Könyvárverés pénteken: Újszövetség a 16. századból
Az „Ui Testamenetum Magiar nielven: meli az Görög, es Diák nielvböl reghen Silvester Ianos altal fordittatot” az első teljesen magyar nyelvű hazai nyomtatvány, egyúttal az első teljes, magyar nyelvű Újszövetség. A 16. századi, rendkívül ritka könyvnek Magyarországon csupán két teljes példánya ismert. Kereskedelmi forgalomba az utóbbi évtizedekben nem került, most 5,5 millió forinttól lehet licitálni rá.
„A megkímélt állapotban, eredeti bőrkötésben megőrzött szentírás különös érték - mondta az MTI-nek Bálinger Béla, az antikvárium aukciós szakembere. A könyvben lévő beírás alapján azt is lehet tudni, hogy a Pozsony megyei Bazin plébániájának tulajdonában volt. Kultúrtörténeti adalék, hogy a fordító, a humanista műveltségű Sylvester János e munka kapcsán állította össze első, tudományos igényű, korszerű magyar nyelvtanát. Sylvester azt is felismerte, hogy anyanyelve alkalmas a klasszikus verselésre, a szentírási szöveg végére illesztett verses tartalmi összefoglalói az első hosszabb, irodalmi értékű, magyar időmértékes verssorok. Stilisztikai és bibliai régiségtani tanulmányokat is fűzött a szöveghez, ezek az első hazai filológiai szakmunkák.”
(Forrás: 168 óra)
*
Önálló bejegyzésnek érdektelen, hozzászólásnak hosszú, ezért itt írom, hogy emmausz dialektus-blogjában Cserzy nevét fölfedezni igazi meglepetés volt. Az ő irodalmi sikerét a kor és az intellektuális környezet táplálta. Cserzy borbélymester volt, mint ilyen, számos emberrel találkozott, írói tehetsége kétségkívül személyes adottsága volt. Az ő idejében a Szegedi Naplónál annyi, később hírnévre szert tett újságíró működött, hogy volt kitől tanulnia. Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Tömörkény István hosszabb-rövidebb ideig hírlapírók voltak a városnál. Ugyanebben az időben volt egy színházi divat: a népszínmű. Ebben pedig természetesen a népéletről volt szó, úgy, ahogyan Cserzy emmausznál idézett novellájában szó esett. Népies műdalok, édes-bús érzelmek szolgálták ki a korabeli közönség igényét, és még valami: az újságban közreadott törvényszéki tudósítások. A korabeli krimik paraszt-drámák voltak, ezekből nőtt ki a szegedi parasztnovella, melynek szorgalmas művelője volt Cserzy Mihály. Többek között persze, mert mások is felmutattak egyet-mást ebben a műfajban, mindaddig, amíg a divat el nem múlt, és csak az igazán drámai vagy átütő szociográfikus művek maradtak fenn a mi okulásunkra.
*
Ha valaki tud „palócul hallani”, olvassa el a nógrádi férfiember keserveit a házimunkáról. Onagy Zoltán írta egy olyan évben, amikor jó volt a diótermés.
http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=1936
Jó lenne, ha föl is olvasná, nem igaz?
*
Kerestem egy palócos beszédet a youtube-on, a hölgy nézetei vállalhatóak. Elvégre demokrácia van, vagy mi a szösz.
https://www.youtube.com/watch?v=PMum1079kLc&hd=1
Ezt is a dialektus-bloghoz ajánlom, mert kommentnek sok, posztnak kevés.
*
Nézem, miket nem hordok össze néhány nap alatt. Kotkodács, minden napra egy tojás!