Bejegyzések

Heti beszámoló

Rajtam ne múljon...! [90. oldal] Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. (Tandori Dezső: Vagy majdnem az. Bp. 1995.)

Friss topikok

  • KapitányG: Jobbulást! Várom a főnixmadarat! (2013.02.26. 10:05) Partecédula
  • évi.: Anyunak két kedvenc könyve volt,amiket sokszor levett a polcról, az egyik az Aranyketrec, a másik ... (2013.02.25. 16:07) Aranyketrec
  • akimoto: Flora, mi sem mondjuk meg, hányan is lakunk itt. Az ördög nem alszik (csak a testvéred, jó messze.... (2013.02.19. 20:45) Répatorta
  • akimoto: Várok egy kicsit. Hogyne, költözésből elég volt. (2013.02.18. 16:49) Madaras
  • évi.: @akimoto: Igen, meg, és tegnap reggel is néztem néhány videót,ami fent volt a neten :( (2013.02.16. 13:35) Szegény emberek

Címkék

1952-2012 (1) 2013 január (1) 56 (1) a (1) alázat (1) aranyat érő (1) arany dió mogyoró (1) arany ősz (1) Art (1) átverés (1) az éjszaka csodái (1) az időről (1) a blog (1) a második gyertya (1) a sziget (1) befőzés (1) belülről kifelé (1) Berzsenyi (1) bevezető (1) bölcső ténfereg (1) Bőrlevél (1) cseresznye (1) csodaváróknak (1) csupa öröm (1) Daniss ajánlás (1) De (1) Deco (1) dióhéjban (1) dráma (1) egyebek és emberek (1) egy kiállítás köteteiről (1) élet és tudomány (1) emlék (1) érzelmi érték (1) esték (1) este jó (1) ez igen (1) főemlősök egymás közt (1) fogadd el (1) foglyok karácsonya (1) főpróba (1) Furnitures (1) gaudeamus (1) gubancok (1) gyász (1) gyászos (1) hangzó (1) hazádnak rendületlenül (1) hetedik (1) hétköznap (1) hideg meleg júliusban (1) hírek (1) hófúvás (1) hol jár az eszem (1) hónap (1) hordalék (1) hurrá nyaralunk (1) hűvös éjszakák jönnek (1) húzzunk bele (1) Ibafa (1) időkép (1) ínség (1) itt vagyok (1) jogok (1) jómadár (1) jövőre jobb lesz (1) júliusi (1) Káin (1) kapaszkodj Malvin (1) karének (1) keddi jelentés (1) képességünk a rend (1) késő ősszel (1) kirándulás a végtelenbe (1) könnyek (1) kotkodács (1) közlékeny (1) kultúrák (1) legyen nyár (1) madarak és fák (1) mai mesék (1) majd jövök valamikor (1) Mancur segít (1) március elején (1) meddő órák (1) meg (1) megbízható (1) megfizette (1) megfontoltan (1) még jövök (1) melankólia (1) mélyben (1) mely nyelv merne (1) menedék (1) menni menni menni (1) merengő (1) miért (1) miről meséljek? (1) molitva (1) mosolygó (1) most (1) Mrs ZuzMara (1) Nádas Péterről másodszor (1) Nádas Péter trilógiájáról (1) nálunk falun (1) na mégegyszer (1) negyvenhat hideg tavaszán (1) negyvenhat telén (1) negyvenhét nyara (1) neköd adom (1) nem engedtünk a negyvennyolcból (1) nézzünk előre (1) nyelvtanulás (1) olvasni (1) olvasni nehéz (1) olvassatok jó költőket (1) oremus (1) öröm (1) őszikék (1) őszinteség (1) pályázott egy állásra (1) panni tavalyi utazása (1) párhuzamos (1) pillanatok (1) pórázon (1) profundis (1) realizmus (1) rock (1) roráte (1) sodrásban (1) Szabadság! (1) szabad madár (1) száll az illat-ár (1) szeppuku (1) szép napok (1) szerenád (1) szigetek (1) Temesi Ferenc (1) töröljük le (1) történetek újrapapíron (1) túlélők (1) túléltük de képeket (1) tűlevél (1) ügyek (1) új hely (1) utcabál (1) valami van (1) vau (1) végre hűvös (1) veríték és válóok (1) vers (1) versek délutánja (1) világból (1) visszanézve (1) és megnyerte (1) (1) nem tudok feltenni erre a blogra (1) Címkefelhő

A hód és más történetek

2012.06.22. 20:21 akimoto

Két kicsi hód.  Regény, írta Szürke Bagoly. Első találkozásom volt az indiánokkal, megalapozta a rokonszenvemet  irántuk, később lett May Károly és a Nagy Indiánkönyv a romantika és az elvágyódás alapja.

http://www.168ora.hu/tudas/visszatert-magyarorszagra-az-eltuntnek-hitt-faj-96812.html

Magyarországon vannak már hódok, úgy tűnik fel, indiánok is, csak másképpen hívják őket.

 Június 18.

Egész nap üvöltött a dukdukzene, talán a Fásy mulató költözött a Főtérre? Megférnek itt egymás mellett Wágner kürtszólamai a popkultúra torokszaggató énekeseivel. Szerencsére nem egyszerre.  

 Június 19.

Ma lehetne barnulni, ha még huszonéves lennék. Most nem szabad nemhogy napra, még félárnyékba se mennem, jól visszaütütt a fiatalkori mértéktelen strandolás, napozás. A bőrgyógyász ezt mondta, akinek be kellett mutatnom, miféle foltok meg sebek jönnek elő mostanában.

*

Pest megyében ennyi sok helyen fészkel gólya! http://mmebudapest.wordpress.com/2012/05/31/golya-road-show-2012/

Bölcsen viselkednek. Ha a fészkükhöz darus emelő közelít, elrepülnek, de nem messzire, és ha elmúlt a veszély, azonnal visszajönnek. Más vadmadarak, emlősök is sokszor magukra hagyják a gyerekeiket, ha ember szagát érzik meg rajtuk.

*

Annyit bosszankodtam már a ház meg a kert  rejtett hibái miatt. Mindig más jön előtérbe. Most például a fű. Akiktől az ingatlant vettük, felszántották az udvart meg a kertet, a jó nagy területet fűvel vetették be. Nem lenne baj, ha füvesítés előtt a talajt legalább elgereblyézték volna. A planírozás, na, az lett volna az igazi. Sajnos, a fűcsomók így  a göröngyök tetején meg a mélyedésekben keltek ki, már az ötödik fűnyírónk megy tönkre a hepehupákon. Esetleg újrafüvesíteni potom kétezer négyzetmétert talajmegmunkálással, egyebekkel, kisebb vagyon lenne. Ahová lehetett, talajtakaró növényeket ültettünk, mégis pofásabban néz ki.  A borostyán alatt nagyon jól érzik magukat a meztelen csigák.

*

Nem emlékszem, kinek a fordításában olvastam az Ulyssest. Legvalószínűbb a „félrefordított” változat. Ma dublini helyén ünneplik az írót, a cikket a szobráról készített fotó kíséri. Ahogy ránéztem, mintha pisilnie kellene, úgy áll egymásra szorított combokkal. Jaj, Joyce!

http://www.168ora.hu/arte/ulysses-revbe-ert-97966.html  Látom, sürgős!

 

Június 20.

Ekkora káoszból nem lehet kilábalni anélkül, hogy a betegek rajta ne veszítsenek. Aki teheti, elmegy magánrendelésre, magánkórházba, magándiagnosztikára (áttanulmányoztam az árakat: egy horror!). Mintha az lenne a rejtett cél, hogy haljanak meg a szegények.

http://www.hir24.hu/belfold/2012/06/20/teljes-a-kaosz-az-egeszsegugyben/

*

Fellini Római Bisztró:

http://booksandsoul.wordpress.com/2012/06/19/mini-konyvtar-a-fellini-romai-kulturbisztroban-a-romai-parton/

És még olvasni is lehet.

 

 Június 21.

Ezt nem a Római parton olvastam, hanem itthon a hűvös szobában. Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt.

Nagyon érdekes volt a szociális gondozóból megszökött vénember története, amely két szálon fut: a jelenben, amikor is a százéves férfi akaratán kívül rengeteg pénzt lop, és ezzel bonyodalmas história kezdődik, viszont minden második fejezet a múltba repít, a százéves ember múltjába, megismerjük különös tehetségét az ésszerű gondolkodásra, amelyből az következik, hogy utálja a politikát és szereti az italt, mégis valahogy Sztálin, Churchill, Truman, De Gaulle és más politikusok kedves haverja lesz. Illetve Sztálinnal nem annyira barátkozik össze, sőt, a Gulagon végezte volna, ha Mao Ce Tung felesége nem siet a segítségére. Végül a  szálak összefonódnak, a regény boldog véget ér. Az öreg megnősül, elveszi Indonézia özvegyen maradt elnöknőjét, aki buta mint a sötét éjszaka. A nyolcvanötéves ara nászajándékba kapott laptopján blogot kezd írni hasonló korú barátnőinek örömére.

 Június 22.

Végre van valami nyoma, hogy az idén Örkény-év van. Idézet az Új Könyvpiacból:

"2012.06.22

Idén ünnepli a magyar irodalom Örkény István születésének századik évfordulóját. Az emlékév tiszteletére a Hungarofest felkarolta a SalverProductions Kft. kezdeményezését, és művészeti pályázatot hirdet Örkény István életművének tágabb körben történő megismertetése és népszerűsítése céljából, hogy minél több fórumon, formabontó módon mutassák be Örkény jellegzetes stílusát, az életmű frissességét és értékeit.

Posztumusz díszpolgári címet kapott Örkény István

<http://ujkonyvpiac.hu/artjump.asp?id=7070>

2012.06.22

Posztumusz díszpolgári címmel ismerte el a száz éve született Örkény István író munkásságát a II. kerületi önkormányzat csütörtökön. A díjazottak között költő, tudós és színész is szerepel. Az önkormányzat tájékoztatása szerint 2000 óta a kerület napján, június 21-én adják át a városrész önkormányzatának elismeréseit. A képviselő-testület egyhangú döntése értelmében, a II. kerületi polgárok javaslatára díszpolgári címmel tüntették ki Bitskey Tibor színművészt. Posztumusz díszpolgári kitüntetéssel tisztelgett a kerület az idén 100 éve született Örkény István író életműve előtt. Károlyházy Frigyes fizikust és Lator László költő, műfordítót pedig II. Kerületért Emlékéremmel jutalmazta az önkormányzat."

Nem ártott volna egy kis szöveggondozás a fenti két bekezdésnek, de a tájékoztatást elropogtatjuk így is.

 

20 komment

Címkék: dióhéjban

A könyvek hete

2012.06.14. 22:17 akimoto

 

Mi mást tehetnék? Olvasom, hogy mások mit láthatnak, olvashatnak, ha közel laknak az „eseményekhez”. Itt van például Weiner Sennyei Tibor páratlanul kedves könyvajánlója, amelyben régről ismert írók új írásait mutatja be : http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/29534/almodozok_es_szerelmesek

Fölírom az elolvasni valók listájára.

*

Márai éve eltelt, és én most találtam rá egy írására, amelyben valamiképpen mai életérzések jönnek felszínre. Hangvétele kesernyés, maliciózus, milyen is lehetne, amikor a gazdasági világválság és a fasizmus egyszerre támadta meg az emberek lelkét. Márai,  mintha ő is fotográfus lenne, megcsinálta gyűrött sarkú pillanatképét a fényképészről meg a klienséről:

http://bfl.archivportal.hu/id-241-marai_sandor_gyorsfenykep.html

„Barátságos arcot kérek!” – mondja a korabeli fényképésszel együtt, én pedig most kérdezem:  ugyan, miért ne lehetne barátságos képet vágni akkor is, ha nincs hozzá kedvünk? Mi köze a szembejövő kisgyereknek ahhoz, hogy a néninek anyagi gondjai vannak? Mi köze az unokáját maga előtt terelgető nagyapának ahhoz, hogy a nő, aki szembe jön, történetesen ronda és öreg? Emiatt nem kellene elnézni a feje fölött, és a híradóban látott bezzeg milyen szép színésznő alakját kopírozni a helyébe. Joga van élni, joga van a barátságos pillanatokhoz még a hajléktalannak is,. Ott áll a kerekes kosarak mellett, és elkéri a százast. Istenem, legyen az övé. Ha felest iszik a bevételből, az baj? Rajta már nem fog segíteni az absztinencia, legalább néhány vidám órája legyen. Tessék csak eltenni! – mondanánk mosolyogva, és megtartanánk magunknak, mit gondolunk róla meg erről az egészről, ami miatt idáig jutott. Valószínű, hogy ő maga is tehet róla, de hány jellemgróf él köztünk?

