Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

Bársonytakaró

2012.11.05. 23:28 akimoto

Ezt a címet azért írtam ide, mert nem tudok elszakadni az előző posztban idézett Esti kérdéstől, és főként Nemes Nagy Ágnestől. Felváltva olvasom NNÁ esszéit és Illyés Gyula naplójegyzeteit. Illyés Gyula 1974 februárban írja:

„A rossz írás zülleszt. Vannak már első megízlelésükre nyilvánvalóan kotyvalék művek, melyek valamilyen anyaguk révén mégis abbahagyhatatlanul végignyeletik magukat velünk. Az ilyenek kiváltképp züllesztenek, fertőznek, széles körben, még rajtunk át is. A rossz író bacilusgazda.”

Később lejegyzi, hogy gyakran vált szót Aczél Györggyel, közeli szomszédjukkal. Kádár János  néhány portával arrébb lakik. Aczél többször kapacitálja, hadd hozza el látogatóba Kádár elvtársat, sok mindenről tudnának eszmét cserélni. Egyszer aztán létrejön a találkozás. Illyés írja:

„Itt az alkalom. Elmondtam, ami meg volt szerkesztve a fejemben. Az emberiség a remélt nagy közösség helyett (ahogy a századvég remélte) nemzeti közösségekre tagolódik. Minden azon fordul meg, milyen tartalmuk lesz ezeknek: olyan-e, amilyet Hitler töltött bele, vagy amilyet a humanista-szocialista mozgalmak ápoltak. A magyar népnek nincs közösségi tudata. A mi „szélárnyékos” időnket kellene fölhasználni, hogy pótoljuk. Hogy még a propaganda eszközeit is nemes célra használjuk. Ezt én tán már rögeszmésen csinálom, de szellemi életünk bénasága ösztökél rá. Mert mi lesz, ha egyszer az ország tudatára szorulunk. Ha a köröttünk tomboló nacionalizmus kelt visszhangot nálunk, az ő indulatukhoz hasonlót keltve nálunk is. Ceauşescu legutóbbi beszédében például a román filmeseket és írókat Mihail Viteazulnak, mint az első „országegyesítő”-nek megünneplésére szólította föl. A múltat nem így kell „bevallani”, se nekünk, se nekik. Milliós magyar nyelvű tömegek vannak, akik sehonnan nem várhatnak támogatást (s vigaszt), csak tőlünk. Ez szocialista kötelezettség is.

Veszélyes – ez volt a válasz –, amit a mai román vezetők csinálnak. Veszélyes magára a román népre is. Nekünk rájuk, a román népre is gondolnunk kell.”

A politikus gondolkodásmódját nem lehet összeegyeztetni a született humanistáéval. Ezen kívül Illyés a jövőbe látott.

 

November 4.

Polcz Alaine sok munkáját olvastam. Az Asszony a fronton megrázó. Milyen is még? Szégyenkezem, hogy az életem sokkal kevesebb drámába sodort, és még van képem elolvasni, mások mit éltek át.

http://www.polczalaine.hu/index_elemei/Page7198.htm

Ez is biztosan nagyon érdekes. Még nem olvastam, pedig az álmokról szeretek elgondolkodni. Sokszor álmodom, mindig színeset, sokszor nyomasztót. A visszatérő álmaim többnyire ugyanott játszódnak, sőt a színeik is azonosak: szürke, fehér, okkersárga vagy fakó vöröses homályban derengenek, de nem mindig ugyanazok a „szereplőik”. Amikor anyukám meghalt, jó egy évig álmodtam mindenféléket vele. Állítólag az álommunka segíti az elszakadást, a feloldozást, mert akármilyen jók vagyunk, akaratlanul sértő lehet az őszinteségünk, de még a bizalmunk is. Elmondjuk a nézeteinket, az elveinket, és ha nem találunk visszhangra, kész a félreértés, a megbántódás, mély szakadék nyílik meg közöttünk, örökre úgy marad.  Összerakom majd azokat az álmokat, amelyeket anyukám halála után álmodtam. A legtöbbet még akkor reggel lejegyeztem.

http://www.polczalaine.hu/index_elemei/Page328.htm

Mégis inkább ezt a linket hozom ide. Meg lehet ismerkedni Polcz Alaine egész életével, munkáival, munkásságával, élni és halni tudásával.

Néha rosszul érzem magam csak úgy, lefekvéskor. Kérdezem magam, vajon felkészültem-e a halálra. Hiszen meghalhatok akár álmomban. De nem hiszem, hogy ekkora szerencsém lenne. Félek a fájdalomtól, a fuldoklástól. Félek, hogy sötét hideg üregbe fogok zuhanni, és a zuhanás a sötétben örökké tart. Tudom én, hogy másnak más képzetei vannak a túlsó világról. Csakhogy azok nem az enyémek.

Polcz Alaine a hospice kitalálásával és elterjesztésével sokat próbált tenni és tett is a halál közelébe jutott betegekért. Úgy rémlik, mégsem a haldoklók, hanem az élők profitáltak belőle.

 

November 5.

Illyés Gyula másképpen látja a Kháron ladikján kis esszékötetében:

„Jól meghalni, hozzátartozóink oldaláról nézve a dolgot, semmiképp sem lehet. Holtában még a király és a tegnap még körülrajongott filmdíva se más, mint egy rakás gyorsan eltakarítandó, bűzlő szemét.

        Mindezen enyhíteni csak azoknak van némi módjuk, akiknek napjaira, mint mondani szokás, a halál előreveti árnyékát. Vagyis legnagyobbrészt az öregeknek. A magára adó öreg egyik legszebb elégtétele az elmúlás megaláztatásával szemben, ha távozása rettenetét környezete számára tompítani képes.

        Ezt szolgálják ezek a sorok.

        Jól közeledni tehát végnapjainkhoz – udvariasság. A megöregedés illemtanának fővizsgája, hogy miképp húzzuk be magunk után az ajtót. Miképp tűnünk el a függöny mögött, mely groteszk komédiánkat befejezi. Erre azzal a meggondolással kell fölkészülnünk, hogy még egy pillangó halála is botrányos ellentmondás.”

*

Most láttam egy portréfilmet Robert Hammerstielről a Duna tévén. Milyen érdekes festő, és milyen energikus ember! Egészen a hatása alá kerültem. A fametszetei különösen érdekesek, megrázóak. Ezekkel az emberiség tizenöt legnagyobb bűntettének képi ábrázolására vállalkozott. Minden vádja meggyőző. Azt mondta, a kutya inkább ember, mint az ember. És tényleg. Nem igaz?

      

12 komment

Címkék: könnyek

A középszerről

2012.10.30. 13:53 akimoto

P2070017k.jpg

Vannak fokozatok az érzelgőstől a könnyen befogadhatóig. Ilyenek az „egyszerű és tiszta nóták, amiket én dalolok…”  Mindenkinek a szívében ottan van a dal, Babits egyszer jó kedvében dallott is valami bölcset. Ezt persze mindenki megjegyzi, ellenben, ha filozófiai eszmefuttatást emel versbe, akkor már ugye nehéz követni.

Jobb, ha a krumplileves az krumplileves. Legyen a mű egyszerű, könnyen átlátható, igazmondó, tisztességes, két-három formai elemnek tökéletesen megfelelő, hagyományokat megőrző, idegen gondolatokat bölcs mosollyal távol tartó alkotás, ami természeténél fogva széles körben talál visszhangra, terjedni, csillogni kezd. A tisztes középszer. Idézik, azonosulnak, lába elé fekszenek. Megérik a Kossuth-díjra.

 

Október 24.

Ma beleolvastam egy irodalmi folyóiratba. Egy iszonyatosan gyenge novella és egy nagyon jó kritika került a szemem elé. Tovább nem volt kedvem olvasni. Néhány blogíró ezerszer jobban, vagy legalább olyan színvonalon ír, mint a város pénzéből támogatott irodalmi újság két szerzője. 

 

Október 26.

Tegnapelőtt kaptam ezt a videót Évitől. Idáig hezitáltam, közreadjam-e. Kilenc perces összefoglaló egy élettani, neurológiai kisérlet eredményéről. Kimutatták, hogy a szív tudása nem függ se tértől, se időtől:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=pJlhR4cczw0

Lehet rajta gondolkodni.

 

Október 27.

Eddig tartott a szép, enyhe ősz. Már az este rázendített az eső, most meg úgy csinál, mintha sose akarna elállni. Nem vagyunk normálisak, amikor a jó időre panaszkodunk. Szegény macska kitartott a teraszon az őszi dobozában. Hosszú, selymes tapintású száraz fűvel béleltem ki, beleszagolt, aztán bele is ugrott. Vagy két hétig benne aludt nap közben, éjjel merre járt, nem tudom. Ma kora reggel ázottan került elő, le kellett dörzsölni a bundáját papírtörlővel. A doboza most üres. Szegény macska fölmehetett a garázs padlására a régi faládába, abban született ő meg számos testvére és unokaöccse, abban gondozta az anyja, aki már nincs meg, de a szagok megnyugtatóan jelen vannak.

 

Október 28.

1923-ban Kormos István születésének napja. Ma lenne 89 éves.

 

Október 29.

Mire fölkeltem, eleredt a hó. Máskor örülni szoktam, most mérges vagyok. 8-ra beszéltük meg az emberünkkel, hogy eljön ásni. Lehet, hogy eláll, de addigra be fog rugni a fiatalember, és kezelhetetlenné válik.  Csak a reggeli órákban szófogadó.

 *

New-Yorkban szuperviharra számítanak. Itt az evakuációs terv térképen:

http://gis.nyc.gov/oem/he/map.htm?lon=-73.98612397305081&lat=40.70963784670156

Ha saját féltenivalónk van, ijesztően közel jön a veszély. Egyik barátnénk fia Baltimore-ban lakik, egy kórházban orvos. Éppen dolga lenne itthon, csak nem biztos, hogy felszáll a repülőgép.

 *

WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS
ŐSZI MELÓDIA
Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bujnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbujnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.

               (Részlet)

 

Október 30.

Süt a nap. A hó elolvadt, hideg van, ma sem jött a munkaerő. Várunk.

P1010064k.jpg

16 komment

Címkék: időkép

Ötvenhat

2012.10.23. 17:37 akimoto

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=421485111252428&set=a.398930336841239.96850.398926133508326&type=1&theater

 Ott voltam én is. A fotón nem látszom,mert messzebb, a menet vége felé gyalogoltam. A fotón viszont felismerek néhány embert. Osztálytársaim közül négyet, és az akkori iskolatitkárt.

Erre a napra emlékezve írtam régebben a nolblogon egy bejegyzést. Az összes ötvenhatos emlékemet három bejegyzésben foglaltam össze.

http://www.torontal.priv.hu/torontal/archivum/akimoto3/delne.nolblog.hu/archives/2008/10/18/Miert_felt_Farkas_Robi/default.htm

 És ami utána történt:

http://www.torontal.priv.hu/torontal/archivum/akimoto3/delne.nolblog.hu/archives/2008/10/19/A_furdokad_szelen_ultunk/default.htm

 

Az első történet, amelyhez a fönti fotó tartozik, már nincs meg az archivumban. Nem baj, itt a kézirat a doc-ból:

 OKTÓBER

 Akkor ősszel gyönyörű idő volt, legalábbis a mi vidékünkön. A parti sétányon sárga platánlevelek között gázoltunk, a Nap hét ágra sütött, kék volt az ég és olyan béke honolt a város fölött, hogy nem hittük el, amikor a rádió esti híreiben fővárosi „huligánok” zendüléséről számolt be. A szomszéd fényképész mondta is, hogy ezek a pestiek sose férnek a bőrükbe.

     Másnap reggel az iskolában  a táblára színes  krétával valaki Kossuth-címert rajzolt, a terem hátsó faláról leszedte a  búzakalászost, de az osztály jelmondatát, az üveglapra kék betűkkel festett idézetet fönnhagyta:

„Jót, s jól, ebben áll a nagy titok…”

    Nehéz volt eldönteni, jó-e, ami éppen történik. Osztályfőnökünk óva intett attól, hogy bármiben is részt vegyünk, mondta, nem tudható, mi lesz a vége ennek a felbolydulásnak. A harmadik óra után hazamehettünk.

     Az egyetem központi épülete előtt találkoztunk a barátainkkal. Most mindannyian fölfelé bámultak, a homlokzatra erősített vörös csillagot szerelte le valaki, alatta vagy harmincan várták, mikor esik le. Nagy döndüléssel  ért földet az idomvasból hegesztett monstrum. Piros műanyag teste behorpadt, megrepedt, a konturjait kivilágító villanykörték összetörtek, szilánkjai a talpunk alatt csikorogtak, amikor az egyre gyarapodó, kiabáló, éneklő társaság nyomába lódultunk. A híd felé tartottak, ott akarták vízbe dobni a hatalmas csillagot. Úgy is történt. Nagyot csobbant, a sodrás azonnal elkapta, a vas hamar lesüllyedt, de a zavaros víz a piros műanyagot még sokáig forgatta.Távolodóban meg-megbillent,  valahová messzire vitte az ár.

 

(Bocsánatot kérek attól, aki már többször olvasta. A Délmagyarban ma felfedezett kép tanúskodik, hogy tényleg. Idomvas, tépett műanyag, a híd korlátja. Igen.)

