Aug. 20.
http://szalonnacukor.wordpress.com/
Megint van valami blogverseny az aranykoszorúért. Már megint összehasonlítgatják, melyik körte jobb ízű alma a net fáján. Az én szememben a fönti a legértékesebb. Ő maga is érdekes képeket villant fel, de ha nem tudnék róla, meglennék nélküle. A linkjei nélkül viszont nem. Bele-beleolvasgatok az ajánlott olvasmányaiba. Egyik jobb, érdekesebb, mint a másik. Ha nem találnám méltatlannak ezt a hülye versengést, a Wang folyót tenném első helyre. A szövege fantasztikusan kulturált. És a témái is mindig megfognak. Köszönöm, szalonnacukor!!!!!
*
Bolgár konyakot szeretnék inni. A hetvenes évek vége felé félliteres zöld, kis hasú palackban árulták, a nevére nem emlékszem. Nagyon finom, sima ital volt. Mint a Bjelij Aiszt az ukrán rónaságokról.
Aug. 21.
Ma éppen ilyen kedvem van:
http://mosomedve-art.livejournal.com/22683.html#cutid1
*
Másképpen olvasom Lénárd Sándor római vonzatú történeteit, mint akár egy hónappal ezelőtt:
„Cagliostrót Rómában senki sem zavarta. A Spanyol Lépcső mellett szállt meg, mint minden "nemes utazó" - s mint költők, festők s válogatott csirkefogók általában. Rubenstől Keatsig, Elsheimertől Goethéig minden idegen művész a Piazza del Popolo és a Piazza di Spagna közt szállt meg. A Pincio alatt a múzsák, a modellek, a magányos vándorokat vigasztaló hölgyek a Babuinót a Corsóval összekötő utcákban, a Via Laurinában s a Via Fontanelle Borghesében csoportosultak. Cagliostro és Lorenza tudták, hol a helyük.”
A szemem előtt a Babuino, a Corso és a Piazza del Popolo életre kel. Áramlik a tömeg, meleg van, az unokám a kezemet fogja, előrébb az uram térképpel integet amikor akarom, most már örökre.
Aug. 23.
Olvasok egy köszöntőt, amihez hozzájárulok a magam köszönőjével. Vukán György egy egész estét végigzongorázott az Óbudai Társaskörben, úgy tizenöt éve. Elragadtatással hallgattam, valósággal fölemelt, különös dimenziókat nyitott meg, a tökéletesség illúzióját adta.
http://nol.hu/kult/20110822-onkifejezes_harom_hangra
Szóval, azt akarom mondani, hogy Vukán György beavatott, mélyről hozott fel valamit, amiről addig nem tudtam.
Aug.24.
Ez a cím, a Beavatások hirtelen előjött. Baka István prózái. Kilenc-tíz emlék. Nem mindennapi kísérletet tett például arra, hogy felmutassa, hogyan ébredt rá a saját magyarságára, és mi is az a magyar identitás. Tetszett még az utolsó próza, a találkozás egy részeges, nála jóval idősebb, züllött, okos és fölényes nővel. Megsejthető általa valami a férfilélek rejtett minőségéről.
A könyv az e-bookon van letöltve a mek oszk-ról. Most kedvem lett újraolvasni.
Példák a költészetre:
„Átutazóként
Mint aki egy kihűlt váróterem
padján riad fel téli reggelen
s a pirkadattól átvérző üveg-
tető alatt a piszkos és rideg
csarnok zugában feltápászkodik
körülnéz és nem érti miért van itt
mi ez a nyüzsgés és mi ez a lárma"
………
Öregember szerelme
"A próbákon olyan vérben forgó szemekkel bámulja a nőt, mintha valóban fel akarná falni.
Teljesen megbolondult, térden csúszik előtte, éjszakánként az ablaka alatt ácsorog - te olyat még nem láttál!
- Dehogynem - mondtam szomorúan, és hirtelen megsajnáltam Horkait: szegény gnóm, az öregkor küszöbén kell átélnie ugyanazt a kilátástalan szenvedélyt, amibe én tizenhét-tizennyolc évesen majdnem beledöglöttem. Hát sohasem lehet ettől megszabadulni?"
Párhuzamosok….
"És most itt fekszik, félig kitakarózva, felcsúszott kombinéval, megmutatva labirintusa sűrű bozóttal fedett, rózsaszínű bejáratát. Itt fekszik és szuszog, szuszog mellettem; és én nem merek lehajolni hozzá, hogy megcsókoljam, mert ajkai közül valószínűleg kiábrándító alkoholbűz árad. Vagy mégsem? Talán az is ugyanúgy elég, megtisztul benne, mint az összes eddigi kényszeredett-mocskos ölelések? Vagy ő egyformán élvezte valamennyit? Jobb, ha nem tudom meg. Hálával tartozom neki, mert megszabadított a fiúszüzesség kínjaitól - miért keressek újabb kínokat általa? Vajon Ariadnénak se Thészeusz volt az első? Lehet, hogy ő is tizenhárom évvel idősebb volt az athéni királyfinál, s Thészeusz ezért hagyta őt magára Naxosz szigetén? Ariadné is iszákos volt? Mi más lehetett volna?! Rideg, csak a hatalomba szerelmes atyja, nimfomániás anyja mellett, a mindenki elől dugdosott, torzszülött fivér árnyékában... Hiszen Bakkhosz jó előre kiszemelte őt magának, mint Adát Bakos elvtárs...”
Hát, ennyit a szerelemről.
Aug. 25.
Ezt a napot az ellenségemnek se kívánom, és nem azért, mert odakinn 36 fok, idebenn 26 fok volt. Tegnap azért olvastam annyit, mert nem volt internetünk, pedig volt, de a bájdús inviteles hölgy egy szót se szólt róla, mi pedig a kutya hőségben Dominókártyás mobilinternet után szaladgáltunk, megvettük, az uram föltelepítette, de minek. Mert este valamikor szíveskedett a hölgy vidoran jelezni, hogy „hahó, jaj de jó, nem két hét lesz az átállás, mint előbb mondottam volt, hanem már meg is van”.
Ez volt az inviteles jajdejó. Az ételfutárnak éppen így ki vagyunk szolgáltatva, hiába rendelés, hiába banki átutalás, ha nincs kedve, nem hoz kaját, a cég pedig udvarias iméleket küldöz, majd semmi sem változik, minthogy a futár hozza vagy nem hozza az ételt, nem pedig a kisasszony a központból.
Gyere vissza Vukán György-est!
Aug. 26.
Mindenre van megoldás. Az Invitel mint szolgáltató, nagyon készséges, bár az "ételfutárok" sokat ronthatnak a renoméján.