*

Minthogy a Szekerke-ágról van a legkevesebb tudomásom, megpróbálhatnám a Bécsi úton:

http://bfl.archivportal.hu/id-1260-csaladkutatas.html

Lehet, hogy hozzáfogok még a nyáron.

*

Kedves Könyvmegtaláló! Ezt a könyvet kimondottan neked veszítettem el. 1975 óta őrzöm. Átvészelt több költözködést, néhány évig a telken várta, hátha kidobom, de nem volt szívem hozzá. 

Most, a köztéri könyvszekrény és a könyvelvesztő program találkozásakor leteszem ide, neked. Akkor is neked, ha már régen kinőttél a kisdobos korból, azaz elmúltál tíz éves. J)

A könyv címe enyhén szólva ciki. Akkor is az volt, amikor megjelent, de nem lehetett megváltoztatni. A kisdobosoknak évkönyv kellett és kész. Tartalmi előírás nem járult hozzá, tehát olyan ismeretterjesztő cikkek és olyan szépirodalmi munkák kerültek bele, amilyeneket a könyv kiadója jónak látott. Remélem, beleolvasgatsz, és nem találod úgy, hogy nagyon retro.

(Ezt a levelet írtam és sokszorosítottam a Római térre szánt könyvekhez. Kisdobosok évkönyve 1975, 1982.) A jövő héten tudom vinni.

*

Vajon nagy baj az, hogy voltak évek, amikor elég jól éreztem magam a bőrömben? Igaz, utólag derült ki, hogy rengetegen lenéztek, összefintorítottak a hátam mögött, néhányan irigykedtek rám, hazug pletykákat terjesztettek, de mindezeket vagy észre se vettem, vagy nem érdekelt. Biztonságban éltem.

*

Tegnap este a Híradóban bemutatták, hogyan inzultáltak a Dohány utcai zsinagóga előtt egy öregembert. Láthatóan imádkozásból jött, fején kápedli, rajta fehér ing, fekete nadrág. Nehézkesen mozgott, talán nem csak az öregség miatt. A riporter elmondta, hogy valami suhanc orrba vágta, miközben azt kiabálta, hogy ’ utálok minden zsidót’. Nincs kedvem hozzászólni. Nem bírom minősíteni. Nem tudok könyvekről beszélni. Szavak a könyvekben, szavak az utcán, szavak az újságokban, de még a templomokban is. 

Utóirat: a mai Híradóban közölték, hogy a tudósítás hamis volt, a riportert elbocsájtották. Igaz, hogy megtörtént az eset, de nem a bácsival, hanem egy fiatalabb  emberrel, nem most, hanem két hónapja, a megalázott öregember csoszogását illusztrációnak szánta a tudósító, a hitközség elöljárója valóban mondta, amit mondott, de nem tegnap.

Mit gondoljak erről? Felmentést kapott az inzultáló huligán?

*

Kiosztották a Prima Primissima díjakat. Kiss Anna, az egyedi hangú, -látású, leginkább a szürrealizmussal rokon költő egyike a díjazottaknak. Örülök, gratulálok!

 

 

32 komment

Címkék: melankólia

Beszéljünk másról

2012.06.09. 21:21 akimoto

 

A boltban a pénztár mellé állította egy anyuka a babakocsit. Jól odaszíjazta a rózsaszín kalapos kislányát, a baba mindenkinek köszönt, beszélgetni próbált, a nénik rámosolyogtak, és mentek kifelé. Babakislány nekem is köszönt, azt mondta, szia. Mondtam én is, hogy szia, mire ő felszólított, hogy gyere.  Ó, megyek én veled, csak mondd meg hová. Menjünk együtt! Babakislány rikkantott, hogy szia, aztán dorombos gurgulázásba kezdett. Pont, mint a Mancur macskám: ő is előbb köszön, rövid nyaffintással.  Ha szólok neki, hogy gyere, azonnal fölpattan, és rohan fölfelé a lépcsőn. Leül az ajtó elé, ott dorombol. Pontosan annyi szót tud, mint az egyéves kislány a babakocsiban. Elég okos macskánk van, nem igaz?

*

http://www.obuda.hu/cikk/1223/479525/20120606_konyvespolc_a_kozteruleten_1.htm

Például itt van a „könyvet könyvért” gondolat megvalósulásának újabb formája, a köztéri könyvespolc. Minden elismerésem azoké, akik ennyire megbíznak az emberekben. Jó lenne valami társadalmi felügyelet is a könyvek mellé, nehogy éretlen suhancok vagy elkeseredett felnőttek csak a rombolás kedvéért elkezdjék szaggatni vagy szétszórni a könyveket. Ha nem laknánk ilyen messzire, máris lenne legalább száz könyvem a cseréhez, bár nem biztos, hogy egyet is ott mernék hagyni közülük, ha tettekre kerülne a sor. Nézem a könyveimet. Mégse adnék oda egyet sem. Irigy kutya vagy, mondaná kritizálós nagynénénk. Majd megpróbálok erőt venni magamon.

Június 6.

Megnyitotta a könyvhetet, nem más, mint Ferdinandy György!

http://www.hir24.hu/belfold/2012/06/07/elkezdodott-az-otnapos-konyvunnep/

Annyira szeretem olvasni. Megyek is, hátha találok valamit tőle a neten. A könyvheti megjelenésekből leginkább Temesi Ferenc könyvére lennék kíváncsi. Mire a könyvtár beszerzi, hosszú ősz szakállam fog nőni.

Június 7.

Találtam egy Ferdinandy emlékírást. Ő már emigrációból látogatott haza egy-két hétre, János nevű barátja is kitelepülne, de valami közbejött. Ez:

„A hetvenes években, amikor már én is az Újvilágban éltem, kint járt Amerikában a bátyja. Édesapjuk, az öreg nyugatos hívta meg.
Itthon úgy búcsúztak el, mint akik nem látják egymást soha többé. Azután, alig néhány nappal később, János váratlanul visszaérkezett. Hogy mi történt Clevelandben?
– Ásatag őslények! – legyintett mérgesen.
– Mégis! Mit üzentek? – faggatta a család.
– Semmit! – mondta a barátom. – Gyanakodtak. Szerintük én már a judeo-bolsevisták nevelése vagyok."

Egyszerű példa a kőkemény hülyeségre.  

*

Ma ezt írta Rómából Bernadette nővér: Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.

 

Június 8.

Milan Kundera

A LETÉPETT FÜGGÖNY

Részlet

(Réz Pál fordítása. Megjelent a Holmi c. folyóiratban 2004 decemberében)

 

Szegény Alonso Quijada

 

Egy szegény falusi nemes, Alonso Quijada elhatározta, hogy kóbor lovagnak

csap fel, és felveszi a Don Quijote de la Mancha nevet. Hogyan határozzuk

meg az identitását? Egy ember, aki nem ő.

Elrabolja egy borbélymestertől a réztányérját, és azt a saját sisakjának tekinti.

Később a mester véletlenül éppen abba a kocsmába nyit be, ahol Don Quijote

üldögél társaságával; meglátja borbélytányérját, vissza akarja venni, de a

büszke Don Quijote nem hajlandó borbélytányérnak látni a sisakot. Ez a látszólag

oly egyszerű tárgy hirtelen fontos problémává lesz. Egyébként is: hogyan lehet

bebizonyítani, hogy egy borbélytányér, ha a fejünkre tesszük, nem sisak? A

vidám kompánia, amely jót mulat a helyzeten, azt gondolja, hogy az igazság

kiderítésének egyetlen objektív módja van: a titkos szavazás. A szavazásban

minden jelenlevő részt vesz, az eredmény pedig egyértelmű: sisaknak ismerik

el a tárgyat. Remek ontológiai tréfa!

27 komment

Címkék: gubancok

Kiskutyák ajándékba

2012.06.06. 20:46 akimoto

018Fvagott.jpg

 Lőrinciben született három kiskutya. A mamájuk beagle, az apjuk ismeretlen. Ez nem zavarja a testvéreket, vidáman táplálkoznak, amikor nem alszanak, akkor gurulnak. A szemük épphogy kinyílt. Pesten át lehet venni a kiszemelt kutyababát,  ha majd eljön az ideje. Aki szeretne ilyen beagle-keveréket, jelezze kommentben, a részleteket később megbeszéljük.  

 

7 komment

Címkék: vau

A pók hete

2012.05.27. 00:20 akimoto

 

Egy hete, vagy inkább tíz napja bejöttek a hangyák. Volt egy  útvonaluk a kád túlfolyója és a  magasan levő ablakkeret sarka között, ott jártak fel-alá, kisebb kitérőket tettek bele a kádba, meg a peremére, ahová a törülközőmet szoktam leteríteni. Hm. Szóval, a hangyák  mászkáltak. Hajlakkal lefújtam őket is, meg az útvonalukat is. Néhányan földobták a talpukat, a többiek vígan masíroztak. Ma (05.22.) reggel arra figyeltem föl, hogy a kád szélén valami morzsalék jelent meg. Olyan, mint a rozsdás vasreszelék. Jól megnéztem az egészet  különösen a morzsalék fölött, és észrevettem, hogy egy nagy kaszáspók rejtőzködik a bojler és a fal közötti résben. Ahá, mondtam én, tehát  te vadászol itten az ártatlan hangyákra. Megnéztem a lexikonban is, miféle pók  ez a hangyaevő, és bebizonyosodott, hogy van ilyen. Nem hálót sző, hanem lesben áll, és a zsákmányt a lábai végén lévő szervből kidobott nyálkaszállal ragadja magához. Természetesen hagytam a pókot a leshelyén üldögélni, mert a hangyák se hülyék, ahogy megneszelték a pók jelenlétét, többet nem jöttek elő. Egy-egy makrancos, és az idősebbek figyelmeztetésére ügyet sem vető hangya  lehet a pók vacsorája, mert a „morzsalék” szépen gyarapodik. Még várok egy kicsit, aztán eltüntetem az egész társaságot a nyomaikkal együtt. Remélve, hogy ezek után máshová teszik át a székhelyüket hangyáék éppúgy, mint a pók.

 Május 25.

Rájöttem, hogy.... 

Május 26.

Találtam egy embert,.....
Nekem a zene (is) ad ilyen spirituális élményt.

*Véletlenül rátaláltam .......

 Május 27.

Bepótolom, amit eddig elmulasztottam......

*

Gabinál található ez az új link: http://mmebudapest.wordpress.com/2012/05/15/orchideak-nyomaban-a-tetenyi-fennsikon/

Pontosan olyan természetjáró túrákról tudósít, amilyeneket Apu is vezetett, csak ő a tétényi fennsík helyett a Maty-érhez, a zsombói kiserőbe, Mártélyra a Holt-Tiszához, a fehértói zsombékosokhoz vitte az embereket. Amíg fiatalabb volt, a Pilisbe és a Börzsönybe is, persze.

Május 27. másodszor

Ha előbb olvasom  ezt: http://atlatszo.hu/2012/05/26/gondunk-lesz-ratok-indul-az-atlatszo-hu-kis-oligarchatarozoja/

nem foglalkozom a saját piszlicsáré problémáimmal. Ezért kitöröltem a hülyeségeket. Tessék olvasni, mi látszik át igazán.

37 komment

Címkék: menni menni menni

Májusi eső

2012.05.24. 12:51 akimoto

Ma legalább ötödször ered el. Előbb dörög. Később hallgat.

József Attila: Hangya

 

A bábok között elaludt a hangya.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.
 
Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.
 
Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza
erősen beborult - -
 
A bábok között elaludt egy hangya
és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.

