Márc. 18.
Elolvastam Karátson Gábor keleti utazását. Hogyan tanult kínaiul, a betűk formája, jelentése megmozgatta a festő-képzeletét, és persze szól a Nyugati utazásról is. Nem bírta elolvasni, ahogy én sem. Megnyugodtam. Az eseményfüzérben másról is szót ejt, az evezős kirándulásokról, a bolti és csarnoki bevásárlásokról, a társasági eseményekről, olyan esetekről, amelyek valamiképpen nyomot hagytak benne. A „látomásos” történéseket különösen érdekesen írta le.
Márc. 19.
Sikerült leráznia. Tanulság: csak akkor beszélj, ha kérdeznek.
Márc.20.
Értesítés az Új Könypiac hírleveléből: „2012. március 25. 17:00; Magyarok Háza (MVSZ)
Ojun Adigzsi See-Oglu Tuva sámán tisztító szertartása.”
Híradás ugyaninnen:
„A Neue Zürcher Zeitung szombati száma egy másik cikkében Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét méltatja. Nádas mesterműve „helyére illeszti a totalitárius XX. század zárókövét, és úttörő lépést tesz az irodalmi XXI. század felé” – írta Andreas Breitenstein, a könyv februárban megjelent német fordítását értékelve.
Nádas, hogy leásson a dolgok alapjáig, a rendezett összevisszaság elvének veti magát alá, és távol tartja magától a kézenfekvő jelentést hordozó polgári elbeszélés szabályait – fogalmazott a kritikus a tekintélyes liberális-konzervatív svájci lap hasábjain megjelent terjedelmes elemzésben.
A tér és az idő logikája, az időrendiség és dramaturgia szabályai jóval dinamikusabban oldódnak fel a regényben, mint azt a cím sejteni engedi – írta. És mégis - tette hozzá –, a pulzáló forgatagban létezik „egy szilárd elbeszélő hang”, amelyet „klasszikus-hűvös elegancia, finom idegzetű feszültség, nagy precizitás, a monológok és a dialógusok valódisága és filozófiai mélységek” jellemeznek.
A cikkíró megállapítja: Nádas a hipnotikus elbeszélés mesterének bizonyul. A regény labirintusa „szörnyű és szép”, olvasása „vég nélküli mámort” jelent. A Párhuzamos történetekkel az író egy korszak röntgenképét rajzolja meg. Ezt úgy teszi, hogy a tényeknél fontosabb számára az emberi, emberek közötti energiák komplex összhatása. A regény „nem tettekről és hősökről, hanem lelkekről és testekről szól” – írta.
A Párhuzamos történetek fejlődésregény is, összességében azonban kísérleti felépítmény - fogalmazott az NZZ szemleírója. Robert Musil osztrák író (1880-1942) A tulajdonságok nélküli ember című, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról szóló befejezetlen regényéhez hasonlította Nádas Péter könyvét. „Mindkettőben az egyéniség és a társadalom konfliktusáról, a polgári életformáról és a dekadenciáról, misztikumról és modernségről van szó” – fogalmazott. Breitenstein dicsérte Christina Viragh „mesteri fordítását” is.
A Magyarországon 1995-ben kiadott Párhuzamos történeteket német nyelven a Rowohlt kiadó jelentette meg.”
Márc.21.
Írjunk három dolgot. Mostanában semmi nem jut eszembe, nemhogy három.
Ja, és a fércbúkról azt írta az újság, hogy nárcisztikus egyének gyülekezete. Minthogy nem regiztem oda és soha nem is fogok, legalább nem mondható, hogy pszichésen sérült lennék. Viszont miről szól a blog? Mármint az énblog?
*
Illyés Gyula: Kháron ladikján (részlet)
Az írói értekezleten elém áll egy kartárs, ezt közli:
– H. azt mondta, hogy te haragszol rám. Szeretném megtudni: miért?
Nem emlékszem. De nem válaszolok, mert tapasztalni kezdem, hogy nem egy dolog nyomtalanul kimegy a fejemből.
A kartárs segítő jobbot nyújt:
– Amennyiben valóban azt mondtad.
Az ilyen botlások, ha csak engem illetnek, szórakoztatnak. Most halk ingerültség környékez. Tán annak búvópatakaként, hogy erre az emberre valóban nehezteltem.
– Nem emlékszem, mondtam-e, nem-e.
– Vagyis nem haragudtál?
– Dehogynem!
– S megmondhatnád, miért?
– Még azt is eszemben tartsam?!
*
Hát, ennyi. Blog miatt haragudni. Ha nem blog, annál inkább minek haragudni.
Itt olvasható a Kháron ladikján.
Márc. 22.
Az élőhalott könyvtárakról olvasok, meg Birkás Endréről. Siratják szegényt a könyvtár halálát jósolók, az iskolakönyvtáros másik gödörbe temeti a holtakat, de megadja a netnek is a magáét.
Szóval: Grendel Lajos felidézi, hogy Birkás Endrét Ottlik a legjobb kortárs írók között tartotta számon. A novelláit én is olvastam a Magvető kiadásában. Unott, halvány és érzékeny úriembernek gondoltam őt. „A három T” idejét éltük éppen, kellett egy „tűrt” író a kiadói termésbe, legyen hát Birkás. Így legalább átvészelte a szocializmust. Azt, hogy mostanában miért nem olvassák, amikor már szabad lenne, arról fogalmam sincs. A novelláskötete megvan az itthoni könyveim között. A mit is olvassak pillanataiban valahogy mindig félretolom. Mit szeretnék? Valami átütőt, amilyennel még nem találkoztam.
Márc. 24.
Jövünk hazafelé a boltból a szomszéd fiatalasszonnyal meg a kislányával. Gigi már óvodás és be nem áll a szája. Egyszer csak megáll, rámnéz: -Neked miért olyan rogyott a szemed? Mondom neki, öreg vagyok, azért. - De a nagymamám is öreg, neki mégse rogyott a szeme. - De én nála is öregebb vagyok. Gigi még nem ismeri az öregség fokozatait, mert szilárdan kijelenti: - Öreg, de a szeme nem rogyott.
*
Most olvasom, hogy a tuvai sámán a Parlamentben a Szent Korona előtt elvégzett egy megtisztító szertartást. Sajnos, felvételt nem találtam még róla, de itt egy videó, igazi tuvai fiatalember egyszerre több hangszer hangját hozza létre a torkában:
https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=4kDXGSwiRmA
Ezen a youtube-oldalon több szibériai kisnép és mongol torokéneklés is hallható.
Márc. 25.
A harangszó ébresztett fel. Elfelejtettük átállítani az órákat, még szerencse, hogy a számítógép automatikusan mutatja az időt. Jól kiszúrt velem a nyári időszámítás. Eltart majd hetekig, mire megszokom.
*
http://ldkritika.blog.hu/2011/09/01/utcazene_karpule_feri#comment-form
Írtam neki, hogy legyen a Zeneakadémia saját utcazenésze. (Pont olyan jól játszik, mint akármelyik híres szólóhegedűs.)
*
Megnéztem A némafilmes-t. A hangosfilm tönkreteszi a művészi karrierjét és anyagilag is romba dönti. Összegyűlt javait árverésre bocsátja. A becsüs a végén gratulál: „Mindenét eladtuk. Semmije nem maradt.” (Írom másutt, hogy volt, mint volt. Végül semmim nem marad.)
