Hétfőn-kedden még januárt ír a naptár, de előre nézek, mint Józsi bácsi, az egykori kertszomszédunk, aki a fenti népi biztatással kísérte, ha kimentünk krumplit lecsírázni vagy ha az idő engedte, szőlőt metszeni. Én nem kedvelem a korai metszést, a sebeken fölvándorol mindenféle kártevő, a monília legyengíti a gallyakat, és még nem látható ilyenkor, meddig terjed a pusztítása. Szóval, későbbre hagyom a metszést, bár eléggé foglalkoztat, mit hogyan csinálok majd az idén.
*
Azt írja a mai horoszkópom, hogy ridegen és „felsőbbségesen” bánok mindenkivel. És ezen változtassak. Jaj, hát tényleg? (Újra olvasva látom, hogy valószínűleg „fensőbbségesre” tippelt a horoszkópíró. Aztán így bízzon meg bennük az ember.)
*
Most találkoztam egy újabb olvasótoborzó bloggal: http://zajkelto.blog.hu/tags/irodalom
Más kulturális eseményekről is hírt ad.
Ha nem költözünk Pestről falura, ezeket mind láthattam volna:
http://zajkelto.blog.hu/tags/szinhaz_mozi
Csak az a baj, hogy közben elhaláloztam volna a szr ház, meg a kibírhatatlan Szt.endrei út miatt.
*
Simone Weil mondását idézte valaki: meg kellene tanulni vágyakozni arra, amink van. Én ezt régóta gyakorlom! Az a forsza, hogy csöppnyi bizonytalanságot szítok a dolgok mellé, többször elképzelem, milyen lenne elveszíteni.
Febr.1.
Szó se lehet korai metszésről. Itt a tél! Az orgona bátortalanul ugyan, de rügyezni kezdett. Remélem, leállítja magát valahogy, és lesz virágja május elejére. Csak már látnám!
*
Holnap lesz gyertyaszentelő. A néprajzi feljegyzések szerint:
„Gyertyaszentelő napjához időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Általában úgy vélik, hogy ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint hogy a nap süssön”.
Ezúttal mindkettőre esély van. Tehát a tavasz is olyan lesz, hogy egyik nap tavasz, másik nap tél. Májusig.
*
Annyira utálom, hogy a híradókban vészkongató, bűnözőszámonkérő, nyomorbemutató, politikusócsároló, számlaszörnyűlködő témákat hoznak össze. Mire az időjáráshoz érünk, kiderítik, hogy ha az előbbiektől nem, akkor az időjárástól fogunk megdögleni.
Febr. 2.
Kuncze beszéde, Fischer levele, Dörner tüntetői
Nem várhatjuk el, hogy a tömegben mindenki olyan tisztán, előítéletmentesen és világosan körülhatárolt elvek mentén gondolkozzék mint a szónok. Politikai érzék, műveltség és általános kultúra kell hozzá. Nem csodálom, hogy annak idején kilépett a buliból. (Azt játszottam magamban, hogy a beszédet gondolatban elmondattam közismert személyiségekkel. Néggyel-öttel. Egyikőjüknek sem állt jól. Kivéve a Kunczét.)
Febr.3.
Van egy nagy cégnél egy informatikai menedzser, aki efféle kijelentésre ragadtatta magát: „A hagyományos műveltség gátol az információszerzésben.” Majd, mint a menedzsment tagja, ezzel indokolta, hogy az idősebbekkel kezdik a létszámleépítést. Vajon a műveletlenség mire képesít?
*
Ma egy imát kaptam Bernadette nővértől. Gondolkoztam rajta, mit jelent „a jövendő élet boldogsága”. Hiszen most is nagyon boldog vagyok minden apró nehézség ellenére.
Febr. 4.
Meghalt Csurka István. Gyorsan elhagyta ezt az árnyékvilágot, bár utoljára még felhívta az embereket - gondolom, a magyar embereket -, hogy „éljünk szeretetben.”A 24 órából idézem:
„ Csurka István utoljára a kormányt támogató szimpátiatüntetés vezérszónokaként lépett fel Szegeden. Kórházi kezelését megszakítva, betegen arról beszélt, hogy „soha nem látott nemzetközi agresszió” fenyeget, amely során „arra megy ki a játék”, hogy „minden az idegeneké legyen.”
A kenyérboltban a nagydarab sofőr is azt mondta, hogy itt minden az „idegeneké” lesz. Csurkának halála előtt a sokat megélt ember rémképeit meg tudom bocsájtani, de csak neki. A többi lehetne kissé józanabb.
Febr. 5.
A nőklapjai Valentintől teljesen ki vagyok akadva. Amelyik pasi kibírja szíve hölgye efféle giccsparádéját, az megérdemli a sorsát. http://www.startlap.hu/valentin/#25627037
Febr. 6.
Elindult az éhségmenet Miskolcról. http://www.hir24.hu/belfold/2012/02/06/%E2%80%9Eszepen-mondjam-nagyon-szar-a-helyzet%E2%80%9D/
Egy kommentár szerint eddig is kiemelt figyelemmel fordult a kormányzat a térség szociális problémái felé. (Ahová nem fordult, ott mi lehet?)
Febr. 7.
"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak." /
Edmund Burke*
Ezt olvasom egy szakmai levelezésben. Érvényes lehet a megfigyelés az egész világra. Most már csak azt kellene tudni, kik a gonoszok és kik a jók.
Ugyanitt süllyedő hajóról és a szakma megsemmisüléséről is szó esik. Valami olyat gyanítok, jobb lenne tárgyilagosan végigvenni, mi helyettesíthető a „szakmában” (minden szakmában) a jövőbe mutató irányok bevezetésével, és mi az, amit a szakmai kultúrából mindenképpen meg kell őrizni.
Febr. 8.
Eszmét cseréltünk az e-könyv kölcsönzésének lehetőségeiről. Nehéz ügy. Számomra az egyetlen jól olvasható felület.
*
Ha minden igaz, Cseljabinszkban is megünneplik a Valentin napot. Csak másképpen hívják.
Febr. 9.
’Különféle, az interneten hozzáférhető szolgálatatások igénybevételére megtanítom Önt harmincezer forintért. A pénzt az intézményem kapja.’
A baj csak ott van, hogy a fizető ügyfelek pontosan ugyanolyan intézmény munkatársai, pontosan ugyanolyan feladatok végrehajtásában érdekeltek mint a hirdető, ugyanúgy hozzáférnek az internethez, csak az ország más városaiban. Így lehet képzésnek álcázni a szemérmetlen rablást. (Egy kis, központilag előállított és finanszírozott kiegészítő szoftver megtenné…)
Febr. 11.
Annyi tiltott téma hever az utcán, hogy fuldoklom. Másról meg nincs kedvem írni.
Febr. 12.
Most biztosan sírva fakadok, főleg tehetetlen mérgemben. Mi a fenének földarabolni a csirke lábszárcsontját a macska számára? A csontszilánkok még árthatnak is neki. Meg aztán hol marad az élvezet? A jókora cupák bunkós végét kell ropogtatni, a közepét otthagyni. Ezt tanulta a macska a macskaanyutól. Ragadozófogsorát pedig örökölte, használni is tudja.