7 komment

Címkék: 56

Nádasról negyedszer

2012.10.19. 23:47 akimoto

Elolvastam az Olvasókönyvet. Tisztelettel, és mondhatnám - furcsa mód -, szeretettel. Nem szoktam használni ezt a szót, még magánlevélben is ritkán, minthogy ez egy bonyolult érzés, ahány  ember van körülöttem, annyiféle kísérőzenéje van. Türelem, szánakozás, tisztelet, nagyra becsülés, rokonszenv, együttérzés, tapintat, érdeklődés és más ilyen árnyalatai vannak bennem a szeretetnek. És öröm. Igazi öröm, ha valakinek sikerül megcsinálnia azt, amit akart. Nádas Péter megírta. Szeretem az igényességét, a pontosságát, a teremtőerejét, a nyelvi formái tisztaságát (igen, hiába írja annyiszor, hogy fasz, mit írhatna mást, ha arról van szó…), mérlegel, adagol, pontosan annyit ad, amennyi éppen elviselhető. Elviseltük a huszadik századot is. Az első évtizedeket tudjuk dédszülőink, apánk, anyánk jelenlétéből, emlékezéseiből és levelezéséből, ránk hagyott tárgyaiból és viselkedési mintáiból. A többit tapasztaltuk. Van mivel egyeztetni a regény történeteit, igaz, hogy a hitelét nem ettől nyeri.

Az olvasókönyvben  az író beszámol kutatásairól, bemutatja a levelezését különféle szakértőkkel. Komoly, nagyon komoly felkészüléssel, dokumentált háttérrel jött létre a terjedelmes mű.  Rejtett iróniája az Olvasókönyvben is felcsillan. Csak egy mondat a grunewaldi évből: „Úgy beszélgettünk Arnóval, mint egyik író a másik íróval, megfontoltan és unalmasan.”

Hát, ez az. Ha valaki nagyon komolyan veszi saját magát, egy idő után unalmassá válik. Éppen ezért abba is hagyom az Olvasókönyvről szerzett benyomásaim közreadását, bár lenne még mit mondanom.  Ajánlom, ha a regényt nem is, legalább az olvasókönyvet tessék elolvasni, sokat meg lehet tudni az alkotás folyamatáról. Vagyis arról, hogyan lett a regény, és miért.

Újabb dícsérő méltatás jelent meg róla, ezúttal Németországban. A mű megközelítése mintha kissé egyoldalú lenne:

http://ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=7241

Én például időnként úgy olvastam a szöveget, mint egy Apollinaire-verset. Szürrealista képek villogtak, amikor meghaladta az ismereteimet vagy a polgári ízlésemet az éppen olvasott  részlet. Amikor az író átváltott „prózára”, a jelenet-elmondásra,  moziképeket idézett föl. Sajnálom, hogy nem ő kapott idén Nobel-díjat.

http://index.hu/kultur/2012/10/11/akar_nadas_peter_is_nyerhetett_volna/

 Október 16.

Kálnoky László:

Ballada az őszi erdőkről (részlet)

 

Borzong, lehajlik a fenyő;

          rejtekhelyén a karcsu őz fél,

          kis szíve kétszeresre nő,

          mert nincsen rémítőbb az ősznél.

          A tér roppant fekete lyuk,

          sáros vízben úsznak a csertők,

          és elzokogják bánatuk

          minden éjjel az őszi erdők.

 

 Október 17.

Lehet, hogy megőrültem, de én szeretnék új szakmát tanulni:

http://kindlevarazs.wordpress.com/2012/10/11/online-konyvszerkeszto-tanfolyam/

Ha csinálnék antológiákat, úgy mint régen, mivelhogy nagy antológusnak (hehe) képzeltem magam, egy könyvet a legkedvesebb olvasmányaimból, egy másikat ismeretterjesztő cikkekből állítanék össze.

Tessék mondani, túlkoros tanulókat fölvesznek a vigyorgóba? Annyira érdekel, hogyan készül az e-könyv!

*

Húúú! Itt az új olvasnivaló dömpingben, ki se kell emelkedni a székből:

http://ebooklib.mindenkilapja.hu/#/html/19186242/render/

Na, most lesz mit olvasnom, különösen akkor, ha egy rövid naphoz két hosszú éjszaka társul.

*

Nyaff: egy szöveg sincs fönn, csak a könyvek címe. Listát én is tudok csinálni, pajtikák!

 

 Október 18.

Na, hogy tetszik?

 

http://premier.mtv.hu/Hirek/2009/12/15/15/Irodalmi_fegyvertar__nyelvi_stilusok_es_parodiak.aspx

                Ó istenem, hát itt az ősz,

fellép, mint lankatag dizőz,

 elomló, méla, graciőz…

 Móricz: Dezsőkém, a csapadék...

 Kosztolányi:    Az égből langy permet esőz…

 Móricz: Épp az, hogy nem esőz, Dide.

 Kosztolányi:    Ha nem esőz, hát nem esőz,

 elillan, mint egy nemes őz…

 Móricz: Deziré, drágám, szorítkozzunk az időjárásra.

 Kosztolányi: Jól van, Zsigám, ahogy parancsolod.

 Felhős talán az ég szeme, de száraz,

 egy csepp esőkönnyet sem ejt ma már az,

 de felsuhint a szél, a szél, a szél,

 koncertje ámult lelkemben zenél,

 hajnal hidegje még tán nem komoly,

 foltokba terjeng kába ködgomoly…

 (Részlet Várady Szabolcs: Meteorológia és költészet c. jelenetéből)       

         

Október 19.

Bagoly tanítóbácsi mondja: - Figyeljetek, fiókák! Most próbáljátok meg értelmezni, mi történik éppen!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=hlULIIJHBNg

 

17 komment

Címkék: megfontoltan

Kulcsos ház

2012.10.12. 19:47 akimoto

 

PB010002kk.jpg

 Ha lesz még szép idő októberben, rászánom magam egy túrára:

http://www.turistamagazin.hu/104-eves-a-nagyborzsonyi-kisvasut.html

Ezzel a kisvonattal utaztunk Kisirtáspusztára a kulcsos házba. A házat a szegedi természetjárók újították fel, gondozták, évekig az édesapám szervezte. Sok túrát vezetett a Börzsönybe, minden szívügye volt, ami azon a vidéken történt.

A kulcsos ház kulcsát Nagybörzsöny községben Glázer néninél lehetett elkérni, persze, a kezdet kezdetén, a 70-es évek elején. Később változott a helyzet. A házat most a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség üzemelteti, komfortos, honlapja is van.

*

Na, ez se az én asztalom. Vagyis párkányom. Vagyis Kandallódíszem.

http://www.kisflanc.hu/2012/10/23-oszi-kandallo-es-parkany-dekoracios.html

Van ugyan kandallónk, csak nincsen párkánya, és a mosókonyhában működik. Szegény ember párkánya legalább Párkánytól nincsen messze.

 Október 9.

Mi volt az ősrobbanás előtt? http://www.fenyportal.hu/cikk.4.az_univerzum_az_osrobbanas_elott.html

Elképzelni nem lehet, mert a tér is  meg az idő is benne van abban a valamiben, amiről az elméleti fizikusok beszélnek.

*

Még mindig felhasználásra vár Tesla találmánya. Levédette! http://www.fenyportal.hu/cikk.602._a_tesla-tekercs_-_ingyenenergia_az_eterbol.html

Nem lenne könnyű átállni a Tesla-féle energiahasználatra. Mi lenne az  autókkal, a fénycsövekkel, a sok egyéb technológiával, minden eszközzel, ami most a jelenlegi energiaforrásokkal működik?

 Október 10.

Kac-kac :D, mondhatnám, ha igazságtalan biológia- és földrajztanáraimtól kapott minősítésekre gondolnék, de nem gondolok rájuk. A jegyeket nem a szaktárgyaikból szerzett ismereteimre, nem is a tanóráikon nem megszerezhető érdeklődésemre, hanem a magatartásomra kaptam. Nahát. Tőlük akár Nobel-díjas is lehettem volna.:D

http://www.medicalonline.hu/cikk/sokra_vitte_az_onfeju_evfolyamutolso

*

Maru autózni szeretne:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=vZh0G62PWmw#!

 Október 11.

Megint fölmerült a „mi lett volna, ha…” kérdés, ezúttal történelmi vonatkozásban. Talán kevesebb gyilkos indulat, kevesebb aljasság és több ész jutott volna érvényre?

http://www.sg.hu/cikkek/89490/tovabbra_is_rejtelyes_lenin_halala

 Október 12.

Hoznom kellett kenyeret. Mostanában tönkölyt eszünk, sőt tönkölylisztből sütök szilvalekváros diós-rácsos linzert, valamint sós stanglit, aminek a tetejére szezámmaggal kevert darálatlan mákot szórok. Néhány köménymagosat is sütök, mert kukuríkú. Na, de a bolt cégérén mi olvasható? Ősi magyar biotönköly!

http://magyarnarancs.hu/egotripp/biorasszizmus_az_oshonos_es_fajtiszta_magyar_diszno-75840

Mellesleg, ebben a boltban küldtek vissza a fajtámhoz néhány hónapja. Nem igazság! Jár az ősi gabona nekem is! A kis-ázsiai pusztákról származó vándorló népek hozták magukkal a magvakat a Kárpát-medencébe. Bizonyítsák be, hogy nem.

*

Egy amerikai költő visszautasította a Janus Pannonius-díjat. Utánanéztem, vajon milyen gondolat jegyében foganhatott a díj ötlete.

 Janus Pannonius: Búcsú a Múzsáktól (részlet)

 "...az, ki megérti, az élete nemcsak övé, az övéit

illeti, nyilvános helyre kiáll a közért.

Nem röstelli tanulni Lycurgus amit kijelentett,

  s szentesített a tudós száju Solon, az igaz;

Ők állnak, híres birodalmak, városok élén,

  s összekötik szeretet-szállal a nemzeteket."

 Talán erre gondolt a Janus Pannonius-díj kiötlője, egy ábrándos lelkű udvaronc, bízva fölötteseinek képmutatásra hajlandóságában.

http://index.hu/kultur/2012/10/11/visszautasitottak_az_eloszor_kiadott_magyar_irodalmi_dijat/

 

14 komment

Címkék: menedék

Radnóti Miklós októberei

2012.10.04. 16:31 akimoto



OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

1941. február 7. (  A „hónap-verseket” 1941 februárjában fejezte be. A sorozatnak a Naptár címet adta.)


OKTÓBERI VÁZLAT

Reggel, fa alatt fagyott verebet
tépett a kutyám és napsütött
nyári tornyok alatt most sárban jár
cifra lábakkal, legény a lány után;
ma már dalolva vár testvérei közt
régen halottan a nagy fa, sötét
erdőkön tüzelésre és leveles,
bő élete jajdul a fejsze alatt,
mint kispapok őszülő bánata fordúl
imásan, miséken lesett fiatal
apácák hites, hófehér teste
felé, a hűvösödő esti időben;
ökörnyál kötött ki újra már szigorú
bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek
dévajos játékról titkosan az árnyak
és csöndesen elmulat a táj.

1930. október 6.


ARCKÉP

Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

1930. október 11.


OKTÓBER, DÉLUTÁN

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.


Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

1934


Végül az októberi RAZGLEDNICÁK. Az utolsó három képeslap. Több verset már nem írt…


2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.  A néhány év előtti dévaj mesék nem ismétlődnek meg, de a birkanyáj még fodros…


3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács, 1944. október 24. Egyre komorabb a kép.

4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.


 Forrás: Válogatott versek. http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm

***

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.


Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.


1944. április 30. (Tudta, mi következik!)


26 komment

Címkék: alázat

Kétsoros

2012.10.02. 19:53 akimoto

Rákos Sándor:

Rejtőzés

mint betörő az idegen lakásban

úgy rejtőzöm tulajdon életemben

****

Üdvözlet a vadásznak

 ölj meg

nem vagyok domesztikálható

***

Emlék ifjúság

 egy madár füttye lazán belefűzve

a levegőbe mint a könnyű férc

9 komment

Címkék: a blog

Mai napok

2012.09.28. 21:16 akimoto

Kész őrület! Az első három naphoz kapcsolódó szöveg egyszerűen eltűnt innen.Mire észrevettem a hiányt, már hiába próbáltam keresni, menteni, visszavarázsolni. Nem emlékszem a témákra sem, ezek a kis szösszenetek mindig gyors reagálások arra, amit éppen olvasok.

Szomorú#koszorú

 Szeptember 25.

Régen olvastam ennyire átütő erejű írót. Nicole Krauss: Nagy palota. Úgy hat, mint valami lassan fölszívódó méreg. Elgyengít, megfoghatatlan bűntudatot kelt, mintha mindent rosszul csináltam volna eddig. A nagy palota a jeruzsálemi templom. A történetek Amerikában, Pesten, Chilében és más helyeken játszódnak, még nem tudom hol, a közepén tartok. De máris sikerült belemásznia a közérzetembe.

 Szeptember 26.

Az óbudai piacon legjobb a pogácsa. És még valami: Smaragdfák és olajok

http://kapos.hu/videok/kapospont_net_video/2012-09-27/kulonleges_smaragdfakat_ultettek_szocsenypusztan_.html

Ez az! Óbudán tudtam meg, hogy Schmidt Béla bácsi, a gyógyító-egészségmegőrző olajok készítője kaposvári. Utána nyomozva találtam rá a szőcsénypusztai videóra, és a hírre, amely szerint nyolc év alatt nő akkorára a kínai eredetű smaragdfa, mint egy negyven éves tölgy. Energiahiányos idő elé nézünk, nem hagyhattam ki az értesülést, sőt, amint hozzájutunk egy-két csemetéhez, ültetünk a kert végébe smaragdfát is. Már három éves az akácos út a lejtő legaljában, vagy harminc tövet ültetett a ház ura. Kimondottan tűzifa termesztés a célja. Ha most a kaposvári kertészettől smaragdcsemetét is szerezhetünk, néhány év múlva nem kell tüzelőre költenünk.