 

11 komment

Címkék: aranyat érő

Cirbolya és borbolya

2012.05.21. 22:49 akimoto

örökzöldek 006k.jpg

Egyik sem mesehős, viszont mindkettő örökzöld. A borbolyákat négy éves korukban hoztuk a fatelepről, a cirbolya még a csemetekort sem érte meg, csak mint valami magról kelt  bátortalan ágacska, kuporgott a kerítés mellett, úgy kaptuk ingyen, egy nagyobb tétel zöld növény mellé ráadásnak. A kereskedő tudhatott valamit, mert a cirbolya nem nagyon akart megeredni nálunk. Tavaly növesztett  egy ménkű hosszú csúcshajtást, fölül kép- ződött az idei koronája, ahogy a fotón látható. Utánanéztem, hogy egy ilyen fa két-háromszáz évig él. Meg vagyok nyugodva. Ennyi idő alatt majdcsak kipofásodik valamennyire. A borbolyák jól vannak. Éppen a virágzás utáni hajtásnövekedésüknél tartanak.  

 

 

12 komment

Címkék: meg tűlevél Bőrlevél

Mókuskerék

2012.05.19. 22:59 akimoto

 

Vajda János - Húsz év múlva

 

Mint a Montblanc csúcsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

 

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

 

De néha csöndes éjszakán

Elálmodozva, egyedül

Múlt ifjúság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

 

És ekkor még szívem kigyúl,

Mint hosszú téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelõ nap megjelen...

 

Első gimnazista koromban felhívott felelni a gyakorló tanár a bemutatóóráján, gondolta, hogy a legjobb magyarosok közül csak eszébe jut valakinek valami erről a versről. Tévedett. Egy szót se értettem belőle, de még most is nehezemre esik beleérezni, amit kell. Hogy lehet ilyen verset élettapasztalat nélkül megérteni, és minek ilyet első gimnazistáknak nyomatni?

*

Már akkor is így volt:

 

A Sixtusi kápolna

     

        Huszonhatban – már éppen hetven éve –

        láttam először. Némán, önfeledten

        álltunk, huszan vagy huszonketten. Félve

        néztünk a földöntúli mennyezetre.

     

     

        Nemrég ott jártam újra. Vagy nyolcszázan

        szorongtunk egymáson vagy egymás mellett.

        Angolul, finnül, dánul magyaráztak,

        fecsegtek, zúgtak, karok emelkedtek.

     

     

        Amikor jöttem, harmincezren álltak

        az utcán és bebocsátásra vártak.

        Örültem, hogy ilyen sok nő meg férfi

     

     

        akad, kik Michelangelóhoz jöttek.

        Aztán láttam, hogy itt már soha többet

        nem lesz hely nézni, csodálni, szemlélni.

     

      (Faludy György, Budapest, 1996)

 

Május 15.

Féltem a kutyától. Valaki kiengedte az utcára, ő megállt a lejtő legmagasabb pontján, onnan ugatott. Persze, a többiek is rákezdtek a kapuk mögött. Akkora zenebonát műveltek, hogy én is kutyául éreztem magam. Nem volt elég, hogy a patikában a kért gyógyszert nem adták ki, mondván, hogy miattunk borult fel „az egész” készletük, ugyanis a múlt hónapban azonos hatóanyagú, de más gyártmányú tablettát kértünk a felajánlott helyett. Így nekik többletük van az egyik szerből, míg abból, amit mi használunk, nem rendeltek. Mert felborult…. És akkor kezdődik elölről. A közértben a pénztárnál megszavazták az eladók, mennyit fizessek a Grissiniért. Előbb volt 1290, aztán 1490, majd a biztonság kedvéért steigerolták 1590-ig. Mulassunk (magunkon leginkább).

 

Május 16.

Már régen fájt ennyire a körmöm.

 

Május 17.

Pixel. A tizenhetedik történetig bírtam, aztán abbahagytam. Majd folytatom, ha már tudatos olvasó leszek. Pedig nem vágyakozom délibábos történetekre meg  gyengéd fuvallatokra, mintha nem is állhatna más a  tapasztalatok középpontjában. De ez a Pixel lehangoló. S mint ilyen, nem is igaz. Minden története kudarcos, sötét mélybe néző. Nem vitatom, mindenkinek kijut néha, hogy úgy érzi, sűrített levegőben fuldoklik. De közben mindig van jelen valami, ami megmutatja, hogy lehet, lesz majd jobb is. A Pixel nem ad feloldozást. Hiába van jól megírva, kegyetlen, nyomasztó. Nem szeretem.

*

A könyvtárgyilkosok meg a kontraproduktív olvasásról cikkeznek. Kiderítik, hogy az olvasás káros az elme egészségére.

*

Minél többet olvasok Somlyó Györgytől, annál jobban érzem, hogy hiába éltem közel tíz évig a köreikben, kevés közöm van hozzájuk. Az Újhold, az esztétikai látásmód, a cizellált filozófia távoli elmegyakorlat az elefántcsont toronyban.  

 

Május 18.

Igyunk pezsgőt!

A forgalomba bocsátott legjobb champagne évjáratok 1950-ig visszamenőleg: 1950, 1952, 1953, 1955, 1959, 1961, 1962, 1964, 1966, 1969, 1970, 1971, 1973, 1975, 1978, 1982, 1985, 1989, 1990, 1995, 1996, 1998, 1999, 2002, 2004 és 2006. Kimagasló ezek közül is 1955, 1991 és 1996.

Ezt megelőzően 1904, 1911, 1921, 1928, 1929 és 1945 voltak emlékezetes évjáratok. Ezek a palackok ma már nagyon ritkák. Nem így az 1999-es, a 2004-es vagy a még frissebb 2006-os szüretelésű pezsgők, amelyek közül érdemes minél többet kipróbálni.

http://hvg.hu/gasztronomia/20120517_kostolo_champagne_evjarat_

 

*

Különböző életkorainkban másképpen olvassuk ugyanazt. Ez természetes. De hogy valaki ilyen szelíd kanyarral tudjon visszafordulni, az nagyon megnyerő:

http://ras.freeblog.hu/archives/2012/05/15/A_szepsi_aszu_a_locsei_feher_asszony_es_a_lubloi_kemenysepro/

A bejegyzés különlenyomat lehetne a kötelező olvasmányokról szóló vitához.

*

Találkoztam Arankával. Ezúttal nem a lovakról, hanem a fiáról beszélt. Leült mellém a buszmegállóban,  és újra elmondta, hogy milyen gyönyörű szivárványos halvány drapériát látott lebegni a temetés után a fia sírja fölött. Ezt a látomását többször mesélte, mindannyiszor valami kis elemmel bővítette. Ma például azt mondta: a lebegő fátyolba színarany betűkkel volt írva, hogy Feri. De úgy higgyem el, hogy igaz szórul szóra. Mondtam, hogy elhiszem, hogyne hinném, hiszen  Aranka látta. Bizony, a templomban  gyónáskor  elmesélte a papnak, aki szerint nem adatik meg mindenkinek az ilyen jelenés. Ezzel is egyetértek.  

A hit sok mindenen átsegít. Aranka fia három éve fulladt a Dunába Pilismarótnál.  Horgászás közben csúszhatott a vízbe. Három nap múlva találták meg a holttestét. Azért egy vízihullát azonosítani  nem csekély lelkierőt kíván. Ha a temetés után könny fut a szemembe,  láthattam volna a szivárványos halvány drapériát az égen.  

 

Május 19.

Blogveszély van. Úgy értem, hogy megint változtatnak, megint korszerűsítenek, megint másképpen kell majd blogbejegyzést írni, képet, linket kitenni. Nehéz nekem újat tanulni. (Például verseket normálisan nem enged beírni.)

 

48 komment

Címkék: meddő órák

Fogas kérdések

2012.05.13. 21:34 akimoto

P2220017d.jpg„Mitől vagyunk azok, amik vagyunk, amivé váltunk? Édesanyánk féltő gondoskodása vagy éppen a társadalom tesz minket angyalarcú démonná, vagy irgalmas szamaritánussá? Venetianer Pál, akit nem kisebb professzornak, mint a magyar molekuláris biológia atyjának neveznek, vállalkozott arra, hogy ezt kérdést megválaszolja. Méghozzá nem is akármilyen szemszögből: a biológia útján.

Szellemünk eredetére a választ a Molekulák, gének, sorsok című könyvében kereshetjük, amely a biológia iránt fogékonyak számára nyújt izgalmas olvasmányt. Az izgalmasat szó szerint kell érteni, ugyanis a szerzőt egy népszerű amerikai detektívregény-író ihlette a fejezetcímek megalkotásában. A könyv olyan biológiai csodák esettanulmányaiba kalauzol el minket, mint a szorongó egerek, a homoszexuális muslicák vagy hűséges pockok esete. Mind felfedezésre váró történetek!” (Egy könyvtáros ajánlásából)

*

Nem szarakodtak, hanem megcsinálták:

A legrégebbi és ma is megjelenő erdélyi magyar folyóirat, a 150 éves KERESZTÉNY MAGVETŐ teljes anyagának internetes megjelenése alkalmából tisztelettel meghívjuk Önt május 17-én 18 órakor sorra kerülő rendezvényünkre.

Helyszín: Budapest 1055, Nagy Ignác utca 2-4 sz.

*

Az Országgyűlés ma olyan volt, mint egy szakszervezeti nagygyűlés harminc évvel ezelőtt. Fölszólaltak, jogos és megoldandó kérdéseket vetettek föl, egy különösen megragadó volt. A kormányfő az LMP-s Karácsony Gergely azonnali kérdésére válaszolt. Az „oligarcha az a milliárdos, aki közvetlen politikai hatalmat is akar szerezni a gazdasági súlya mellé (...) és elfoglal például egy pártot (...) vagy miniszterelnökké választják" - mondta, megjegyezve, hogy a Fidesz ezt ellenzi és visszautasítja.
"A Fidesz a középosztály kezében fogja tartani a hatalmat". És hozzátette, kormánya azt szeretné, ha „minél több nagytőkés, sikeres középosztálybeli, és minél kevesebb szegény ember lenne Magyarországon, ehhez pedig sikeres vállalkozásokra van szükség.” Most én kérdezem: Kit sorol a kormányfő a középosztályhoz? Mi például családilag középosztálybeliek, sőt a keresztény középosztályhoz tartozók voltunk. Anyukám viszont úgy pontosított évtizedeken át, hogy „mi lateinerek vagyunk”. Ma is szívesebben viselném ezt a címkét, ha nem utálnám a címkézést, és jelölhető lenne valahogyan az értelmiségi, akinek más vagyona nincs a fejében felhalmozott ismeretein kívül. Jelzem, az se ér sokat, hovatovább. Vajon, kiket tud a kormányfő középosztálynak, milyen ismérvek alapján épülnek újra a társadalmi osztályok? 

*

http://haver.hu/zsidosagrol/mitoszok/attitudok-zsidokrol-es-zsidosagrol/

 A Haver alapítvány kérdőíve. Kitöltöttem, mert fontosnak találom a visszajelzést. Fontos tudni, hogy nem mindenki antiszemita.

*

Olvassunk! http://tiszatajonline.hu/?p=1490

*

Május 9.

Már megint sajnálom, hogy nem maradtunk Pesten. A Petőfi Irodalmi Múzeumba ma bárki bemehet, hogy 5 perc felolvasást vállaljon Ottlik: Iskola a határon c. regényéből. A maratoni felolvasás az ország több pontján egyidőben kezdődik. Cikk erről itt:

http://www.168ora.hu/arte/konyv-ajanlo-ottlik-pim-iro-regeny-katonaiskola-esterhazy-95719.html

*

Egy tudományos felismerésre:

http://hvg.hu/egeszseg/20120509_szivbeteg_anyuka#rss

Vicces. Ezek szerint az az anya, akinek termékeny éveiben vegyes nemű gyermekei születnek, hol szívbeteg, hol nem?

*

Május 10.

Ma van a madarak és fák napja. Külön bejegyzést érdemelt.

Május 11.

Már megint a papírkönyveket siratják, és szidják az e-könyveket egy könyvtári fórumon. Ha rendes könyvtár lenne a közelemben, én is kézbe vehető könyveket olvasnék. Viszont megvan a lehetőség, hogy a gépen olyat is olvassak, amiért több tíz kilométereket kellene vonatozni, buszozni. Miért nem jó az e-könyv? Paralel a papírral, amíg el nem fogynak az erdők, nyugodtam létezhet egymás mellett a kétféle szöveghordozó. (Képekkel, térképekkel akár.)

Május 12.

Egyszerre virágzik a bodza mag az akác. A sűrű illat megüli az udvart. Jó lenne ezt a szagot eltenni befőttes üvegben.

*

Az én-blog hőse, lehetne mondani.
Mint  Somlyó György írja a verses önéletrajzában:
„Részletek egy megírhatatlan versregényből” – ez a címe.

