Heti beszámoló

Dedikált példány, a könyvet anyósom vette az író édesanyjától. Temesi Ferenc rossz időket élt akkoriban, amikor a regénye megjelent. Helyesebben, a könyvterjesztő vállalatok jutottak bajba, magukkal rántva a könyvkiadókat. Úgy gondolom, azért hagyott a fiatalember a könyvéből néhány száz példányt az anyukájánál, mert a honorárium egy részét késztermékben kapta meg. Szegeden a  Tündér utcában minden szomszédjuk vett a könyvből, anyósom hármat is, minden gyerekének egyet-egyet. A Por után vagy tíz évvel jött ki a Híd, sajnos, nem volt akkora visszhangja, mint a szótárregénynek, pedig nagyon érdekes, nagyon tartalmas, sokrétűbb és gazdagabb történelmi, kultúrtörténeti szempontból, mint a népszerű Por. Illetve, nem jobb, csak más.

A Por történelmi anyagához fantasztikus gyűjtőmunka járulhatott. Ami kimaradt a Porból, azt feldolgozta a Hídban. Szeged népe az első világháborúban, a Tanácsköztársaság, a Károlyi-kormány alatt Tóth Pál tizedes hangján szól. Ö-ző archaikus nyelvhasználatát olvasni nehéz lehet annak, aki nem hallja is egyben az  én-ben előadott történeteit. Jegyzőkönyvek, újságcikkek, apróhirdetések, katonadalok, férfihiányban és egyszerre tőlük szenvedő nők, hivatalhoz jutott „sémmi-embörök” adhatták a huszadik század első évtizedeiben determinált és ide írott sorsokat. A jós tarot kártya egy-egy lapja vezeti be a fejezeteket, már ez is sokat mond az író szándékáról. A Híd Szegedről Budapestre, az egyetemi könyvtárba visz, onnan tovább Kínába, a tao bölcsességéhez.

 A regény itteni fejezetei élén egy-egy kínai betű áll, jelentésük visszautal a tarot fogalmaira. Tóth Pál helyett most az író a pesti értelmiség és a Kínával ismerkedés központi figurája. A történések életanyaga, az utazás hetei, látnivalói és találkozásai mintha homályos opálüvegen át látszanának, minden gyengébb, esetlegesebb a  megoldatlan kérdésekkel viaskodó szerző körül. Nem kell félreérteni, nem az írás gyengébb, hanem az élet ürült ki a balesetben, amikor Temesi életben maradt, szerelme, Kati pedig meghalt. A híd Kati és az élet között épült ennek a regénynek a szavaiból. Nincs ez ilyen egyenesen kimondva, de mit keresne másképpen a jóskártya meg a tao útja a Tündér utcában.

Százegyszer végigmentem a Pacsirta utcán meg a Gyöngytyúk utcán át a Tündér utcáig, de mindig kerültem az találkozást az íróval. Nehogy a maga Tündér utcai modorában odavakkantsa, hogy „aki nem tud olvasni, az né olvasson!” 

Vannak, akik legszívesebben kikérnék maguknak, hogy mindenféle emberek elolvassák az írásaikat.

http://nol.hu/lap/forum/20130131-negy_erintes

Lengyel László eszmefuttatása nagyon érdekes. Meg kell gondolni, igaza van-e, és ha igen, akkor miben.

 Február 2.  Elröppent otthonról egy piros papagáj még ősszel. Most felfedezték egy háztömb belső kertjében, ott repked, falkában rigókkal. „Mozgása dinamikus, úgy tűnik, hogy alkalmazkodott a hideghez, szociálisan beilleszkedett, egzisztenciálisan kiegyensúlyozott életet él.Tollai és viselkedése alapján egészséges pszichés és mentális állapotot feltételezek" – írja a megfigyelő. Ornitológusok szerint nem ritka, hogy egy házi kedvenc eltűnik vagy – ahogy a Monthy Python híres jelenetében látható – huss, elrepül! Az már sokkal ritkább, hogy túléli a téli hideget, és új életet kezd számára idegen fajtársai között.” (Nol.)

Február 3. Egész nap olvastam Kertész Imrét: „…  azt hiszem, tarthatatlannak mutatkozik minden élet, ha a felismerések fényében szemléljük, hiszen éppen életünk tarthatatlansága vezet felismeréseinkhez, melyek fényében felismerjük, hogy életünk tarthatatlan – és valóban az, tarthatatlan, mert hiszen elveszik tőlünk. „(  A Kaddis utolsó oldalairól)

És amikor utazott, ezt látta: „Hamburg, séta a dokkok közt, az újságíró meg a barátnője. Baloldaliak olvassák a könyvemet. Megfordíthatom: akik az én könyvemet olvassák, baloldaliak. Esztétikailag szerfölött gyanús, de mi az esztétika? Minden arra vall, hogy az ember nem igazán szabad, gondolatai, érzelmei determináltak, de nem úgy, ahogyan Marx, s nem is úgy, ahogyan Freud gondolta. Nem ilyen automatikus, és nem olyan automatikus. Abból, hogy kik olvassák a könyveimet, következtethetek-e magukra e könyvekre? Abból, hogy kik isznak belőle, következtethetünk-e a forrásra? Valamiféle vonzás és taszítás vegyi törvénye mindazonáltal nyilván fennáll… „Ismeritek azt az érzést, amikor az ember megkisebbedik valakiben?” (Gombrovicz, Ferdydurke, I. fejezet.)- idézi K.I.

Február 4. Végre valami régóta húzódó ügy ésszerű megoldásáról döntöttek: http://www.vjm.hu/itthon/a-budapestiek-izgatottan-varjak-az-eredmenyt/7024/ Az tetszik igazán, hogy a nem önmagában az „objektumról” van szó, hanem elkészült a közlekedés, parkolás, térbeli kapcsolatok terve is. Építkezés közben  számos probléma  előállhat, de legalább körültekintően fogtak hozzá.

Február 5. Pesten, a Mária utcában van egy klinika. Illetve több van. Még mindig korszerű eszközökkel és képzett személyzettel  dolgoznak. Remélem, így marad.

Február 6. Próbálkozunk a blog megzenésítésével. Ha sikerül, tavaszi madárhangokat lehet majd hallgatni a következő bejegyzésben. Ha nem sikerül, akkor beszámolok egy érdekes könyvről, most olvasom másfeledszer.

Február 8. Magamba szálltam, miért is érdekelnek annyira a madarak. Talán, mert tudnak repülni.