Mi mást tehetnék? Olvasom, hogy mások mit láthatnak, olvashatnak, ha közel laknak az „eseményekhez”. Itt van például Weiner Sennyei Tibor páratlanul kedves könyvajánlója, amelyben régről ismert írók új írásait mutatja be : http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/29534/almodozok_es_szerelmesek
Fölírom az elolvasni valók listájára.
*
Márai éve eltelt, és én most találtam rá egy írására, amelyben valamiképpen mai életérzések jönnek felszínre. Hangvétele kesernyés, maliciózus, milyen is lehetne, amikor a gazdasági világválság és a fasizmus egyszerre támadta meg az emberek lelkét. Márai, mintha ő is fotográfus lenne, megcsinálta gyűrött sarkú pillanatképét a fényképészről meg a klienséről:
http://bfl.archivportal.hu/id-241-marai_sandor_gyorsfenykep.html
„Barátságos arcot kérek!” – mondja a korabeli fényképésszel együtt, én pedig most kérdezem: ugyan, miért ne lehetne barátságos képet vágni akkor is, ha nincs hozzá kedvünk? Mi köze a szembejövő kisgyereknek ahhoz, hogy a néninek anyagi gondjai vannak? Mi köze az unokáját maga előtt terelgető nagyapának ahhoz, hogy a nő, aki szembe jön, történetesen ronda és öreg? Emiatt nem kellene elnézni a feje fölött, és a híradóban látott bezzeg milyen szép színésznő alakját kopírozni a helyébe. Joga van élni, joga van a barátságos pillanatokhoz még a hajléktalannak is,. Ott áll a kerekes kosarak mellett, és elkéri a százast. Istenem, legyen az övé. Ha felest iszik a bevételből, az baj? Rajta már nem fog segíteni az absztinencia, legalább néhány vidám órája legyen. Tessék csak eltenni! – mondanánk mosolyogva, és megtartanánk magunknak, mit gondolunk róla meg erről az egészről, ami miatt idáig jutott. Valószínű, hogy ő maga is tehet róla, de hány jellemgróf él köztünk?
*
Minthogy a Szekerke-ágról van a legkevesebb tudomásom, megpróbálhatnám a Bécsi úton:
http://bfl.archivportal.hu/id-1260-csaladkutatas.html
Lehet, hogy hozzáfogok még a nyáron.
*
Kedves Könyvmegtaláló! Ezt a könyvet kimondottan neked veszítettem el. 1975 óta őrzöm. Átvészelt több költözködést, néhány évig a telken várta, hátha kidobom, de nem volt szívem hozzá.
Most, a köztéri könyvszekrény és a könyvelvesztő program találkozásakor leteszem ide, neked. Akkor is neked, ha már régen kinőttél a kisdobos korból, azaz elmúltál tíz éves. J)
A könyv címe enyhén szólva ciki. Akkor is az volt, amikor megjelent, de nem lehetett megváltoztatni. A kisdobosoknak évkönyv kellett és kész. Tartalmi előírás nem járult hozzá, tehát olyan ismeretterjesztő cikkek és olyan szépirodalmi munkák kerültek bele, amilyeneket a könyv kiadója jónak látott. Remélem, beleolvasgatsz, és nem találod úgy, hogy nagyon retro.
(Ezt a levelet írtam és sokszorosítottam a Római térre szánt könyvekhez. Kisdobosok évkönyve 1975, 1982.) A jövő héten tudom vinni.
*
Vajon nagy baj az, hogy voltak évek, amikor elég jól éreztem magam a bőrömben? Igaz, utólag derült ki, hogy rengetegen lenéztek, összefintorítottak a hátam mögött, néhányan irigykedtek rám, hazug pletykákat terjesztettek, de mindezeket vagy észre se vettem, vagy nem érdekelt. Biztonságban éltem.
*
Tegnap este a Híradóban bemutatták, hogyan inzultáltak a Dohány utcai zsinagóga előtt egy öregembert. Láthatóan imádkozásból jött, fején kápedli, rajta fehér ing, fekete nadrág. Nehézkesen mozgott, talán nem csak az öregség miatt. A riporter elmondta, hogy valami suhanc orrba vágta, miközben azt kiabálta, hogy ’ utálok minden zsidót’. Nincs kedvem hozzászólni. Nem bírom minősíteni. Nem tudok könyvekről beszélni. Szavak a könyvekben, szavak az utcán, szavak az újságokban, de még a templomokban is.
Utóirat: a mai Híradóban közölték, hogy a tudósítás hamis volt, a riportert elbocsájtották. Igaz, hogy megtörtént az eset, de nem a bácsival, hanem egy fiatalabb emberrel, nem most, hanem két hónapja, a megalázott öregember csoszogását illusztrációnak szánta a tudósító, a hitközség elöljárója valóban mondta, amit mondott, de nem tegnap.
Mit gondoljak erről? Felmentést kapott az inzultáló huligán?
*
Kiosztották a Prima Primissima díjakat. Kiss Anna, az egyedi hangú, -látású, leginkább a szürrealizmussal rokon költő egyike a díjazottaknak. Örülök, gratulálok!