„Én – az valaki Más”, így mondja Rimbaud.
„Én – az Senkisem”, tódítja Pessoa.
Autentikus létről már szólni sincs szó,
Tán csak a csecsemő oá-oá.

Aztán: „Ipi-apacs!” és „Ki a húnyó?”
Fogócskázik a Je és a Moi.

Ittlét és Ottlét között ténfereg
Heidegger meg a többi rossz gyerek.

A többi fejezet is frappáns, az egész megtalálható a Digitális Irodalmi Akadémia kézirattárában.

*

Tiszta, szép szöveg, belefut egy fölfedezésbe: „A Parnasszus felé újabb fejezet annak az egyedülálló költői prózának a történetében, amelyet Füst Milán kimunkált. Nálunk, ahol a stíluskritika, a szövegelemzés oly ritka madár, nem meglepő, hogy ennek az oly sajátos szövetű prózának törvényei és titkai mindmáig felfedetlenek. De hatása így, kritikai feldolgozása nélkül is, elementáris és egyre széles körűbb; úgy látszik, még a fordításokon is átszűrődik, hiszen francia kritikusai több figyelmet szenteltek neki, mint a hazaiak. Vannak jelentős írói alkotások is, melyek csak kerek egészükben hordozzák jelentőségüket. De az eredendően költői fogantatású művek legkisebb egységeikben is őrzik bonyolult összetételű varázslatukat, ahogy a rádiumot se lehet olyan kicsire redukálni, hogy ne sugározna. Ilyen a Füst Milán-i próza is.” (Somlyó György: A Parnasszus felé. Részlet.)

*

Somlyó György életműve, sok prózával (!) teljes egészében olvasható az interneten. Bűvös, okos - mint mondták róla - poéta doctus .

*


Megismerni valakit nagyon jó, ha arra érdemes. 
Somlyó György után Füst Milánnal dorbézolok. Teljes életműve olvasható a Digitális Irodalmi Akadémián. Többet tudott mindenkinél.

Május 13.

Üres pohárból nincs mit inni. (Édesapám ezt mondta volna rá: Bölcs vagy, mint egy bölcső. Hehe.)

 

14 komment

Címkék: bölcső ténfereg

Egy nap a hétből

2012.05.10. 10:39 akimoto

Május 10.

Ma van a madarak és fák napja. Az év madara tavaly az egerészölyv volt, az idén május 15-ig lehet szavazni a gyurgyalagra, vagy a fülesbagolyra, vagy a fürjre.

http://www.nyest.hu/hirek/a-madarak-es-fak-napja

Ez a cikk nagyon érdekes szótörténeti  fejtegetést közöl az ölyv nevének eredetéről. Miközben olvasom, állandóan a szemem előtt van ismerősünk, az ölyv, aki a Szuzuki-úton lakik, és minden nap öt óra után fenn ül egy magas fa tetején, és a környéket fürkészi. Nyilván a vacsoráját keresi a fűben. A közelben van egy lovarda, ott zab és más, az egereknek vagy mezei pockoknak kedves táplálék hullik a földre, persze, hogy az ölyv is ott üldögél, ahol nagyobb  esélye van a zsákmányszerzésre. Gonosz lelket kaptam a törzsfejlődésben. Megfigyeltem, hogy mindig a ragadozó pártján vagyok. A gepárd, a macska és az oroszlán után a vándorsólyom, a szirti sas és személyes ismerősöm, az ölyv is  kedves a szívemnek.

Persze, a cinkék is, bár nem ragadoznak.

A cikkben bemutatott zelnicemeggy a mi udvarunkban is szépen megél. Nagy területet árnyékol be, nyáron az ágai közé akasztjuk ki a broméliákat.

19 komment

Címkék: madarak és fák

Milyen az élet?

2012.05.07. 11:50 akimoto

 

P4220011c.jpg

Magris, a könyvfesztivál díszvendége a vasfüggönytől öt kilométerre fekvő faluban töltötte a gyerekkorát. Ismerte a földeket túl a határon, bár soha át nem mehetett. Életének erről a korai élményéről mondta: „ ez az ismert és ismeretlen közötti kapcsolat alakította az identitásomat s nyitotta fel a szemem a lehetséges identitások sokféleségére. Talán ezzel magyarázható az is, hogy jobban kedvelem a kereszteződés gyümölcseként kialakult identitásokat. Egyébként az egyéni azonosságtudat mindig különböző elemek együtteséből születik, s ezek között vannak nyilvánvalóan a másokhoz fűződő kapcsolataink is. Azokra gondolok, akikkel közös sorsot érünk meg. Ez kollektív identitást alakít ki, amely hagyományok és felelősségvállalások együttesének eredménye, s nem szükségszerűen kötődik a földhöz vagy a nemzetállam eszméjéhez. Így hát, miközben olasz vagyok, az európai közösségé is vagyok.”

Nagyon megragadott a figyelmeztetés realitása: az ember, különösen itt nálunk, összes ősének és szomszédjának identitását hordozhatja. Bizonyító erejű, hogy az a kultúra nem kultúra, amelyik arra törekszik, hogy az embereket elválassza egymástól.

*

Azt írja az újság, hogy „beindult a minisztercsere”. Mintha a várható időjárásról lenne szó. Hirtelen bevillant, talán a félidőnél  nem volt véletlen S.Pál elnökségének vége, amúgy is eléggé szemforgató nyilatkozatok kísérték. Meg a színjátékszerű utolsó órák a lemondás előtt. Mintha nem akart volna lemondani, de mégis, muszáj volt.  És most, a drámai bevezető után megkönnyebbült mosollyal lépik mindenki egyet a sakktáblán. Engem nem zavar. Volt már ilyesmire példa korábban is.

*

Találós kérdés: ki válaszolta az alábbiakat?

A kérdés: - Kifelé harmóniát sugároz. Ez belső egyensúlyból fakad?

- Nyugodt vagyok, ez az igazság. Az embernek foglalkoznia kell a belső békéjével. Van bennem egy normális szintű elfogadó képesség, és természetes, józan hozzáállás a dolgokhoz. Szeretem a kihívásokat. Újat lépni, az egy csuda finom játék! Semmi köze a pénzhez. Az ember magának fogalmazza meg a feladatokat, és magának számol el vele. (Mintha egy blogoló lelkébe látna!)

*

Ezúttal nem értek egyet Puzsér Tiborral. A versenyző, a magyar dal elkötelezettje toborzót énekelt, és a Néphadsereg(?) táncegyüttese kísérte. Nem is értem, miért bukott ki ezen a kritikus, elég gorombán vagdosta a véleményét a szép hangú énekes fejéhez. Majd jött a Prügyi duó (ők a szívem közepe egyébként), a megszokott színvonalon teljesítettek, ez azonban nem volt elég az élesen fogalmazó kritikusnak.

A Prügyi duót nemcsak szeretem, tisztelem is. A stáb bemutatta még a verseny elején a versenyzőket, körülményeiket. A roma zongorista fiú elképesztő küzdelmet vív a tanulásért. Régebbi tanára kijárta, hogy egy iskola zongoráján gyakorolhasson az esti órákban, partnere, a fantasztikus hangszínű gyerek vagy húsz kilométerről buszozik a próbákra. Ők se gazdagok, nagy teher az útiköltség. Naiv tisztasággal hisznek benne, hogy elég a maximumot nyújtani a sikerhez. Szeretném, ha kitartanának még néhány évig, mire egzisztenciát alapozhatnak - együtt vagy külön -, a tehetségükre.

 

Május 6.

Anyák napja. Napsütötte vasárnap. Fantáziátlan, átlagos vagy álságos köszöntőket enged meg magának a női lapok többsége. Még szép, hogy ragaszkodunk a saját anyánkhoz. Ez az egy van belőle, akkor is, ha nem teljesen harmonikus a kapcsolata a gyerekével, akkor is, ha elvek vezérlik szeretet helyett, akkor is, ha szeret, de rosszul, akkor is, ha pontosan annyi gyarlósággal él, mint mások. Mint az apák, a gyerekek vagy a politikusok. Vagy a pedagógusok. Akkor duplán terhelt mindkét fél. Egy drámai példa arra, micsoda szakadék választja el az embereket egymástól. Miért nem tud anyja lenni az oroszlán a gazellabébinek? (Az itt következő videó hosszú, több mint 7 perc,  angolul kommentálják, de ez lényegtelen.) 

https://www.youtube.com/watch?v=mD5bCNvAihU

https://www.youtube.com/watch?v=mZw-1BfHFKM&feature=related

A második film ugyanazt mutatja be, csak részletezőbben.

 

Május 7.

Komolyan kellene venni, mit és hogyan látnak az átlagosnál érzékenyebb értelmiségiek. Például az író Grecsó Krisztián: http://fn.hir24.hu/nagyinterju/2012/05/06/grecso-felelem-a-bogracs-jobb-es-baloldalan/

Ugyanennek a problémakörnek egy másik szeletéről pedagógusként L. Ritók Nóra:
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/05/04/294-tanfolyamok-kozmunkak/

A többi bejegyzése is olvasásra javasolt.

Tanulságos példa arra, hogyan „vezetik vissza a munka világába” a leszakadókat egy állami projekt keretében:

http://vilagma.hu/boldogok-a/nem-vart-siker/

KapitányG bejegyzése. (Engem is fölbosszantott, hogy az újságcikk írója nem várt sikerként mutatja be az előre kiszámítható végeredményt. Ennyi szponzor és mentor már előre kiválaszthatta, kiket alkalmaz a többirányú képzés befejezése után. Mellesleg: fél év múlva szívesen utána néznék ha tehetném, kiket rúgtak ki a most fölvettek közül. Senkit ne tévesszen meg, hogy a munkaadók is példaszerű feladatot kapnak a projektben, nemcsak a munkavállalók.)

19 komment

Címkék: pórázon

Kilenc baba

2012.05.02. 11:57 akimoto

 anyák napi 004e.jpg

http://nol.hu/mozaik/kilenc_babat_var_egy_mexikoi_no

Hat lány, három fiú. Ilyen nagyszámú terhesség esetén ajánlani szokták az orvosok, hogy távolítsanak el néhány magzatot. Én sem tudnám vállalni, melyik hat kicsike haláláról döntsek. Inkább haljak meg én a szülésben, vagy ne legyen életképes a kilencből mondjuk hét, a maradék kettő lehet, hogy genetikailag károsodott, Down-kóros, soha nem lesz képes az önálló életre. Na, ez kinek jó?  Már az elején elhibázták. Mi a fenének ez a mesterséges megtermékenyítés? Isten adta, Isten elvette. Mondták a régiek. Ebbe én belenyugodnék… Persze, az is lehet, hogy mind a kilenc egészségesen fog megszületni. Isten akaratából.

*

Enyhén giccs-gyanús:”Verebics Katalin körbefestette Papp Laci bokszkesztyűjét, Madarassy István Gerevich Aladár kardját tette eggyé Magyarországgal, míg Györfi András Csapó és Szívós doktorok vízilabda sapkájába festette bele egykori tulajdonosukat – többek közt. De a londoni kiállítás megnyitójára vélhetőleg elkészül még Magyar Zoltán lovának kápája, Rejtő Ildikó tokiói tőre, Kulcsár Győző müncheni sisakja és Portisch Lajos sakk-készletének egyik bástyája is.”

http://sport.hir24.hu/olimpia/2012/04/23/mi-koze-kodalynak-papp-lacihoz/

*

Ha nincs kedvem papírról olvasni, föllapozom a Digitális Irodalmi Akadémiát. Most belenéztem Rakovszky Zsuzsa verseibe. Nagyon jó versei vannak. Eddig csak a Tovább egy házzal kötetét olvastam, meg a regényét, A kígyó árnyékát, ez nagyon tetszett. A hullócsillag éve is fönn van és az első novellás könyve, na, ezt nem ismertem. Nagyon jól ír azóta is . Ugyanazon a színvonalon, izzó, fojtott indulattal. A szerelem és a szeretet eggyé kovácsolódik: A Hold a hetedik házban. Dobrokoló házasság története oda – vissza, oda – vissza. Elválnak, a haldokló férfi visszatér, ahogy életük válságos vagy éppen ürességtől terhes időszakaiban is megkeresik egymást. Ugyanezt végigélni egy formailag és külsőleg töretlen házasságban, az se semmi, ahogy ma mondják a stílusgyakorlatokban jártas egyének.

