezze_fel_a_selyemut_meses_varosait

Talán jobb lesz könyvek, térképek, lelőhely leírások segítségével fölfedezni. Már nem vállalnék ilyen hosszú és feltehetően kényelmetlen epizódokkal terhelt utazást.

*

Ilyen vicceset régen olvastam: „… jóval későbbi időkből származó írás Freisingi Ottóé, aki 1147-ben Magyarországon járt, és véleményét mind az országról, mind annak népéről az utókorra örökítette. A keresztes hadakat kísérő egyházi férfiú így ír őseinkről:

„A magyarok rút arcúak, beesett szeműek, alacsony termetűek, erkölcseikben és nyelvükben barbárok és vadak, úgyhogy a sorsot jogosan vádolhatjuk, avagy inkább az isteni türelmet csodálhatjuk, amely ilyen, hogy ne mondjam embereknek, hanem emberi szörnyetegeknek oly gyönyörű földet adott.”

Idézi egy természettudós itt:

http://eberhardt.rpotor.com/08MestersegesParadicsomok.pdf

https://www.youtube.com/watch?v=tnKmcRSh80g

Blues for Edward. A vájtfülűek szerint nem ez a legjobb száma, de szerintem zseniális.

*

Az Új Könyvpiac közlése szerint annyi könyvbemutató, beszélgetés és dedikáció lesz decemberben, amennyit egy ember az ő eszébe nem tud belegyömöszölni. Már ha elmenne  mindegyikre. Meg ha elolvasná mindet, ami csak éppen ebben a hónapban jelenik meg.

*

Miféle vircsaft van mostanában? 

http://hay.irolap.hu/hu/hay_janos_lovasi_andras_a_kez_reszlet

Olvasni mégis jó!