Addig is, hogy jó egészségben érjük meg, mire a saját fánkkal fűthetünk, egy másik kaposvári vállalkozásról adok hírt. Évitől kaptam Béla bácsi nyersen sajtolt lenmagolaját, bizonyos emésztési problémák megoldására. Az olaj most tesztelés alatt van, a hivatalos ismertetője nagyon biztató. Vannak más egészségvédő olajok is!

Olajok ismertetője2per2_1.jpg

 Szeptember 28.

Megint terem a málna. Elhúzódó termésidőre számítok, amíg szépen süt a nap, a zöld bogyók szép lassan ki fognak pirosodni. A szilva és a dió egybeértek, a szőlőt megettük, lesz még néhány cukkini, a csillagtök még kicsi. Nem valószínű, hogy rántani valóra növekszik. Éjjel befőzök egy kis pritamint piros paprika, hagyma és paradicsom elegyéből, kis ecettel  és kevés cukorral fűszerezve. Bundás kenyérhez és boros teához télvíz idején nélkülözhetetlen.

*

Egy hír: http://www.hirado.hu/Hirek/2012/09/28/16/Mindent_a_mesekrol_mesemuzeum_Budapesten_.aspx

Ha nem lenne politikai felhangja, kabaréhumorral kommentálnám az első kiállítás címét, ami nem más, mint: „A magyar tündérmese világa”.    

21 komment

Címkék: szép napok

Olvasókönyv

2012.09.23. 21:46 akimoto

„A Párhuzamos olvasókönyv olyan, mintha több röntgenképet csúsztattak volna egymásra. Ahogyan egyik réteget emeljük le a másik után, egyre plasztikusabb és pontosabb képet kapunk egy nagy regényről, amelynek befogadása és értelmezése az elkövetkező száz év számára is kihívás lesz. E kísérőkötet sokáig hasznos segítségnek fog bizonyulni. Kétszer is érdemes elolvasni. Egyszer a Párhuzamos történetek elolvasása előtt. Utána viszont mindenképpen. – mondja Földényi F. László a Jelenkorban.” Hát, én utána vagyok.

Szeptember 18.

Tévhitek elűzésére, nevezetesen, hogy a fájdalmat tűrni kell, és milyen káros a tabletta, itt egy szakember véleménye:

Ilyet is mond: „ A fájdalom-szindrómák okozhatnak komolyabb problémát, mint az eredeti kiváltó ok. Ennek megfelelően kezelésük is sokkal hosszadalmasabb, és még több odafigyelést igényel. Jobb ezért a panaszokat időben orvosolni, és még idejében megszűntetni őket, amennyiben ez lehetséges –nyilatkozta Magyar Mátyás, a Fájdalom Ambulancia vezető szakorvosa.”

Szeptember 19.

Ez a hely arról is nevezetes, hogy hétfőn vonult be a szerzetesképzőbe egyik kedves unokaöcsém. Három évig nem találkozhatunk vele, és komoly fogadalmakat tett a ferencesek előírásai nyomán.

Szeptember 20.

Újabb üveg szilvalekvárok készültek. A tulipánágyást körbe raktam sárga nárciszok hagymáival. Remélem, tavasszal szép lesz.

Szeptember 21.

Azt hiszem, ami mostanában eszembe jut, az nem közérdekű. Lehet, a többi se, amiket itt összeírtam.  Ma például szerencsés napom volt: a dm-nél a kiválasztottak közül a legdrágább termékre 25% fizetési kedvezményt kaptam, és a bolti szerencsekerék pörgetésével még 15%-ot vontak le a fizetendőből. Ravasz társaság. Természetesen a legdrágább borotvát választottam ki a férjemnek, így ötezer valamennyit hagytam ott, de ha nincs a játékos ajánlat, eszembe sincs borotvát venni. Senki ne hagyja magát csőbe húzni!

Szeptember 22.

„Ezen a héten”. Jó kis cím, és fedi is az újabb szándékomat. Eddig naponta váltotta ki valami egyszerű hír vagy bekezdés valamelyik könyvből a gondolatot, amelyet sose fejtettem ki, csak utaltam rá. Ettől lettek vibrálóak a bejegyzéseim. Arra gondolok, a jövő héttől kezdve mindig egy megfigyelés vagy idézet köré fonom a közlendőmet, csak még azt nem tudom, hogyan lesz belőle tartalmas, több hivatkozással ellátott poszt. Még töprengek rajta.

A jövő hét az év 39. hete. Lottószámnak biztosan jó lesz, a többit meglátjuk.

Szeptember 23.

Olvasok egy regényt. Nicole Krauss: A nagy palota. Házasságok, kapcsolatok, válások és elzárkózások szövevénye. Csak úgy eszembe jutott, ugyan ki tudja átugorni a saját árnyékát? Tanulságai közé tartozik, hogy senkivel semmiről nem szabadna beszélni. Ez az író mindenkiben megtalálja a rossz szándékot, az ostobaságot, a kiszolgáltatottság eredőit és még biztosan sok minden egyebet. Eddig. Csak az elején tartok.

*

Már napok óta megkaptam a hírlevelet, de  most néztem bele. Megdöbbentő, hogy egy másik ország másik tudósa, volt politikus ír könyvet a csángó magyarok különös erővel megőrzött kultúrájáról, és mostani veszélyeztetettségükről: http://www.ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=7154

 

 

14 komment

Címkék: párhuzamos

Pesten jártunk

2012.09.21. 03:01 akimoto

KÉPES BESZÁMOLÓ

ArtDecoKiallitas.jpg

1.
http://www.imm.hu/hu/exhibits/?type=temporary
2.
http://www.szeplak.hu/design-kortars-klasszikusok/49/kaesz-gyula
3.
http://papiruszduola.bplaced.net/articles.php?article_id=30
4.
http://www.modernism.com/american+art+deco+furniture/

7 komment

Címkék: Art Deco Furnitures

Vajon?

2012.09.16. 22:50 akimoto

 

Ha ásatásokat kezdeményeznénk a szegedi vértói dombon, vajon mi kerülne ki a mélyből?
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/van_remeny_megkoronaztak_a_vertoi_dombot/2296750/
Tessék a cikket végigolvasni. A kérdésnek akkor derül ki a valódi értelme!

PA260031KK.jpg

Ez itt nem a vértói domb, hanem a Strázsa-hegy Esztergom mellett, ahol a kristálybarlangot is megnézhetik a természetjárók.

Szeptember 9.
Vasárnap. Úgy süt a nap, mintha a kiszáradt fák nem sikoltoznának vízért.
*
Most olvasom, hogy okostelefonnal szóra bírható a síremlék, ha beépítik az adást:
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/09/09/07/Itt_az_interaktiv_sirko.aspx
Néhány száz év múlva megszűnik a régészet. Minek ásatni, ha megszólal a hant?

Szeptember 10.
Olyan jól szervezett, emberséges, türelmes csapat, amilyen a dorogi (esztergomi székhelyű) szemészeti rendelőben dolgozik, sehol másutt nincs! Szeptembertől két új orvost is fölvettek, megszűnt a zsúfoltság a „szegények” orvosának ajtaja előtt, ahová engem is visszarendelnek három havonta. A receptet kérés nélkül kiállítják, még tartalékot is kapok arra az esetre, ha idő előtt elfogyna a szemcsepp. Nagyon rendes, betegközpontú társaság.

Szeptember 11.
Beszélgettem néhány hátfájós emberrel. Nekik találtam ezt a cikket:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/11453/psziches-hatfajas
A kutatásokból az derül ki, hogy nemcsak a hátfájás, hanem mindenféle más fájdalomérzet lehet lelki eredetű. Persze, a fájfáj helyen biztosan van valami apró eltérés, aminek a jelentőségét a fájdalomérzetre hangolódott ember fölnagyítja, és akkor tényleg… Még azt kellene kikutatni, hogy a folyamatosan fellépő fájdalomérzet nem rombolja-e a célzott helyet a szervezetben.
Most a neuropátiás fájdalmakról volt szó. Más betegségek kínjairól máskor, másutt.
*
A jó tanár és az ő fékezhetetlen tanítványa: https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=mF2rz-Bfo80
*
Ezt a bejegyzést bizony megkönnyeztem. A kétszeresen kifosztott apa örül a gyereke örömének, nem tudva, hogy piszokul átverték.
http://vilagma.hu/szegenyekgazdagok/osztalyperspektivak/

Szeptember 12.
Azért ehhez idő kell, de megéri a ráfordítást: http://harasara.tumblr.com/archive

Szeptember 13.
Már régóta vágyom Máltára. Ezer százalék, hogy nem jutok el soha, viszont rendszeresen olvasom az Ongo-t, és most éppen Máltáról találtam a szokásosnál jóval színvonalasabb beszámolót:
http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/5662?req=elmenybeszamolok%2F5662
De jó úti cél lett volna harminc évvel ezelőtt!

Szeptember 14.
Kálnoky László:Harc a mulandósággal
A legnagyobb szerkesztők is halandók,
de még sokáig itt
botorkálnak közöttünk
két lábon járó tévedéseik.

(Hát még a legkisebb szerkesztők hány tévedése botorkál, ajaj!)

12 komment

Címkék: végre hűvös

Zöld erdőben, sík mezőben

2012.09.12. 00:23 akimoto

Miska bácsi tanította énekkaron ezt a Kodály-kórusművet. Lehettünk úgy  nyolcvanan az egész iskolából. Nagyon fegyelmezetlen társaság voltunk, sokszor sajnáltam öreg énektanárunkat, aki valósággal könyörgött, hogy figyeljünk, nyissuk  ki a szánkat, álljunk közel egymáshoz, de ne tehénkedjünk a másik vállára. A szopránban énekeltem, bár a többi szólam is benne volt a fülemben. Sokszor elkezdtük a dallamot: Zöld erdőben, sík mezőben… -Állj! – Miska bácsi leintette a kórust. – Azt, hogy „sík”, egyszerre ejtsétek, máskülönben a sok „s” hangtól csikorog a nóta. Felütésre kezdjétek. Zöld erdőben, s-sík mezőben… Állj! Mostantól úgy énekeljétek, hogy: zöld erdőben, zöld mezőben… Csudák csudája, így jobban hangzott. Megváltozott szöveggel szebben szólt a dal.

Volt még egy buktató: Kék a lába, zöld a szárnya, jaj, be gyöngyen jár. Itt a -  nya – jaj – be. Elmosódott az egész,  összevissza ejtettük a fontos szavakat. Miska bácsi új lendületet adott a karnak. A „szárnya” után kis levegővel hangsúlyos „jaj-be”, utána erős nyomatékkal ejtsétek, hogy „gyöngyen” . Más bajai is voltak az artikulációnkkal, nem emlékszem pontosan, csak erre a két mozzanatra. Miska bácsi minden kórust harsogtatni szeretett, lábával dobbantott, mondhatni, ritmus-szekciót képviselt vele. ( Bejött a stílusa a Berzsenyi szövegére írt másik Kodály-műnél: Forr a világ bús tengere, ó, magyar.)

Megküzdött az eredményért. A szegedi általános iskolák énekkarainak akkori (52-es vagy 53-as) vetélkedőjén helyezést kaptunk, nem emlékszem, hanyadikok lettünk. Remélem, túl ezen, sok énekkarosnak nyitva maradt a füle a zenére. 

Szépen, finoman, persze Miska bácsi különös hangsúlyai nélkül így szól egy váci középiskola kórusa:

15 komment

Címkék: karének

Ermitázs

2012.09.08. 11:38 akimoto


A híres képtár másik vonzerejéről még nem is hallottam:
 http://oroszok.postr.hu/cica-orseg-az-ermitazsban
Ezen a héten az életre fogok koncentrálni, hiába paradoxon például a holnapi program.

Szeptember 1.
A fúvósszenekar a temetőben játssza a bányászindulót. Ide hallatszik hogy „kis szívébőől bányász legyeen” Ma ünneplik a dorogi szénmedencében a 62. bányásznapot.

P9050034med.jpg
*
Budapesten a Pozsonyi úton Radnóti Miklósnét óriási tömeg köszöntötte. Az idén tölti be a 100. életévét.
https://www.youtube.com/watch?v=jSQudg67blQ&feature=player_embedded
*
Határ Győző: Újszülötthöz intézett ADMONITIO : „… jól vigyázz, hogy ne légy senki „szemefénye”, mert akkor öt-rossz neked. Körülötted a majsztramok, a filiszterek, a lélekrablók, a gyalogsátánok, a fejedet-satuba-fogók már a bölcsődnél azzal fenyegetnek, hogy felcsapnak „tehetségkutatónak”; még fel se cseperedtél, és már beletosszintanak valamelyik iskátulyába, s azontúl jaj neked, ha nem váltod be a hozzád fűzött reményeket. Pöttöm készségedet, helyre kis ügyességedet „tehetséggel” tévesztik össze, jóllehet annak semmi köze démonodhoz (ha van), hogy az mit súg kortexed fülébe, sem géniuszodhoz (ha van), hogy annak mi az „üzenete”

Szeptember 2.
Ha lennének eszközeim és főleg műszaki ismereteim a barkácsoláshoz, csinálnék ilyen napkollektoros házikót a macskának, hogy legyen hová húzódnia télen.
http://www.alternativenergia.hu/magyar-talamany-a-holegmotoros-napkollektor/52122
De még az is érdekes lenne, ha  a téli napsütötte erkélyt üveglappal és rászerelt kollektorral melegítenénk.
*
Időhiány miatt nem tudom most elolvasni ezt a könyvet. Majd még visszajövök, talán este. Addig is legyen itt a linkje (meg aztán hátha mást is érdekel.)
http://www.scribd.com/doc/6795103/Popper-Peter-Felnttnek-Lenni
Egyébként: sokan tartják úgy magukról, hogy felnőttek, pedig csak fel vannak nőve. Netán öregek, de nem felnőttek.