*

Mindenkinek, akit érdekel, ki ez a Magris, akinek egyetlen sorát sem olvastam még, és feltehetően nem annyira olvasott, mint... Isten őrizz a hasonlítgatástól... szóval, azoknak ajánlom a Nagyvilágban megjelent interjút.

http://www.inaplo.hu/nv/200105/15.html

Nagyon érdekes, világosan gondolkodó és céltudatosan író ember arcképe bontakozik ki.

Sok okosságot mond, többek közt a mindannyiunkat megnyugtató bölcsességet: "az írás harc a felejtés ellen". Ennél persze többről és tágasabb világról számol be az említett interjúban. Nagyon-nagyon ajánlott olvasmány. (Ezt kommenteltem Izabella Jones új blogjában.)

 

 Május 1.

Vajon, mit szabad ellopni, és mit nem?

http://www.hir24.hu/baleset-bunugy/2012/04/30/befalazva-talaltak-ra-a-meregdraga-csontvary-festmenyre/

Bizony, a rendőrök lecsapnak a tolvajokra akkor is, ha azok hátizsákban menekítik a nagy értékű festményeket, de akkor is, ha a rabolt kincs értékéről mit sem tudva, ijedtükben befalazzák a szárnyas angyalt, aki ártatlan szerelmesekre vigyáz.  Hehe.

*

Most veszem észre, mennyire szeretek a sorok között írni.

 

Május 2.

Előre hoztuk az Anyák napját. Kaptam balkonvirágokat és konyhába való dolgokat, mindnek nagyon örülök. Ha elmegy ez az erős nap, délután lefényképezem a kis erkélyt az új virágokkal, és a fotót kiteszem a poszt elejére.

*
Újra dalol (na, ki?)
 

32 komment

Címkék: száll az illat-ár

Április végén

2012.04.27. 17:11 akimoto

A tévében a híradókat ( atv, rtl, tv2, dunatv, m1) nézem, összehasonlítom, melyik hová teszi a hangsúlyt. Ha leparkolnék valamelyik mellett, az olyan egyoldalú lenne. Az ismeretterjesztő csatornák mellett nézem még a milliomos-vetélkedőket, ezúttal Friderikuszt jobban szeretem, mint az ÁtVágót. A tehetségkutató versenyek színvonala bosszant, mégse hagyok ki egyetlen adást sem. A Csillag születik-ben legtöbbször Puzsér Róberttel értek egyet, a legtapintatosabban viszont Hajós András fogalmaz, mellesleg ő is mindig a lényegről beszél. Meglepett, hogy a magyar vidéki gazdálkodó operaéneklését mennyire a szívemre vettem. „Hazám, hazám, te mindenem…” – énekelte tisztán és őszintén. Jó lenne, ha a Parlamentben minden ülés előtt meghallgatnák a honatyák.  

*

Nagyszerű!

http://www.hir24.hu/belfold/2012/04/23/gyogyszer-hijan-leallt-a-rakkezeles/

*

Aki nem beteg, az elmegy. Idézet a Népszabó mai cikkéből: „…átvészelték a  sorscsapásokat, a szegénységet, dolgoztak, mert megtanulták, hogy semmit nem adnak ingyen. Négy éve azonban, amikor beköszöntött a világgazdasági válság, a noszlopiak rájöttek, ők ugyan hiába erőlködnek, nem lesz jobb attól nekik. Akkor elindultak külföldre.”

*

De jó, hogy megtaláltam!

http://www.puzser.hu/

http://apu.blog.hu/2012/04/16/a_iii_magyar_koztarsasag_tiz_legsotetebb_pillanata

Hehe. Nagyjából ezeket gondolom a politikáról meg az elmúlt majdnem negyed századról.

*

atv.hu/cikk/20120424_meghalt_joe_muranyi_a_louis_armstrong_all_stars_utolso_klarinetosa

Össze kellene állítani a világ tíz legszimpatikusabb emberének arcképét. Elsők között Murányi!

*

Beszéljünk az igazságtalanságról!

Emberjogi ügyvéd, fekete.

http://www.ted.com/talks/lang/hu/bryan_stevenson_we_need_to_talk_about_an_injustice.htm

*

Elpusztult a jegesmedve. Valószínű, hogy a látogatók dobtak be valamit, mert perforálódva volt a gyomra. Szegény, mennyit szenvedhetett, amíg végre kimúlt.

Nem lehetne már az állatkert bejáratánál kiszűrni a vandálokat, esetleg valami titkos állatszerető-tesztet kitöltetni belépés előtt? Tudom, hülyeség, de mégis. Szegény, szegény jegesmackó.

*

Ha ez a NASA-fotó absztrakt festmény volna, milliókért lehetne eladni a műtárgypiacon. Valamilyen technikával sokszorosítani kellene. Alatta a cikk a földfelszínen látható mintáról elképesztő és elszomorító. És fölháborító. És sírnivaló.

http://www.pecsistop.hu/tudomany/iszonyatos-pusztulas-latszik-az-urbol-foto/1030303/

*

Büszke vagyok magamra. Kihúztam az utolsó megjegyzést, ami erősen kikívánkozott belőlem.

https://www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4&feature=player_embedded#!

Inkább muzsikáljunk!

 

 

 

6 komment

Címkék: jogok

Áprilisi színek

2012.04.25. 13:51 akimoto

P4230008.jpg 

Tóth Árpád: Április


"...Április, ó Április!

Míg tánccal suhansz,

Látogass meg engem is,

Víg, örök suhanc,

Hisz egy régi kikelet

Furcsa reggelén

Együtt érkeztem veled

Földi útra én:

Szólt arany szimfónia

Napfény-húrokon

S bölcsőmnél te, fény fia,

Álltál, víg rokon!"


P4230002.JPG

P4230003.JPG

P4230010.JPG

P4230005.JPG

P4230009.jpg

11 komment

Címkék: öröm

Faluház, tájház, Dorfmuseum

2012.04.23. 18:51 akimoto

Tavaly ilyenkor beszámoltam a falu hagyományőrző házának megnyitójáról. Remélem, működik a linkje:

file:///C:/Documents%20and%20Settings/Zibellina/Dokumentumok/AkimotoDevians/akimoto.devians.hu/2011/04/22/tajhaz-vagyis-dorfmuseum/index.html

Ma a megnyitó évfordulóján hasonló rendezvényre került sor, a program bővült, a ház szépült, a gyerekek megnőttek, de jöttek a helyükbe kicsik. Egész évben erre készültek Priegl Éva vezetésével: német gyerekdalokat, körjátékokat mutattak be igazi népviseletben.

 P4220007.JPG

Mögöttük várt a zenekar: az Alte Kameráden, hogy szórakoztassa a nagyérdeműt. Ők is népviseletet idéző szép egyenruhában jelentek meg, hangszereik a bányászfalvak, a német eredetű magyarországi lakosság körében hagyományosak: fúvósok, tangóharmónikások jó sokan.

 P4220010.JPG

A hagyományőrző helyi civil szervezetek és a Német Nemzetiségi Önkormányzat vendégei voltunk. Hosszú padok, asztalok mellett foglalt helyet a közönség, kancsóban vörös és fehér bort kínáltak. Sokan jöttek el a faluból gyerekek, nagyik, tanárok. Németországi vendégek is voltak, nyilván rokonok. (Jól öltözött emberek, megfigyeltem, hogy egy idősebb férfi a fülében Swarowski gyémántot viselt.)

 P4220014.JPG

 P4220015.JPG

Ebben a faluban a hagyományőrzés a gyerekeknek szól. Csuhézás, posztóbábok, fafaragás, családfakutatás. Ez utóbbi persze a nagyobbak dolga, Ági néni vezetésével szép eredményeket értek el. Itt egy minta arról, hogyan szerkesztették össze az értesüléseiket családfává.

P4220004.JPG 

P4220016.JPG

Később fellépett a Wágenhoffer kórus is, történetük különös és megható. Wágenhoffer tanár bácsi  a mostani nyugdíjas korúak kedves tanára volt. Sokat tett a magyarországi németség kultúrájának, hagyományainak, népdalkincsének megőrzéséért és az irodalmi német nyelv oktatásáért. A tanítványai nem felejtik el a munkásságát, tisztelői az ő neve alatt folytatják a helyi kultúra ápolását.

 P4220013.JPG

21 komment

Címkék: nálunk falun

Szolgáltatóház

2012.04.20. 00:27 akimoto

(Részletek egy fiatal munkaerő leveléből)

Nagyon jókedvű vagyok mostanában, voltak szabadnapjaim néhány tizenkét órás műszakért cserébe, így elmehettem matektanárhoz, fogorvoshoz,nőgyógyászhoz, volt időm takarítani is egy kicsit, levezetésképp pedig egy bugyuta sorozatot néztem. Néha elcsodálkozom azon, hogy mennyire természetes számomra a független élet, magától értetődő, hogy milyen tartalommal töltöm fel a saját irányításom alatt álló napokat, és minden  apró nehézség ellenére úgy érzem: ez nekem való!

Persze vannak rosszabb napjaim, a múlt héten elég borús volt a hangulatom. Jelenleg a  Xxxx egyik legforgalmasabb üzletébe vagyok beosztva, ez a Rákóczi tér és a Xxxx között van, a xxxúton. Ha valaki szabadságra megy, többnyire én helyettesítem, ezért a szokottnál sokkal többet dolgoztam: pénteken, szombaton, és hétfőn is tizenkét-óráztam (akkor nem kaptam utána szabadnapot). Tudniillik hétfőnként háromszor többen vannak, ráadásul aznap ketten voltunk a három helyett, így társammal az egész napot óriási pörgésben töltöttük el. Ezt úgy képzeld el, hogy reggel nyolckor beléptem az üzletbe, és este nyolcig megfeledkeztem a létezésemről is, az egyik ügyfél után jött a másik, mögötte tolongott még tíz, sőt az utcán is voltak várakozók, és persze gyűltek a xxxxx -megrendelések és más nagyobb kaliberű feladatok, amiket még aznap kellett befejezni. Enni és pisilni sem tudtunk elmenni. Egyébként szeretem ezt a munkatempót, gyorsabban telik az idő. Déltájt a három főnök is benézett (néha razziát tartanak, ekkor ellenőrzik, hogy tiszta-e az üzlet, fel vannak-e töltve a xxxxxek, hátraxxx…) Este nyolckor még sehol sem voltuk, úgyhogy csaknem egy órával tovább maradtunk, hogy befejezzük a felhalmozódott munkákat. Felmosni és rendet rakni nem volt erőnk, úgy gondoltam, ezt holnapra hagyom.

Kedden egy másik munkatársammal kezdtem a napot, egy erdélyi lánnyal, aki rendkívül forróvérű, és eltökélten, szinte megszállottan végzi munkáját. Azonnal leteremtett az otthagyott rendetlenség miatt, de a magyarázatot végig sem hallgatta. Elég rossz kedvem lett ettől, ami a napok múlásával egyre fokozódott, mígnem csütörtökön az ágyból kikelve már pityeregtem. Nem akarok dolgozni menni, elegem van abból a hülye picsából, szombaton meg iskolába is kell menni, fortyogtam magamban, és a sírás nem múlt el. Sírtam a konyhában, amíg főtt a kávé, a fürdőszobában, a cipőm felhúzásakor, az aluljáróban, a héven, a metrót várva, a metrón, az üzlet felé tartva. Megpróbáltam megnyugodni, de attól, hogy a sírás elmulasztására figyeltem, még inkább termelődtek a könnyek.

Az üzletbe lépve megrökönyödve láttam,hogy hárman vannak bent, eggyel többen, mint amennyinek kellett volna lenni. Az első gondolatom az volt, hogy a sors gúnyt űz az életemből, és ismét úgy kell tudomást szereznem az elbocsátásomról, hogy már ott van az engem pótló munkaerő. Szerencsére csak áramszünet volt egy másik boltban, ezért küldték hozzánk a tehetetlen beosztottat. Nemsokára megjelent a szervizes, akivel nagyon jóban vagyok, nemrég kiderült, hogy ismerem a fiát, egy társaságban lógtunk a gimiben. Aztán bejött X, a takarítólány, aztán egy másik munkatársunk, aki csak úgy beugrott hozzánk. Így velem együtt heten nyomorogtunk a kis boltban. Hátramentem xxxxmunkát készíteni, hogy addig se kelljen beszélni velük, a szervizes pedig odajött, és megkérdezte, hogy mi a baj. Semmi, csak rossz kedvem van, és a könnyek már hullottak a xxxxxxre. Kiszaladtam a vécébe feltörölni őket, és megállapítottam, hogy ez rosszabb, mint a hasmenés.

