Tavaly ilyenkor beszámoltam a falu hagyományőrző házának megnyitójáról. Remélem, működik a linkje:
Ma a megnyitó évfordulóján hasonló rendezvényre került sor, a program bővült, a ház szépült, a gyerekek megnőttek, de jöttek a helyükbe kicsik. Egész évben erre készültek Priegl Éva vezetésével: német gyerekdalokat, körjátékokat mutattak be igazi népviseletben.
Mögöttük várt a zenekar: az Alte Kameráden, hogy szórakoztassa a nagyérdeműt. Ők is népviseletet idéző szép egyenruhában jelentek meg, hangszereik a bányászfalvak, a német eredetű magyarországi lakosság körében hagyományosak: fúvósok, tangóharmónikások jó sokan.
A hagyományőrző helyi civil szervezetek és a Német Nemzetiségi Önkormányzat vendégei voltunk. Hosszú padok, asztalok mellett foglalt helyet a közönség, kancsóban vörös és fehér bort kínáltak. Sokan jöttek el a faluból gyerekek, nagyik, tanárok. Németországi vendégek is voltak, nyilván rokonok. (Jól öltözött emberek, megfigyeltem, hogy egy idősebb férfi a fülében Swarowski gyémántot viselt.)
Ebben a faluban a hagyományőrzés a gyerekeknek szól. Csuhézás, posztóbábok, fafaragás, családfakutatás. Ez utóbbi persze a nagyobbak dolga, Ági néni vezetésével szép eredményeket értek el. Itt egy minta arról, hogyan szerkesztették össze az értesüléseiket családfává.
Később fellépett a Wágenhoffer kórus is, történetük különös és megható. Wágenhoffer tanár bácsi a mostani nyugdíjas korúak kedves tanára volt. Sokat tett a magyarországi németség kultúrájának, hagyományainak, népdalkincsének megőrzéséért és az irodalmi német nyelv oktatásáért. A tanítványai nem felejtik el a munkásságát, tisztelői az ő neve alatt folytatják a helyi kultúra ápolását.