Szeptember 3.
Előfordul, hogy a fiatal írók megöregszenek. Persze, ez nem megy simán, kapaszkodnak ők is, mint mindannyian, a nem költők és nem írók. A JAK forradalmi újdonságai között a legújabb ez a kapcsolat? http://www.jelfolyam.org.rs/ Vajdasági bölcsészek kezdték, később bővült így, ahogyan most látható, olvasható. A szemléletük mindig is közel állt hozzám. A földrajzi hely, vagy a szélben terjengő por teszi? Olvasom, kattogtatom, és úgy érzem, otthon vagyok.

Szeptember 4.
Van ezen a képen egy macskaszerű medve, amelyik nem macska, nem medve, hanem egy csinos kis nyestféle. Pajták és melléképületek zugaiban lakik. Nálunk a garázsban állandóan összejárkálja valami a kocsi tetejét, a szélvédőt se kíméli. Hasonló mókás bűnöző lehet a tettes:
http://tbuvar.hu/keptarok/keptar201204.html
*
Egy kis nosztalgia:
http://oroszok.postr.hu/felhokarcolo-a-futohomokon
Ez a blog nagyon jó témákat dolgoz fel. A bejegyzés elején mutatott Ermitázs-kommandóról is ők írtak.

Szeptember 5.
A mai újságokból itt van egy cikk: http://www.hir24.hu/belfold/2012/09/05/pokorni-nem-a-kopenyben-hanem-a-jozan-eszben-hisz/
Amikor miniszter volt, nem kedveltem ezt az embert, de most már visszasírom.

Szeptember 6.
Ha nem olvasok véletlenül a Népszabadságban egy szerény sóhajt az Iparművészeti Múzeum munkatársától, lemaradok erről az érdekes kiállításról. Szeptember végéig van nyitva. Amint tudunk, megyünk! Majd beszámolok róla, mit láttam.
http://www.imm.hu/hu/exhibits/view/125,Art+deco+%C3%A9s+modernizmus+-+Lak%C3%A1sm%C5%B1v%C3%A9szet+Magyarorsz%C3%A1gon%2C+1920+%E2%80%93+1940?type=temporary

Szeptember 7.
Össze kellene állítanom egy honlapgyűjteményt. Annyi érdekes helyre mászkálok a gép előtt ülve. Persze, mások is eljárkálnak ide-oda, még a föld alá is. Szeretem a barlangokat például. Itt mellettünk van egy páratlan csoda, már látogatható. Bejelentésre lehet és sáros járatokon keresztül kell hason furakodni, amíg elérhető a kristályterem és tovább. Az öltözék legyen meleg, de könnyű, fejlámpát a barlangkutatók adnak. Nyilván életkori határa is van a látogatásnak, bár ezt nem közlik olyan ápertén.  http://www.bebte.hu/pagebarsat.htm
Egy népszerűsító videó a barlankutató társaság tevékenységéről:
http://videa.hu/videok/tudomany-technika/ot-percben-a-bebte-rol-barlangaszat-dorog-esztergom-LF8
Nem a reklám helye! Csak igazi érdeklődők számára!

Szeptember 8.
Az a baj, hogy már a könyökömön jövök ki.

20 komment

Címkék: az éjszaka csodái

A harmadik torony

2012.08.31. 15:57 akimoto

bolognai%20latkep01.jpg

A cím lopott. Szerb Antal kis úti beszámolójának  a címe, olaszországi reflexióit rögzíti. Az észak-olasz városok minden kellemével és hasonlóságával találkozott, ahogy mi is, egyszer régen.
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00609/19293.htm
Némiképpen ez a blog is (elefántcsont)torony, bár verset nem írok.

*
„Bocsánat, hogy megmagyarázom, amit szinte mindenki tud,
noha a tudás egyelőre nem tartozik a státus-szimbólumok közé.”
(Kálnoky László: Egy régi sörtalp paleográfiája. Mennyivel finomabb, mint az újabb keletű, amúgy ötvenéves vicc: - Keksz nyet?)

 Augusztus 25.
Ezt a beszélgetést többször is el kell olvasni:
http://www.nlcafe.hu/sztarok/20071217/popper_peter_kivulrol_nem_jon_megvaltas/
Olyan ember, aki tényleg mindent tud. Őrangyal.

 Augusztus 26.
Lehet, hogy unalmas, de a saját blogomat elsősorban a saját kedvem szerint alakítom, akár  beszélgetés helyett. Ezek a dolgok foglalkoztatnak, és a szakmázás görcse se akar elmúlni. Annak meg nagyon örülök, ha a látogatóim kedvükre való ajánlásokat találnak nálam.

*
 Bartókról: Az ismert anekdota szerint, a harmincas években Bartókot megkérdezték egy koncert, egy modern zeneszerző művének elhangzása után, hogy hogy tetszett, tanár úr? Bartók szigorúan rázta a fejét. Romantika, mondta. És azt nem lehet? Nem, és az ellenkezőjét sem. Ma már nem. Hát akkor hogyan lehet ma komponálni, tanár úr, kérdeztek vissza.Sehogy, felelte Bartók. De azért az ember dolgozik. (partinagy idézte valamikor)

*
Ezen hullára röhögtem magam: http://www.portfolio.hu/ingatlan/varoskep/az_eiffel-torony_europa_legertekesebb_muemleke_435_milliard_eurot_er.171835.html?utm_source=hirstart&utm_medium=portfolio_linkek&utm_campaign=hiraggregator
Vajon a fémfelvásárlók itthon mennyit adnának kilójáért?

*
A gólya elrepült: http://www.sikerado.hu/tudomany/2012/08/17/allati_rekord

 Augusztus 27.
Hülye könyvek jelennek meg.

 Augusztus 28.
Ki mit szól hozzá?
Van egy új foglalkozás: „irodalmi és alkalmazott írói referens”. Ha valaki elvégezte az Íróakadémiát, a Munkaügyi Központ bejegyzi mint munkavállalót (munkakeresőt?…)
Az akadémiai képzésen túl segítséget is kapnak az író-foglalkozású emberek:
http://www.mesterkurzusok.hu/kepzesek/szepiro_mesterkurzus
Kissé széteső a honlap, de az is lehet, rosszul használom.
http://www.konyvonline.hu/index.php?lap=konyvek/reszletek&bok_id=119
Aki író akar lenni, hivatalosan is az lehet. Na?
Az íróakadémia honlapjának egy oldala: http://www.iroakademia.hu/szerkesztok/index.php?lap=doc/doc&dok_id=218

 Augusztus 29.
Ma nem történt semmi azon kívül, hogy szedtem egy kis málnát, és főztem egy lábas szilvalekvárt.

 Augusztus 30.
Este eddig se mertem kimenni sétálni. Különösen péntek éjszakákon ordítoznak főleg fiatal férfiak. És ha drogtól, akkor kiszámíthatatlanok.
http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2012/08/30/fiatalok-vertek-halalra-egy-hajlektalant-pilisszentivan
Tőlünk tíz kilométerre történt. Erdei ösvényen romantikázni szép csillagos égbolt alatt még ha nem vagy hajléktalan, akkor sem tanácsos.

 Augusztus 31.
Kezdek tisztán látni. Adorno azt mondta, hogy Auschwitz után nem lehet verset írni. A Béke tanszéken megbeszéltük, hogyan is kell ezt érteni. + Mengele tudománya  tudomány volt-e?

*
Tanévkezdéskor megszólalnak a pedagógusok. http://humanisztikus.hu/tanarok/rakos-peter/
Hoffmann Rózsa pedig azt modotta, hogy a hagyományoknak megfelelő tanév indul el. Az újdonságokról is szólott: http://nol.hu/belfold/hoffmann_rozsa__nem_kell_apokalipszistol_tartani
Klebelsberg Kúnó nagy formátumú politikus, kultúrember és demokrata volt a szó népet szerető, népért gondolkodó értelmében. Óriási állami pénzeket invesztált a kultúra terjesztésébe, az oktatásba,  az egyetemek működtetésébe, az alapkutatásokba  stb. Mai „követői” mit tudnak felmutatni?

*
József Attila írja a Szabad ötletekben:
...az ész tehát nem arravaló, hogy "irányítsa" az embert (lásd a pedagógiát: a felnőtteknek nem irányitaniok, hanem csak értelmezniük kellene a kicsinyeket) hanem arra való az ész, hogy a külvilágot önmagával együtt tudomásul vegye...

 

23 komment

Címkék: belülről kifelé

Murakami összes

2012.08.25. 00:12 akimoto

umaxi023.jpg

Összesen nem sok, amit eddig olvastam tőle. Négy regényt, mindegyiket élvezettel. Aztán valamiképpen elkezdtek hasonlítani egymásra. Mindegyikben van érzékeny ember, mindegyikben van legalább egy küldetéstudatos nyomozó vagy egyenruhás, mindegyikben középpontba kerül néhány abszurd elem, amely erős befolyással van az emberek életére. Van rejtély, ezt meg kell oldani. A nyomozás vagy a főhős vagy másik szereplő bevetésével folyik, mindig izgalmas, talányos. Mesei. Sokszor van valamilyen átjáró egy másik világba, ahol vagy boldogság vár a hős(ök)re, vagy nem. Megtalálni nehéz, de nem lehetetlen.  

Ma kapom meg a az IQ84 harmadik kötetét. Vajon kiderül-e valami Murakamiról, ami eddig nem?

*

 Sajnos, mindenkinek meg kell küzdenie a saját korlátaival. Nemcsak nekem. Eszembe jutott, mert néztem a Híradót.

Augusztus 20.

Az új kenyér lisztjébe elég sok gyomnövény magvát is beleőrölték. Szükségképpen. Ha csak egy szent életű molnár ki nem válogatta előbb. Szép gondolat, hogy a kenyeret magyarlakta vidékekről gyűjtött új gabonából készítették, ezzel is a nemzet egységét kifejezendő. Lehetne allegóriává bővíteni, de minek.

*

Ebbe a házba szívesen beköltöznék: http://www.alternativenergia.hu/energiatakarekos-eloregyartott-haz/51656    Vinném magammal a könyveimet is. Még a régi pesti  telefonkönyveket se dobnám ki. Egy tanulmánnyal felér, bármelyik betűnél kezdem olvasgatni. A bősz olvasó, hát ez vagyok én. Minden betűből továbbhullámzó információhoz jutok.

 Augusztus 21.

Felhívás könyvtárosoknak:

Most, amikor ciki a könyvolvasás, ámde, ha mégis olvas az átlagos olvasó, ugyanarról a könyvről homlokegyenest ellenkező véleményt ütköztetnek. Egyikről sem a könyvtár tehet. Se a könyvtáros, ugye.

A linkben foglalt felhívás különben csak szűk kört, magasan kvalifikált könyvtárosokat érint, mégis, el lehet töprengeni rajta, hogyan tisztázódik a könyvekben őrzött kultúra és tudás szerepe a zéletben, és hogyan lehet majd összegyeztetni a nem könyvalapú szöveg-és képmegőrzést a különböző felkészültségű és igényű olvasók várakozásával. A tudományos vagy szakmai követelményekről nem is beszélve.

 Augusztus 22.

Kivégeztem Murakamit. Semmi új nem derült ki. Olyan, vagy talán gyengébb mint a többi könyve. Ebben a három kötetesben szabadjára engedi a mesélőkedvét, a multiknál gályázók,  a könyvelésen görnyedők, a három műszakban dolgozók, sok-sok  hölgy örömmel és izgalommal fogja várni, hogy egymásra találnak-e a szerelmesek, hogy kijutnak-e ezerkülöncszáz-nyolcvannégyből, ahonnan kevés társadalmi tapasztalattal,  homályos megérzésekkel és misztikus fenyegetettség miatt  próbálnak távozni. Nem tudom elképzelni, hogy egy férfi a saját férfi-agyával képes lenne végigszenvedni ezt a részleteiben különös, összességében nem túl jelentős történetet. Ettől még lehet, hogy Nobel-díjat fog kapni, ki tudja, mire vevő a tekintélyes bizottság.

 *

Az a gyanúm, hogy most már csak hozsannázást érdemlő könyvekről kellene írnom. Esetleg nem kéne mérlegre tenni semmit. Több Murakamit azonban nem fogok elolvasni, rövid az élet.

 Augusztus 23.

Szeretnék már valami mást olvasni. Itt vannak például a cigányok. Újabb néven romák. Mint kiderül ebből a tanulmányból, Indiáig kellett mennie a kulturantropológus kutatónak, hogy bemutathassa: a cigányok emberek.

Ott is szegények, hagyományos foglalkozásaik vannak, a Gypsy angol szót önmagukra nem tartják érvényesnek, mindig csak a másik csoport  gypsy. De azért béke van és tolerancia. Az ottani népcsoportok másképpen illeszkednek az amúgy is tarka és kasztokkal szabdalt népességbe.

*

Micsoda izgalom! Éjfél körül a bezárt konyhaajtó előtt macska visított, kutya morgott, hiába toporzékoltam, meg se hallották. A ház ura bottal fölfegyverkezve kiment körülnézni, de az állatok már nem voltak ott. Megkereste zseblámpával a macskát, a hátsó kerítés előtt üldögélt ártatlan pofával. És nem mondta meg, ő huzakodott-e a kutyával, vagy más valaki.

 Augusztus 24.

MURAKAMI regényét olvasva egyszerre rájöttem, hogy hiszen ez szabályos mese. A modern ember meséje, azé az emberé, aki azért olvas, hogy addig se legyen ott, ahol van.