Mire visszatértem, már mindenki tudomást szerzett a rosszkedvemről, körbeálltak, és úgy kérdezték, hogy mi bánt. Nekem több se kellett, bömbölni kezdtem, minek basztatnak ezzel. Egy velem majdnem egyidőben érkezett munkatársról beszéltek, aki elrontott két xxxxxxgépet, meg mindenkit kioszt. Rosszindulatúan mesélték a pletykákat róla, én meg utálom ezt. Miért mondjátok, engem is biztos kibeszéltek!  Xxxx, nagyon szégyellem, hogy így viselkedtem. Egy darabig vigasztaltak, aztán a szervizes ráunt a kérető önsajnálkozásra, és rám ripakodott: térj már észhez, felnőtt nő vagy!

Aztán a hétvégén aludtam...

7 komment

Címkék: vendégposzt: állja a sarat!

Önéletírás

2012.04.19. 10:49 akimoto

(Egy vers Tolnai Ottó: gyökérrágó c. kötetéből)

ostyaként

 

kilyukasztott nyelvünkön ostyaként olvadnak

a gyerekkor halvány UNRRA-drapp vonatjegyei

a világ legrövidebb relációi

ám oda-vissza

ám oda-vissza maga a villó végtelen

6 komment

Címkék: az időről

Csalás és ámítás

2012.04.16. 19:47 akimoto

csalás és ámítás 005d.jpg

Az aranyvessző először virágzik, aztán leveledzik. Ősszel vissza szokták vágni, hogy majd nyáron szép zöld falat képezzen a kocsifeljáró vagy a járda mellett. Csakhogy nekem muszáj csalni. A kipusztulóban lévő díszfa ágai közé még tavaly befurakodott néhány szál aranyvessző, most meg szépen kivirágzott a fa ágai között. A száraz ágakat a leveleivel be fogja fedni, nyáron árnyékolja a déli fekvésű ablakokat. Most már csak arra kérem a dicső természetet, nehogy felkopaszodjon az aranyvessző.

*

Itt egy pedagógusoknak való probléma:

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/het_rossz_tanulo_nem_mehet_osztalykirandulasra/2274197/?utm_source=napi%2Bhirlevel&utm_medium=e-mail&utm_campaign=napi%2Bmegyei%2Bhirlevel

Atyavilág, de hosszú linkje van. Arról szól, hogy az ásotthalmi iskola 25 főre nyert külföldi kirándulást egy pályázaton. A hetedik osztály megy, de nem mind, rossz magatartásuk és tanulmányi problémáik miatt néhány tanulót itthon hagynak. Az egyik szülő, éppen a kezelhetetlen gyereké, kifogásolta a döntést, megkérdőjelezte a pedagógusok ítélőképességét. (Részletek a cikkben.) Az is bolond, aki ma poétává lesz Magyarországon. Több foglalkozás behelyettesíthető a poéta szó helyére.

*

Ez viszont legalább rövid link, érdemes megnyitni. A halott könyvtárról szóló kiállítást lezáró értekezlet nem hivatalos jegyzőkönyve epébe mártott tollal (klaviatúrával) : http://h8.prae.hu/?pid=5453

Fotók is vannak ám!

*

Ha nem tudod, hogyan érvényesülj az életben, építs portfólió-karriert. Recept itt: http://www.hvgkonyvek.hu/index.php/Specialis-ajanlat-BH10/Enmarka/book_flypage.tpl.html

*

Spiró György: Bada tanár úr (A Magániktató c. kötetben)

http://pim.hu/object.c671108f-d244-4de2-9468-c704e3fc74f5.ivy

*

Az oknyomozó újságírók lapja, internetes megjelenése:

http://atlatszo.hu/

A népszámlálás eredményét firtató kérdésemre kaptam a linket. Nagyon sok más téma is szóba kerül ezen az oldalon, azóta, hogy megismertem, egyre többször olvasom.

*

A fentiek a 2012. év 15. hetében történtek.

 

15 komment

Címkék: mely nyelv merne

A költészet napja Csolnokon

2012.04.12. 20:56 akimoto

Sajnos, a délutáni programhoz nem vittem fényképezőgépet, de nagyon megbántam. Arra számítottam, hogy a művelődési ház színpadán szavalnak majd az iskolások, a szülők, a nagyik meg a néhány érdeklődő a nézőtérről fogja hallgatni a produkciókat. El sem akartam hinni, hogy a teremben a meghirdetett költészet napi összejövetelre készülnek. Hosszú asztalt terítettek meg, csupa sárga nárcisz és aranyvessző állt a vázákban, nagyobb tálcákon pogácsa és édes keksz várta a résztvevőket, oldalt egy büféasztalnál a magyartanárok forró gyümölcsteát kínáltak szép porcelán csészékben, és addig nem kezdődött meg a teadélután,   amíg nem ült mindenki a megterített asztalok mellé: a szereplők együtt a nézőkkel. Nem volt merev sorrend és szerkesztett műsor, viszont volt egy magnó. A fő szervező tanár néni elindította a zenét, néhány taktus után lehalkította, és felállt az első versmondó, egy tíz-tizenkét éves kisfiú, akinek az édesanyja később az ünnepély végén fotózott a kedvemért.

De még nincs vége, épphogy elkezdődött a versek délutánja. A gyerekek maguk választottak. Ki megtanulta, ki fölolvasta, néhányan halványabban és izgulósan, mások bátran és tisztán artikulálva mondtak verseket Vajda Jánostól, Reményik Zsigmondtól, Kányádi Lászlótól, Petőfi Sándortól, Arany Jánostól, Nagy Lászlótól. Egy kislány a saját versét olvasta föl. Ősi nyolcasban szólt a rigmus szeretett hörcsögéről, amelyik nagyon aranyos, állandóan „zabálgat”, és óvni kell a Cirmi macskától, mert legszívesebben megszabná a höri bundáját. Volt próza is, Nagy Lajos-szöveg a képtelen természetrajzból. Legalább is annak hallatszott, de nem biztos, mert lehet, hogy a magas vékony fiú maga írta a pamfletet szintén valamilyen rágcsálóról. (Messzire állt és halkan beszélt.) Az ünnepi produkciókat a nyugdíjas Rózsika néni szavalata zárta be. Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért című versét mondta el, nagy átéléssel és tagadhatatlan tehetséggel.

Az ünnepi hangulatot lehetett még erősíteni! A vezető tanár néni is elmondott egy verset Nagy Lászlótól, majd megénekeltette a közönséget. Előbb meghallgattuk magnóról Koncz Zsuzsát, a megzenésített József Attila-vers feldolgozását, utána vele együtt zengedeztünk. Nem volt nehéz utánaénekelni: „Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek…”

Finoman, szelíden, ugyanakkor határozottan és kulturáltan zajlott le a családias ünnep. Minden résztvevő feloldódott. A hangulat és az üzenet eljuthat nemcsak az iskolába, hanem a falu más közösségeibe is.

11 komment

Címkék: versek délutánja

Szóljon az ének

2012.04.10. 23:01 akimoto

csalás és ámítás 007c8.jpg

Április  4.

Rómában kiállítás nyílt még márciusban. Egy Green nevű amerikai műkereskedő összegyűjtötte a különböző felekezetek bibliáit, és a Vatikánban kiállította a zsidó és   keresztény relikviákat. A 700-as klub doyenje másik műsorvezetővel együtt meginterjúvolta a műkereskedőt meg a könyvtáros-bíborost, aki bemutatta a nem mindennapi kiállítást a Vatikán könyvtárában:

http://atv.hu/videotar/20120403_700_as_klub_2012_04_02

Nagyon szép volt a Szent Péter tér is, végre átépítették. Nyáron a legnagyobb dzsumbujban jártunk arra, óriási kerülőkkel lehetett közlekedni. Menjünk vissza most!

 Ápr. 5.

Már hárommilliárdnál tart a lottónyeremény. Amikor ide költöztünk, olyan háromnegyed évig rendszeresen lottóztam mindig egy szelvénnyel. Többször eltaláltam egy-egy számot, volt kettes találatom is. Mindig az előző heti számok inspiráltak a saját számsorom kitalálása közben. Ha nem hagyom abba, ezzel a módszerrel eljuthattam volna az ötös találatig?

*

Megvan a kulcsmondat: Mert nem érdemlem meg! (Mit? Ez változó.)

*

Te hol rontod el a fogyókúrát? – kérdezik egy bulvárlapban. Én például ott, hogy el se kezdem. :)

*

A rövidnél is rövidebben: „ Vidéken a gyárat is kutya őrzi, mint a krumpliföldeket. Láttomra azonnal dühbe gurult a kutya, habzó szájjal, kivicsorgó fogakkal, vonítva rohant ki a kapus fülkéjéből. Félúton megállt, és fejét félrebillentve, kiszemelte azt a helyet, ahol majd belém harap.

Engem puli már megharapott, méghozzá barátom pulija, tiszta faj. Megálltam, és mérlegeltem, vajon hogy harap egy idegen puli, egy ilyen korcs, keverék fajzat, melynek csak kisebbik fele puli: a nagyobbik vérszomj, sértődöttség, álnokság és üldözési vágy. Néztem a pulit, s meghátráltam.”

Örkény egyperces története. Kiemeltem a gyárkapu előtti fél percet.

 Ápr. 6.

 Nagypéntek.

*

A kábeltévén érdekes felhívást tettek közzé. A költészet napján délután a műv. házban mindenki bemutathatja kedvenc versét, akár zenekísérettel. A nevezéseket a magyartanárok munkaközösségéhez kell elküldeni. Nyilván sorba rakják a verseket, hogy valami műsorszerű kerekedjen ki belőle, de ha nem lehet így, akkor a témák, a beküldők életkora, esetleg a költők   neve szerinti betűrend lesz a rendező elv. Már csak emiatt is elkíváncsiskodom oda, el én.

 

Ápr.8.

Húsvét vasárnap.  Olvassunk, odakinn úgyis hideg van:

„A minap hihetetlen érzelmi megnyilvánuláson kaptam rajta magam: egy Hitlerről szóló könyvet lapozgattam, és némelyik fénykép láttán elérzékenyültem: ugyanis a gyermekkoromat idézték fel bennem, mely egybeesett a háborúval; néhány rokonom Hitler koncentrációs táboraiban pusztult el, de mi volt a haláluk ahhoz képest, hogy Hitler fényképei éltem tovatűnő idejére emlékeztettek, az időre, mely nem tér vissza.

Ez a Hitlerrel való kibékülés mélységes erkölcsi perverzió bizonyítéka, mely összefügg a visszatérés tényét lényegileg tagadó világgal,mert az ilyen világban minden előre megbocsáttatik, következésképp minden cinikusan meg is engedtetik.”

Ez a rövid idézet Kunderától, A lét elviselhetetlen könnyűsége kötetéből való.

 Ápr. 10.

Megkezdődött az Örkény István emlékév. Lesznek Örkény-szigetek nyolc-tíz helyen, presszókban, kávéházakban például, ahol Örkény műveit lehet olvasni, a Palatinus eddig fiókban heverő kisregényét adja ki, más események is kötődnek az íróhoz. Meglepődve olvastam a hírt, hogy nem Szőcs Géza, hanem Réthelyi Miklós, a nemzeti erőforrás minisztérium vezetője nyitotta meg az emlékévet. Több ez vagy kevesebb, mint a Márai-év volt? http://www.stop.hu/kultura/szaz-eves-lenne-tisztelges-orkeny-istvan-emleke-elott/1021964/

 

 

29 komment

Címkék: szigetek

Nem kell a visszajáró

2012.04.03. 21:03 akimoto

Márc. 27.

Most ez:

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/03/26/nepszamlalas-csak-jovore-lesznek-vegleges-adatok%281%29/#comments

Nem tudom, ezelőtt mennyi ideig tartott az adatok feldolgozása, de gondolom, a digitalizálás korában sem gyorsabb, mint máskor, a kérdőíven kézi feldolgozást igénylő válaszok is vannak. El tudom képzelni, hogy már a munkamódszerben sem tudnak megállapodni, hiszen a statisztika Fényes Adolf óta többször megújult tudomány lett.

