Június 30.
Ma már reggel 7-kor iszonyú meleg van. Locsolni kellene. Csak néhány percet töltöttem a napon, valósággal szúr. Mégis vissza kell mennem a kertbe. Nem hagyhatom veszni a megérett málnát. Az orromon jó vastag kötéssel, sapkában, napszemüveggel valahogy kibírom.
*
Hét végén mindig kapunk egy helyi hirdetési újságot. A maiban ezt ajánlják: „Forrásvízből bio halat vegyenek. Kárász, csuka, keszeg.” Gondolkoztam, vajon a nem bio halat milyen vízben tartják, és mivel táplálják?
Július 1.
A ’félévi zárás’-t a nagynénémtől hallottam először, valamikor tízéves koromban. Nagynéni főkönyvelő volt a Gázgyárban, az esti vacsoraasztalál mindig elmesélte a napját, az irodai és a gyári dolgokat. Az irodában többnyire nők dolgoztak, a tevgazdálkodás legszigorúbb éveit éltük, előbb a három éves, majd az öt éves tervet teljesítette az ország, a gyárban tervutasítás gondoskodott a napi penzumról, amelynek eredményét az irodisták könyvelték, szintén komoly előírások alapján. A félévi zárásra az irodai kimutatásokkal is el kellett készülni.Minthogy tíz éves se voltam azon a nyáron, inkább csak az ide társuló szavakra emlékszem. A gyárban a hűtőtorony, retorta, az irodában az Evoluth könyvelés meg a „dossziő’ hangzott el leggyakrabban, ez utóbbi a párttitkártól, aki igen műveltnek szeretett látszani, a látszaton pedig jót vigyorogtak a hölgyek. Vagyis az elvtársnők, bár e megszólítást leginkább csak a párttitkár gyakorolta. A főmérnök (akinek fia a Magyar Rádió 6-os stúdiójának népszerű zenésze volt), szóval, a főmérnök inkább a nevükön szólította az elvtársnőket. Na, de nem is ezt akartam mondani, hanem a félévi zárást. Nagynénim mint főkönyvelő, felelős volt a végtelen számoszlopokért, s hogy minden pontos-e, éjszakánként ellenőrizte. Haza is hozta az irdatlan papírokat, számolt, számolt, a lap aljára érve azt mondta, „áthozat”.
Július 2.
Rémes hőség van. Arra gondolok, milyen jó volt régen, amikor a családdal kimentünk a SZUE-ba, zuhanyoztunk, lubickoltunk a tiszta vízben, árnyékban heverésztünk a plédeken. Az egyik szent életű testvérem biciklivel, ételhordóban hozta ki az ebédet. Úgy ettünk, mint a sáskák.
*
Elgondoltam, hová is jártunk hűsölni, amikor se klíma, se ventilátor nem szolgálta a kényelmet. Legföljebb a kertbe mentünk le, a francia sarokba. Mondom könnyedén, francia sarok. Nagyapánk kerttervező leleményét dícséri, de a szó nem tudom, honnan való. Kerestem az interneten kerti enteriőröket, még legjobban ez hasonlít a mi régi francia sarkunkra: http://www.lyraflorae.hu/kertepites.html
A sarkosan találkozó két fal nem fából, hanem téglából volt, két jó magas épület falai, ampelopszisszal voltak befuttatva. Itt aztán tényleg árnyékban hűsölhettünk a nap bármelyik szakában. Téglával volt kirakva a megemelt aljzat, fehérre festett kerti pad, kerek asztal és összecsukható székek adtak kényelmet a népes társaságnak. A kis teraszt alacsony kerámia kerítés övezte, meg egy sor dísznövény: mahónia, hortenzia, ezüstfenyő, néhány magasabb juharfa is árnyékolta a sarkot. Miért francia? Nem tudok rájönni. Kártyáztunk, társasoztunk ott gyerekkorunkban, még előbbi években a nyári délutánokon a felnőttek oda húzódtak kötéseikkel, hímzésekkel, a vendégeket is ott fogadták.
*
Jó volt, amikor fürdőruhában, slauggal locsoltuk egymást az udvaron. A téglákkal kirakott terepen hol moha, hol valami egyszerű virág nőtt ki a téglák közötti réseken. Juci néni a földszinti kis lakásból a kert rácsos kerítése és a téglasorok közé egy széles sávban virágokat ültetett. A hatvanas évek elején nőttek a legdúsabb petúniaágyások, köztük estike, dohányvirág, egy-egy tő pulykatakony, elég sok bársonyvirág, más néven büdöske díszlett, esténként illatárban úszott az udvar. Volt egy kedves virága, amelyik a falak tövében nőtt, csak a napsütésre illetve fényre nyíltak ki, estére becsukódtak. Portuláka, porcsinvirág, Kossuth-csillag, ilyen neveken tisztelik a ma egyre kevesebb helyen látható igénytelen növénykét. Más divatok élednek, a régi parasztkertek virágai lassan eltűnnek.
Július 3.
Jobb lesz nem nosztalgiázni. Kerestem inkább szinonímákat a beképzeltségre. Találtam jó sokat, de nem hozom ide mindet. Rossz hangulatot csinálnak. (Beképzelt, öntelt, elbizakodott, tudálékos, önimádó.) Ne legyek ennyire lökött és totál gáz!