 Eszembe jutott egy régi, nagy kultúrájú mesekutató, Honti János. Kis könyve, A mese világa 1962-ben jelent meg a Gyorsuló idő sorozatban a Magvetőnél. De korábban született, a harmincas évek végén.

Honti Jánosnak akkoriban egy  mesegyűjteménye is megjelent, erről írt Lesznai Anna a Nyugatban recenziót. Természetesen belenézett A mese világa c. esszébe is, onnan idézi, hogy Honti szerint „ a mese olyan történet, amelynek hátterében csodahívő, az empíria bevett, tudatos törvényszerűségeit felbontó világnézet uralkodik. …A mesevilág lazaságából rendet csak a mese tökéletes szerkezet-volta tud alkotni." (Honti János "A mese világa", Pantheon.) Lesznai szerint „maga a mesevilág törvényszerűsége kényszeríti szerkezetbe a mese-elemeket. A mese eleve kollektív hagyományokra és közös erkölcsi alapra épül, a kalandos és szabad elemekkel játszó történetet előre meghatározott mederbe tereli; indulásában már nyíltan bennfoglaltatik kibontakozása. Paradoxul időtlen történés.

Honti a műfajba-gubózás rejtelmes percében szeretné lerögzíteni a mesét. Jelzi, de nem definiálja a mese hitbeli gyökereit, nem kísérli meg eredetének felkutatását a történelemelőtti történelemben; nem időzik a csodahit biológiai és lélektani forrásainál. Elkerüli azt, ami a mese megszállottjának talán legfontosabb kérdése: nem vizsgálja a csoda valóságértékét és egyelőre lemond arról, hogy rekonstruálja a csodahívő ember világképét, amelynek a mese csak kisded, elszakadt meteorja.”

Mindez teljesen igaz a mai mesélő, MURAKAMI művére!  (Lesznai Anna recenziója Honti János mesegyűjteményéről a Nyugat 1938. évi 4. számában olvasható: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00627/20036.htm )

Vagyis: Honti János már a harmincas években előre  megvédte Murakamit. A légből szőtt gubót, a különös fogantatást. Mégis megszavazom neki a Nobel-díjat!

tav.ud. 024.jpg

21 komment

Címkék: csodaváróknak

Őszibarack

2012.08.18. 22:15 akimoto

őszbarack 006.jpg

Augusztus 14.

Akkor most elmondom, mi történt az őszibarackfával. Az elmúlt nagy viharok egyikén éjjel letört a leggazdagabb termést hordozó ága. Vagy húsz kiló zöld barackot dobtunk ki ágastul, levelestül. Egy újabb ág szintén éjjel tört le. Ez kisebb az előzőnél, kampóval felakasztottuk egy oszlopra, megpróbáljuk, hátha beérik, ami rajta van. A harmadik nagy váz ág sok pirosodó termésével kilógott az utcára. A járókelők elkezdtek szemezgetni róla, ezért fogtuk magunkat meg az ágat, leszedtük féléretten az egészet, most egy talicskában huzigálja a napra a ház ura, éjszakára betolja a garázsba. Úgy nézem, elkezdhetek sok üveg őszibefőttet elrakni, arra még jó lesz.

*

Este a rönkasztal mellett sörözgettünk. Egyszerre valami gyenge zörgés hallatszott a borostyán alól, majd kiballagott az útra egy süni. Nem törődött velünk. Elment a szomszéd betonkerítése tövébe, ahol szintén dúsan nő mindenféle talajtakaró futónövény. Gondolom, hogy csigákat keresett vacsorára.

 

Augusztus 15.

Fullerén rács. Korántsem üres. Sőt, akkora energiát képes kis felületen összpontosítani, hogy ha kilövelli, nagy távolságban tud hatni. Két ilyen élőlényt ismer a természet: egy gombafajtát és egy véglényt. Kutatók kiderítették, hogy bizonyos vírusok szerkezete is fullerén alakzatot vesz föl. Így már érthető, miért olyan nehéz kitalálni virus elleni szert. Vagy van? Csak nem tudok róla.

Itt el lehet olvasni, pontosan mit értettem rosszul.

 

Augusztus 16.

Vissza a saját világba. Ennek is rétegei vannak, lehet bugyroknak mondani. (Babits) Ó, ezek az irodalmi allúziók! Esténként locsolunk. Csak a cukkini tövek, néhány virág, két csillagtök kap a drága vízből, mi a rönkasztal mellett sört iszunk. Fölöttünk fecskék köröznek. Azt olvastam, hogy a fecske naponta saját súlyának háromszorosát fogyasztja el a normális anyagcseréje fenntartásához. Őrült hangos csiviteléssel cikáznak a fák fölött, néha ellipszisformába rendeződnek, mintha a fiatalok az Afrikáig tartó, kötelékben repülést  gyakorolnák.

*

A híradóban meg azt mutatták, hogyan engedték útjukra a hortobágyi madárkórházból a gyógyult gólyákat. Volt, amelyik visszakanyarodott, még félt elrepülni. Kicsit erősítik a madarászok, aztán újra elengedik.

 

Augusztus 17.

Nem állom meg, hogy ne szóljak  könyvekről. Gidron Mordechaj Henrik: Szálloda a gyerekkorból. Géczi János: Prózák. Szász Imre: Az Emlékezés tava. Szántó Piroska: Forradalmi Szvit 1956. Esti olvasmányok a héten. A gép mellett ücsörögve olvastam. Ma a könnyű e-könyvet viszem magammal ágyba, párnák közé. Rejtő Jenő-P. Howard: Az elveszett cirkáló. Papíron megvan A megkerült cirkáló, végre a sztori elejét is megismerhetem.

 

Augusztus 18.

Úgy látom, tényleg elmentek a fecskék. Délebbi, melegebb tóhoz húzódtak? Ma már úgyse lehetne hallani őket, összeállt a szomszédban a fúvószenekar. Sramlit játszanak. Nem lenne baj, ha az uszoda meg a sportcsarnok faláról nem visszhangzana, így néhány másodperc alatt megismétlődik minden hang, minden dobütés, ámde beleszól a következő taktus, valami sajátos ritmusképletet hoz létre.

Ma este várom Bernadette nővér heti levelét. Visszatérő mondatai olyanok, mintha nap sütne át egy ólomkristály kelyhen.

 

21 komment

Címkék: utcabál

Home Decor

2012.08.12. 07:05 akimoto

Végignéztem a galériát. Sírnivalóan ronda! Mostantól bárkihez megyek látogatóba, ha trendi a házigazda, ezekkel a cuccokkal díszíti a lakását? Ó, igen, a gyerekszobában pedig  rózsaszín macska, a Hello Kitty fogad. Innen kifelejtették, de van más gyenyerőség:

Én kicsi pónim!

 

Augusztus 6.

A NAGY NINI. Születésnapra készült otthon, a kertben. Gyerekkorunkban sokszor volt vásár a szomszédos piacon. Lehetett kapni léggömböt, törökmézt, vattacukrot, műanyag hajbavalókat, csattogó szárnyú falepkét, és forgót is, legkisebb testvérünk vágyainak tárgyát. Még nem tudott beszélni, egy-egy szótagot ismételgetett. Az udvaron szaladgáltunk a forgóval, ami ugye forgott, ha nekifeszült a szellőnek, a kicsi föntről nézte és ujjával mutatta: -Nini! Nini! Ha meguntuk a rohangászást, ledobtuk a forgót, tovább nem volt mit nézni. Apánk elhatározta, hogy születésnapi ajándékul óriási forgót készít könnyű viaszos kartonlapokból, több méteres nyélre szereli, fölerősíti a kertben egy oszlopra, és ha fúj a szél, működni kezd a kicsi örömére. Így keletkezett a NAGY NINI. Legalább tíz évig forgott otthon, a kertben.

*

Más:

Az olimpiai közvetítések alatt már van „becsmérelés” is. Egyik műsorvezető a másikat becsméreli egy harmadik újságíró szerint, mert a közvetítés alatt a ledorongolt riporter meghatódott a sportoló teljesítményétől, és ennek hangot is adott. Becs-mér. Mérjük meg a becset. Ld. Szófejtés.

 

Augusztus 7.

Ulickaja könyvét, az Imágót majdnem úgy olvastam, mint Nádasét. Fenntartásokkal, majd beletörődéssel, végül elismeréssel. Úgy látszik, az irodalom új útjain kezdünk járkálni. Regénynek mondják, de nem regény. Inkább elbeszélések a főszereplő (?) három gyerek iskoláskoráról, irodalomtanáráról, szerelmeikről, házasságaikról, részvételükről a szamizdat és a tiltott irodalom terjesztésében, a politikai nyomozók módszereiről, a szovjethatalom stupiditásáról, a kimagaslóan képzett kettős ügynökökről, a tehetségről és a tehetségtelenségről. Meg úgy az életről általában, a kiemelt káderek, az osztályidegenek, a kivándorlásra készülő zsidó családok és az alagsori besúgók körében. Ulickaja, mint mindig, csodálatos mesemondónak bizonyul. Váratlanul fonja egymásba a történetszálakat, mintha mégis eljött volna a regényes fordulatok ideje.  A  mellékszereplői is figyelemre méltóak, felvillantott sorsuk élettel teli, az ismerős moszkvai utcák, épületek, könyvtárak, szóval a helyszínek olvasás közben életre kelnek. Szomorú, hogy a valóságban már soha de soha nem mehetek el oda. 

 

Augusztus 8.

Volt egy szomszédasszonyom még régen  Lágymányoson. Amikor a lánya osztályfőnöke  családlátogatásra jelentkezett be hozzájuk, gyorsan kölcsönkért tőlem egy elég vastag, keményfedelű könyvet, és célirányosan, mintha éppen olvasásra készítette volna oda, a dohányzóasztalra helyezte. Ilyen példaszerű, asztalon is figyelemfelhívó, élvezetes nyomdaipari termék Az év novellái 2012, kiadta a Magyar Napló. Forgatom. A borító (fényezett műnyomó papír) hátoldalán húsz fénykép, az íróké. Első Csurka István. Nocsak. Minden meg van bocsájtva? Aztán Ferdinandy György, Vathy Zsuzsa, Oláh János, Ács Margit, Marosi Gyula, Szentmártoni János, Czakó Gábor, csak az ismerősöket említem.  A könyv A/5-ös méretéhez a szedéstükör kissé keskenyebb a megszokottnál, a betű a kedves Garamond, talán 10 pontos (igen, közben megnéztem: a Garamond betűtípust 10 pontos Garmond testen használták). Az oldalak élén élőfej finom léniával, a cím és a szerző neve fölötte kurzív, talán 8 pontos betűkkel. A tartalomjegyzékben Kapitelchen betűkkel (kisméretű verzális) a szerzők neve, kurzív a novella címe. Az oldalszám mérete azonos a belív oldalszámaival. Ha még lapozgatom a könyvet, a szerző nevét és a mű címét a Garamond betűcsalád Verzáljával látom. Olyan kulturált, otthonos a könyv „pofája”, mintha legalább harminc évet léptem volna visszafelé a könyvkiadásban. Az újságok nyugtalan tipográfiájával szemben ez a könyv valamilyen állandóságot sugall. Sajnos, nincs benne nyomdai impresszum, sem az, hogy ki a könyv tervezője, de tudnak valamit, az biztos. A könyv szaga enyhén a frissen hegyezett grafitceruza szagát idézi.  A novellákat még nem olvastam. Egyébként, amíg ezt írtam, úgy éreztem magam, mint Bornai a maga szakmájában (ami egy ponton művészetté válik, legalább is az övé.)

 

Augusztus 9.

Meghallgattam a himnuszt az olimpián, direkt megvártam, hogy a vásárhelyi lány megkapja az aranyérmet. Szebbnek találom így leegyszerűsítve, mindenféle díszes tremolók és szárnyaló hogyishívjákok nélkül.

 

 Augusztus 10.

Nem hagy békén a gondolat, hogy a dekorációipar mennyire ízlésromboló tud lenni. Miért ne lehetne például fotókkal díszíteni a lakást, vagy fotókról készített szitanyomattal, linómetszettel, vagy nem tudom, milyen technikákkal lehetne még egyedivé tenni  az otthoni díszeket. Itt van például:

Kis példányszámban, többféle sokszorosítási eljárással lehetne korunk díszítőeleme a geoart.

 

Augusztus 11.

A történet képekkel itt:

http://nyavalygo.freeblog.hu/archives/2012/08/12/Napja_is_van_megertem/

17 komment

Címkék: érzelmi érték

Augusztus 1-től

2012.08.05. 09:16 akimoto

Most olvasom, hogy van egy megerősítési torzításnak nevezett jelenség a vitatkozók között:

Azt hiszem, le kell mondanom kedvelt módszeremről, amikor is egy-egy kiragadott szövegrészlet kapcsán tovább gondolok vagy véleményezek valamit, mert bár igaz, hogy megerősít valamiben, amit amúgy is gondoltam, esetleg bemutat valamit az idézet, amitől Isten őrizzen, merthogy nem gondoltam volna. Az érvelő főemlősnek tárgyilagosnak kellene lennie, de nem az. Eszerint tárgyilagosság nincs is? Na, ne tessék mondani. Majd szólok, ha megtaláltam, hol lakozik. Hol van az ész hűvös helye.  (Addig is szép nyarat, kellemes őszt, nem túl hideg telet, jobb éveket kívánok mindenkinek.)