*

Megérkezett a magyar kenus. Természetesen azonnal akad, aki kétségbe vonja, hogy segítség és ellenőrzés nélkül tette meg az utat, azonnal feltámad a szponzorok iránti sanda gyanú, hogy ők kérnek részt a világhírből, ezért van a médiafelhajtás, szegény kenus egyet mondhat: megtettem az utat, aki nem hiszi, járjon (evezzen) utána.

 

Márc. 28.

Olyan jó itthon! Csönd van. Szünetben idehallatszik az iskolaudvarról a gyerekek csivitelése. A hollandi tulipánok minden nap legalább fél centit nőnek. Hozok árvácskát, mire kinyílnak a nárciszok is, együtt nagyon jól mutatnak majd a bejárati út mellett.

A balkáni gerlék a terasz korlátján legalább óránként alapítanak családot. Mi lesz itt?

*

Rózsaszentmárton. Micsoda gyönyörű név! A rózsaszentmártoni műv. házban húsvét vasárnapján hangverseny lesz: Brahms brácsaszonátáit játssza Török Mátyás, zongorán kíséri Gyülvészi Péter. Heves megyében, Rózsaszentmártonban.

*

Kaland: http://oroszforditas.info.hu/kultura/page4kalozok_shnur.htm

Szdacsi nyi náda..:  a Rublj együttes új cd-jének ez a címe. Letölthető.

 Márc. 29.

Nem hagy nyugton a gondolat, az a mélyen rögzült tapasztalat, hogy az olvasás az írásbeliséggel együtt fejlődik és tökéletesedik. És viszont. Itt a bizonyíték: http://magyartanar.mnyt.hu/upld/Microsoft%20Word%20-%20FogalmazasTothBeatrix.pdf

Winkler Márta okos, játékos és céltudatos anyanyelvi képzésének tanulságait építi be saját módszertanába. Nem baj, ha nem tollal és ceruzával írnak a gyerekek, ha számítógépen írnak, akkor is használják az anyanyelvüket, gondolkoznak, felépítik a mondanivalójukat, nem fog   elveszni az eredendő kreativitásuk. (Komment lett volna Biedermannhoz, de megáll a lábán itt is.)

*

Honnan lehet tudni, hogy valaki igazán költő, és nem versfaragó poéta, aki költőnek hiszi magát?

Itt ez a szakasz:

 

Minden oly gyönyörű, sőt – titkosan – ahogy

elleng, még gyönyörűbb!

         

Olyanformán, mint a dallam attól, hogy ott

hagyja a hegedűt.

         

Miért átütő költői kép az, hogy a dallam otthagyja a hegedűt? Olyan esztétikai tanulmányt érdemel , hogy még. A „még”. Erre tessék figyelni.

Megkeresem Nemes Nagy Ágnes kis esszéjét a Csokonai-versről. Hátha rátalálok a titokra, és Illyést is költővé avathatom. Nem kell félreérteni. Igenis.

 

Márc. 30.

Bernadette nővér leveléből: „Könyörgök, Uram, alázatért és jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám hűtlenek lettek, hogy megbocsátó és türelmes legyek  azokkal szemben, akik bosszút forralnak ellenem. „        (Bosco Szt. János)

Róma, 2012. március 30.

Nem veszem szó szerint, nincs is miért, csak úgy megtetszett. Ki tudja, mit hoz a sors.

 

Márc. 31.

Így sütnek piskótát azok, akik nem használnak se tejet, se tojást:

 

Legyen a kezed ügyében

2,5 dl növényi tej

10 dkg barna cukor

½ citrom leve és héja

1 teáskanál vaníliakivonat

25 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt

1 csomag sütőpor

1 mokkáskanál szódabikarbóna

6 evőkanál olaj

Így használd a hozzávalókat:

Keverd össze egy tálban a tejet, a cukrot, a vaníliakivonatot, a citromlevet és az olajat. Egy másikban a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, majd mindezt keverd hozzá a tejes mixhez. 180 fokon, 20 percig süljön.

*

Nem tudom megállni, hogy ne idézzem az eredetileg félretájékoztató újságcímet: „Csupasz turkálók születtek Szegeden”. Mi a fene, gondoltam én. Turkáló, az egy bolt, amiben használt ruhát árulnak. Ha csupasz, akkor miről van szó? Hát állatokról, mint később kiderült egy másik újságból:

http://szeged.hir24.hu/szeged/2012/03/30/csupasz-turkalok-szulettek-a-szegedi-vadasparkban/  Elég ronda nevük van, ami azt illeti. Új névadást kéne szervezni. Ha nyerek, kérek egy belépőt a vadasparkba.

 

Ápr. 1.

Virágvasárnap. Írtam egy bejegyzést mára, de még van egy személyes felismerésem, ami nem tartozik a könyvismertetőhöz. Meg kellett volna maradnom az ismeretterjesztő könyvek szerkesztésénél. Tárgyismeret, utánajárás, elmélyült beszélgetés a szerzővel, háttéranyagok megszerzése, és a többi, maga a könyvcsinálás minden betűjével, tördelési technikájával, avatatlan szemnek észrevehetetlen munkafolyamataival olyan élvezet volt nekem, mint másnak a rántott hús, hogy jobbat ne mondjak. De nem így alakult. Sajnos.

 Ápr. 2.

Biblioterapeuta hív beszélgetésre a Bajza utcába. Szabó Magda: Az ajtó c. regényének olvasása közben ébredt gondolatokról lesz szó, vagyis, hogy mennyi ajtó van belénk épülve, amelyeket nem tudunk vagy nem akarunk kinyitni. Természetesen nem megyek el, de magamban szabad erről merengeni.

 Ápr.3.

Nem baj. Ilyenkor verset olvasok. Mindig találok valami aktuálisat magam magam.

*

Konrád György 1993-ban ezt figyelte meg:

„Az antidemokratikus politikai szélsőségeknek az az ismérve, hogy legfőbb üzenetük a gyűlölet ilyen-olyan embercsoportok ellen. Kipécéznek osztályt, szomszéd népet,vallást, világnézetet, és kinevezik azt minden baj okozójának.

 Szilárd rendszerekben a demokratikus pártok tárgyaló viszonyban vannak egymással, és egymást versenytársnak tekintik, de sohasem ellenségnek. Aki az ellenfelet ellenségnek tartja, az nem demokrata.

Ha az ellenség egy másik nép, akkor az illető fasiszta, ha az ellenség egy másik osztály, akkor az illető kommunista. Mind a kettő mozgalommá szervezett elutasítás, mind a kettő a tisztogatók diktatúrája.

Országunkban szerveződőben van a radikális jobboldal. A kelet-európai különösség: a szervezeti folytonosság közte és a mérsékelt jobboldal között.”

http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=148&secId=13904&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Konr%C3%A1d+Gy%C3%B6rgy&limit=1000&pageSet=1

Jegyzetek 91-93. Pim.Dia. 2011.

28 komment

Címkék: nézzünk előre

Egy könyvről

2012.04.01. 15:14 akimoto

bimbók 008.jpg

Ápr. 1.

Ma van Virágvasárnap. Akik a József-telepről jönnek, itt kaptatnak föl a templomba. Tegnap a templomkertet takarították, most barkát visznek magukkal.

Nem megyek velük. Leírom inkább, mit olvastam majdnem reggelig. Daniss Győző írta, könyve címe „Újságíróiskola”. Pontosan ez, kötőjel nélkül. Címként így elegánsabb, könnyedebb, ahogy az egész könyv is az, jóllehet számos szabályt, szakmai előírást foglal keretbe. Hiszen tankönyv, az újságíróképzés nélkülözhetetlen eszköze, gyakorlati útmutató azok számára, akik információt, híreket osztanak majd meg az olvasóikkal. A híradásnak több - száz-százötven év alatt  kialakult - műfaja van. Aki újságot ír, nem mulaszthatja el, hogy a munkájában válaszoljon öt alapkérdésre: ki, mi, hol, mikor, miért tárgya az ő írásának,  lehet riport, elemzés, kommentár vagy jegyzet, de lehet az újságbeli műfajok közül más is. Mindegyikkel más dolga van az újságot írónak, s hogy mi, bemutatja a könyv.

Példákat hoz, mégpedig lenyűgöző bőségben és nagyon szemléletesen. Szinte az egész sajtótörténetet végigtekinti a Magyar Hírmondótól a mostani Heti Válaszig, miközben szépírónak vagy költőnek ismert alkotók újságcikkeiből is idéz. Például Petőfi Sándor színházi tudósítása vagy eseményriportja, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Kosztolányi Dezső citátumai a szakmai tudatosság és a színvonal megtartására tanítanak. Aki újságot olvas, élvezettel veszi észre, hogyan lesz a tudósításból interjú (a függőbeszédes, sodró lendületű,  alaposan megvagdosott, tömörített szöveg, sokszor szépírók eszköze). Aki újságot olvas, legyen abban riport, vezércikk vagy glossza, ha hiányos vagy egyenesen hazug, elégedetlenül és csalódottan teszi le a lapot. Egyetlen tisztességes újságíró sem engedi meg magának, hogy félrevezesse az olvasóit. Daniss Győző szakmai útmutatója az újságírónak  a mérce kijelölésében segít, az újságolvasónak pedig abban, hogy a tárgyilagosság legyen  a várakozásának alapja.  

8 komment

Címkék: Daniss ajánlás

Nemsokára Húsvét

2012.03.25. 18:47 akimoto

rügyek 007.jpg

Márc. 18.

Elolvastam Karátson Gábor keleti utazását. Hogyan tanult kínaiul, a betűk formája, jelentése megmozgatta a festő-képzeletét, és persze szól a Nyugati utazásról is. Nem bírta elolvasni, ahogy én sem. Megnyugodtam. Az eseményfüzérben másról is szót ejt, az evezős kirándulásokról, a bolti és csarnoki bevásárlásokról, a társasági eseményekről, olyan esetekről, amelyek valamiképpen nyomot hagytak benne. A „látomásos” történéseket különösen érdekesen írta le.

 

Márc. 19.

Sikerült leráznia. Tanulság: csak akkor beszélj, ha kérdeznek.

 

Márc.20.

Értesítés az Új Könypiac hírleveléből: „2012. március 25. 17:00; Magyarok Háza (MVSZ)
Ojun Adigzsi See-Oglu Tuva sámán tisztító szertartása.”
 

Híradás ugyaninnen:

„A Neue Zürcher Zeitung szombati száma egy másik cikkében Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét méltatja. Nádas mesterműve „helyére illeszti a totalitárius XX. század zárókövét, és úttörő lépést tesz az irodalmi XXI. század felé” – írta Andreas Breitenstein, a könyv februárban megjelent német fordítását értékelve.

Nádas, hogy leásson a dolgok alapjáig, a rendezett összevisszaság elvének veti magát alá, és távol tartja magától a kézenfekvő jelentést hordozó polgári elbeszélés szabályait – fogalmazott a kritikus a tekintélyes liberális-konzervatív svájci lap hasábjain megjelent terjedelmes elemzésben.

A tér és az idő logikája, az időrendiség és dramaturgia szabályai jóval dinamikusabban oldódnak fel a regényben, mint azt a cím sejteni engedi – írta. És mégis - tette hozzá –, a pulzáló forgatagban létezik „egy szilárd elbeszélő hang”, amelyet „klasszikus-hűvös elegancia, finom idegzetű feszültség, nagy precizitás, a monológok és a dialógusok valódisága és filozófiai mélységek” jellemeznek.

A cikkíró megállapítja: Nádas a hipnotikus elbeszélés mesterének bizonyul. A regény labirintusa „szörnyű és szép”, olvasása „vég nélküli mámort” jelent. A Párhuzamos történetekkel az író egy korszak röntgenképét rajzolja meg. Ezt úgy teszi, hogy a tényeknél fontosabb számára az emberi, emberek közötti energiák komplex összhatása. A regény „nem tettekről és hősökről, hanem lelkekről és testekről szól” – írta.

A Párhuzamos történetek fejlődésregény is, összességében azonban kísérleti felépítmény - fogalmazott az NZZ szemleírója. Robert Musil osztrák író (1880-1942) A tulajdonságok nélküli ember című, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról szóló befejezetlen regényéhez hasonlította Nádas Péter könyvét. „Mindkettőben az egyéniség és a társadalom konfliktusáról, a polgári életformáról és a dekadenciáról, misztikumról és modernségről van szó” – fogalmazott. Breitenstein dicsérte Christina Viragh „mesteri fordítását” is.