*

Elolvastam Camus: A közöny-t. Mindössze 44 oldal. Egy ember éppen olyan egyszerűen él, mint mások. A körülményeinek, véletleneknek, szokásos életfordulatoknak kitéve, mint mások. Nincsenek sem illúziói, sem szertelen vágyai, viszont mások élethazugságait, mások akár őszinte hitét, mások véleményét nem osztja. Magányos. Sodródik. Azt gondolja, ilyen az élet, amikor anyja meghal. A virrasztás alatt dohányzik és kávét iszik, a temetés után moziba megy barátnője kívánságára. Az elfogadott normák szerint sírnia kellene, és gyászolnia, nem Fernandel-filmet nézegetni. Később lelő egy arabot, egészen véletlenül van fegyver nála.  A vádbeszédben az itt felsoroltakat bűnként könyvelik el, és mint megrögzött bűnöst, halálra ítélik. A pap az utolsó éjszakáján vissza akarja téríteni  Istenhez, de ő ellenáll.

 

Augusztus 2.

Éjszaka még a Sorstalanságot is majdnem végig elolvastam. Aki nem volt ott és nem élte át, hiába olvas. Beszélni róla szégyenletes. A hazatérő előbb a Nefelejcs utcába megy, legutolsó lakhelyükre. Ott érti meg, hogy végigélt valamit, ami nem az ő sorsa volt. Idős rokonai felháborodva kérdezik: De hát mit tehettünk volna? Ők a gettóban vészelték át a háborút, és életben maradtak. Az újságíró „anyagot gyűjt”  a koncentrációs táborok „borzalmairól”, a járókelő hazugságnak tartja, hogy léteztek gázkamrák, a hazatérő magába zárkózik, és  gondolatban visszamegy a kémények tövébe, ahol az esti appel előtt egy órával béke, és mondhatni boldogság honolt a lenyugvó nap visszfényében.

 

Augusztus 3.

Ulickaja: Imago. Regény Sztálin halálától a peresztrojkáig. Először nem akartam elolvasni, mert az irodalom peremvidékén, ahol én jártam-keltem, úgyis minden másképpen látszott. Hadd maradjon meg legalább az emberi kapcsolatok jó emléke.  Aztán mégis olvasom. Majd beszámolok róla.  

 

Augusztus 4.

Viccek Katinak: Mi a különbség a víz és egy ikerpár között?
- A vízre azt mondjuk H2O, az ikrekre meg azt, hogy ó hát kettő!

- Melyik a legrosszabb gyógyszer?
- A kilenc.
- Miért?
- Mert fordítva hat...

Miután a királylány megcsókolta a villamost, átváltozott BKV.

A többi ezen az oldalon van: http://oreganeniked.hu/forum/43/neveto_sarok_ii

 

-           

Augusztus 5.

Amikor újságot olvasok, gyakran eszembe jut, mit kérdezett Babits.

Babits Mihály: Szíttál-e lassú mérgeket?

 1919 július.

Szíttál-e lassú mérgeket, illatok átkait?
jaj, rosszabb, aki kába Szók mérgéből tudva szítt
melyektől elzsibbad az ész, és megőrül a Tett -
ó, kárhozat, kiben a szó először született
az ábrándokbahurkoló, álomharanghuzó,
biborszinű, tömjénszagú, trombitahangu szó.
Haza... Szabadság... hallod ezt? ó ember! messze fuss,
mert ellenséged aki szól, zsarnok és háborus:
mert minden édenek neve vad poklokat büvöl
s Kasszandra átkát gúnyosan visszárul veri föl
Hazánk, harsan, s már durva harc dúlja a drága tájt,
s új tusa borzadt oka lesz, ha ki békét kiált.
Eszmét neveznek - és a föld bitókkal fölfakad;
jövőt - és viszik halni már a gyönge fiukat
népjavát - s a nép új nyomort lát, újabb szenvedést;
emberközösség: pompa-szó! de kerüld mint a kést;
szabadság: ez még csábosabb; de vigyázz, ki ne mondd,
mert súlyosabb bilincsbe fogsz botolni majd, bolond!
Ó, varázs van a szavakon, hogy a Teljesedés
fordítva értse mind, s legyen elátkozott vetés,
hol a konkolyt arassa az, ki a buzát veti,
s szive melegjén ölyvtojást költsön a gerle ki.
Ember azért, ha jót akarsz, tanácsom megfogadd
és köpd ki fogaid közül a véres szavakat, -
sőt hogyha érzed, hogy a szó, ez álnok gyűtövény,
ártatlan is, csírázni kezd lelkednek mezején,
égesd föl inkább a mezőt, és legyen kételyed
tikkadt és izzó, mint a láng száraz mező felett.

*

Umberto Eco: A prágai temető

Még nem olvastam, de tegnap már a kezemben volt egy könyvesboltban. A Magyar Narancs cikke lázba hozott, hiába, nem tudom megvenni. Könyvtár! Könyvtár! Legyél már nyitva! http://magyarnarancs.hu/konyv/ahany-haz-annyi-osszeeskuves-umberto-eco-80867

*

Beszélgetés arról, ki mit hoz onnan, ahol járt. Rájöttem, hogy nekem semmim sincs, sehonnan. Utoljára Rómában voltunk, egy térképet találtam a táskám alján, az is véletlenül keveredett oda.  A városnéző buszon szedtem fel, valami idegen ember sáros edzőcipőjének a lenyomata is rajta van. Görögországból egy tengerparti kavics, Jugóból egy cipő, már rég elkopott és kidobtam, Bulgáriából  kődarab, vöröses konglomerátum, ennyi. Mégis csak: van egy pici réz Buddhánk, Mongóliából hoztuk. Nem is tudom, hol hever most. A SZU-ban sokszor voltam, ami onnan van, ajándék, és nem az én gyűjtésem. Ámbár a szamovár meg a gzselji cukortartó nem rossz.

*

Kassák Lajos tizennyolc levele az édesanyjához. A Digitális Irodalmi Akadémia anyagában olvasom. A nyolcadik levélben írja: „Határozottan úgy érzem, hogy Maga éppen azért jött erre a világra, hogy egy olyan gyereket szüljön, aki a kimondhatatlant is megkísérelje kimondani, s ha senki sem értené meg, Maga akkor is megérti minden szavát. Ha nem így lenne, miért írnám tovább leveleimet, amelyekben úgy ugrálok ide-oda, mint a csörgő szarka a fák ágai között, és úgy hordom össze kicsiny értékeimet, ahogyan a szenvedélyes rovargyűjtő mezők és erdők, hegyek és völgyek csodabogarait hordja össze üvegtetejű skatulyáiba.” Kassák anyja nem tud olvasni. Mutterkám, megszólítja, és nem szégyelli, hogy gondol, amit gondol, mindjárt le is írja forma és nyakló nélkül, mint a meggondolatlan blogírók szokták, gyermeki (mondhatni ostoba) bizalommal.  

 

Szólj hozzá!

Címkék: főemlősök egymás közt

Július utolsó napjaiban

2012.07.31. 14:04 akimoto

Ma ez:

Rettenetes! Az ezerszer kifosztott, megalázott emberek között ekkora élni akarás, terv a jövőre nézve, ragaszkodás a családhoz és az emlékekhez - még működni tudott?

 Július 26.

Újabb fölfedezés: a digitalizált társadalomtudományi könyvek forrása.

Aztán csak vitatkozzanak az e-könyvek hasznáról, meg a papírkönyvek válságáról. Amíg ki nem találják, hogyan szedjenek pénzt a szellemi javakért, töltsünk le és olvassunk reggelig, meg még tovább.  

 Július 27.

Megnéztem az olimpia londoni megnyitóját. Illetve, csak bele-belenéztem, egyszerre öt percnél tovább nem bírtam a gyermeteg élőképeket, melyek  Anglia történetének egy egy időszakát illusztrálták, és főként arról szóltak, mit adott a világnak a szigetország. Elnézést kérek a neves filmrendezőtől, nagyon untam a produkciót. Lehet, másnak tetszett, tőle is elnézést. A BBC kommentátora, egy kedves arcú nő hol sírt, hol nevetett. Úgy látszott, egyezik az ízlésünk. http://sport.hir24.hu/olimpia/2012/07/28/oscar-dijas-megnyiton-erzekenyultunk-el/

A kiküldött magyar újságíró talán hivatalból hatódott meg Harry Potteren, a Bee Gees-en,  az angol kultúra más képviselőin, igaz, a kiterjedt, több száz éves gyarmatbirodalomról nem esett szó.  A sportról is csak módjával, elvégre augusztus közepéig lesz alkalma a nézőseregnek a sporttal is foglalkozni.

Hány aranyat hozunk haza? Tippeljünk, kérik több fórumon. Szerintem négyet.

 Július 29.

Három napja „Falunapok” rendezvénysorozattal ébredünk és fekszünk. A rockzenekar nagyon színvonalas, a többi együttes szintén. Újra és újra bebizonyosodik, hogy a tehetség kiműveléséhez nemcsak szorgalom, hanem pénz is kell. Olyan szerelésekkel és hangszerekkel lépnek fel, hogy bámulatos. 

Július 30.

Ide mentem magamnak, meg akit esetleg érdekel, a Néprajzi Értesítő digitalizált anyagát.

Minthogy nehezemre esik bárhová is elmenni, a legjobbkor kezdődött mindenféle érdekesség internetes hozzáférése.

*

Etikusan és környezettudatosan élő vásárlók figyelmébe:

 Július 31.

Volt időszak, amikor húsmentes kajákkal kisérleteztem. Még megvolt a p.csabai kertünk, naponta kijártam vetni, palántázni, gyomlálni, ami megtermett, abból főztem estére.  Például egyben megfőzött kelleveleket kiterítettem, megkentem fölvert tojással, sajtot reszeltem rá, összehajtogattam, bepaníroztam, végül kirántottam olajban, mint a szelet húsokat. Egy másik találmányom a karfiollal és pirosra színeződött zöldpaprikával, tömlős sajtkarikákkal és kemény tojással töltött cukkini volt. Kapormártást csináltam mellé. A cukkinilecsót is kedvelte a ház ura, meg a reszelt tökből és áztatott zsemléből készült, apróra vágott kaporral és zellerrel ízesített lepényeket. Sajtkockákkal, főtt rizzsel, kevés reszelt vöröshagymával töltött paradicsomot tejfölös mártásban azóta se próbáltam az asztalra tenni. Hozatjuk az ebédet, vacsorára elég egy joghurt meg valami gyümölcs.  

*

Kár, hogy nem előbb írtam Aliz bejegyzéséhez. Mire összeszedtem magam és visszamentem hozzá, eltűnt a tartalmas poszt a kedves fotókkal együtt.  Pedig olyan szépen kapcsolódtak egymáshoz a gondolatok, az emlékek, a hivatkozások,  az idő darabkái, mint egy szecessziós lépcsőkorlát szeszélyesnek látszó kanyarulatai, holott nagyonis szerves, egymást megtartó konstrukcióról van szó. Mit kezdjek most Popper Péter találó megjegyzésével, Timi Kalligrammban megjelent versével, a Hó/Virág/ cukrászdák otthonos emlékével, az elegáns lakás könyvespolcos enteriőrjével, a szívből jövő és nagyon ritkán látható mosolyokkal? Külön-külön nem juttatnak „magasabb tudatállapotba”. Együtt egy igaz kultúra lenyomatai lettek volna. 

Utóirat: Valamikor olvasható lesz, Aliz piszkozatba tette! :))

9 komment

Címkék: képességünk a rend

Nem is tudtam...

2012.07.25. 08:39 akimoto

Egy középiskolás mondta, idemásolom: A modern művészet alapvető értelme és célja az értelmetlenség.

Július 22.

Idegsejtek, bélbolyhok a mikroszkóp alatt: http://www.csupaszon.eoldal.hu/cikkek/ezerszinu-vilag/igy-festunk-mikroszkop-alatt.html   (Köszönettel a link tulajdonosának.)

Július 23.

Évek óta „szabadságon vagyok”.  Annyi mindent olvasok blogoktól eszmékig. Rudolf Steiner ma rádöbbentett, hogy mindig szabad voltam, ha nem is mindig szabadságon: „Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt. Csak a morálisan nem-szabad ember, aki tehát valamely természeti ösztönt vagy valamilyen általa kötelességből elfogadott parancsot követ, helyezkedik szembe embertársával, mert az nem követi ugyanazt az ösztönt vagy ugyanazt a parancsot. A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.”

Mikor lettem szabad? Lényegében  középiskolás koromban, minden béklyót, nézetet megpróbáltam lerázni, de keményen fogott az otthon meg az iskola. Nemrégen találtam rá Nádasnál ennek a helyzetnek az összefoglalására:

„ A szülők, a nevelők, a papok és a pszichológusok ennek az életszakasznak a jelenségeit hajlamosak egyrészt úgy fölfogni, mint valami kellemetlen, de közel sem végzetes üzemzavart, másrészt hajlamosak valami olyasminek tekinteni, ami öröktől fogva így volt, s így is lesz, míg ember él. Egyrészt úgy fogják föl az egészet, mint valami természeti jelenséget, másrészt úgy fogják föl a gondjaikra bízott emberi lényeket, mintha azok mechanikus szerkezetként lennének működtethetők. Veszélyelhárítási tippeket adnak egymásnak; itt lazítsunk már meg egy csavart, ott meg húzzunk jó nagyot egy másikon.” (Részlet Az égi és a földi szerelem esszéből)

Szabadság-szobor Amerikában, Szabadság-híd Pesten, Szabadság-barlang Jósvafőn, Szabadság-tér megyei jogú városokban.

Lelkiismereti szabadság. Szabadság, elvtársak!

Július 24.

Vajon mit éreznek azok, akik nem tudnak mit kezdeni az érzelmi fölöslegükkel?  A fejükben pici villámok cikáznak és beleszédülnek, amitől gyönyörű szavakat hullatnak maguk elé? Vagy a mellkasukban gyűlik össze valamilyen, szép szavakká sűrűsödő nyálka? Vagy egyszerűen  ízlés dolga, hogy rózsaszínű horgolt mamuszban szeretnek tipegni imádottjuk körül? Most már írnom kell a giccsről, nehogy megfulladjak. Bár az se lenne nagy baj, ugye.  

Július 25.

Reggel. Az emberiség eddigi legjobb találmánya a kávé.

11 komment

Címkék: szabad madár

Érzéki és érzékfölötti

2012.07.19. 15:44 akimoto

Elolvastam több kritikát, recenziót, tényleg nagyon sok értetlenséggel viszonyulnak néha még irodalmárok is ehhez a könyvhöz. Bizony akadt olyan hölgy, aki „céltalan gyötrődéssel rágta magát előre a szövegekben”, majd sommásan megállapította, hogy a regény öncélú és aberrált. A szélsőségek nem segítettek közelebb a megértéshez. Legjobban Radics Viktória beszámolóját szerettem a Holmi egy régebbi számában.

http://www.holmi.org/2006/05/251     Itt a link: Radics Viktória: Kritika helyett

A legteljesebb, legjobban értő, legvilágosabb írás Nádas Péter trilógiájáról. Talán nem kellene egyetlen szót se szólni R. Viktória után, csak hamis és hiányos, vagy félreértéseket halmozó szösszenetek születhetnek utána. Mégis, ha már elkezdtem, néhány személyes benyomást rögzítek. Hiszen az olvasó olvas, ha gyatrán is.

Eleinte nehezen fogadtam el a szerző testiséget részletező beszámolóit, ilyesmiről nem szoktunk beszélni, gondoltam. De aztán fegyelmeztem magam, hogy ne csak a konkrét képet lássam,  hanem azon is gondolkozzam, miért éppen ott és így ábrázol Nádas. Egy idő után világossá vált a kettős értelmezés mélyebb jelentése, bennem is futni kezdett a párhuzam, szinkronban az  író párhuzamosaival. Megváltozott a viszonyom a szöveghez. Kinyílt, kiemelkedett, fölébe nőtt annak, amiről éppen szó volt, és nemcsak az érzéki, hanem az érzékfölötti is a saját koordinátái között kezdett mozogni. Az író az érzéki manőverekről érzékfelettien, hűvösen, sokszor orvosi kifejezésekkel ír, miközben visszatetsző kifejezéseket is használ akár ugyanazon a mondaton belül. Már ez a két stilusfogás is távoltart az érzékiségtől, ugyanakkor érzékennyé tesz a gondolatra. Sőt arra a belátásra vezet, hogy az önkontroll, a merev társadalmi szabályok beszivárgása az emberi identitásba megöli az emberben szenvedélyt. Kiöli az emberből az Istentől, vagy ha úgy jobban tetszik, a természettől kapott képességet a tökéletességre.

Ha Leonardo regényt ír, bizonyára hasonlóra jut, mint Nádas Péter. A pontosság, az elemzés, az ábrázolás, az előtanulmányok - vázlatok a nagy pannóhoz, amelyen megjelenik Nádas Péter huszadik százada. (Mint tegnap megtudtam, az író szövegrészletekkel is dolgozott,  s hogyan használta föl, el kell még olvasnom a regényhez írt „olvasókönyvet”.) Nem hiszem, hogy illetlenség vagy túlzás lenne a párhuzamos történetek rejtett párhuzamainak felmutatásakor Leonardót emlegetni. Ha felidézzük Keresztelő Szent János frivol mosolyát, felfelé mutató ujját, azonnal belénk villan: milyen sokértelmű az a kép! Nádasnál is ez az alapélmény. Ahogy Leonardo anatómiai vázlatokat készített a kézről, százszor lerajzolt egy mozdulatot, kutatta az inak, csontok és izmok működését, úgyanúgy tesz íróként Nádas is. A férfitestek anatómiája, a nyitott hasüreg részletei, a belső szervek, a vérkeringés érpályái jelzik Leonardó szenvedélyes vágyát a megismerésre, pontosan úgy, mint az író törekvését a regénye minden mondatában ott lappangó, az emberről szóló különös tudása feltárására és közreadására.   

4 komment

Címkék: Nádas Péterről másodszor

Áthozat

2012.07.16. 22:37 akimoto

((Nádas Péter könyvén gondolkodom. Több kritikát, beszélgetést, hozzászólást elolvastam. Kissé elkeserítő, milyen sokan fogadják értetlenül vagy elutasítóan ezt a nagyszabású művet. Aki nem érti vagy ellenségesen magyarázza Nádas Péter  ember- és világképét, nem vette magának a fáradságot, hogy legalább megpróbálja megközelíteni az alkotói szándékot. A szöveg primér jelentésén túl annyi minden rejtőzik.

Nádas P. világának egyik lehetséges megfejtése pszichoanalitikai.  Az író biztosan ismerte Lacan francia pszichiáter: A fallosz jelentése c. tanulmányát, illetve a pszichiáter Freuddal vitatkozó nézeteit a tudattalan tárgyában. Freud szerint a tudattalan bizonyos helyzetekben jön elő és érvényesül, mint a tudat arche-típusa, egyfajta pre-tudat. Lacan szerint viszont a tudatos és a tudattalan egyszerre megvan az emberben mint két alapvető lételem. A regény alakjainak egymáshoz való viszonya, a tudatos-tudattalan játékában, a másik ember elemi megtapasztalásában jön létre. A homoszexuális szubkultúra éppen olyan keserves ráismeréseket hoz fel a mélyből, mint az újlipótvárosi barátnék társaságának története, vagy a német fajkutató intézetbe zárt fiúké, vagy a többi párhuzamos életé.)) Eddig tart az "áthozat".

A 20.századi Magyarország társadalmi tagozódása szerint is tájékozódhatunk Nádas Péter világában. Központi alakjai az elit értelmiségből jönnek, származásuk szerint magyar, zsidó vagy német eredetűek, az iparos, a tisztviselő, a mélyből felzárkózott ávós, a  kápó, a láger őre, egy nő, aki énekesnőnek készül, és tehetségének korlátaival küzd, ő például a mezőgazdasági cselédségből verekedte föl magát. Van deklasszálódott figurája (Vay Klára), sok homályos férfialak főként a Margitsziget éjszakai jeleneteiben, közülük is kimagaslik szó szerint is a kulcsfigura, az Óriás, ( a regény végén tudjuk meg, hogy útépítő munkás),  itt a szigeten ő a király, Kristóf, az elbeszélő (másutt rejtőzködő szemtanú) egyetlen igaz szerelme. Vannak kidolgozott és kevésbé kidolgozott részek a könyvben. A magyar illetve osztrák főúri társaságban játszódó jelenetben mintha nem is az esemény, hanem a második világháborút előkészítő és a deportálásokat végrehajtó emberek és eszmék lennének illusztrálva.

A események, illetve nem teljesen kerek , illetve nem teljesen lezárt történetek a század bizonyos éveiben játszódnak, az, hogy éppen mikor, a helyszínek és emberek lazán odavetett képeiből derülnek ki.

A regény első jelenete nem igazán a kezdete, inkább a háború utáni háborús bűnösöket kutató időszakra tehető, szóval, úgy gondolom, az igazi kezdet az Újlipótvárosban a holokausztot és háborút átélt egykori gimnáziumi osztálytársak, mára barátnőkké alakult társaságában jön létre. Egyikük, neves egyetemi tanár felesége a féltékeny sárkány szerepében egyszerre félti férjét és fiát a kezdő énekesnőtől, közben lezajlik a sokszor emlegetett többnapos szexparti, majd kimegyünk Ágosttal (?) éjszaka a Margitszigetre, kínlódással végződő homokos kalandjában már érzékelhető, jóval többről van szó, mint az érzékek játékáról. Eddig kábé az ötvenes évek vége. A hatvanas-hetvenes évek kitüntetett szereplője a három fordító a Lukács uszodából, furcsa biztonsággal mozognak a külföldi kapcsolatokat gyanakvással kísérő társadalmi közegben. Történetük  jelzésszerű. Még mindig a hetvenes években vagyunk, amikor feltűnik az édességbolti elárusító (lecsúszott úrinő) és kedvese a belügyi tiszt, velük együtt veszünk részt az akkori „értelmiség” hányós, politizálós buliján, a szabadságról papoló, de azzal kezdeni semmit sem tudó okostojásokkal. Nádas Péter rokonszenve a mesteremberé, a Dunapart közelében lerakott fatelep tulajdonosáé (időszak: háború előtt, majd fia folytatja a mesterséget az ötvenes évek elejéig, ezt onnan tudjuk, hogy az államosítások gyakorlatilag megszüntették a kisipart, tehát később nem lehetett), de nemsokára újra megnyílik a telep és az asztalosműhely, mert itt készül a tökéletesség és az időtállóság jegyében az újlipótvárosi pszichológusnő rendelőjének bútorzata. A bútor tervezője és kivitelezője beleszeret a nőbe, közben megérkezik Amerikából a férfi gyermekkori barátja, és a friss szerelem visszafordul, mintha új csápokat növesztene egy régi érzelmi állapot felé, vagyis feléledne a kezdeti homoerotikus vonzalom, amely ugyanolyan végzetszerű, mint Ágost (vagy Kristóf?) ragaszkodása az Óriás emlékéhez.

Az érzéki viszonyrendszerben a nők ilyenfajta érdeklődése is megjelenik, nagyon finoman, egy-egy pillantás, egy szag-élmény, mozdulat révén jön létre és már el is illant. A testi anomáliák (például homoszexuális  szeretkezési jelenet két téli barakk között a lágerban), mindig és mindenütt jelen vannak és cselekvéssé realizálódhatnak.

Ebben a történetfüzérben, illetve regényben elvarratlan szálak, lezáratlan eseménysorok mutatják fel a mögöttünk hagyott század kérdéseit. Nem érdemes kutatni a szerkesztés elvét, a párhuzamosságok, a keresztkapcsolatok  és egymásba érő idők szövevényét. A „földutak találkozása” , közömbös továbbhaladása egyik Nádas-interjúban mint a szerkezet jellemzője volt fölemlítve. Ahogyan én érzékeltem: „akár egy halom hasított fa”. Ezt a könyvet odaadással és előítéletek nélkül, pontosabban előre elgondolt várakozások nélkül érdemes olvasni. Különössége, szokatlan szóhasználatai, előkészítetlen változásai egy idő után izgalomban tartanak, a regény befejezetlensége tovább foglalkoztatja az olvasót, mindenesetre jóval tovább, mint akárhány kerek, lezárt „párhuzamos” történet.  

 

4 komment

Címkék: Nádas Péter trilógiájáról

Részletek és részecskék

2012.07.13. 12:55 akimoto

Milyen érdekes lenne, ha egész Magyarország így működne:

Félhomályban ilyesmiről merengenek a bölcsészek.  A fenti polgármester kivételesen lucidus elme.

*

Na, most jól le lettem szúrva, hogy minek vagyok olyan közlékeny. Nem tudom. Élőben is hamar teremtek kapcsolatot. A neten se beszélek másképpen, mégis, talán a végtelenség szabadít fel. Nincsenek könnyen átlátható korlátok. Egy fintor annak az arcán, akivel beszélek, a szemének valamilyen mozdulata, mindenféle apróság figyelmeztet. A neten ez nem működik. Mégis, úgy gondoltam, ha nem bántok senkit, engem sem érhet semmi vész. Nagyon tévedsz, mondta a ház ura, és méltósággal távozott.

*

Van sok minden a Vatikánban, ami a látogató számára nem hozzáférhető:

Elképesztő, milyen értékeket őriznek a legmodernebb módszerekkel. A cikkben írják: „A vatikáni intézmény széleskörű tanulmányt végzett a dokumentumok megőrzését szolgáló lehetőségek között, és egyértelműen a NASA által használt digitális rendszer mellett döntött, amely a leginkább alkalmas a könyvtárban őrzött értékes dokumentumok leltározására. A választással kapcsolatban a koordinátor kifejtette: ez az egyetlen olyan rendszer, amely 45 éve használatban van a világon, továbbá ingyenes és modifikálható. Természetesen a döntés nagy érdeklődést és csodálkozást váltott ki, amely remélhetőleg építőleg hat a kulturális javak megőrzésének területén.”

*

Még egy részlet ugyanebből a Magyar Kurírból:

A részecskét a ma 83 éves skót fizikusról, Higgsről nevezték el, aki elméletében már 1964-ben feltételezte létezését. Ledermann Nobel-díjas fizikus „isteni részecskének” nevezte, hogy kiemelje a felfedezés jelentőségét.

A genfi központ igazgatója, Rolf Heuer történelmi eseménynek mondta a részecske azonosítását. A Higgs-bozon a fizika standard modelljének eddig hiányzott láncszeme. A tudósok szerint az univerzumban mindenütt jelenlevő Higgs-részecskék láthatatlan energiamezőt teremtenek, amely a többi anyagi részecskének tömeget adva, lehetővé teszi, hogy azok nagyobb egységeket – molekulákat vagy éppen égitesteket – alkossanak. A szubatomi részecske megmagyarázhatja, hogy miért van egyes részecskéknek tömegük, míg másoknak, pl. a fény kvantumának, a fotonnak nincs.

Végre akadt valaki a magyar sajtóban, aki tömören és közérthetően megmondja, mit értsünk „isteni részecskén”.

A svájci hadronütköztetőben le is kottázták a részecske hangját:

*

Most egy kis természetrajz:

 

Július 11.

Mintha valami titkos összefüggés lenne a Dunában megtalált francia egyetemista lány halálával:

 

Július 13.