A Magyarországon 1995-ben kiadott Párhuzamos történeteket német nyelven a Rowohlt kiadó jelentette meg.”

Márc.21.

Írjunk három dolgot. Mostanában semmi nem jut eszembe, nemhogy három.

Ja, és a fércbúkról azt írta az újság, hogy nárcisztikus egyének gyülekezete. Minthogy nem regiztem oda és soha nem is fogok, legalább nem mondható, hogy pszichésen sérült lennék. Viszont miről szól a blog? Mármint az énblog?

*

Illyés Gyula: Kháron ladikján (részlet)

Az írói értekezleten elém áll egy kartárs, ezt közli:

        – H. azt mondta, hogy te haragszol rám. Szeretném megtudni: miért?

        Nem emlékszem. De nem válaszolok, mert tapasztalni kezdem, hogy nem egy dolog nyomtalanul kimegy a fejemből.

        A kartárs segítő jobbot nyújt:

        – Amennyiben valóban azt mondtad.

        Az ilyen botlások, ha csak engem illetnek, szórakoztatnak. Most halk ingerültség környékez. Tán annak búvópatakaként, hogy erre az emberre valóban nehezteltem.

        – Nem emlékszem, mondtam-e, nem-e.

        – Vagyis nem haragudtál?

        – Dehogynem!

        – S megmondhatnád, miért?

–        Még azt is eszemben tartsam?!

*

Hát, ennyi. Blog miatt haragudni. Ha nem blog, annál inkább minek haragudni.

http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000197&secId=0000018234&mainContent=true&mode=html

Itt olvasható a Kháron ladikján.

 

Márc. 22.

Az élőhalott könyvtárakról olvasok, meg Birkás Endréről. Siratják szegényt a könyvtár halálát jósolók, az iskolakönyvtáros másik gödörbe temeti a holtakat, de megadja a netnek is a magáét.

Szóval: Grendel Lajos felidézi, hogy Birkás Endrét Ottlik a legjobb kortárs írók között tartotta számon. A novelláit én is olvastam a Magvető kiadásában. Unott, halvány és érzékeny úriembernek gondoltam őt.  „A három T”  idejét éltük éppen, kellett egy „tűrt” író a kiadói termésbe, legyen hát Birkás. Így legalább átvészelte a szocializmust. Azt, hogy mostanában miért nem olvassák, amikor már szabad lenne, arról fogalmam sincs. A novelláskötete megvan az itthoni könyveim között. A mit is olvassak pillanataiban valahogy mindig félretolom. Mit szeretnék? Valami átütőt, amilyennel még nem találkoztam.

 

Márc. 24.

Jövünk hazafelé a boltból a szomszéd fiatalasszonnyal meg a kislányával. Gigi már óvodás és be nem áll a szája. Egyszer csak megáll, rámnéz: -Neked miért olyan rogyott a szemed? Mondom neki, öreg vagyok, azért. - De a nagymamám is öreg, neki mégse rogyott a szeme.  - De én nála is öregebb vagyok.  Gigi még nem ismeri az öregség fokozatait, mert szilárdan kijelenti: - Öreg, de a szeme nem rogyott.

*

Most olvasom, hogy a tuvai sámán a Parlamentben a Szent Korona előtt elvégzett egy megtisztító szertartást. Sajnos, felvételt nem találtam még róla, de itt egy videó, igazi tuvai fiatalember egyszerre több hangszer hangját hozza létre a torkában:

https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=4kDXGSwiRmA

Ezen a youtube-oldalon több szibériai kisnép és mongol torokéneklés is hallható.          

 

Márc. 25.

A harangszó ébresztett fel. Elfelejtettük átállítani az órákat, még szerencse, hogy a számítógép automatikusan mutatja az időt. Jól kiszúrt velem a nyári időszámítás. Eltart majd hetekig, mire megszokom.

*

http://ldkritika.blog.hu/2011/09/01/utcazene_karpule_feri#comment-form

Írtam neki, hogy legyen a Zeneakadémia saját utcazenésze. (Pont olyan jól játszik, mint akármelyik híres szólóhegedűs.)

*

Megnéztem A némafilmes-t. A hangosfilm tönkreteszi a művészi karrierjét és anyagilag is romba dönti. Összegyűlt javait árverésre bocsátja. A becsüs a végén gratulál: „Mindenét eladtuk. Semmije nem maradt.” (Írom másutt, hogy volt, mint volt. Végül semmim nem marad.)       

 

         

14 komment

Címkék: valami van

Rügyek

2012.03.17. 23:19 akimoto

P3150006.JPG

Márc. 10.

Jézusom! Miket olvasok.”… akiket nem visznek végig az Úton, azok kárhozottak. Márpedig a sereg hatalmas száma mutatta, hogy szüleivel sok gyermek nem járja végig az Utat, hanem hamarabb eltaszítja őket, hogy terhétől szabaduljon.” A Zarándokének egy japán szokásról, az öregektől megszabadulásról szól Olyan mély értelme van, hogy ilyet a templomban nem hallani.

 Uhh. Ezt is el kell olvasni.

http://www.szenti.com/fukazava.shtml

A Tao, Sánta Ferenc és Szenti Tibor közös gondolatai a halálról.

Fukazava Hicsiró a Zarándokének írója ugyanezt jeleníti meg. Menjenek az öregek, ne legyenek a fiatalok terhére.

 Márc.12.

Kommentár nélkül ide másolom a tavalyi Aranykönyvek listáját, természetesen  a szerzők nevével:

„Az Aranykönyv szavazást a Libri Kft. 2010-ben indította útjára az olvasás népszerűsítése céljából. Tavaly Szabó Magda, Paulo Coelho, Fekete István, Emily Brontë, Ranschburg Jenő, Claire Lemon, Telegdi Ágnes, Stephenie Meyer, Jamie Oliver, Horváth Ilona, Frei Tamás és Ken Follett egy-egy kötete lett a közönség kedvence.”

(Forrás: Az esztergomi Helisher József Városi Könyvtár megújult honlapja)

*

Ezen a napon öntötte el Szegedet az árvíz 1879-ben. A város modern újjáépítéséhez európai fővárosok küldték adományaikat.  A nagykörút egyes szakaszait  a segítő városokról nevezték el.

 

Március 13.

„Lebegj biztonságban és halld meg a saját belső hangodat .”  Így lesz jó élménytréner belőled, egy kiváló szolgáltató, aki mindenhol szolgáltat, bármire kérik fel. Biztosan maga is hiszi a saját hasznát, meg lenne sértve, ha a modern pszichés átverők élcsapatában lebegők közé sorolnám.

A definició:    „A Gestalt egy olyan fejlődési út, ami a jelenben levést ajánlja a múlt analizálása helyett. Minél inkább vagyunk a „jelen”-ben, annál inkább kerülünk kapcsolatba az érzelmeinkkel, az észleléseinkkel, az átélhető élménnyel. Ez azt eredményezi, hogy erőteljesebben érzékeljük, mi folyik körülöttünk, a másik emberben és saját magunkban. Mindezek lehetővé teszik, hogy a szokások, a „kell”-ek, az elvárások helyett saját észlelésünkre építve a belső iránytűnk irányítson, és olyanná tegye az életünket, ami valóban a mienk.”

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a saját belső iránytűm eddig is egész jól működött. Most például azt mutatja: el innen!)

 Ha már elkezdtem a bemutatást, be is fejezem: Lehet tanfolyamra jelentkezni. Diákoknak, munkanélkülieknek 14.000 Ft

Az effajta saját útra rátalálás eszméje erről a honlapról való.

http://www.borosandras.hu/oldalak/sajatut.html

Nem tudom megmagyarázni, miért hergelnek föl az ilyen misztikusságok. Hiszékeny, bizonytalan embereket könnyű lépre csalni.

 Márc. 14.

„Új tartalom, új megoldások”

http://www.ktep.hu/

Mégse temetik a könyvtárakat!

*

Hiába melegszik az idő, a szél tönkreteszi a komfortérzést.

*

Utoljára osztottak Kossuth-díjat. Vukán Györgynek és Deák Bill Gyulának különösen örülök.

 

Márc. 15.

A Parlament működési rendjéhez új törvényjavaslatot készített elő a házelnök. Célja a renitens képviselők megrendszabályozása.  A Heti Válaszból idézem:

 „Az Országgyűlési Őrséget a parancsnok vezeti majd a tervek szerint. Az őrök a rendőrségi törvényben meghatározottak szerint fokozott ellenőrzést hajthatnának végre, ruházatot, csomagot és járművet vizsgálhatnának át, felvilágosítást kérhetnének, magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyeken is intézkedhetnének, kép-, illetve hangfelvételt készíthetnének, helyszínt biztosíthatnának.

Kényszerítő eszközként bilincset, vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, lőfegyvert …”

Nem is akarok többet olvasni erről március tizenötödikén . A kokárdát viszont a kabátom alatt viselném. Ne merje senki azt gondolni, hogy oda tartozom, ahová ők. (A nemzeti ünnep eseményeiről a sajtó és a tévé bőségesen tudósított. Kész.)

*

Szintén mai hír, hogy a büki gyógyfürdőhöz kihívták a rendőrséget. Idézem:„A rendőrség tájékoztatása szerint még a múlt hét végén történt az eset, amikor is a gyógyfürdő rendészeti vezetője tett bejelentést, miszerint három tekercs WC-papírt tulajdonítottak el a létesítményből. A rendőrök kivonultak, s ahogy fogalmaznak: a helyszíni adatgyűjtést követően intézkedés alá vontak két soproni személyt, akiknél megtalálták a tekercseket. Aztán az is kiderült, hogy már három hónapja tartó lopássorozatról van szó.”(Az ATV közleményéből.)

*

Faludyt nyolcadikos korom óta szeretem. Igaz, csak a Villon-kötete volt meg otthon,  majdnem kívülről tudtam az egészet. Le is néztek miatta az egyetemi felvételiztető  nagyemberek, amikor óvatlanul elárultam a vonzalmamat Faludy iránt,  de sebaj. Az idő nekem dolgozott. A mai nolblogban a két ifjú publicista megint remekelt: http://cspg.nolblog.hu/archives/2012/03/12/Csak_en_csak_en_fogjam_be_a_pofamat_-_Faludy_Gyorgy_a_pompeji_strazsan_III/

 

Márc. 16.

Fényképezni volt kedvem. Kár, hogy a hangot nem tudtam lefényképezni. Rengeteg méhecske zönög a barkák között, néhány perc alatt könnyű szédülést idéznek elő.

*

http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/anyagok/karatson/karatson.htm

Na, akkor most ezt olvassuk el inkább! Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása.

(Vajon „rímel” a „Nyugati utazás” történeteire? A Nyugati utazás egy kínai szerzetes, Vu Cseng-en regénye. A  világról és az istenekről hosszabb-rövidebb történeteket jegyzett le.)

 Márc. 17.

Reggel van. Süt a nap ezerrel, mégis hideg van. Ráadásul meglátszik, mennyire koszos az ablaküveg.

Az éjjel beleolvastam Ulrik úr kisprózafüzérébe. Legfeljebb magánmítoszok lehetnek, a Nyugati utazás egészen más.

*

Hát ez annyira, de annyira érdekes, hogy meg kell mutatni a linkjét: http://www.mult-kor.hu/20120313_barlangok_falan_kommunikalt_a_paleolitikum_embere

Azt fedezték föl a barlangrajzok kutatói, hogy a paleolitikum embere, az echte ősember geometriai jelekkel kommunikált a többi vándorral. Nyilván értesítette a rokonságot, van-e elegendő vad, hogyan érdemes szembeszállni a területvédő csoportokkal (értelmezhető a rajz, meg kell nézni!), ámde a tenyérlenyomat valami olyan fogalom lehetett, amit egyelőre találgatni tudunk, pedig sok barlang falán található ilyen „névjegy”.

 Az író-olvasó ősember nekem nagyon szimpatikus.

 

27 komment

Címkék: ügyek

A boldogság titka

2012.03.17. 01:47 akimoto


Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
 

(Faludy György írta Budapesten, 1994-ben)

10 komment

Címkék: a sziget

süti beállítások módosítása