Híre érkezett, hogy mától a siófoki strandon is lehet könyvtárba járni:

„Kedves Kollégák!Szeretném figyelmükbe ajánlani könyvtárunk új, nyári programját:Idén nyáron is lesz Strandkönyvtár a siófoki Nagystrandon!Szeretettel várjuk az érdeklődőket, nyaralókat, strandolókat a Beach Club-on, 2012. július 13. – augusztus 21. között.Nyitás: 2012. július 13. 13.00!”

Éjjel meg ugyancsak Siófokon három rendőrt megvert egy banda a korzón sétálgatók szeme láttára. Senki nem lépett közbe, később jöttek a kommandósok.

 

 

 

15 komment

Címkék: kultúrák

Félévi zárás

2012.07.03. 08:30 akimoto

Június 30.

Ma már reggel 7-kor iszonyú meleg van.  Locsolni kellene. Csak néhány percet töltöttem a napon, valósággal szúr. Mégis vissza kell mennem a kertbe. Nem hagyhatom veszni a megérett málnát. Az orromon jó vastag kötéssel, sapkában, napszemüveggel valahogy kibírom.

*

Hét végén mindig kapunk egy helyi hirdetési újságot. A maiban ezt ajánlják: „Forrásvízből bio halat vegyenek. Kárász, csuka, keszeg.” Gondolkoztam, vajon a nem bio halat milyen vízben tartják, és mivel táplálják?

 

Július 1.

A ’félévi zárás’-t a nagynénémtől hallottam először, valamikor tízéves koromban. Nagynéni főkönyvelő volt a Gázgyárban, az esti vacsoraasztalál mindig elmesélte a napját, az irodai és a gyári dolgokat. Az irodában többnyire nők dolgoztak, a tevgazdálkodás legszigorúbb éveit éltük, előbb a három éves, majd az öt éves tervet teljesítette az ország, a gyárban tervutasítás gondoskodott a napi penzumról, amelynek eredményét az irodisták könyvelték, szintén komoly előírások alapján. A félévi zárásra az irodai kimutatásokkal is el kellett készülni.Minthogy tíz éves se voltam azon a nyáron, inkább csak az ide társuló szavakra emlékszem. A gyárban a hűtőtorony, retorta, az irodában az Evoluth könyvelés meg a „dossziő’ hangzott el leggyakrabban, ez utóbbi a párttitkártól, aki igen műveltnek szeretett látszani,  a látszaton pedig jót vigyorogtak a hölgyek. Vagyis az elvtársnők, bár e megszólítást leginkább csak a párttitkár gyakorolta. A főmérnök (akinek fia a Magyar Rádió 6-os stúdiójának népszerű zenésze volt), szóval, a főmérnök inkább a nevükön szólította az elvtársnőket. Na, de nem is ezt akartam mondani, hanem a félévi zárást. Nagynénim mint főkönyvelő, felelős volt a végtelen számoszlopokért, s hogy minden pontos-e, éjszakánként ellenőrizte. Haza is hozta az irdatlan papírokat, számolt, számolt, a lap aljára érve azt mondta, „áthozat”.

 

Július 2.

Rémes hőség van. Arra gondolok, milyen jó volt régen, amikor a családdal kimentünk a SZUE-ba, zuhanyoztunk,  lubickoltunk a tiszta vízben, árnyékban heverésztünk a plédeken. Az egyik szent életű testvérem biciklivel, ételhordóban hozta ki az ebédet. Úgy ettünk, mint a sáskák.

*

Elgondoltam, hová is jártunk hűsölni, amikor se klíma, se ventilátor nem szolgálta a kényelmet. Legföljebb a kertbe mentünk le, a francia sarokba. Mondom könnyedén, francia sarok. Nagyapánk kerttervező leleményét dícséri, de a szó nem tudom, honnan való. Kerestem az interneten kerti enteriőröket, még legjobban ez hasonlít a mi régi francia sarkunkra:  http://www.lyraflorae.hu/kertepites.html

A sarkosan találkozó két fal nem fából, hanem téglából volt, két jó magas épület falai, ampelopszisszal voltak befuttatva. Itt aztán tényleg árnyékban hűsölhettünk a nap bármelyik szakában. Téglával volt kirakva a megemelt aljzat, fehérre festett kerti pad, kerek asztal és összecsukható székek adtak kényelmet a népes társaságnak. A kis teraszt alacsony kerámia kerítés övezte, meg egy sor dísznövény: mahónia, hortenzia, ezüstfenyő, néhány magasabb juharfa is  árnyékolta a sarkot. Miért francia? Nem tudok rájönni. Kártyáztunk, társasoztunk ott gyerekkorunkban, még előbbi években a nyári délutánokon a felnőttek oda húzódtak kötéseikkel, hímzésekkel, a vendégeket is ott fogadták.

*

Jó volt, amikor fürdőruhában, slauggal locsoltuk egymást az udvaron. A téglákkal kirakott terepen hol moha, hol valami egyszerű virág nőtt ki a téglák közötti réseken. Juci néni a földszinti kis lakásból a kert rácsos kerítése és a téglasorok közé egy széles sávban virágokat ültetett. A hatvanas évek elején nőttek a legdúsabb petúniaágyások, köztük estike, dohányvirág, egy-egy tő pulykatakony, elég sok bársonyvirág, más néven büdöske díszlett, esténként illatárban úszott az udvar. Volt egy kedves virága, amelyik a falak tövében nőtt, csak a napsütésre illetve fényre nyíltak ki, estére becsukódtak. Portuláka, porcsinvirág, Kossuth-csillag, ilyen neveken tisztelik a ma egyre kevesebb helyen látható igénytelen növénykét. Más divatok élednek, a régi parasztkertek virágai lassan eltűnnek.

 

Július 3.

Jobb lesz nem nosztalgiázni. Kerestem inkább szinonímákat a beképzeltségre. Találtam jó sokat, de nem hozom ide mindet. Rossz hangulatot csinálnak. (Beképzelt, öntelt, elbizakodott, tudálékos, önimádó.) Ne legyek ennyire lökött és totál gáz!

 

29 komment

Címkék: közlékeny

Esetek és emberek

2012.06.29. 00:53 akimoto

Június 23.

Elmentünk a Lidl-be vásárolni, és ott derült ki, hogy az akció csak holnap kezdődik. Szomorúan vettünk két olcsó jégkrémet szombati nagybevásárlás helyett. A pénztáros kislány előhúzott a pult alól egy csokor rózsát, és nekem ajándékozta. Hinni se tudtam a szememnek, ajándék, nekem? A közértben?  Igaz, kissé megviselt a virág, de gondos ápolás mellett még magához térhet.  Ahogy én is.

A rózsa estére lekonyult.

 

Június 24.

Egy hirdetés kedvcsináló fotóval: fiatal pár búzatábla szélén ülve ölelkezik. Aláírás: akciós nyári szállások.

Sietni kell a szállás igénybevételével, nemsokára itt az aratás! Hehehe.

*

Nádas Péter könyvén gondolkodom. Több kritikát, beszélgetést, hozzászólást elolvastam. Kissé elkeserítő, milyen sokan fogadják értetlenül vagy elutasítóan ezt a nagyszabású művet. Aki nem érti vagy ellenségesen magyarázza Nádas Péter  ember- és világképét, nem vette magának a fáradságot, hogy legalább megpróbálja megközelíteni az alkotói szándékot. A szöveg primér jelentésén túl annyi minden rejtőzik. Vagy csak homályos sejtés, amit gondolok?

Nádas P. világának egyik lehetséges megfejtése pszichoanalitikai.  Az író biztosan ismerte Lacan francia pszichiáter: A fallosz jelentése c. tanulmányát, illetve a pszichiáter Freuddal vitatkozó nézeteit a tudattalan tárgyában. Freud szerint a tudattalan bizonyos helyzetekben jön elő és érvényesül, mint a tudat arche-típusa, egyfajta pre-tudat. Lacan szerint viszont a tudatos és a tudattalan egyszerre megvan az emberben mint két alapvető lételem. A regény alakjainak egymáshoz való viszonya, a tudatos-tudattalan játékában, a másik ember elemi megtapasztalásában jön létre. A homoszexuális szubkultúra éppen olyan keserves ráismeréseket hoz fel a mélyből, mint az újlipótvárosi barátnék társaságának története, vagy a német fajkutató intézetbe zárt fiúké, vagy a többi párhuzamos életé.

 

Június 25.

Jól tettem, hogy elmentem vérvételre. Ez úgy kezdődik, hogy hajnali fél ötkor föl kell kelni, a 6 órás busszal bemenni a rendelőintézetbe, ott várakozni kapunyitásig, majd egy újabb várakozás után megtudni a betegirányítótól, hogy a sorszámot fönn a laborban adják, és ott történik az adminisztráció is. Igyekezni kell egy sorszámot magunkhoz kaparintani, mert naponta csak 90 db beteget fogadnak. Aki később jön, lemarad. Eszembe jutott egy régi film, a  Senki nem tud semmit.

http://www.port.hu/senki_nem_tud_semmit_nikdo_nic_nevi/pls/fi/films.film_page?i_film_id=6199  A részeg nácit halottnak hitték, nagybőgőtokban próbálták elrekkenteni, de egy másik nagybőgőtok bezavart, és a zenekari árokban hangszer helyett minduntalan a részeg disznó bukkant elő a tokból. Nagybőgni kezdtem volna éppen, amikor behívtak. Holnap reggelre kész a lelet. (Akkor ismét kelni kell, de már minden könnyebb lesz.)

*

Füst Milán ’teljes’ naplóját olvasom. Bele-belenézek, bár nem illene így, ilyen felületesen. Mit mond például az írói teremtésvágyról: „Fordítsuk meg: ars brevis, vita longa est. – Az élet a végtelenbe futó véges, (bár egyes korszakokat, lezárt egységeket benne megkülönböztethetünk,) – s egy lezárt kis versben, novellában, szoborban ki kell fejezned a végtelent: ez a feladat. Mit teszel tehát: törvényszerűségeket keresel mégiscsak, hogy összefoglalhasd, – valami ritmusra figyelsz… Nem tömheted bele minden  ismeretedet egy munkába, – de meg nem is tudsz mindent, csak érzed a millió komponenst… Olyan ritmust, formát keresel tehát, melynek szimmetriájában az aszimmetrikus benne zeng. Oly összefoglalást, mely kifejezi, hogy nem lehet összefoglalnod: a végtelen nem engedelmes. Olyan egységet, olyan arányosságot, melyet szintén az életből lestél el.”

(Mi a feladat? El ne felejtsük.)

 

Június 26.

*

Olvastam egy képes beszámolót Ipolyságról. Itt van egy lépésre tőlünk, és még soha nem mentünk át. Pótolni kell, nem vitás.

*

Utazás. Az egész világot be lehet járni:

Mire mindent megnézek, új cipő helyett új szemüveget kell vennem.

 

Június 27.

László napja van. Isten éltesse László rokonaimat, barátaimat, vagy mondjam, hogy Allah növessze hosszúra szakálladat.

*

Keresem, hogyan szeressem az ellenségeimet. Jól át kell gondolni. Sok nézet van erről, például Lukács evangéliumában egy:

"Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.”- Lukács 6,27-28

Jót tenni semmiség, imádkozni értük,  hogyne lehetne, de miért áldanám azokat, akik engem átkoznak? Ennek révén létrejön a szeretet irántuk? Legfeljebb messzire elkerülöm az átkozódót.

Egy lelkész azt mondja: „Az ellenségünket szeretni azt jelenti, hogy azt kívánom neki, amit önmagamnak, imádkozom érte, és áldást kérek az életére.” Ehhez is van kérdésem. Tudom-e mit kívánok önmagamnak? Hátha csak önzés, elzárkózás, negatív viszonyulás motiválja a vágyaimat? Az csak természetes, hogy elviselem, eltűröm az ellenséges viselkedést, de hol van ez a szeretettől?

A politikai vagy ideológiai indíttatású ellenségképeket szándékosan nem hozom ide. Az a belső emberi tudás, amiből a szeretet van, nem az ő dolguk.

Ha találtam valamit, szólok. Addig az én drága szelíd édesapám szava visszhangzik: ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts!

 

Június 28.

Ma azt olvastam az újságban, hogy a végzettségem miatt potenciális ellensége lehetek valakiknek. Nem vigasztal, hogy ellenségként is igényt tarthatok nemes lelkek szeretetére.

*

Délelőtt, ahogy kiléptem a teraszra, hirtelen odarepült egy nagyon nagy barna lepke. Kétségbeesetten körözött, vágódott ide-oda, mintha mondani akarna valamit. Aztán idegesen elszállt Leányvár felé.

 

Június 29.

Éjfél elmúlt, és még mindig olvasok.

Amikor Orbán Ottó újszülött gyermekét a karjába vette, ezeket gondolta. Vagyis ezt a verset írta:

 Tej

 Fölemeltem a síró csomagot, és megcsapott a maró tejszag. Fullasztó fehér felhőben én és hibáim egyetlen örököse: köznapi felvonásvég. Úgy álltunk ott, mondom, akár egy színdarabban. Szájában a sírás végszava, cigaretták szennye a nyelvemen. A kétséges szereposztás szerint magamhoz szorítottam, egy marék ösztön válaszolt ügyetlen öleléssel. „A szeretet bilincsei” – azonnal előhíva. De belül igazi hideg borzongatott. Szuszogása láncán az elporzó nyarat ugattam. A felelősség óljában lakunk, a remény fűcsomóin. Megszólítottam, hős a hősnőt: savanyú lehelete fehér tűkkel döfködte az arcom. Mint kötélen a párnahuzatok, számon meglebbent a mosoly. Így álltunk ott egy percig. Aztán letettem.

 (Megjelent ’A föltámadás elmarad’ c.  kötetében)

 

15 komment

Címkék: kirándulás a végtelenbe

süti beállítások módosítása